Timóteusnak, mint Isten szolgájának, pásztorolnia kellett az Efézusi gyülekezetet. Erre hívta el Isten. De eközben, ügyelnie kellett és gondot kellett viseljen saját magára is, ahogy Pál meghagyja neki a 4:16-ban „viselj gondot magadról!” Itt az Igében rátér arra Pál, hogy miként viseljen gondot magáról Timóteus. Egy erőteljes bevezetéssel kezdi, ami kifejezi az ellentétet Timóteus és a hamis tanítók között. Azok ellen ír Pál, akiket megemésztetté és megmérgezett a pénz szerelme. Azok a világ emberei voltak, de Timóteus Isten embere volt. Ezért kezdi így: DE TE, ISTENNEK EMBERE!

Ki lehet az Isten embere? Kiket nevez a Biblia Isten emberének? Ilyen megnevezést használ a Biblia az Ószövetségben például: Mózesre, Sámuelre, Illésre, Dávidra. Amikor megtiszteli a Szentírás Timóteust is azzal, hogy ugyanúgy hívja, akkor tudhatjuk, hogy Timóteus jó társaságba került. Jó emberek között van! Te hol vagy kedves olvasó? Timóteus az utolsó olyan személy a Bibliában, akire a Biblia ezt a megnevezést használja. Ez a megnevezés Timóteust méltósággal övezi körül. Vajon tovább visszük-e mi ezt a vonalat ebben az évben, hogy minket is így nevezhessen Isten?

A cél, amit életünkbe ez az igeszakasz el szeretne érni az, hogy mindenek felett törekedjünk arra, hogy Isten emberei legyünk. A központi igevers a 12.v. „Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.” A leírás és a parancsok, amiket olvasunk, főleg lelki vezetőkre érvényesek, de minden hívő emberre vonatkoznak! Minden hívő ember Istennek embere, nem csak a vezetők!

KIHÍVÁSOK TIMÓTEUS SZÁMÁRA. 11-12.v.

Pál három kihívást állít Timóteus elé. Kerülni kell valamit, valakiket, követni kell valamit és küzdeni kell valamiért!

1. Kerüld!

Menekülj, 11a.v.! De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld. Menekülj ezektől, fuss el! Mitől kell elfutni? Amit eddig írt, azokat kell kerülni: hamis tanítókat, tanításokat és különösen a pénz, a meggazdagodás utáni kívánságokat! Van idő, amikor elfutni valami elöl a gyávaság jele! Mint ahogy Nehémiás is mondta egyszer, Neh 6:11 „Avagy ily férfiúnak, mint én vagyok, illik-é futni?” De van olyan idő is, amikor az elfutás, menekülés nem a gyávaság, hanem a bölcsesség és a győzelem jele! József elfutott, amikor Pótifár és a kísértés elől elfutott és jól tette, hogy elfutott. Dávid is menekült, amikor Saul halálra kerestette és meg akarta ölni. A menekülés néha része annak a lelki harcnak, amire hív minket Isten! Pál azt írja később Timóteusnak, 2 Tim 2:22 „Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld.” Amikor itt Pál úgy mondja, hogy kerüld, fuss, itt nem egy fizikai futásról van szó, hanem arról, hogy Timóteus szakadjon el a hamis tanítók bűneitől. Ezektől tartsd távol magad – írja neki Pál! Nem minden egység jó és nem minden szakadás rossz. Sőt, jobb egy szent elszakadás, mint egy szentségtelen egység! Van rá idő, amikor Isten emberének határozottan ki kell állnia a hamis tanítások és romlott életvitelek ellen és el kell ezektől szakadjon. Előttünk egy megdöbbentő igazság: azok, akik a pénzt szeretik, nem lehetnek Isten emberei. Azért megdöbbentő, mert olyan sokan szeretik a pénzt és mindazt, amit pénzzel meg lehet vásárolni. És mit is akart Pál, hogy mit tegyen Isten embere? Kerüld, Timóteus ezeket! Menekülj! Pedig ez az utolsó dolog, amit elvárnánk egy Isten emberétől, hogy tegyen - meneküljön. Mi valószínű azt mondtuk volna neki – küzdj, harcolj. Pál itt azt írja Timóteusnak, hogy meneküljön attól a kívánságtól, hogy meggazdagodjon, mint a tűztől és azoktól is, akiket a pénz szerelme elcsábított. Itt megemlítjük azt is, hogy ebbe benne van az is, hogy kerüljük azokat is, akik a jólét evangéliumát hirdetik! Azokat, akik az istentiszteletre úgy tekintenek, mint valami nyereségre.

Hogyan meneküljünk? A legjobb útja menekülni a meggazdagodás kívánságától, odaszaladni az Úr Jézushoz és menedéket találni nála. Aki, habár gazdag volt, szegénnyé lett érettünk, hogy mi őbenne meggazdagodjunk! Ezek lelki gazdagságok, lelki kincsek! Akik nem látnak és nem találnak gazdagságot Krisztusban, azok fognak bele esni a világi kívánságok áradatába. Ha másvalaki kellene jellemezzen téged, vajon mit mondana, miről vagy ismert, arról, hogy lelkesedsz az Úr iránt, vagy a pénz iránt? Mit látnak az emberek?

2. Kövessed!

Leírja tovább Pál Isten emberének a tulajdonságait. Mit is kell követni? Hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, s békességes tűrést, a szelídséget. Egy nagyon erőteljes szó van itt, azt jelenti, szorosan követni valakit, valamit, fuss utána, amíg el nem kapod. Az Úr Jézus mindezekben példa előttünk. Ilyen kell legyen Isten embere! Ez a hat csodálatos Krisztusi jellemvonás jelen kellene legyen minden hívő emberben, de különösen Isten emberében, akiket szolgálatra választott! Imádkozzunk ezért! És ha követjük ezeket, azt fogjuk megtapasztalni, hogy hatékonyan el tudunk fordulni a pénz szerelmétől és a meggazdagodás kívánságától. Menekülni kell a rossz elől, attól el kell futni, de a jót, ez után a hat krisztusi jellemvonás után futni kell. Azt el kell érni. Ne csak a rossztól meneküljünk, szaladjunk a jó felé is. Tegyük magunkévá a jót!

3. Küzdj!

Harcold meg a hitnek szép harcát! Egy olyan szót használ itt Pál, amit a görög sportjátékoknál, küzdelem sportoknál használtak. Annyira heves küzdelmeket rendeztek, hogy a vesztesnek minden esetben kiszúrták a szemét. Nagy volt tehát a tét. Egy erőteljes küzdelmet feltételez. Így kellett megharcolja Timóteus és így kell megharcolja Isten embere a hit harcát. Nagy a tét, a lelkünk üdve a tét! Örök élet a tét, ahogy olvassuk: Nyerd el az örök életet! Pontosabban – ragadd meg! És ne engedd el. Mert egy dolog megtérni az új életet megkezdeni, de egészen más dolog ezt az örök életet megtartani a mindennapi életben. Aki a keresztyén hitet magáévá tette, annak harcolni kell, az nem lehet többet a nézőközönség között. Mindazok, akik a mennybe szeretnének jutni, azok meg kell küzdjenek érte. Küzdeni a romlottság ellen, kísértések ellen, és a sötétség erőivel szemben. Erről ír még Pál Timóteusnak, a második levelében, 2 Tim 2:4 „Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.”

Azt írja Pál, hogy ez egy SZÉP harc! Egy szép harc, amit, ha megharcolunk, egy szép vége is lesz! Harcold meg azt a harcot, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt. Timóteus egy mennyei hívásnak felelt, amikor elindult a hit útján. Ez a hívás egy háborúba, csatába való elhívás, minden hívő számára, azért, mert ez a világ egy hívő ember számára ellenséges terület és nem lehetünk semlegesek, ha győztesek akarunk maradni. Vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt. Egyesek szerint itt Pál utal itt arra az eseményre, amikor Timótues alámerítkezett, hívők és hitetlenek előtt, bizonyságot tett a keresztség vizében is hitéről, megtéréséről. Abban az időben ez nagy dolog volt, kockázatos, veszélyes. Komoly üldöztetéssel is járt. Egy bátor lépést követelt minden megtérőtől az, hogy vállalja a keresztséget. De sokszor megtérésekkel is járt. Voltak, akik látva ezeket a bátor hívőket, megtértek, ők is átadták életüket. Ilyen kellene legyen minden keresztség.

Látjuk, hogy sok minden ellen kell a hívőnek harcolnia. De nem olvassuk, hogy bármikor is egy hívőnek harcolnia kellene egy másik hívővel szemben. Ezt nem szabad. A mi harcunk nem atyánkfiai ellen van. Az Úr őrizzen ettől, hogy egymás ellen harcoljunk. A mi ellenségünk az ördög és nem a testvéreink!

KÖTELESSÉG TIMÓTEUS SZÁMÁRA. 13.v.

„Meghagyom neked Isten előtt…” Mit? „Hogy tartsd meg a parancsolatot!” Melyeket? Azokat, amit itt ír a 11-12.v.-ben. Miért kell megtartani? Okokat sorol fel Pál. Nézzük:

1. Isten ereje. Isten ereje és jelenléte motiválhat minket a szolgálatra. Komoly munka előtt állt Timóteus ott Efézusban. Pál nem lehetett vele, ezért meghagyta Pál Timóteusnak, hogy végezze ő el azt a feladatot, amit el kellett végezni. De nem lesz egyedül Timóteus, mert vele lesz Isten maga. Isten előtt fog szolgálni. Nem kell félnie. Sőt, Isten az ő erejét is beveti majd Timóteusért, mert Ő az, aki megelevenít mindeneket.
2. Egy jó példa. És Krisztus Jézus előtt, aki bizonyságot tett Poncius Pilátus alatt ama szép vallástétellel. Pál azt akarta, hogy Timóteus, miközben szolgál, emlékezzen az Úr Jézusra és legyen az Úr Jézus bátorsága példa előtte. Mit is mondott az Úr akkor Pilátusnak, mire utal itt Pál? Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked. Végül Pilátus volt az, aki gyáván és szégyennel meghátrált, de nem az Úr Jézus. Vedd át ezt a bátorságot – írja mindezzel Pál Timóteusnak. Isten emberének bátornak kell lennie!
3. Egy jó cél. Majd a 14.v.-ben Pál a múltról áthelyezi tekintetét a jövőbe. Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig. Gondol itt Pál arra a 3 parancsra, amit korábban adott neki a 11-12 versekben: kerüld, kövesd, küzdj! És ezeket mocsoktalanul, feddhetetlenül kellett megtartani az Úr megjelenéséig!
4. Egy dicsőséges felszólítás. 15-16.v. Amit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura. Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat, akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen. Itt Pál egészen elragadtatik abba a dicsőségbe, amit szinte előre lát az Úr második eljövetelekor. Abszolút és teljes erőt tulajdonít az Úr Jézusnak ezekben az igékben. Pedig abban az időben egy hatalmas és kegyetlen uralkodó ült a trónon, Néró, de Pál arra se méltatja, hogy megemlítse az ő hatalmával együtt. Mert a Királyok Királyának hatalma és ereje sokkal nagyobb. Mindezzel Pál mintha azt mondaná Timóteusnak: ne csüggedj és ne félj Timóteus. Nézz csak újra és mindig Krisztusra. Ő kezében tartja a gyeplőt. Ő vissza fog jönni, nagy erővel és nagy hatalommal. Kié egyedül a halhatatlanság! Az Úr legyőzte a halált, feltámadt és él örökkön örökké. Ezt az örök életet nyerte meg az övéi számára is. Ha meg is kell halni, feltámadunk, ígérete szerint örök életre. Így is úgy is győztesek vagyunk. Timóteus ne félj, az Úr Jézus teste olyan, amilyen a mienk is lesz. Az ő teste nem fárad, nem hal meg, nem öregszik többet. Ez vár rád és ránk is!  

Minden hatalom neki adatott. Tökéletes bölcsességgel vezérli a világot. Néha mi nem tudjuk és nem értjük, hogy mit miért tesz. De azt tudjuk, hogy senkinek sem lehet nagyobb ereje és hatalma Jézus Kriszstusnál. Isten akarata teljesedik be mennyen és földön is. A menny uralkodik! A mi problémánk a rövidlátás.

Ezért, bátorodj fel Timóteus! Mindezekre azt mondhatjuk Ámen! Biztosak lehetünk benne, hogy mikor Timóteus mindezeket elolvasta, ő is hangosan Ámen-t mondott erre! Mondjunk mi is Áment mindezekre! Timóteus a győztes oldalon harcolt, mi is azon az oldalon harcolunk!

Úgy fussunk, hogy elnyerjük a koronát. Tartsuk szemünket a célon és ne nézzünk se jobbra se balra! Ne add fel! Foglaljuk össze: az Úrért, nekünk a szemünket a célvonalon kell tartanunk és fussuk meg az előttünk álló pályát! Hogyan:

• Kerüljük a meggazdagodás kísértését
• Kövessük a mennyei dolgokat
• Küzdjünk, harcoljuk meg a hitnek szép harcát.
• Tartsuk meg az Úr parancsait

Ha ezeket tesszük, ISTEN EMBEREI LESZÜNK! Legyünk ilyenek, ebben az évben!

Forrás © | PF