Nagyon meglepő és csodálatos azt látni, hogy a Megváltás fogalma a Bibliában egy visszatérést feltételez az eredeti állapothoz, a bűn előtti helyzethez, amikor minden szép és jó volt, mentes minden rossztól. Megváltani, megszabadítani azt is jelenti igazából, hogy visszavásárolni, helyre állítani azt, ami elromlott. A megváltás lényege megszabadítani egy foglyot, egy rabot a rabságtól, visszaadni neki azt a szabadságot, amivel korábban rendelkezett.

Az egész világegyetem Isten dicsőségére lett teremtve. De az emberiség fellázadt, és így az egész világ a bűn terhe alá süllyedt. Mégis, tudnunk kell azt, hogy Istent nem meglepetésszerűen érte az, amikor a kígyó elcsábította Ádámot és Évát az Édenkertben, és bűnre vezette őket. Már akkor volt Istennek egy terve, ami által megváltja az embereket és az egész világot a bűntől, a romlástól és a haláltól. Úgy, ahogy ígéretet tett arra, hogy újjáteszi az embert, úgy újjáteszi a Földet is és az egész világot.

Idézünk egy pár Igét, ami erről szól:

Ézs. 65: 17 „Mert ímé, új egeket és új földet teremtek.”

Ézs. 66:22 „Mert amint az új egek és az új föld, amelyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek.”

2 Pét. 3:13 „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.”

Jel. 21:1 „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala.”

Van sok olyan igevers, amelyik, ha nem is használja az új ég vagy új föld kifejezéseket, de utal rá valamilyen formában. Isten megváltói munkája, terve nem az Úr Jézus visszajövetelekor éri el csúcspontját, tetőfokát, sem az ezeréves országlásban, hanem az Új Földön. Mert csak ott és csak akkor lesz minden rossz véglegesen és tökéletesen jóvá téve. Mert csak ott és csak akkor tűnik el véglegesen a halál, a sírás, a fájdalom, ahogy a Jel. 21:1-4-ben is olvassuk.

Gondoljunk csak arra: ha Isten terve az lett volna, hogy az embereket a jelenlegi mennyországba vigye vagy egy olyan helyre, ahol lelki lények lakoznak, akkor semmi szükség nem lenne új égre és új földre. Miért kellene akkor újraformálni a csillagokat az égen és a kontinenseket a földön? Isten csak elpusztíthatná az ő eredeti teremtését, és mindet háta mögé vetthetné. De Ő nem teszi ezt! Amikor megteremtette az eget és a földet, azt mondta: íme minden nagyon jó. Ő soha nem mondott le arról, amit létrehozott. Isten nem fogja magára hagyni saját keze munkáját. Ő felújítja azt, újjáteszi, restaurálja. Nem úgy lesz, hogy elszállunk a mennybe és magunk mögött hagyjuk a földet. Hanem az Ige szerint Isten a Mennyet és a Földet egybeszerkeszti majd, ugyanabba a dimenzióba, semmilyen választófallal a kettő között. Nem lesz akkor ott már egyetlen szeráf sem, amelyik őrizné a menny tökéletességét a bűnbe süllyedt emberiségtől. Isten tökéletes tervét már megfogalmazta Pál is az Ef. 1:10-ben: „Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak.” Isten az ő területéből, munkájából semmit nem fog átadni az ellenségnek. Meg fogjuk tapasztalni, milyen lesz az élet egy olyan világban, univerzumban, ahol minden négyzetméter és minden másodperc teljesen Istené és az ő népéé lesz. Az Úr Jézus nem csak azért halt meg, hogy megjavítson egy elrontott helyzetet, hanem azért, hogy az emberiséget, a Földet és az egész világot megújítsa úgy, hogy mindaz az Ő dicsőségét hirdesse örökké.

ISTEN MEGÚJÍTÓ TERVE

Isten nem adta fel soha az Ő eredeti teremtői munkáját. Mégis, valahogy nem vesszük észre a Biblia nyelvezetét, amikor ezeket világossá akarja tenni a számunkra: újjászületés, új teremtés, feltámadás, megváltás, megújulás. Ezek a szavak magukban hordoznak egy visszatérést az eredeti állapothoz, ami elveszett vagy megromlott. Maga a megváltás fogalma azt jelenti, hogy visszavásároljuk, visszavesszük azt, ami korábban a tulajdonunk volt. A megbékélés is azt hordozza magában, hogy kibékül két fél, akik addig ellenségeskedésben voltak egymás ellen. A feltámadás is azt jelenti, hogy ami volt, a mulandó, a gyenge, a romlandó, újraéled erőben, tökéletességben.

Ezek a szavak és fogalmak azt akarják közvetíteni számunkra, hogy Isten mindig is az Ő eredeti tervéhez mérten tekint ránk, úgy, ahogy ő eredetileg tervezett minket és az egész világot. Ehhez az eredeti tervhez akar minket és a világot visszaállítani. Ő a Földre is úgy tekint, ahogy ő eredetileg szándékozta formálni, és azt keresi, az a célja, hogy visszaállítsa a Földet is az ő eredeti tervének megfelelően.

Úgy is lehetne ezt értelmezni, hogy Isten feláldozta az Ő egyszülött Fiát azért, hogy megmentse, visszaállítsa az ő eredeti célját, tervét. Mert nem fordít hátat Isten mindannak, amit eddig teremtett, hanem újjá teszi azt.

Isten megtehette volna azt is igazságosan, hogy bűnös voltunkból kifolyólag, lázadásunk következményeként minden embert azonnal a pokolra ítéljen, és újrakezdje teremtő munkáját. Teremthetett volna egy másik, egy újabb Ádámot és Évát, és a régit a pokolra küldhette volna. De nem tette ezt! Ehelyett egy sokkal jobb terve volt és van. Ő úgy döntött, hogy megmenti azt, amit eredetileg létrehozott, az eget, a földet és az embereket – hogy visszahozza, visszaállítsa ezeket az ő eredeti tervének megfelelően. A mi Istenünk a helyreállítás Istene. Ő mestere annak, hogy helyreállítsa az elromlott dolgokat. Hogy még jobbá tegye azt, ami elromlott. Ének: „a Megváltó megszabadít és mindent újjá tesz!” Ennek a világnak és mindennek, ami benne van, a teremtő Isten a tulajdonosa. Nem adja oda senkinek és nem dobja el magától azt, amit létrehozott, hanem helyrehozza, újjáteszi.

Isten elhelyezte az embert ezen a földön, hogy népesítse be azt, uralkodjon a földön és fejlessze ki azt Isten dicsőségére. De ez a terv soha nem valósult meg. Vajon ezért arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Isten eredeti terve rossz volt, mert nem valósult meg, félretette, eldobta magától ezt a tervét? NEM! Ezek a következtetések nem egyeznek egy mindent tudó, tökéletes bölcsességgel rendelkező és mindenható Isten jellemével.

Isten elhatározta már az elejétől kezdve, hogy ő megváltja az emberiséget és újjáteszi a Földet. Miért? Azért, hogy az ő eredeti tervét megvalósíthassa.

A Szentírás meglepően érthető módon mutatja be Isten terveit és céljait. Éspedig azt, hogy mindent újjá tesz úgy, hogy eredeti terve megvalósuljon. Mégis, mi sokszor azt gondoljuk tévesen, hogy Isten elpusztítja ezt a világot, elhagyja eredeti tervét, célját, és újra tervezni kezd, létrehoz egy szellemi, lelki mennyországot, ahol semmi helye nincs már a Földnek. De a Biblia nem ezt mondja nekünk!

Mi alapján gondoljuk mi azt, hogy Isten elpusztítja a Földet teljesen és félreteszi? Egy gyenge teológiai ismeret Istenről vezet minket ehhez a téves következtetéshez. Úgy tekintünk rá, mint egy kudarcot vallott tervezőre, akinek nem sikerült a teremtése. Aki, miután rájön arra, hogy tévedett, szemétbe dobja mindazt, amit létrehozott. De Istennek egy csodálatos terve van, nem csak az egyénnel, hanem az egész világgal kapcsolatosan, és nem fogja csak úgy az egészet, amit létrehozott a szemétbe dobni. A Megváltás nem azt jelenti, hogy Isten hozzátesz, megtoldja eddigi életünket egy természetfeletti, eddig nem létező lelki létezési formával, hanem azt, hogy új életet és életerőt hoz abba, ami már eddig is létezett, ami mindvégig itt volt. Isten kegyelme és ereje az egész természetet meg tudja újítani, hogy újból olyan legyen, mint az elején, teljes és tökéletes.

A RÉGI FÖLD MEGÚJÍTÁSA

Péter apostol azt prédikálja egy alkalommal az Úr Jézusról, hogy őt „az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.” (ApCsel. 3:21) Péter elmondja nekünk, hogy el fog jönni az idő, amikor Isten mindent újjátesz. Ez egy mindent magába foglaló ígéret. Ez sokkal többet jelent, mint csak azt, hogy a lélek nélküli új testeket feltámasztja, hogy közösségben legyünk vele egy anyagtalan birodalomban. Azt is jelenti, hogy visszaállítja az emberiséget arra az állapotra, amilyennek ő eredetileg eltervezte, testtel és lélekkel rendelkező igaz lényekké. És azt is, hogy az egész fizikai világegyetemet is visszaállítja arra az állapotra, amilyennek eredetileg eltervezte, amilyen az elején volt.  

Hol fog mindaz megvalósulni, amiről Péter prédikált? A válasz megtalálható mindabban, amit a próféták már ősidők óta beszéltek és prófétáltak. Olvassuk el a próféták írásait, és a válasz világosabb lesz. Isten mindent helyreállít és újjátesz – a Földön! A próféták soha nem beszéltek és nem prófétáltak valamilyen távoli, szellemi országról, ahol test nélkül léteznek majd a szentek. A próféták írásait, ha olvassuk, akkor látjuk, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a területekre, örökségre, Jeruzsálem városára, és a földre, ahol jártak, keltek. A Messiás visszatér majd a mennyből a földre, nem azért, hogy elvigyen minket a földről a mennybe, hanem hogy megújítsa a földet olyanná, amilyennek eredetileg tervezte, hogy itt élhessen velünk mindörökre.

Lukács elmond nekünk egy történetet Anna prófétanőről, aki nyolcvanas éveiben járhatott, a templomban imádta Istent éjjel és nappal, böjtölve és imádkozva. Amikor meglátta a gyermek Jézust, azonnal megközelítette Máriát és Józsefet és úgy olvassuk a Luk. 2:36-38-ban: „hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.” (A Károliban úgy van fordítva tévesen: akik Jeruzsálemben a váltságot várták). Mi is volt az, amit Isten népe epekedve várt? A Megváltás. Az ő megváltásuk? Természetesen, de annál sokkal több. Nem csak az ő megváltásukra gondoltak, hanem a családjaik, a közösségeik, sőt az ő szent városuk, Jeruzsálem megváltására is. Jeruzsálem megváltása egyben Izráel megváltását is jelentette. Mint, ahogy az egész világra kiterjedt Isten ígérete, amit Ábrahámnak adott, Jeruzsálem és Izráel megváltása az egész földről is beszél.

Akármivel is érintkezett és rontott meg a bűn, Isten azt megváltja és megtisztítja. Ha a megváltás ereje nem hatol olyan messzire, mint amilyen messzire elhatott a bűn átka, akkor Isten kudarcot vallott. 

Tehát, vajon ennek a földnek, ahogy mi ismerjük, véget vet majd Isten? Igen. Teljesen elpusztítja azt? NEM!

A Jel. 21:1-ben azt olvassuk, hogy ez az ég és föld elmúlnak. De, amikor azt mondjuk, hogy emberek is elmúlnak, ez alatt nem azt értjük, hogy megszűnnek létezni. Úgy, ahogy minket feltámaszt Isten, hogy új emberré legyünk, úgy a földet is feltámasztja, hogy új Föld legyen.

Vajon honnan hallotta Péter ezt az igazságot? Magától az Úr Jézustól is! Van utalás erre a Mt. 19:28-ban: „Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban (Károli tévesen: az újjászületéskor; a román Cornilescu fordítás szerint: la înnoirea tuturor lucrurilor), amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. Nem azt mondja az Úr Jézus, hogy az elpusztult világ után, vagy a félretett világ után, hanem a megújult világban! Ez egy nagyon fontos kijelentése az Úr Jézusnak, mert egy erős vonalat húz a homokban két alapvetően különböző teológiai eszme között. Az emberiséget Isten úgy tervezte, hogy a Földön éljen Isten dicsőségére. Pont ez az, amit az Úr Jézus testetöltése, halála és feltámadása biztosított a számunkra – egy megújult emberiség egy megújult Földön. Az Úr Jézus szószerint ezt mondja: mindent újjá teszek! Ez a Jel. 21:5-ben van, és a feltámadt Krisztus mondja az Új Földről, ahol a megújult emberiség élni fog egy megújult Földön, örömök között az Ő feltámadt Megváltójukkal, aki olyan nagy árat fizetett mindezért, hogy fel sem tudjuk fogni.

ISTEN DICSŐSÉGE – ISTEN FÖLDJÉN

A mostani, bűn átkától megfertőzött földről is azt olvassuk az Igében a 4 Móz. 14:21-ben: „betölti az Úr dicsősége az egész Földet!” De a világegyetem sokkal nagyobb mértékben fogja meglátni Isten dicsőségét, mint most, ami magába foglalja a megváltott embereket, férfiakat és nőket, megváltott nemzeteket egy megváltott Földön. Az Ézs. 40:5 erről szól: „és megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.” Nagyon sok Igének központi igazsága, hogy Isten megdicsőíti magát a Földön pl: Zsolt. 85:9 „Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön.”

Ezék. 43:2 „És ímé, Izráel Istenének dicsősége jő vala napkelet felöl, és zúgása, mint nagy víz zúgása és a föld világos vala az ő dicsőségétől.” Ezékiel látta Isten dicsőségét, Jeruzsálem kapuinál – ahogy megnyilvánult az, nem valamilyen anyagtalan helyen, hanem a Földön!  

Péter nem hiába mondja azt, hogy újjá teremtettnek mindenek. Íme egy pár ige-idézet, ami leírja, hogy Isten dicsősége miként jelenik majd meg a Földön minden nemzetek számára, különösen az Új Jeruzsálemben!

Zsolt. 102:16-17 „És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet, mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.”  

Ézs. 11:9-10 „Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.” Ézs. 66:19-20 „hirdetik dicsőségemet a népek között. És elhozzák minden testvéreiteket minden népek közül ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére Jeruzsálembe, így szól az Úr.”

Ahogy látjuk, Isten országa, királysága nem arról szól, hogy mi történik majd valamilyen nagyon távoli, messzi, földönkívüli helyen, hanem arról, hogy mi történik majd itt, a földön, amit Isten saját dicsőségére teremtett! Isten az ő dicsőségét a Földhöz kötötte és mindahhoz, ami azon van: emberek, állatok, fák, folyók, és minden. Ézs. 6:2-3 „És kiált vala (egyik szeráf) a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!” Pontosabban fordítva ezt az utolsó kifejezést úgy lehetett volna fordítani, hogy a széles föld teljessége az Ő dicsősége! Isten dicsősége az ő teremtésében látszik meg igazán. A Föld tehát nem lesz a szeméttelepre dobva. Fontos része Isten tervének, hiszen ígéretet tesz, hogy az egész Föld teljes lesz az Ő dicsőségével. Isten nem engedi el magától ezt a Földet, még akkor sem, ha ez azzal járt, hogy szegek szúrták át az Ő egyszülött Fia kezeit és lábait. Az Úr Jézus megvásárolta és kifizette az árat a mi jövőnkért és a Föld jövőjéért is.

LÁTÁS AZ ÚJ FÖLD FELŐL

Egy nagyon jelentős igeszakasz még, ami az Új Földdel kapcsolatos, az Ézs. 60. része. Habár nem található meg az a kifejezés, hogy ÚJ FÖLD (mint a 65, 66. részekben), mégis biztosak lehetünk benne, hogy Ézsaiás az Új Földről beszél, mert ugyanazokat a kifejezéseket használja, mint János, amikor ő is az Új Földről ír a Jel. 21-22-ben. Más szóval, Ézsaiás a legjobb magyarázatot szolgáltatja a Jel. 21-22 részéhez! Ez a figyelemre méltó prófétai kijelentés azzal kezdődik, hogy Isten üzen Jeruzsálem népéhez: „de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadott fényességhez.”(2-3. v.) Isten népének egy dicsőséges jövőben lesz része, amiben részt vesznek a Föld népei és királyai is, és mindenki hasznot húz a megújult és dicsőséges Új Jeruzsálem áldásaiból. A nemzetek közül nem csak egyesek fognak jönni, hanem minden nemzet: „mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek!” (4.v.) Egy kibeszélhetetlen örömnek lesz ez az ideje: „Akkor meglátod és ragyogsz, örömtől remeg és kiterjed szíved.” (5.v.) Állatok is lesznek az Új Földön, minden nemzetben: „A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói.” (6.v.) Megváltott emberek fognak utazni messzi vidékekről a megdicsőült Jeruzsálembe: „mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.” (6.v.) A szigetek lakói is imádni fogják Istent, és hajók jönnek onnan is: „Igen, engem várnak a szigetek; és elöl jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjüket és aranyukat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.” (9.v.) Lehet, hogy számunkra ez idegennek hangzik, hogy a mennyben lesznek nemzetek, uralmak, királyok, civilizációk, kultúrák – de nagyon sok Ige arról tanúskodik, hogy az Új Föld igen is földi jellegzetességekkel bír majd.

Ézsaiás olyan szavakat használ, amiket János apostol az Új Jeruzsálemre alkalmaz a Jel. 21:25-26-ban. Íme,  a 11.vers: „És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.” Mit ígér Isten az Új Jeruzsálemben? „Ahelyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.” (15.v.) Sőt, olyan dolgot ígér Isten, ami még sohasem teljesedett be a földi Jeruzsálemben: „és teszem fejedelmeiddé a békességet, és elöljáróiddá az igazságot. Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak és kapuidnak a dicsőséget.” (17-18 v.) Majd Ézsaiás folytatja a leírást olyan kifejezésekkel, amiket János világosan az Új Földdel azonosít: „Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.”  (19-20 v.) Az Új Jeruzsálemről János azt írja a Jel. 21:27-ben: „És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem, aki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak, akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.” Ézsaiás pontosan ugyanezt mondja, olyan szavakkal, amiket nem lehet a mostani Jeruzsálemre érteni, csak az újra: „És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.” (Ézs.60:21)

Ézsaiás próféciái a Messiásról, különösen az ismert 53. részben, a legapróbb részletekig mind fizikailag és szószerint beteljesültek. Várható azért, hogy minden, amit az eljövendő világról, az Új Földről és Új Jeruzsálemről ír, azok is mind szószerint be fognak teljesedni!

NEMZETEK ÉS KULTÚRÁK MEGVÁLTÁSA

Habár János a Jelenések könyvében nem tér ki a részletekre, de Ézsaiás elég pontosan leírja, hogy miket is hoznak be majd a Szent Városba. Említést tesz olyan árukról, amik különböző nemzetekhez tartoznak, különböző kultúrából: Társis hajói, a Libánon fái, Mídián és Éfa tevéi, Séba aranya és tömjénei, amiket ezek a népek hoznak, hirdetve az Úr dicséretét! Kincsek, amik most bálványimádáshoz és lázadáshoz kötődnek, akkor majd Isten dicsőségére lesznek használva. Ézsaiás és János is ír arról, hogy emberi kultúrák különböző árui fontos szerepet játszanak az Új Földön.

Azt is olvassuk, hogy a Lebánon fái, Társis hajói mind meg lesznek ítélve és el lesznek pusztítva Isten ítélete által, hogy lehet, hogy ezek mégis felbukkannak újra a Szent Városban. méghozzá Istent dicsőítő eszközökként? Ez a látszólagos ellentmondás látható sok helyen az Igében: pusztulás és megújulás. Önmagában nincs semmi baj a hajókkal, fákkal, arannyal és tevékkel. Isten az Ő ítéletében elpusztítja viszont ezeknek a jó dolgoknak a bálványokként való használatát, és átalakítja, megújítja ezeket, mint jó dolgokat, az ő dicsőségére és dicsőségének hasznos eszközeivé.

Ézsaiás és János is segít nekünk abban, hogy úgy lássuk és képzeljük el az Új Földet, ami nem csak új természeti csodákkal lesz tele, hanem helye lesz ott nemzeteknek és kulturális kincseknek is. Az Úr Jézus nem csak azért jött és halt meg, hogy az emberiséget, mint egyéneket megváltsa, hanem azért is, hogy a nemzeteket és a kultúrákat is megváltsa és újjá tegye. Megújítja nem csak az Ő keze munkáját (Lebánon erdői), hanem az emberek keze munkáját is (Társis hajói).

Hodge idézet: „A mennyországnak, mint az emberi faj minden megváltottja otthonának, szükségszerűen teljesen emberinek kell lennie felépítésében, állapotában, és tevékenységeiben. A menny örömeinek és tevékenységeinek mind racionálisaknak, erkölcsöseknek, érzelmieknek, szándékosaknak és aktívaknak kell lenniük. Minden egyes képességünket kifejezésre lehet majd juttatni, minden ízlelésnek elégtételt és minden ötletnek megvalósulást fogunk találni. Az elme, intellektuális kíváncsiságunk, a képzeletünk, szent érzelmeink, a közösségi vonzódásunk, az erőnk kimeríthetetlen lehetőségei a mennyben mind kifejezésre juttnak majd és élvezetre. Mindig lesz egy cél előttünk, örökké a jövőbe tekintve. A mennyország az egész teremtés virága és egyben gyümölcse lesz majd és az egész világegyetem történelme ott éri el tetőfokát, célját.”

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Szerkesztette: Szabó Edit

for King & Country - Amen. (Halálból életre, sötétségből világosságra...)