Jézus Krisztus minden egyes csodája, gyógyítása ámulatra méltó! Azt mondták az emberek róla: milyen jó mindaz, amit tesz. Nem is tudták mekkora súlya volt annak, amit mondtak. Mert az Úr Jézus mindig, mindent, mindenkivel jól cselekszik. Érdemes odafigyelni viszont arra a kifejezésre, hogy jó MINDAZ, amit tesz. Mert ebben van egy feddés és egy kihívás is a számunkra. 

Az Úr Jézus semmit nem tett félválról vagy közömbösen, érdektelenül. Mindent amit tett, kitűnően és kiválóan tette. Ez megfedd minket, mert erősen valószínű, hogy rólunk az emberek nem mondhatják el azt, hogy: jó mindaz, amit tesz. Mert sokszor közömbösek, hanyagok vagyunk, főleg a lelki dolgokban. Csak éppen az abszolút minimumot adjuk bele sokszor. Az Úr Jézus a maximumot nyújtotta mindenben. Legfeljebb annyit mondhatnak rólunk az emberek: jó sokminden, amit tesz! De nem minden!

Másodsorban a szövegben a dicséret abból fakad, hogy Krisztus a süketet látóvá tette és a néma száját megnyitotta. Azonban néha Krisztus megengedi, hogy a halló ne halljon, a beszélni képes megnémuljon, a látó megvakuljon, a járni képes megbénuljon és hogy aki élt meghaljon. Amikor ezek a dolgok megtörténnek valóban próbára teszik a Krisztusba vetett hitünket. Könnyű azt mondani, hogy jó mindaz, amit tesz, amikor jólétben élünk; de amikor csak a bajok növekednek a jólét helyett, amikor betegség jön egészség helyett, amikor próba váltja fel életünkben a nyugalmat, talán nem lennénk készek olyan határozottan mondani, hogy valóban jó mindaz, amit Krisztus velünk tesz. Viszont helyzetünktől függetlenül Ő mindent jól kézben tart, javunkra fordítja. Nincsenek ez alól kivételek.

Paul Washer 2008- ban elhangzott üzenete!

Az egyházra Amerikában borzasztó szenvedés vár.

Az egyház Amerikában szenvedni fog, bár most nevetünk ezen, de majd megkeresnek minket és a gyermekeinket. Bekerítenek minket a hálóval, még mi focizó anyukát vagy apukát játszunk.

Miközben mi annyi apró dolgon vitatkozunk, miközben a javaink, csecsebecséink bűvkörében élünk, most is szorul a háló körülötted és a gyermekeid körül és az unokáid körül és még csak a szemed sem rebben, nem rettensz meg ettől.

Izolálni fognak a társadalomtól, ahogyan ez már előfordult az idők folyamán.

Mindenki, aki úgy próbál vezető pozícióba kerülni, hogy elhiszi, amit a Biblia mond, őrültnek titulálják majd, míg végleg el nem hallgattatják.

Mindennek rendelt ideje van a nap alatt. Karácsonykor is a hívőkhöz szent munka illik. Az a pár ismert igevers Lukács Evangéliuma második részéből (15-20), tartalmaz négy drága szent munkát, négy lehetőséget, ahogy Istent különösen Karácsonykor szolgálhatjuk. Voltak, akik elmentek és hirdették a gyermek születésének hírét másoknak, mások, ámulatban és csodálatban voltak, továbbá, Mária az ige szerint azt tette, hogy szívében megtartotta és forgatta az igazságokat, negyedjére pedig, a pásztorok dicsőítvén dicsérték az Istent. Nem tudjuk, ezek közül vajon melyik tetszett Istennek a legjobban, hisz mind a négy jó dolog volt! Ezért a legbiztonságosabban akkor járunk el, ha mind a négyet próbáljuk tenni. Vegyük sorra őket.

"Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének." - 2 Péter 1:16. Péter olyan keresztyéneknek ír, akik nehéz helyzetben vannak. Levelének célja, hogy bátorítsa, vigasztalja, erősítse őket. Péter azt akarja, hogy ezek a keresztyének erősek legyenek a hitben, szilárdak, hogy bármilyen támadás is érné őket kívülről, vagy bármi is történjen az ő berkeiken belül, őket ne rendítse meg semmi, hanem maradjanak meg erősen a hitben, a meggyőződéseikben.

Ebben a 16. versben vezeti be Péter első ízben az ő levelének központi témáját, éspedig az Úr Jézus Krisztus második eljövetelét, az ADVENTET: a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és MEGJELENÉSÉT! Evangéliumi Biblia magyarázók mind megegyeznek abban, hogy itt az Úr Jézus második eljöveteléről van szó, nem az elsőről. Ez a téma a korai egyház egyik lényeges és központi tanítása volt abban az időben. Nem lehet az Újszövetséget úgy olvasni, hogy ezt ne vegyük észre. Ez a téma, az Úr Jézus eljövetele nem csak fontos volt a számukra, hanem ezek a korai keresztyének tényleg úgy is éltek, mint akik ennek a nagy eseménynek a küszöbén állnak: Jézus Krisztus visszatérése. Az egész Újszövetség át van itatva ezzel a drága igazsággal.

TARTALOM

KÉSZÜLJ FEL A KRITIKA TÜZEIRE MÉG A TEOLÓGIAI TANULMÁNYAID ÉVEI ALATT

Az az igazság, hogy egyetemi előadások és kutatások nem nyújtanak nagy segítséget abban, hogy felkészítsék a jövendőbeli lelkipásztorokat a kritika tüzeire. Ugyanakkor, a tantervek, a környezet Isten tervezése szerintiek, és megfelelő képzést nyújtanak arra, hogy gyarapodjon a belső emberünk erőben, melyre szükségünk van a lelkipásztorokkal szembeni ellenállások kemencéjében, azonban ez tudatos odafigyelést igényel.

E célból készült el a Teológus Tízparancsolata – tíz dolog, amit jó, ha elkerülsz a teológiai tanulmányok ideje alatt, hogy fel tudj készülni és hosszú távon képes legyél kitartani az evangélium szolgálatában. Miért kell arra figyelni, amit nem szabad, ahelyett, amit szabad?  Ugyanazért, amiért Isten a Tíz parancsolatot tiltó formában fogalmazta meg. Sinclair Ferguson úgy magyarázza, hogy a Sinai hegynél átadott kőtáblákon keresztül „Isten újra publikálta eredeti tervét az életre. Ez úttal, azonban úgy volt megfogalmazva, hogy alkalmazható legyen a bűnös emberek életkörülményeiben. A negatív megfogalmazás célja az volt, hogy megóvja őket a további önpusztítástól.” A XXI. századi teológusok szíve sem kevésbé hajlamos a bálványimádásra, mint az ókori izraelitáké volt. Mivel az alkalmazási terület más emberekhez hasonlóan a bűnre hajlamos teológusok közege, tíz tilalmat ajánlunk, amelyeket, ha betartunk, akkor nagy segítségünkre lesznek abban, hogy felkészüljünk a kritikára, amely szolgálatunk folyamán érni fog.

TARTALOM

IV. RÉSZ: A KRITIKÁVAL VALÓ MEGKÜZDÉS TEOLÓGIAI SZEMLÉLETE

9. VÁLTS NÉZŐPONTOT

Képzeld el, hogy egy idős barátod kézhez kapja ezt a könyvet. Gyorsan át tudja lapozni a ropogós oldalait, látja a lapok beosztását, a sok szót, azonban a meggyengült látása miatt gyakorlatilag nem tud beleolvasni, csak akkor, ha felteszi a szemüvegét. Hírtelen, a megfelelő lencsék segítségével, képes olyannak látni a könyvet, amilyen valójában, és igazából ekkor lesz számára hasznos a tartalma is. Ezt a példát használta Kálvin arra, hogy szemléltesse, hogyan hat az életünkre a Szentírás. Olyan szemüveg ez, amely képessé tesz, hogy a bűntől elhomályosodott látásunk ellenére megláthassuk a világot, önmagunkat, és Istent olyannak, amilyenek valójában. Ezek nélkül a lencsék nélkül úgy élnénk a világban, hogy miközben minden Isten dicsőségét és nagyságát szemlélteti, képtelenek lennénk azt meglátni. Olyanok vagyunk, mint egy vak ember, aki a nappal szemben áll. Amikor, hit által használjuk ezt a szemüveget, tisztán és világosan láthatunk mindent.

(angol dalszöveg)

"Akkor ezt mondta az ÚRisten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész életedben! Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!" - 1 Móz 3:14-19

Azt mondják egyesek, hogy ennek a viszonylag még új évszázadnak egyik mottója az általános bűnbakkeresés. Hogy a hibát, ami bennünk van, másra fogjuk. Gyakorlattá vált, hogy sokan a saját rossz viselkedésükért járó vádakat egy másik személyre, vagy egy csoportra, vagy egy dologra akarják helyezni. Azzal érvelnek sokan, hogy én csak áldozata vagyok mindannak, ami körülvesz, de nem én vagyok a hibás. Ez a fajta gondolkodásmód visszavezethető egészen a kezdetekig, egészen az eredendő bűnig. Nem új dolog ez. Ádámnak a bűne azonnali halált és azonnali bűnösséget eredményezett. Meg lettek fertőzve a bűn csalárdsága által egy pillanat alatt és halottakká váltak a bűnben és gonoszságban. Ezzel betört a világba a vád és az áldozat valósága, amikor is Ádám elkezdte vádolni Évát és még Istent is, magát csak egy áldozatnak mutatva be, Éva pedig elkezdte vádolni a kígyót, magát szintén csak egy áldozatnak mutatva be.

TARTALOM

Amikor a kritika tárgyára gondolunk, fennáll a kísértés, hogy kizárólag személyes értelemben, önmagunkra vonatkoztatva gondolkodjunk. Hogyan fogadom a kritikát? Hogyan gyakorlom a kritikát? Ezek azok a fontos kérdések, amelyeknek mindeddig figyelmet szenteltünk. Azonban a biblikus egyháztan az együtt és közös létezésre fekteti a hangsúlyt. Egyetlen keresztény sem lehet egy különálló sziget. Mindnyájan egy test tagjai vagyunk, amelynek feje Krisztus. Ez arra késztet, hogy megkérdezzük, hogyan kell a gyülekezetnek viszonyulnia a kritikához?

Két, egyformán veszélyes véglet létezik, melybe a helyi gyülekezetek eshetnek a kritikához való viszonyulás terén. Az első az a féle kritikai kultúra, amelyben mindenkire gyanakvással tekintenek. Az önigazult kritika meghatározó jellemvonása lesz a gyülekezetnek.  A második, teljesen kritika mentes kultúra, ahol senki sem mer kérdezni vagy egyetlen kritikus szót is szólni, főleg a vezetők felé. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek nem kritikusak, igenis azok. Mindössze nem tudják foganatosítani negatív ítéletüket, biblikusan a gyülekezet felé (lásd Máté ev. 18:15-17).

Krisztus előtt 587-ben 2 és fél év gyötrelmes ostrom után, a nagy pogány király, Nebukadaneccar végül bevette Jeruzsálem falait. Az ostrom évei alatt Babilon folytó szorítása nehezedett Jeruzsálemre, a kétségbeesés és az éhezés tébolya elképzelhetetlen méreteket öltött, olyannyira, hogy a város lakói a kannibalizmusig süllyedt.

Most azonban, az idegen katonaság teljes dühével csapott le, a szent város nagyrészét lerombolva, amely egykor „a tökéletes szépségű Sion” (Zsolt-rok 52:2), és „az egész föld örömére” (Zsoltárok 48:3) volt; lelki szívébe lándzsát döfve azzal, hogy lerombolták a nagy templomot, amelyet Salamon építtetett közel négyszáz évvel azelőtt (Jeremiás 52:4-14). A hódítás hatása még mindig érezhető a hagyományőrző zsidók körében, akik évente böjttel és sírással emlékeznek Av hónap 9.-én.

A Bibliában fennmaradtak egy olyan szent ihletett írásai, aki túlélte a mészárlást. Mi úgy ismerjük, mint Jeremiás siralmainak könyve, amely öt szépen megalkotott, őszinte, sirató költemény, amelyben a költő Izrael nemzetének siratóénekét mondja el, az egész nép fájdalmának adva hangot.

TARTALOM

III. RÉSZ: GYAKORLATI ALAPELVEK AZ ÉPÍTŐ KRITIKA ALKALMAZÁSÁRA A GYÜLEKEZETBEN

7. AZ ÉPÍTŐ KRITIKA ALKALMAZÁSA

Az előző hat fejezeten át azt vettük szemügyre, hogyan küzdjünk meg a kritikával a szolgálat során. Lelkipásztorként, lelkimunkásként nagy bölcsességre van szükségünk, hogy a jogos vagy éppen jogtalanul érkező kritikák zavaros vizein átjussunk. De legalább ennyire fontos, hogy megtanuljuk, hogyan mondjunk építő kritikát.

A szolgálattevők a kritika megszentelt eszközei kellene, hogy legyenek, nem pedig annak célpontjai. Az evangéliumok, melyek beszámolnak Krisztus földi szolgálatáról csakúgy, mint a levelek számtalan konfliktusról is írnak. Jézus és az apostolok szolgálatának jórésze konfrontációkból és dorgálásokkal teljes, melyek Isten dicsőségét szolgálták. Pál elmondja, hogy az Istentől ihletett Ige “hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra az igazságban való nevelésre.” (2.Timótheus 3:16). Örömmel forgatjuk a Szentírást dogmák és az igazságban való járáshoz való útmutatásért, de valami megremeg bennünk, amikor helyreigazításról vagy feddésről van szó. Mégis, így kellene tennünk: “hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő; fedj, ints, buzdíts teljes türelemmel és tanítással.” (2.Timótheus 4:2). Mindaddig, amíg tagjaink úgy élnek, hogy megtűrnek bűnöket a szívükben, szükségük van az igének fenyítésére nem csak nyilvános tanításainkon keresztül, hanem a személyes tanácsolások, lelkigondozások alkalmával is.