✝ = ♡

HOGYAN TART ALÁZATBAN KRISZTUS MEGTESTESÜLÉSE

2018. december 17. - KMAKH

blog_2018_12_17_tc_szt_how-the-incarnation-humbles-me.pngRohamosan közeleg a Karácsony és, mind oly gyakran az évnek ebben az időszakában, egy erős feszültséget érzek a Karácsony közt amikor megemlékezünk Jézus születéséről, és az a Karácsony közt amikor ajándékokat adunk egymásnak és időt töltünk a családunkkal. Nem gondolom, hogy bármi okom is lenne érezni ezt a feszültséget, mintha nem is férhetne meg egymás mellett ez a két dolog, de mégis évről-évre ezt érzem.

Ahogy közeleg a Karácsony a gyülekezetem négy vasárnapon keresztül a Megváltónak szóló énekekkel foglalkozik, azzal a négy énekkel amelyiket Lukács jegyez fel a Jézus életét megörökítő evangéliumának bevezető részeiben. A múlt vasárnap Mária énekét vizsgáltuk, mint egy lehetőség, hogy úgy válaszoljunk Krisztus születésének hírére ahogy Mária is tette: bizalommal Isten jó terveire nézve, és örvendezve Isten jellemében amint az nyilvánvalóvá lett Isten megtestesülésének csodájában.

Ami szembetűnő volt számomra Mária reakciójából arra a hírre, hogy ennek a gyermeknek életet fog adni az alázata volt. Azt gondolnánk, hogy akit arra választanak, hogy a Messiás anyja legyen az büszkeséget generál, de nem ezt látjuk Mária esetén. Bár azonnal megértette, hogy az emberek majd örökké úgy fogják őt tartani mint különösen áldott, tudta, hogy ő semmiképpen nem volt méltó erre a tiszteletre. Ez egyáltalán nem ő érdemelte ki.

„ ...mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, ' (Lukács 1:48-49)

Ez nem a Katolicizmus Máriája, aki bűntelen volt és ezáltal a legalkalmasabb anya az egész történelemben. Nem, ő egy bűnös lány akinek kétségbeesett szüksége van pont arra a Megváltóra akit éppen a szíve alatt hordoz. A neki tanúsított tisztelet azért alázza őt meg, mert neki egy reális értékelése volt önmagáról.

„Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel; éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. ” (Lukács 1:51-53)

Látod, hogy mit tesz itt? Összehasonlítja magát olyan emberekkel, akinek jelentős intellektuális ajándékaik vannak, akiknek nagy hatalmuk és autoritásuk van, és akiknek nagy vagyonuk és rádöbben arra, hogy ő csak egy fiatal lány egy kicsi és jelentéktelen városból egy félreeső tartományban. Ahogy egy író mondta, ő egy senki egy semmirevaló városból a semmi közepén.

Az összes aspektus közül, ami miatt Istent szeretem, talán ez az egyik kedvencem: hogy Ő a legvalószínűtlenebb embereket válassza arra, hogy részesüljenek az ajándékaiban és a kegyelmében. Felemeli azokat akik tudják magukról, hogy méltatlanok és megalázza azokat akik méltónak érzik magukat. Ő elmegy olyan sok kiváló, gazdag és erős ember mellett és inkább kegyelmével ruházza fel az elveszetteket és a jelentékteleneket.

Nézve Mária énekét és figyelembe véve az ő alázattal teli csodálkozását, úgy gondolom, hogy a megtestesülés legalább két módon is meg kell hogy alázzon engem.

A megtestesülés meg kell hogy alázzon engem mert azt üzeni számomra, hogy kétségbeesetten szükségem van egy Megváltóra. Szükségem van erre az Isten-emberre aki a világba születik, hogy megmentsen engem attól az ítélettől amit én hoztam saját magamra. Nem tudom megmenteni magam! Önmagamra hagyva annyira elveszett és reménytelen vagyok, hogy kívülről érkező segítség nélkül örökre távol maradnék Isten kegyelmétől. A megtestesülés megaláz azáltal, hogy rávilágít a természetes állapotom valóságára.

kmakh_profile_big_hun_flag_small.pngA megtestesülés azért is meg kell hogy alázzon, mert én, az összes ember között, részesülök a teljes kegyelemben ami a világba érkezett Jézus Krisztus által. Ő miatta megkaptam azt amire leginkább szükségem volt, de a legkevésbé érdemeltem meg. Mint az összes keresztény, én is tanúsíthatom azt az ámulatot amivel nézem a rengeteg kegyelmet, szeretetet és megbocsátást ami az enyém és közben csodálkozom azon, hogy mindez nekem adatott. Nekem! Alázatban tart arra gondolni, hogy mitől lettem megmentve, és alázatban tart arra gondolni, hogy mire lettem megmentve.

Forrás © | Fordította: Szekeres Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztusbanmaradni-korralhaladni.blog.hu/api/trackback/id/tr6514452666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.