Mi minden nap azt a házat építjük amiben idős korunkban lakni fogunk. Néhányunk gyönyörű helyet épít. Néhányan pedig egy sötét börtönt. Te mit építesz?
Te talán egy olyan házat építesz, ami szépnek és kényelmesnek fog bizonyúlni majd az életed telén. Ízlésesen dekorálod, olyan díszekkel amelyek arra voltak tervezve, hogy örömöt és kényelmet biztosítsanak majd – hála és kegyelem tettei, önzetlen szeretet és nagylelkűség. Minden falra képeket akasztasz amik amennyire szépek, annyira jelentőségteljesek is − közeli Krisztusban való barátságok, mentori és tanítványi kapcsolatok, gyermekek és unokák akik ismerik és szeretik az Urat. Ezek mind megnyugtatóan, felvidítóan és bátorítóan néznek le rád. Isten kegyelmét raktározod el, hogy bebiztosítsd a hitet és lelked táplálékát a kimerült napokra. Felhalmozod az Isten ígéjét, mint olaj a tűzre, ami lángokban tartja lelked a hosszú téli napokon és éjszakákon. Egy kényelmes ágyat készítesz elő magadnak ahol megpihenhetsz. Amint az utolsó lélegzeteidet veszed, majd láthatod az ágyadból a dekorációkat, a képeket, egy életútnyi értékes kincset és tudni fogod: volt értelme az életednek és értékes volt.
Vagy eseteleg egy olyan házat építesz, ami nem fog többet nyújtani egy hideg, komor börtönnél az életed telén. Csúnya és giccses dolgokkal dekorálod − értelmetlen teljesítmények, gonosz, önző tettek. Groteszk képeket aggatsz a falra − összetört kapcsolatok, ártalmas barátságok, gyermekek és unokák akik könnyelműek és lázadozóak. Ítélően néznek le rád, kísértenek, félelemmel és fájdalommal töltenek meg. Szegényes készleteket halmozol fel, amik keserűséggel, megbánással, és bűnnel árasztanak el. Az Isten ígéjéből, ami táplálna a tüzet, alig gyűjtöttél, így hideg és nyomorult marad a hátralevő életed. Tövises ágyat készítettél elő, amin kétségbeesetten próbálsz elaludni. Ahogy az utolsó lélegzeteid veszed, felnézel a fájdalmas ágyról és azokat a szörnyű díszítéseket látod, a sötét képeket, egy halom megbánást, és tudni fogod: elvesztegetted az életed.
Te melyik házat építed? Egy palotát vagy egy börtönt építesz? Egy olyan helyet ami örömmel teli, kényelmes és biztonságos, vagy gyászos, fájdalmas és veszélyes? Minden nap a házad tégláit teszed le. Már gyerek korod óta dekorálod. Minden egyes napon új díszeket helyezel el, raktározol – vagy nem raktározol – az elkövetkező napokra. És amikor az életed tele közeledik, beköltözöl majd a házba amit építettél. Tehát mégegyszer megkérdem, melyik házat építed?
Mély félelem és mély vágyakozás
Van néhány viselkedés, amitől gyerek korom óta úgy vagyok kondicionálva, hogy félnem kell. Láttam embereket, ahogy egy bizonyos módon viselkedtek, láttam a tetteik következményét, és úgy döntöttem, hogy én soha nem fogom azokat a dolgokat megtenni. Úgy határoztam, hogy nem leszek olyan mint azok az emberek.
Már gyerekkoromban láttam alkoholistákat. Láttam teljes részegségüket, minden szörnyűségét és szégyenét. Láttam emberekben akiket szeretek, a tágabb családi körből. Láttam, ahogyan viselkedtek és mások hogyan bántak velük, és ahogy a hírnevük össze omlott. Már gyerekként vagy tinédzserként, azt vettem észre, hogy óvakodom az alkoholtól, és soha nem volt vonzó számomra. Még ma sem iszom és nem azért mert egy bibliai magyarázatom van az alkohol ellen. Egyszerűen nem érdekel. Soha nem érdekelt. .
Arra is kondicionált voltam gyerekkorom óta, hogy féljek a rossz megöregedéstől. Láttam idős embereket, akik szégyenletesen viselkedtek, és abszolút nem mutatták azt a méltóságot amit azzal a korral kellene asszociálni. Láttam idős megkeseredett nőket, akiknél úgy tűnt, hogy semmi értelmet nem látnak életüknek. Láttam idős férfiakat, akik alkoholisták, perverzek voltak és Isten szembeni megvetéssel voltak telve. Természetesen pozitív példákat is láttam, kedves idős néniket és bácsikat akik szerették egymást, mindennél jobban szerették Jézust, és példaértékű volt a szelídségük és hitük. Néhányat közülük személyesen ismertem, néhányukkal a könyveikben vagy önéletrajzaikban találkoztam. Kialakult bennem a rosszul történő megöregedéstől való félelem és a mély vágy arra, hogy méltóságteljesen viseljem majd az idős kort.
Amikor még fiatal voltam, megfogadtam, hogy elegánsan fogok megöregedni. Nem leszek egy koszos öregember, egy megkeseredett öregember, egy részeges öregember, vagy egy céltalan öregember. Elhatároztam, hogy az idős koromban méltóságteljes és Istennel telve leszek, példás karakterem lesz, és végig céltudatosan élek. Már akkor megértettem, hogy ez a fogadalom az egész életemet kell alakítsa. Nem élhetek egy kicsapongó életet, azt várva, hogy majd Isten ad nekem szerinte való életet ajándékba a 65. szülinapomra. Nem élhetek fásultan vagy közömbösen, azt várva, hogy majd öregkoromban céltudatos és értelmes életem lesz. Ha Isten szerinti szeretnék akkor majd lenni, már most Isten szerinti kell legyek. Ha céltudatosan szeretnék majd élni, először a mostani napjaimat kell céltudatosan eltöltenem.
Öregedés és öreg kor
Fontos, hogy különbséget tegyünk az öregedés és az öreg kor között. Amíg az öreg kor egy helyzet, az öregedés a folyamat – a kemény harc, a kis befektetések az idők során, amik meghatározzák a végső helyzetünket. A célom ezzel a cikkel, hogy felhívjam a figyelmet az öregedésre: az univerzális, életen át tartó realitás, hogy a születésünk pillanatától idősödünk, hogy az első lélegzetünktől fogva az utolsó lélegzetünk fele tartunk, hogy minden döntésünknek a tetőfoka az az öreg férfi vagy nő lesz, amikké válunk. Az öregedés az a vonalka a sírköven, ami a folyamatot mutatja balról jobbra, a születés örömétől a halál fájdalmáig, az egész életet magába foglalja. Az öregedés sok örömmel és bánattal jön, és köztük még sok felelősség van, amit mi vagy elfogadunk vagy figyelmen kívül hagyunk.
Kevés mélyebb vágy van a szívemben mint ez: hogy Isten segítsen egy szerinte való, céltudatos, méltóságteljes öreg kort átélni.
