✝ = ♡

A HÁBORGÓ TENGER LECSENDESÍTÉSE

(2) Mester, nem törődöl velünk?

2018. október 26. - KMAKH

blog_2018_10_26_cs03-12_pb_a_haborgo_tenger_lecsendesitese_mester_nem_torodol-01.jpeg

„Ő pedig a hajó hátsó részében egy vánkoson szunnyadt. És fölkeltették őt ezekkel a szavakkal: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?” - Márk 4:38

Az idézett szövegrészlet alapján kijelenthető, hogy Jézus tanítványai válsághelyzetben két dolgot tettek: könyörögtek és enyhén Jézust hibáztatták. Előfordul, hogy a hívő ember is Istent hibáztatja, mert néha az a benyomásunk, hogy nem törődik velünk. Mi magunk is, idegen emberek felé úgy mutatjuk ki a szeretetünket, hogy megtanuljuk a nevüket, míg hozzánk közelebb álló emberekkel szemben pedig nagymértékű figyelemmel. Első benyomásra logikusnak tűnik válsághelyzetekben azzal vádolni Istent, hogy nem szeret minket eléggé.

Innen már a következő lépcsőfok lenne, a torz Istenkép létráján, hogy: „Isten létezik, de vagy autista, vagy szociopata”. Hiszen a torz Istenképűek logikusnak tűnő, ám félrevezető érve szerint: a világban rettenetes dolgok is történnek; gyűlölködő emberek tömegei saját öngyűlöletüket másokra vetítik rá, szörnyű betegségek vannak, katasztrófák történnek. Könnyű elfeledkezni róla, hogy Isten olyan életet adott az emberek nagyon nagy többségének, ahol összességében igenis több a jó dolog, mint a rossz -viszont a jó dolgokhoz könnyebb hozzászokni és nehezebb felfedezni őket-. (És igen, Kedves Olvasó, komoly az esélye, hogy te, illetve Ön is, ebbe a kategóriába tartozol, illetve tartozik. Akik pedig nem, azok általában: „az örülök, hogy felkeltem reggel” kategóriába. Van még egy lényeges csoport: „egy másik országban lehet, meg se születtem volna” – hihetetlen sokan tartoznak ebbe a csoportba, de szerencséjükre derűs tudatlanságban élhetnek. Viszont ami ingyen van, azt nem szokta értékelni senki sem.) Minden ember, aki átél valamilyen komolyabb nehézséget, az őt vagy a hit vagy pedig a hitetlenség irányába tereli, ezt az irányt az Istenről alkotott kép határozza meg. Mindent összevetve, kijelenthető, hogy Isten sokat foglalkozik velünk és nem csupán a bűneink érdeklik -tehát szeret minket-, minden hívő megtapasztalhatta, hogy Isten képes áldást adni és megszabadítani is.

A hívő emberek számára sem mentes viharoktól az élet. Sőt, egy hívő ember életében ritkán fordul elő, hogy hosszabb ideig utazzon viharok nélkül. A mi életünk olyan, mint az áprilisi időjárás, néha kisüt a nap, néha pedig esik az eső. Semmi sem állandó ebben a világban, minden változik. „Ne dicsekedj a holnapi nappal” – mondhatná egy bölcs ember. Mondhatná máshogy is, még bölcsebben: „ne dicsekedj a mai nappal sem”. Ennek oka, hogy könnyen lehet, az adott nap jól indul, szép az idő, de már estére előfordul, hogy beborul, majd eléri életünket egy sötét vihar. Ezért ne bízzunk meg sohasem ennek a világnak a változó időjárásában, hanem legyünk készek arra, hogy a körülmények változhatnak is. Hitünk legyen szilárd, mozdíthatatlan, erős, Krisztusban gyökerező.

Mint ahogyan a Márk evangéliumának fentebb idézett sorából kiderül, a tanítványok azt gondolták, hogy Jézus a hatalmas viharra fel fog ébredni. Ez azonban elmaradt, szinte érthetetlen lehetett számukra, hogy hogyan képes aludni valaki ekkora környezeti hatások közepette. Egy hajón, ami mozgásban volt, és nagy volt a zaj is. Nem is sejtették a tanítványok mekkora békesség, csend, nyugodtság lehetett még akkor is az Úr Jézus szívében. Az a vihar nem bonthatta meg szívének csendességét, békességét. Mint ahogy a címből, illetve a cím után olvasható bibliai idézetből is kiderült, a fő témánk Jézus látszólagos nemtörődömsége egy viszontagság közepette. Ez a nemtörődömség azonban csupán látszólagos, mert, mint ahogy a későbbiekben bizonyítást fog nyerni, az Úr Jézus mindent ellenőrzése alatt tartott a tanítványok könyörgése alatt is.

Néha mi is rajtakapjuk magunkat, hogy a tanítványokhoz hasonlóan, azzal vádoljuk az Úr Jézust, hogy nem törődik velünk. Időnként Isten hagyja, hogy a természet törvényei haladjanak a számukra kiszabott úton, és néha a természeti erők veszélybe sodornak hívő embereket is. És felkiált a hívő ember ilyenkor: „Uram, nem törődsz vele, hogy elveszek? Uram, akit szeretsz, beteg, éjjel és nappal könyörgünk hozzád gyógyulásért - de a gyógyulásra várni kell.” A hívő ember számára is, a méreg az méreg marad, a betegség, betegség marad. Néha az Úr megengedi, hogy azok, akiket szeretünk, hosszú ideig szenvedjenek, és úgy tűnik sok esetben, hogy nem figyel az imáinkra, kéréseinkre, sőt, a helyzet sokszor egyre rosszabb és rosszabb. Ilyenkor jusson eszünkbe, hogy minden erő és hatalom Isten kezében van. Természeti erők sem működhetnek Isten nélkül.  Egyetlen búzamag vagy bármilyen más mag sem kel ki Isten ereje nélkül. Boldog az az ember, aki mindenben meg tudja látni Isten kezét, még a próbákban is, és ilyenkor, ahelyett, hogy azt kérdeznénk: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk? Mondjuk inkább ezt: Az Úr az, tegyen úgy, ahogy Ő jónak látja.

Lehet, hogy ma is azt gondoljuk, hogy Isten nem gondol ránk, mert nem küldött egy csodát, nem oldotta meg a problémánkat. Ha a híres hívek életének történetéről olvasunk, kiderül, hogy Isten számos alkalommal segített nekik, csodával határos módon mentette meg őket. Amikor a saját életünkre vonatkoztatjuk ezt, akkor nem érzékelünk ekkora Gondviselést. Szegényebb és szegényebb leszel, gyengébb és gyengébb, és azt gondoltad, hogy Isten valamilyen különleges úton megszabadít, vagy meggyógyít, de semmi ilyesmi nem történt. Felmerül a kérdés: hogyan lehetséges mindez? Isten néha nagyobb csodát tesz azzal, amikor fenntartja az övéit a nyomorúságban, mint akkor, ha kiszabadítaná őket onnan.

blog_2018_10_26_cs03-12_pb_a_haborgo_tenger_lecsendesitese_mester_nem_torodol-02.jpeg

Annak, aki fenntarja a bokrot úgy, hogy az tűzlángokban van, de nem emésztődik meg, nem ég el, egy nagyobb és dicsőségesebb csoda, mintha eloltaná a tüzet és megmentené a bokrot. Isten megdicsőíttetik a mi nyomorúságaink által, és ha erre rájövünk, akkor hálát tudunk adni a viharokért is.

De lehet valaki azt mondja: „ha már nem szabadít meg, legalább adhatna örömöt a szívembe. Vagy enyhíthetné a fájdalmat, amit testemben érzek. Hogy engedi meg, hogy belepusztuljak ebbe a fájdalomba? Hogy megpróbál minket azt megértem, de hogy engedi meg, hogy elvesszek?” Nem, ez még nem az elképzelhető legrosszabb, aki ezt gondolja, még nem veszett el. Tehát: sokféleképpen érhet minket is a kísértés, hogy vádoljuk az Urat azzal, hogy nem törődik velünk!

Felmerül a kérdés: Jézus törődése hogyan nyilvánul meg a fentebb idézett bibliai szövegrészletben? Igaz ugyan, hogy Jézus aludt, de ott volt a hajón. Tehát az Úr jelenlétének elégnek kell lenni ahhoz, hogy megnyugtasson minket. Habár Jézus aludt, de Ő is ki volt téve a hullámok hatásainak. Jézus mély alvását úgy is lehet értelmezni, hogy példát is mutatott, hogy Ő egész életét nyugodtan az Atya kezébe tette le. Nyilvánvaló, hogy Jézus tettével, jelenlétével tanítani is akart ebben a helyzetben is. Amikor felébresztették, nem volt mérges. Megfedte őket szeretettel, gyöngéden, de nem haragudott rájuk.

kmakh_profile_big_hun_flag_small.pngVégezetül kijelenthető, hogy habár lehet, hogy látszatra mi is azt látjuk, mintha az Úr Jézus aludna, nem törődne velünk. Azonban, addig, amíg Ő él, addig a mi reményünk és örömünk is él. De lezárásként van még egy tanulság a megtéretlen, a bűnös emberek felé is. Lehet, van valaki, aki érzi bűneit, úgy, mint nagy hullámokat, amik elborítják. És nem tudod, hogy szabadulj. És kiáltasz az Úr Jézushoz, és úgy tűnik neked is, hogy Ő alszik. Ne gondolj rosszat róla. Higgy benne és élni fogsz.

Szerkesztette: Pallagi Balázs

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztusbanmaradni-korralhaladni.blog.hu/api/trackback/id/tr6314284769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.