✝ = ♡

MENNYORSZÁG

(2) Jobb után vágyódva

2018. augusztus 15. - KMAKH

blog_2018_08_15_mo02_tj_mennyorszag_jobb_utan_vagyodva_zsid_11_13-16.pngVágyakozunk-e a mennyország után? Az az ember, aki Ausztráliába vagy Új Zélandra készül költözni, vágyik arra, hogy megtudjon valamit a jövendő otthonáról, annak éghajlatáról, lakosairól, szokásaikról és hogy milyen lehetőségek várnak rá. Mindezek érdekelni fogják nagyon, mivel azon van, hogy odaköltözzön! Hiszen elhagyja eddigi lakóhelyét, egész életét, egy új környezetbe fog élni, ezért nagyon érdekli majd az az új ország. Az lenne az idegen és szokatlan, ha az embert érdektelenül hagyná egy ilyen költözés. Ha mi is abban reménykedünk, hogy e földről elköltözzünk egy jobb hazába, akkor minden erőnkkel azon kell legyünk, hogy amit csak lehet tudjunk meg a mennyországról. Mielőtt betennénk oda a lábunkat, hogy örökké ott éljünk, jobb, ha megismerkedünk azzal az országgal. Vannak emberek, akik boldogságukat itt keresik a földön, e rövid életben, mások pedig boldogságukat a mennyországban keresik. Pascal, egy francia tudós azt mondta: „minden ember keresi a boldogságot, kivétel nélkül. Akármivel is foglalkozzon az ember, végül is azért teszi, hogy boldog legyen!” Hol keressük az igazi boldogságot? Ott kellene keressük, ahol meg is található – az Úr Jézus Krisztus személyében és abban az országban, amit úgy nevezünk – mennyország.

Sajnos, a legtöbb ember nem az Úr Jézusban és nem a mennyországban keresi az örömét. Sőt, nagyon sokan nem is találnak semmilyen örömöt, amikor a mennyországra gondolnak. Egyszer egy lelkipásztor vallomást tett: „akárhányszor a mennyországra gondolok, lehangolódok és levert leszek. Jobb lenne, ha megszűnnék létezni a halál után.” „De miért?”- kérdezték tőle. Ő ezt felelte: „Nem bírom elviselni annak a végtelen unalomnak a gondolatát. Csak úgy lebegni a felhők felett, nem csinálni semmit, vagy hárfázni, ez számomra nagyon unalmas. Egy ilyen mennyország nem sokkal jobb, mint a pokol. Inkább semmisüljek meg, minthogy egy örökkévalóságot töltsek egy ilyen helyen.És ezt egy lelkipásztor mondta. Honnan vette ez a Bibliát ismerő, szemináriumot végzett hívő ember ezeket a gondolatokat a mennyországról? Biztos, hogy nem a Szentírásból, ahol Pál világosan leírja, hogy elköltözni és Krisztussal lenni, sokkal inkább jobb, mint itt maradni egy bűnös és átkozott világban. Ez a lelkipásztor, lehet, hogy őszintébb volt, mint sok hívő ember, ugyanis sok kereszténynek hasonló téves elképzelése van a mennyországról. Vannak, akik egyenesen félnek tőle. Reméljük, hogy ez a sorozat minden ilyen félelmet megszűntet mindenkiben, aki odavágyik!

TÉVES NÉZETEK A MENNYORSZÁGRÓL

Amikor egy angol lelkész megkérdezte kollégáját, hogy mit várt el a túlvilágtól, a halál után, azt válaszolta: „Ha majd eljön az idő, gondolom akkor én is bejutok az örök boldogságba, de bárcsak ne hoztál volna fel egy ilyen lehangoló témát. Szomorú!” Létezik sok minden, amit nem tudunk, de azt tudjuk és látjuk, hogy mit gondolnak és mit hisznek az emberek a mennyországról. És a szomorú tény az, hogy nagyon sok embernek, köztük keresztyén, hívő embereknek is téves, rossz nézeteik vannak a mennyországról. Sok hívő úgy gondolja, hogy a mennyország nem más, mint egy véget nem érő, hosszú gyülekezeti, istentiszteleti alkalom, ahol éneklünk, örökkön-örökké, Ámen. Sokak számára ennyi a mennyország!

Az egyik újságban, az egyik író a következőképpen ábrázolta a mennyországot:

olvasniv.jpg

Íme a képen egy ember, aki angyalszárnyakkal és karikával a feje felett ül egy felhőn, nem csinál semmit, senki nincs a közelében. Egy olyan arckifejezéssel, mint aki egyedül hajótörést szenvedett egy lakatlan szigeten. Mennyire mást mond Spurgeon, aki a halálról a következő gondolatokat írta: „Megérkezni hozzád Uram, olyan, mint amikor egy otthonról elűzött gyermek hazatér, mint amikor egy matróz partra száll egy hosszú tengeri vihar után, mint amikor egy munkás egy hosszú nehéz nap után megpihen. Olyan, mint a leghőbb vágyaimnak beteljesedése!”

Mi, emberek nem kívánunk enni kavicsot, homokot. Miért? Mert Isten nem úgy teremtett minket, hogy azt együk. Ezért, kialakítani egy vágyat, étvágyat egy olyan test nélküli létezés, egy nem fizikai mennyország után, ugyanaz, mintha ki akarnánk most alakítani étvágyat kavics és homok után. Ez nem fog működni, akármilyen erősen próbáljuk. És nem is kell, hogy működjön. Ahogy Isten megtervezte leghőbb vágyainkat, az épp az, amit Ő megígért azoknak, akik követni fogják Jézus Krisztust. És mi az? Egy feltámadt új élet, egy feltámadt testben, a feltámadt Krisztussal, egy újjáteremtett Földön! A mi vágyaink ezért egyvonalban vannak Isten tervével. Mi azért vágyunk egy ilyen helyre, mert Isten tervében van az, hogy egy ilyen hely létezzen. Meg fogjuk látni, hogy egy újjáteremtett világegyetemben élni feltámadt emberekként, nem a mi ötletünk, tervünk volt, hanem Istené.

J.C. Ryle mondta: „Sajnálni tudom azt az embert, aki soha nem gondol a mennyországra. De az is sajnálatos, amikor valaki nem helyesen gondol a mennyországra.” Mivel olyan téves, nem biblikus sokak elképzelése, látása a mennyországról, ezért nem is gondolnak arra gyakran.

ELHANYAGOLT TANÍTÁS A MENNYORSZÁGRÓL

Kálvin János, a nagy bibliamagyarázó, soha nem írt magyarázatot a Jelenések könyvéről, és nem sokat beszélt a hívők végső üdvösségéről, a mennyországról. A mennyországról alkotott teológiája nagyon gyenge és kevés, ahhoz képest, hogy mennyit foglalkozott más témákkal. Azóta, sajnos, az évszázadok során, a mai napig is, csak nagyon kevés teológus írt részletesen a mennyországról. Igaz, hogy a végső dolgokkal kapcsolatosan nagyon sok könyv született, de a mennyországról ehhez képest is nagyon kevés. Az is igaz, hogy a mennyország része a keresztyén hitvallomásunknak. Mi hisszük, hogy létezik, de annak természetét, tulajdonságait leírni már nem merte senki. Úgy tűnik, ez nem egy prioritás, nem egy fontos téma sokaknak, hogy milyen is lesz ott a hívő ember örök élete.

Lehetne sorolni a híres, neves teológusokat, bibliamagyarázókat, akik nagyon jó könyveket írtak, de a mennyországról, annak részleteiről semmit, vagy csak nagyon keveset. William Shedd például 87 oldalt ír a vég nélküli szenvedésről, a pokolról, és két oldalt a mennyországról. És ezt lehet látni többeknél is. Martyn Lloyd Jones az ő 900 oldalas teológiai értekezletében mindössze 2 oldalt írt a mennyországról. Louis Berkhof az ő rendszeres teológiai írásában úgyszintén, 38 oldalt ír a teremtésről, 40 oldalt a keresztségről és az úrvacsoráról, 15 oldalt a közbevetett állapotról (a halál és a feltámadás közötti állapotról). És végül két oldalt ír a pokolról majd egyetlen oldalt az örök mennyországról. És amikor ezt látjuk, felmerül azonnal a kérdés: vajon tényleg olyan keveset beszél a Szentírás a mennyről? Annyira lényegtelen ez a téma? A válasz, egy határozott NEM!

Isten ítéletének a bizonyossága, a mennyország utáni vágyakozás, a pokol gyötrelmei nem szerepelnek manapság az emberek népszerű beszédtémái között. Nem tulajdonítják ezeket az élethez tartozó fontos témáknak. DE NEM VOLT MINDIG ÍGY! Egészen ezeknek a modern időknek a kezdetéig, a mennyországról szóló tanítás nagyon fontos szerepet játszott minden gyülekezet életében. A mennyországban való hit, nemcsak egy mellék-, másodlagos téma volt, hanem egy központi, életet adó meggyőződés, amit mára elveszítettünk. Sok hívő számára a mennyország egy nem fontos, elhanyagolt téma, amivel nem foglalkoznak!

Szomorú, hogy ilyen időket élünk!

ELSORVADT TANÍTÁS A MENNYORSZÁGRÓL!

A keresztyén hívő emberek többsége hiszi azt, hogy létezik élet a halál után, és azt is, hogy létezik egy mennyország és egy pokol. De hogy pontosan mit hisznek ezek az emberek a mennyországról és a pokolról, az viszont nagyon változó. Végeztek egy felmérést – több ezer hívő embert megkérdeztek mit hisznek a mennyországról és a pokolról és a legtöbben egy nagyon vegyes, homályos választ adtak, amit a tévében vagy filmekben láttak, baráti beszélgetésekből leszűrtek. A lényeg, hogy a legtöbb válasz nem egy biblikus válasz volt.

Tény az, hogy szemináriumokon, keresztyén iskolákban nem is nagyon tanítanak a mennyországról. Nincs a teológián egy olyan tantárgy, ami az Új Égről és az Új Földről szólna. A végidőkről sok szó esik, de magáról az Úr Égről és Új Földről kevés. Talán azért is alakult ki ez a szegényes látás a mennyországról, mert mindenhol utolsó helyre teszik. A hitvallomásunkban is utolsó helyen van. Hogy van ez, miért van ez így? Szomorú!

Képzeljük csak el, hogy űrhajósok vagyunk, és kiképeznek minket arra, hogy 5 évig a Marson lakjunk és felfedező munkát végezzünk. Hónapokig tanulunk, és hamarosan érkezik a kilövés dátuma. És ahogy a rakéta készül elhagyni a földet, az egyik űrhajóstársad odafordul hozzád és megkérdezi: „Mit tudsz a Marsról?” Képzeld el, ha erre te megvonod a vállad és azt válaszolod: „Semmit, soha nem beszéltünk róla. Majd meglátjuk, ha odaérünk.” Nevetséges még gondolni is ilyesmire, igaz? Nem tudjuk elképzelni és elhinni, hogy egy űrhajósnak nem tanítanak meg mindent, amit csak lehet a Marsról, ha már oda tart és ott fog élni egy ideig. És íme, a szemináriumokon, bibliaiskolákban, gyülekezetekben, csak nagyon kevés tanítást hallunk a hívő emberek végső megállójáról, arról a helyről, ahol örökké fogunk élni. Vannak olyan helyek, ahol egyáltalán nem is hallanak prédikációt, tanítást a mennyországról. Néha meg van említve, de csak keveset van hangsúlyozva, és nagyon ritkán van tanulmányozva, mint egy fontos téma. Arra meg lettünk tanítva, hogy hogyan juthatunk oda, és arra, hogy egy jobb végállomás, mint a pokol, de magáról a mennyországról csak keveset tudunk. És mivel olyan kevés tanítás folyik erről az iskolákban, sok lelkipásztor, igehirdető nem is beszél erről a gyülekezetekben. Ennek lehangoló eredménye az, hogy amikor lelkipásztorok nem tanítanak a mennyországról, akkor a gyülekezet azt feltételezi, hogy a Biblia is csak keveset beszél a mennyországról.

Egy szomorú megállapítást kell tegyünk: a mennyország lekerült a hívő emberek érdekeltségi listájáról. Hogyan is tudjunk mi az odafelvalókkal törődni, amikor olyan kevés tanítást hallunk az odafelvalókról? Hogyan várjuk el gyermekeinktől, hogy érdekelje őket ez a téma, hogy fellelkesedjenek, amikor a mennyországról van szó, hogy vágyjanak oda, ha mi nem beszélünk róla? Nem csoda, hogy sokak előtt nem kívánatos a hívő élet, mert sok hívő nem tudja megkívántatni a mennyországot másokkal. Csak egy élettelen képet tudunk mutatni az embereknek erről.

TÉVES NÉZETEINK FORRÁSA

Egyetlen magyarázat létezik arra, hogy Isten gyermekei körében miért van annyi homályos, negatív, téves elképzelés a mennyországról. A Sátán műve! Az Úr Jézus azt mondta a János evangéliumában az ördögről: „mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (János ev. 1:44b) A Sátán legkedvencebb hazugságai közé tartozik a mennyország! Erről szeret a legjobban hazudni. Mit mond a Szentírás erről, a Jelenések könyvében? „megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét és az ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak.” (Jelenések 13:6) Három dolgot említ meg az Ige, amit az ördög szidalmaz, gúnyol, káromol: Isten személyét, Isten népét, és Isten lakhelyét, tehát a mennyországot.

Miután Isten kiűzte a Sátánt a mennyországból, a Sátán nagyon keserű és gyűlöletes lett. Nemcsak Istennel szemben, hanem az emberekkel és a mennyországgal szemben is, mert az a hely nem lehetett tovább az övé. Nagyon dühítő lehet az ő számára az, hogy mi, az Úrban hívők, örökösei vagyunk annak a helynek, ahonnan őt elűzték. Ezért az ördög és a gonosz angyalok egyik legnagyobb támadása a hívők ellen az, hogy hazugságokat súgnak a fülünkbe arról a helyről, amelyre Isten azt mondja, hogy arra tekintsünk!

A Sátánnak nem kell minket meggyőznie arról, hogy a mennyország nem létezik. Elég, ha csak arról győz meg minket, hogy a mennyország egy unalmas, földönkívüli létezési forma. Ha elhisszük ezt a hazugságot, akkor sikerült neki ellopnia örömünket és leghőbb vágyainkat. Sikerül neki elérni azt, hogy a földiekre nézzünk, hogy ne a menny után vágyódjunk. Ennek az eredménye az, hogy kiöli a hívő emberből a motivációt, hogy megosszuk mással hitünket, reménységünket. Nem beszélünk másnak a mennyországról! Miért is beszéljünk másoknak egy olyan hírről, hogy az emberek örökké élhetnek egy unalmas helyen, amit mi sem várunk igazán?

A Sátán gyűlöli az Új Eget és az Új Földet! Nem tudja megállítani Isten munkáját itt a földön, az biztos, de távol tud tartani minket attól, hogy lássuk igazán az Úr Jézus megváltása által nyert örökségünk szélességét, hosszúságát, ami majd az Új Égben és Új Földben teljesedik ki igazán. És mivel a Sátán gyűlöl minket, egyik fő célja, hogy megfosszon minket attól az örömtől, ami a miénk lenne, ha elhinnénk mindazt, amit Isten mond az Ő Igéjében az eljövendő örökkévalóságról.

red_line_2.png

Elég gyakran esünk mi is abba a tévedésbe amikor azt hisszük, hogy amit látunk az valóság, amit pedig nem látunk, az nem az. kmakh_profile_big_hun_flag_small.pngIsten és a menny nem lehet valóság, mert nem látjuk azt – mondják sokan. De ilyenkor fel kell ismernünk lelki vakságunkat. A vak embernek hit által el kell hinnie, hogy vannak csillagok az égen. Nekünk is ezt kell tennünk a mennyországgal kapcsolatban. Itt élünk egy sötét, gonosz világban. Gyakran emlékeznünk kell arra, amit Isten Igéje mond a mennyországról. Egy napon meg leszünk szabadítva ettől a lelki vakságtól. Bárcsak segítene az Úr minket abban, hogy lássuk meg hit által a valóságot az Úr Jézusról, mint Királyról, a mennyországról, az Ő királyságáról!

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Szerkesztette: Trinfa Johanna

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztusbanmaradni-korralhaladni.blog.hu/api/trackback/id/tr3414112027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.