✝ = ♡

MENNYORSZÁG

(13) Szószerinti vagy jelképes értelmezés?

2018. október 31. - KMAKH

blog_2018_10_31_mo13_kk_mennyorszag_krisztoplatonizmus_szoszerinti_vagy_jelkepes_ertelmezes.pngE témakörön belül, most az értelmezési módszereket fogjuk tárgyalni. Elég gyakran mi mind valamilyen értelmezési feltételezéssel közeledünk a Szentíráshoz. Sok esetben a mi értelmünk zárva marad egy bizonyos Igei szöveg jelentése előtt azért, mert eleve előítéletektől teli gondolatokat illesztünk a szövegbe, olyan gondolatokat, amelyeket vagy másoktól hallottunk, vagy a saját kultúránkból emeltünk ki, de amik nem egyeznek a Szentírással.

Ezért van az például, hogy amikor olvassuk a Luk 15:7-ben, hogy az Úr Jézus azt mondja: öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mi mégsem hisszük el, hogy a mennyország lakói előtt ismeretes, hogy mi történik az emberekkel a földön. Vagy, amikor azt olvassuk a Luk 16:9-ben, hogy szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba,” mi mégsem hisszük el, hogy lesznek hajlékaink a mennybe, és ezeket a hajlékokat meg fogjuk nyitni mások előtt is. Olvassuk azokat az igeszakaszokat, amiket a próféták írtak, ahol Isten ígéretet tesz arra, hogy Isten népe örökké élni fog egy igazság által uralt Földön és mégis azt feltételezzük, hogy ez egy lelki áldást kell jelentsen egy testetlen Mennyországban. Úgy olvassuk, hogy feltámadt testünk lesz, amiben enni és inni fogunk Krisztussal egy asztalnál a többi megváltottal egyetemben, és mégsem gondoljuk minderről, hogy valóban így lesz. A Jelenések könyvének utolsó két fejezetében olvasunk az Új Földön levő nemzetekről és ezeknek királyairól, akik kincseiket hozzák be a városba, és mégsem hisszük el, hogy ott valóságos nemzetek lesznek vagy hogy ezeknek a nemzeteknek valóságos királyairól lenne szó. Sokan még abban is kételkednek, hogy egyáltalán lesz-e ott egy város. Ezeket a példákat még sorolhatnánk – amikor az örökkévaló állapotunkról olvasunk, nem engedjük az Igének, hogy azt mondja nekünk, ami valóban le van írva.

Mindezek után és még számtalan ezzel kapcsolatos igeszakasz ellenére képesek vagyunk azt állítani tévesen, hogy a Biblia csak nagyon keveset mond el nekünk a mennyországról. Az igazság az, hogy mi egyszerűen nem akarjuk elhinni azt, hogy milyen sokat megoszt velünk a Biblia a Mennyországról. Ezek az előítéletek és feltételezések annyira belénk vannak ágyazódva, hogy lebénítanak minket abban, hogy úgy értelmezzük az Igét, ahogy le van írva. Tegyük félre ezeket az előítéleteket és feltételezéseket, amiket az idők során felhalmoztunk magunkban a túlvilággal kapcsolatosan. 

Anyagtalan Mennyország

Egészen a középkor előtti időszakig az emberek úgy gondoltak a mennyországra, mint egy kézzelfogható helyre, mint egy városra, vagy egy édenkertre, mint ahogy az Ige is leírja. De megjelentek a XI. századtól olyan teológusok, mint pl. Peter Abelard, Peter Lombard, majd később Aquinói Tamás, akik írásaikkal bevezették azt az ideológiát, amit szkolaszticizmusnak nevezünk, ami aztán el kezdett dominálni a középkori gondolkodásmódon és túszul ejtette a mennyországról szóló összes tanítást.

Ez a szkolasztikus elmélet aztán lassan, fokozatosan kiszorította a mennyországról szóló szó szerinti értelmezéseket, miszerint az egy olyan hely lesz, mint egy kert, egy város, egy csodálatos földi szépséggel, hajlékok, ennivaló és közösség. A veszteség és kár, amit ez okozott szinte felbecsülhetetlen. A gyülekezet mai napig nem lábalt ki ebből, a legtöbb helyen ma is úgy hiszik, hogy a mennyország egy teljesen anyagtalan hely. Ezek az emberek a bibliai kinyilatkoztatást nem egyszerűen és egyenesen értelmezték, hanem bevitték ebbe az ő platonista, sztoikus és gnosztikus (görög filozófiák) tanításait.

Pl, Aquinói Tamás szerint a mennyországban, a világosság világában nem lesz semmi helye sem növényeknek, sem állatoknak. Azt állította, hogy a mennyben nem lesz aktív élet, tevékenységek, hanem inkább csak egy elmélkedés. Ez a fajta teológia oda kényszerít minket, hogy tagadjuk, vagy lelki értelemben értelmezzünk számtalan Igét, és elutasítsuk az egyértelmű, szó szerinti értelmét, jelentését. Igaz, hogy később sokan szakítottak ezekkel a tanításokkal, de ez a fajta értelmezés mégis rányomta a bélyegét mai napig is a nyugati gyülekezetekre.

Értelmezhetjük-e szó szerint azt, amit a Biblia mond a Mennyországról?

Senki sem értelmezi a Bibliát kizárólag jelképesen vagy kizárólag szó szerint. Hogy mennyire hajlunk a szó szerinti értelmezésre vagy a jelképes értelmezésre nagyban függ a meggyőződéseinktől. Azok, akik úgy hiszik Krisztus teste a sírban maradt, nyilván a feltámadásról írott beszámolót jelképesen értelmezik. Azok, akik elhiszik, hogy Krisztus valóban úgy támadt fel, ahogyan az Ige leírja, de a mennyország test nélküli lelkek világa lesz, azok Jézus Krisztus szavainak egy részét szó szerint értelmezik, míg azokat a szavait, amelyek a mennyet egy valós helyként mutatja be, ahogyan a megváltottak egy napon öröklik a földet, és azt, hogy az egész univerzum megújul, csak átvitt értelemben értik, jelképesen. Jelképesen értik mindazt, amit Isten az új égről és földről valamint az Új Jeruzsálemről mond.

Nyilvánvalóan sok a jelkép a Bibliában, mint például, amikor Pétert kősziklának nevezi, Krisztusról pedig azt mondja, hogy Ő az ajtó, egy bárány hét szemmel, és azt is mondja, hogy egy kard jön ki a szájából.

Ugyanakkor a Szentírás tele van olyan szövegekkel, amelyeket szó szerint kell érteni, mint például Noé és az özönvíz és a bárka, a csapások, átkelés a Vörös tengeren, hogy Krisztus Betlehemben született, lecsendesítette a vihart, meggyógyított embereket, megsokasította a kenyeret és halat, megfeszítették, valóban feltámadt a halottak közül és felment a mennybe.

A feltámadás utáni alkatunkat nem nevezné testnek az ige, ha valóban nem volna az. Akkor nem mondaná róla az ige, hogy hasonlókká leszünk Krisztushoz a testünkben is, akkor nem úgy írná le Krisztus feltámadás utáni küllemét, mint megdicsőült test, ha valójában nem egy fizikális testről volna szó. Hasonlóképpen, a Paradicsomot sem nevezné az ige Paradicsomnak, ha nem hasonlítana Édenre legalább valamennyire, ha nem is pontosan ugyanolyan. (Nyilván nem kell azonosnak lennie Édennel) Ugyanígy, nem valószínű, hogy az Új Földnek ez lenne a neve, ha nem hasonlítana valamelyest a jelenlegire. A királyokat nem nevezné királyoknak és az uralkodás szó helyett is másat használna, ha valójában ezek nem fednék a mondanivaló tényleges értelmét. (Persze a jelentésnek nem kell csupán annyira korlátozódnia, amit mi értünk ezek alatt a szavak alatt, de kell, hogy legyen jelentésbeli kapcsolat, megfelelés a kettő között.)

Krisztus első eljövetelének részletes leírásának, Ézsaiás 53, 61:1-3, és szó szerinti beteljesülésének példája rámutat arra, hogy hogyan kell értelmeznünk az Ézsaiás 60-66 részek részletes leírását egy eljövendő életről, egy igaz és békés világról, amelyet „Új Földnek” nevez. Hasonlóképpen, Krisztus feltámadása utáni földön töltött életének, idejének részletes leírása rávezethet minket arra, hogyan is értelmezzük a Jelenések 21-22 leírását arról, hogyan fogunk élni a feltámadás után az új földön. Igaz, hogy mind Ézsaiás könyve, mind pedig a Jelenések könyve tartalmaz apokaliptikus, jelképes leírást, amelyeket egyáltalán nem szó szerint kell értelmezni. Azonban nem kellene azt a hibát elkövetnünk, amelyet sok tudós elkövet az Ézsaiás 52-53 kapcsán, annyira lelki síkon értelmezik a szöveget, hogy figyelmen kívül hagyják a központi – és nagyon is szó szerint értendő- üzenetét, még akkor is, ha jelképes képek is vannak benne.

Mennyire értelmezhetjük a Bibliát, mint egységes egészet szó szerint?

Bizonyítottan igaz, hogy a Jelenések könyve, mint apokaliptikus irodalom, nagyon sok esetben nem szó szerint értelmezendő. Folyhat-e annyi vér, hogy a lovak kantárjáig érjen (14:20)? A keresztyének a templom oszlopaivá változnak majd (3:12)? Létezik-e hét szemű és hét szarvú bárány és van-e Istennek hét lelke (5:6)? Ha megmérnénk a testhőmérsékletüket, a laodiceabeliek lágymelegek lennének? Krisztus valóban a szó szoros értelmében ki fogja őket köpni a szájából (3:16)? Krisztus valóban kopogtat az ajtónál (3:20)? Valóban létezik Júdának oroszlánja és a hét szemű bárány? Felöltözheti-e egy nő szó szerint a Napot (12:1)? Valóban ott ül a nagy parázna a vizeken (17:1)? Létezik szó szerint egy nagy piros sárkány hét fejjel (12:3)? Ez nyilván jelképes beszéd. Nem lehet őket úgy szó szerint értelmezni, hogy ne mondanának ellent biztosan tudott tényeknek, amelyek mind észrevehetők és világosan kijelentettek a Szentírásban.

Nyilvánvaló, hogy bizonyos számok, mint a 7, a 12 és a 12 többszörösei szimbolikus jelentéssel bírnak a Jelenések könyvében. Ahogyan azt már máshol kifejtettük az ezer éves békeországot a történelem folyamán ortodox keresztyének értelmezték szó szerint is és jelképesen is. (Mindazonáltal, ha valaki nem is ért egyet a Millenium gondolatával, ennek ellenére egyet érthet az új földdel kapcsolatosan).

Amikor Keresztelő János azt mondta „Íme az Isten Báránya” senki sem gondolt arra, hogy Jézus gyapjút visel és négy lábon jár (János ev. 1:29). Sokkal inkább János ezt értette alatta: „Nézzétek, ez az ember, Jézus, aki beteljesítője az ószövetségi áldozatbemutatás rendszerének.” Mindazonáltal, meg kell jegyeznünk, hogy ez a kép fedi egymást Krisztus áldozatának a képével, Jézus szó szerinti megáldoztatásával, a kereszten való képpel, amikor meghalt a mi bűneinkért. Tehát itt megfigyelhetjük, hogy a jelképes beszéd gyakorlatilag (talán úgy is fogalmazhatnánk szó szerint) beteljesült Krisztus kereszt halálakor.  

Krisztus üzenete a hét gyülekezethez tartalmaz jelképes leírásokat, de miért ne hihetnénk el, hogy ezek valóban hét gyülekezethez íródtak, az adott földrajzi térségben? Talán nem egy valós személy János apostol, aki a Jelenések könyvében azt írja le, amit valóban látott, valós eseményeket, némely a múlthoz, némely a jelenhez, némely pedig a jövőhöz kötődött, Krisztus második eljöveteléhez? A jelenések könyve csak úgy, mint más könyvei is a Szentírásnak tartalmaz olyan részeket, melyet a kontextusuknak (szövegkörnyezetüknek) megfelelően kell értelmezni.

Péter egyik tanító levelében beszél új égről és új földről, anélkül, hogy egy kicsit is azt sugallaná, hogy ez csupán jelképes beszéd. Ézsaiás beszél új égről és új földről nagyon is kézzelfogható, földi leírásokban. Így hát, amikor a Jelenések 21-ben arról hallunk, hogy Isten új eget és új földet alkot, hiba volna nem szó szerint érteni ezt, hiszen megfelel a Biblia korábbi utalásainak az új földről.

Amikor úgy ábrázolja Krisztust, mint aki fehér lovon érkezik (Jel. 19:11), csak szimbolikusan érthetjük ezt? Amikor egy szamárcsikón ment be Jeruzsálembe, annak is volt jelképes értelme, ugyanakkor szó szerinti is, mivel valóban egy szamárcsikó hátán érkezett. Ha Krisztus visszajön a mennyből a második eljövetelekor, miért nem érkezhet egy fehér lovon? A királyok gyakran vonultak be lóháton a meghódított városokba. Mindazonáltal, a bibliamagyarázók azt mondják, hogy a fehér lovon való bevonulás csupán egy királyhoz méltó bevonulás szimbóluma. Természetesen így van, de azért van így, mert a királyok valóban lovon vonultak be a meghódított városokba. És ők valóban trónon ültek és ennek jelképes jelentés is volt. Krisztusnak ezek szerint olyan teste van, amellyel képes ülni egy trónon és lovagolni, ugye így van? Ő teremtette a lovakat és Őt magasztalja azoknak pompás valója (Jób 39:19-25). Miért kellene elutasítanunk annak a lehetőségét, hogy valóban lóháton tér vissza és trónon ül majd?

Mivel mi tudjuk, hogy Krisztus feltámadás utáni teste fizikai test, és hogy a mi feltámadás utáni testünk is az Övéhez hasonló lesz, így nincs az az ok, amely arra kényszeríthetne, hogy az új föld fizikális voltának leírását jelképesen kellene értenünk. A feltámadás hitelve kellene vezessen az igeértelmezésben azokra a szövegekre nézve, amelyek az örökkévaló létünkkel kapcsolatosak.

Amikor azzal a kérdéssel kell szembesülnünk, hogy hogyan értelmezzünk egy adott szöveget, jelképesen vagy szó szerint, hogyan tudhatjuk melyik a helyes? Egyik módja, hogy a szerint értelmezd, amit a Biblia más helyeken mond az adott témáról, dologról. Gondoljunk csak a Jel. 2:7 re „A győzelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van”. Aki jelképes értelemben magyarázná ezt, azt mondaná, hogy az élet fája egy jelkép, az örök élet jelképe, és hogy Isten táplálni fogja a mi lelkünket az örökkévalóságban. Aki szó szerint értelmezi, azt mondaná valószínű, hogy valóban létezik egy valódi Paradicsom egy igazi fával a közepén, amelynek lesznek gyümölcsei, amelyet valóban meg fognak enni emberek, akik valódi fizikális testtel rendelkeznek majd.

A Teremtés könyvének (Mózes I. könyve) 1-3 fejezeteiben az Ige az emberről, a természetről és a Paradicsomról beszél. Létezett valójában a Paradicsom? Az élet fája ott valóban fa volt? -Igen. Volt rajta gyümölcs, amelyet az emberek megehettek? -Igen. Volt az embereknek valós testük, hogy beleharaphattak a gyümölcsökbe, megrághatták és lenyelhették? -Igen. Ha ez az élet fája, a vonatkoztatási pontunk, amikor a Jelenések könyve-beli fáról olvasunk, nem lehet okunk arra, hogy kételkedjünk abban, hogy az ott bemutatott élet fája egy valóságos fizikálisan létező fa.

Ahogyan Francis Schaffer rámutat „A teremtés időben és térben” című művében létfontosságú a történelem keresztyén szemszögből való megértéséhez, hogy ráébredjünk arra, elfogadjuk azt, hogy a Biblia első fejezeteit nem allegorikus vagy metaforikus értelemben kell szemlélni. Ugyanilyen fontos, hogy a Biblia utolsó fejezetei, melyek annyira hasonlítanak, megfelelnek az első fejezeteknek, nincsenek megfosztva a fizikális létezés valóságától. Ha halálunk után soha többé nem lennénk fizikálisan létező lények egy fizikálisan létező világban, akkor nem kellene a Jelenések 21-22 fejezeteket, vagy bármely más részt amely a mennyországról szól szó szerint értelmeznünk. Azonban, mivel az Ige azt tanítja, hogy mi feltámadott lények leszünk, akik Istent szolgáljuk egy feltámadott univerzumban, ezért komolyan kell vennünk, hogy ezt az Új Földről mondja.

Lehet valami szimbolikus és szó szerint értendő egyszerre?

Az egyik feszültséget keltő aspektusa, jellemzője a krisztoplatonikus értelmezésnek az, hogy az értelmezők arra hajlanak, hogy ha valami szimbolikus jelentéssel bír, az nem lehet ugyanakkor szó szerint is érthető. Korábban már utaltunk a trónokra. A trón, mint olyan, a hatalom és erő szimbóluma. Amikor Jézus azt mondja, hogy az Ő tanítványai trónokon ülnek és uralkodnak egy királyságban a földön (Lukács 22:30), vannak, akik ezt kizárólag szimbolikus értelemben magyarázzák. Minden földi király trónon ül. A trónjuk nyilván a hatalmuk és erejük szimbóluma, de ugyanakkor egy fizikailag is valóságosan létező tárgy. Hasonlóképpen, egyes magyarázók csakis szimbolikus jelentéssel értelmezik a Jelenések könyvében leírt trónokat (Jel. 21:3-5). Ők azt olvassák „város” és úgy értelmezik, hogy „kapcsolat”, azt olvassák, hogy „falak” és úgy értik, hogy „biztonság”, azt olvassák, hogy „kapuk”, és úgy értik, hogy „nyílt út Istenhez”. Mindezeket a jelképes jelentéseket elhisszük, de azt is elhihetjük, hogy lesz egy valódi város (az Új Jeruzsálem), valódi falakkal és valódi kapukkal.

Feltételezzük, hogy Svájcba utazol. Amikor hazaérkezel elmondod másoknak is, hogy mit láttál. Leírod nekik az Alpokat, elmondod milyenek az egyenetlen hegycsúcsok, a lejtők, melyek a völgyekbe visznek, beszélsz a szép folyókról, fákról az üzletekről és a város utcáiról. Mit gondolnál, ha valaki aztán ezt mondaná: „Amikor a csúcsokról beszél igazából Svájc nagyszabású transzcendens, magasztos természetéről beszél, amelyet ő testnélküli állapotában megtapasztalt, a lélek világában úszva. Amikor az utcákról beszél, azt érti alatta, hogy valaki ott mélyebb lelki igazságok felé haladhat. Amikor vízről beszél, arra utal, hogy az a hely tiszta és élettől áradó, a felüdülés helye. Amikor a fákat említi arra utal, hogy az a hely annyira gyönyörű, és élettel teli, hogy nem is lehet emberi szavakba önteni.” Hogy éreznéd magad? Talán feszült, zavart lennél? Hogyan érezheti Isten magát, amikor az Új Földről és Új Jeruzsálemről beszél - egy hatalmas város, amelyen átfolyik egy folyó, és amelyben az élet fája gyümölcsözik, és emberek élnek ott, jönnek-mennek a kapuin és mi úgy vesszük ezt az egészet, mint szimbólumok valamiféle gyűjteményét, az anyagi, fizikai valóság háttere nélkül? Mind az I. Mózes 1-3-ban, mind pedig a Jelenések 21-22-ben, annak érdekében, hogy a lelki értelmezést előtérbe hozzák, a magyarázók sok esetben megfosztják a szöveget annak valós szó szerinti értelmétől.

Az Új Jeruzsálem, szó szerint egy Nagy és Erős város?

Az Új Jeruzsálem leírásában ezt írja János apostol: „A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy, minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala, és a város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg.” (Jel. 21:21). A gyöngyök, amelyeket János lát, kapuk, amelyek olyan falakon vannak, amelyek falai 200 láb (60,69 méter) vastagságúak.

A magyarázók automatikusan azt mondják, hogy „ezek természetesen nem valóban arany utcák”. De miért mondják ezt? Részben, végső soron a krisztoplatonikus látásmódjuk miatt. A test nélküli lelkeknek nincsen szükségük utcákra, amin sétálhatnak. A test nélküli világnak nincsenek valós városai, utcái, kapui, fizikálisan is létező polgárai. Nem nyújt-e János apostol leírása ismét bizonyítékot arra nézve, hogy a mennyország az egy fizikálisan létező környezet, amely emberi lények számára lett megalkotva? Miért ne lehetne egy újjá teremtett, feltámadott világnak, amelyet feltámadott emberek laknak valós utcái és kapui?

Hasonlóképpen, a legtöbb mennyországról írott könyvben azzal érvelnek, hogy a város nem létezhet a valóságban ugyanazokkal a méretekkel, mint ahogyan a Jelenések 21:15-17-ben leírja: „Aki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost és annak kapuit és kőfalát. És a város négyszögben fekszik, és hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága, szélessége és magassága egyenlő. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.”

Tizenkétezer sing 1400 mérföldnek felel meg, ami 2253,08 km, minden irányba. Valaki aki a mennyországról írt azt mondta „A mennyei Mérnök számára méltóságon aluli lenne, ha ezek a paramétereket szó szerint értelmeznénk.” Nem mondja el, miért lenne ez Isten számára rangon aluli, és fogalmunk se lehet róla miért fordulhatna elő ilyen. Ahogyan általában, amikor allegorikusan értelmezik a Szentírást az magasztosnak számít, viszont ha szó szerinti értelmezést naivnak és nyersnek, durvának tartják.

Ha ezeket a méreteket nem kell szó szerint érteni, miért írja le az ige aprólékosan, hogy „emberi mértékkel, amelyet az angyal használt” (Jel. 21:17). Az, hogy hangsúlyozza, hogy emberi mértékkel, azt jelenti- kérlek higgyétek el, a város éppen ekkora.

Feltételezzük, hogy Isten azt akarta közölni, hogy a város valóban 1400 mérföld széles, magas és hosszú. Mi mást kellene még várnunk, hogy mondjon a számunkra? Lehetséges Isten számára, hogy egy ilyen várost alkosson? Hát persze- Ő a világmindenség Teremtője. Lehetséges a megdicsőült testben élő embereknek, hogy ebben a városban éljenek? -Igen. Nincs azzal gondunk, hogy elhiggyük, hogy a számok szimbolikus értékűek lehetnek, a 12 többszöröseiként a menyasszony tökéletességére utalnak. Mégis sok magyarázó úgy tesz, mintha mindenképp választanunk kellene a szó szerinti érték és a számok jelképes jelentése között. De nem kell így tennünk. A jegygyűrűnk szimbólum, ugyanakkor valós tárgy is.

Vannak, akik azt vitatják, hogy ez a város magasabb, mint a földön levő oxigén magasságának a szintje. Hát nem adhatna-e Isten oxigént 1400 mérföld magasságban is az Új Földön, ha Ő úgy szeretné? Vagy nem alkothatna olyanná bennünket, hogy ne legyen szükségünk oxigénre? Ezek a dolgok nem jelentenek akadályt Istennek. Vannak, akik azt mondják, hogy lehetetlen, hogy valami ilyen nagy legyen. Az Egyesült Államok kontinensének két harmadát beterítené. Ha Egyiptom nagy piramisai vagy a kínai nagy fal elkápráztatnak, képzelj el egy várost, amely csak 5 mérföldnyire is az égbe nyúlik, nemhogy ezernégyszáz mérföldnyire! Képzeld el, ahogyan a város eltűnik a felhőkben!

Vannak, akik azt mondják, ami ilyen nagy, az annyira nehéz lesz, hogy ki fogja mozdítani a Földet a pályájáról. Természetesen az Új Föld sokkal nagyobb lehet, mint a jelenlegi. Bárhogy is legyen a súly és gravitáció kérdése gyerekjáték az Alkotónak!

Az, hogy minden oldala egyenlő Izraelnek az Ó Szövetségbeli templomából a Szentek Szentjére emlékeztet (1 Királyok 6:20). Hasonlóképpen ez is Isten jelenlétét szimbolizálja, mert a városról azt mondja az Ige, hogy az Ő lakóhelye (Jel. 21:2-3). Azzal, hogy megvilágítom a jelképes értelmét ellent mondok talán annak, hogy a mértékeket szó szerint értem? Egyáltalán nem. Sok valósan, fizikai módon létező tárgynak van szimbolikus jelentése, mint ahogyan a Szövetség ládájának, és a főpap ruhájának mellvértje és annak kövei is szimbolikus jelentéssel bírtak.

Lehetséges, hogy a város méreteit nem szó szerint kell értelmezni? Természetesen igen. Az Új Föld tana nyilván nem az Új Jeruzsálem méreteitől áll vagy bukik. Mégis ha azt tartjuk, hogy a város méretei nem lehetnek valóságosak, akkor az emberek azt is hihetik, hogy maga a város sem valóságos. Ha elhisszük, hogy nem azok a méretei, amiket az ige leír, onnan már csak egy kis lépés elhinni és azt állítani, hogy egyáltalán nincsenek is méretei, mert nem is létezik. Akkor végső soron eljuthatnánk oda, hogy az új föld nem egy feltámadott, újjáteremtett környezet a feltámadott emberek számára.

Szubjektív értelmezés

Az az értelmezési megközelítés, amely mindent szimbolikussá tesz a szövegben, mindent szubjektívvé is tesz. Sosem engedi meg a számunkra, hogy saját feltételeinktől és korlátainktól szabadon láthassuk, hogy valójában mit is mond a Biblia a mennyországról, a testben való feltámadásról, és az Új Földön való életről. Ha elfogadjuk azt, hogy a mennyei testünk nem lesz valós, és maga a mennyország nem lesz egy kézzelfogható fizikálisan létező hely, és mi nem fogunk valóságosan enni a Mennyben, nem fogunk fizikálisan létező lakhelyeken élni, vagy uralkodni egy adott város vagy nemzet felett, akkor automatikusan minden utalását a Szentírásnak ezekre a dolgokra, csak szóképekként, szimbolikusan értelmeznénk- ami pontosan az, amit az igemagyarázók gyakorta tesznek.

Mi történik, ha átvitt, jelképes értelemben magyarázzák az igét? A folyó, amely átfolyik az Új Jeruzsálemen Isten kegyelmeként értelmezik, és a város falait biztonságként értelmezik. Vagy a folyó Krisztus jelképe lesz, a fa Isten kegyelméé, és a városfalak Isten mindenhatóságának lesznek a jelképei. Vagy, a folyó a fa és a falak mind Krisztust jelképezi. Vagy az élet fájának gyümölcse a Lélek gyümölcsének vagy Isten tulajdonságainak válik a jelképévé, és így tovább. De ha azt állítjuk a szövegről, hogy mindent jelenthet, akkor igazából megszűnik bármit is konkrétan jelenteni. Nem lehet komoly értelmező vitát, értekezést folytatni azzal, aki minden az Új Földre történő utalást jelképesen magyaráz. Miért? Azért, mert ha idézel egy szövegrészt, amelyben bármi kézzelfoghatóról van szó, ők elutasítják és azt mondják: „Ezt nem értheted szó szerint.”

A magyarázók végső soron pont oda jutnak, amitől óva int a Jelenések könyve - elvesznek és hozzáadnak a prófécia igéihez (Jel. 22:18-19). Azzal veszünk el az igéből ilyenkor, hogy tagadjuk a látszólagos értelmét, jelentését, és hozzáadunk azzal, hogy mást jelentést helyettesítünk be, amelyet nem támaszt alá a szöveg. Amikor az élet fája a Jel. 22-ből említésre került, valaki ezt nyilatkozta: „Az élet fája Jézus, nem pedig egy fa.” Az élet fája az Éden kertjében is Jézus volt, és nem egy tulajdonképpeni valós növény, egy fa? Ha ez egy valós fa volt az Éden kertjében, miért ne lehetne valós fa az Új Földön? Ha a folyók, amelyek átszelték Édent valódi folyók voltak, miért ne lehetne az a folyó, amelyről a Jelenések 22-ben ír valódi?

kmakh_profile_big_hun_flag_small.pngAz, hogy mi örökké tartó örömben élünk a feltámadás után az Új Földön, nem attól lesz igaz, hogy mi így vagy ezt szeretnénk. Azért valóság, mert Isten azt mondja, hogy az. Figyelembe véve a szövegkörnyezetet és, hogy mit mond a Szentírás más helyeken ezekről, ki kell ábrázolódjon Isten igazsága a szövegből, ki kell rajzolódjon előttünk Isten üzenete, nem helyezhetjük a magunk már meglévő elképzeléseit az Ige fölé.

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Szerkesztette: Kelemen Krisztina

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztusbanmaradni-korralhaladni.blog.hu/api/trackback/id/tr2214284781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.