(angol dalszöveg)

"Akkor ezt mondta az ÚRisten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész életedben! Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!" - 1 Móz 3:14-19

Azt mondják egyesek, hogy ennek a viszonylag még új évszázadnak egyik mottója az általános bűnbakkeresés. Hogy a hibát, ami bennünk van, másra fogjuk. Gyakorlattá vált, hogy sokan a saját rossz viselkedésükért járó vádakat egy másik személyre, vagy egy csoportra, vagy egy dologra akarják helyezni. Azzal érvelnek sokan, hogy én csak áldozata vagyok mindannak, ami körülvesz, de nem én vagyok a hibás. Ez a fajta gondolkodásmód visszavezethető egészen a kezdetekig, egészen az eredendő bűnig. Nem új dolog ez. Ádámnak a bűne azonnali halált és azonnali bűnösséget eredményezett. Meg lettek fertőzve a bűn csalárdsága által egy pillanat alatt és halottakká váltak a bűnben és gonoszságban. Ezzel betört a világba a vád és az áldozat valósága, amikor is Ádám elkezdte vádolni Évát és még Istent is, magát csak egy áldozatnak mutatva be, Éva pedig elkezdte vádolni a kígyót, magát szintén csak egy áldozatnak mutatva be.

Érdekes módon ott a kertben Isten kérdőre vonja Ádámot, majd kérdőre vonja Évát, de a kígyót már nem vonja kérdőre. Tőle nem kérdez semmit, hanem azonnal kimondja Isten felette az átkot. Ez azt jelentette, hogy semmi reménye nem maradt az ördögnek. És mégis, abban az átokban, amit a kígyó kapott, bele volt foglalva kegyelem is Isten részéről az első emberpár felé. Az az átok és ítélet, amiről olvasunk ebben a részben át volt itatva kegyelemmel is Isten részéről. Nézzük meg miként éri Isten ítélete azt az ősi kígyót, a Sátánt, majd az asszonyt, a férfit és végül a Szabadító ígéretét is megnézhetjük az Igéből.

AZ ÍTÉLET

A KÍGYÓRA KIMONDOTT ÍTÉLET

Isten nem adott a Sátánnak semmilyen esélyt a helyreállásra, a megváltásra. A Sátán csak átkot kapott Istentől. Ennek az átoknak két tárgya volt, először magára az állatra, a kígyóra érkezik az átok (14.v.), utána magára a Sátánra is, aki uralta és ellenőrizte a kígyót (15.v.). Észre kell vegyük itt is az átok prófétikus jellegét, ami végigvonul sok esetben a Biblián, amikor is ott áll először az átok tárgya, egy személy, de utána tovább megy és a forrásra, a bűn eredetének gyökerére is ki van mondva az átok.

A kígyóra kimondott átok következetes Istennek egyébb törvényeivel is, miszerint, minden állat átkozott, amelyik valamilyen kárt, sérülést okoz az embernek, 2 Móz 21:28 „Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör, úgy, hogy meghal: kővel köveztessék meg az ökör.” Minden állat az emberért és az ember javára lett teremtve és az embernek lett alárendelve. Minden eltérést ettől Isten súlyosan megbüntetett.       

Ez az átok itt egyike annak a két átoknak, amit Isten maga személyesen mond ki teremtménye felett. A másik a 4:11-ben van, amikor Isten megátkozza Kaint azért, mert megölte Ábelt. Minden más esetben, akármilyen átokról beszélünk, mindig ember mondta ki Isten nevében az átkot. De az, amikor Isten maga személyesen lép közbe és mondja ki az átkot, ez az átok bizonyosságát húzza alá. Teljes kizárást kapott az áldás helyéről, az édenkertből elűzték.

Az átok a kígyó életének fizikai aspektusát érinti, mert ezt mondja Isten neki: hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. Mit jelent ez? Nem tudjuk, hogy ez előtt az ítélet előtt, hogyan is nézhetett ki a kígyó, de valószínű, hogy egy nagyon szép, csodálatos teremtmény lehetett. Jelentheti azt is, hogy ezelőtt a kígyó nem a hasán járt, hanem felemelkedett helyzetben? Nincs kizárva ez sem, de nem valószínű.                

Hogy port egyen ez pedig utal az ő megaláztatott állapotára. Mert azzal támadják egyesek a Bibliát itt is, hogy azt mondják, na látod, a kígyó nem is eszik port. És ez így van. A por evése utal itt a kígyó legyőzött, megaláztatott állapotára. Azt sem tudjuk, hogy pontosan mikor is lett ez az ítélet alkalmazva rá nézve, valószínű épp miután kimondta Isten.                           

Csapást mér tehát Isten a kígyó fizikai életére. Mert felülemelkedett az emberen, ezért büntetésképpen a hasán kell járjon. És milyen visszataszító képet mutat be így a kígyó. Nem sok ember szereti a kígyókat. Akadnak emberek, akik szeretik, de csak ideig-óráig. Még Indiana Jones is fél a kígyóktól. Akárhányszor egy kígyónak a látványa félelemmel és rettegéssel tölt el minket, az mindig emlékeztet minket az ember bukására, az első bűnre.

A SÁTÁNRA KIMONDOTT ÍTÉLET

Ahogy Isten kimondta az átkot a kígyóra, mint állatra, tovább megy és az átkának a célpontjaként a Sátánt magát is bevonja, 15.v: "Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod." A Gyülekezet a korszakok során úgy értelmezte ezt az Igét, hogy az asszony magva itt konkrétan Jézus Krisztusra utal. Egy konkrét személyről van itt szó, nem többről, vagy az emberi fajról, mint ahogy egyesek állítják.

A szöveg, vagy az ígéret első részében van megemlítve a nagy háború a két fél között: "ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között." Egyik oldalon ott van az asszonynak a magva, Krisztus maga és az ő követői. Ez a konfliktus a két fej között dúl, Krisztus, az élet fejedelme és az ördög között, akinek hatalma van a halál felett, ahogy a Zsid 2:14-ben is olvassuk: a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. Ez a konfliktus tehát legelőször a kígyó és asszony között kezdődött. És folytatódik ez a harc az asszony magva és a kígyó magva között. Egy teljes ellenségeskedés létezik Krisztus természete és az ördög természete között. A Sátán természete gonosz, gyilkos és pusztító, mert az Ige is azt mondja róla, hogy ő hazug és gyilkos a kezdetektől kezdve. Az ördög az embert el akarja pusztítani, az Úr Jézus az embert meg akarja gyógyítani. És ha ilyen ellenségeskedés létezik az Úr Jézus és az ördög között, ugyanúgy létezik ez az ellenségeskedés Krisztus követői, a hívők és a hitetlenek között.

A szöveg második felében megfigyelhetjük azt, hogy mit is fog tenni az asszony magva a kígyóval szemben: fejedre tapos. És mit tesz a kígyó az asszony magvával: annak sarkát mardosod. Van egy közös mindkettőben, éspedig sérülést szenved mind a kettő. Mint ahogy egy háborúban mindkét fél szenved el kisebb, nagyobb sérüléseket. De itt ebben az esetben, az asszony magva a Sátán fejére tapos. A fejen esett sérülések egy háborúban legtöbb esetben halálosak, végzetesek, de valakinek a sarkán esett sérülés, abból ki lehet gyógyulni könnyen. Ezért a Sátán minden tőle telhetőt megtesz, hogy a legtöbb sérülést okozza a Krisztus sarkán, mert mást nem érinthet, másra nincs hatalma, de Krisztus sarka felett igen. Az ördög soha nem tud feljutni, sérülést okozni a fejnek, csak a sarkát érintheti, ami távol van minden létfontosságú szervtől. Az Úr Jézus sarka sérülést szenved. Milyen sérülésről van itt szó? Megharapta a kígyó! Az, hogy az Úr Jézus elszenvedett értünk egy ilyen komoly sérülést, ez csak arra kellene késztessen minket, hogy nagyon értékeljük üdvösségünket, annak árát. De hogyan sérült ő meg? Ézs 53:10 „És az Úr akarta őt megrontani!” Ha az Úr nem akarta volna az Úr Jézust megrontani, akkor a Sátán soha nem is tudta volna az ő sarkát mardosni. De ez benne volt Isten tervében! De csak az ő sarka szenvedett sérülést. Zsolt 16:10 „Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” Igaz, hogy meghalt, eltemették, de utána dicsőségesen feltámadt.

Habár az Úr Jézus sérülést szenvedett e harcban, de a Sátán teljes legyőzését eredményezte. Igen, a sarka meg lett mardosva, de ő a Sátán fejére taposott. Igen, a Sátánnak van némi hatalma és mindezt a hatalmat jött az Úr Jézus megrontani, legyőzni. A megtérés kegyelme által, ami nemcsak a bűntől való elfordulás Isten felé, hanem a Sátántól is egy elfordulás Isten felé, ApCsel 26:18 „Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek.” Mert addig amíg a bűn uralkodik valaki felett, addig az ördög hatalmába van. Igen, a Sátán elveszítette trónját a mennyben, de még mindig létezik egy trónja az emberek szívében és uralkodik felettük, mint szolgái felett. De a bűn uralma egy ember életében megtörik akkor, amikor az Úr Jézus a megtérés által egy ellenségeskedést helyez a szívünkbe a bűn ellen: ellenségeskededést szerzek te közötted és ő közötte. Mert a bűn úgy fog meghalni csak, ha a szívünkben a szeretetünk a bűn iránt gyengül és ha megöljük azt egyre jobban, ahogy ez az ellenségeskedés nő.

Mennyire lett a Sátán elpusztítva vagy a fejére taposva? Nem úgy, hogy megszűnjön létezni. Még mindig létezik. Habár az ítélet fölötte ki lett mondva és fél is ettől. Mát 8:29 „Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?” Igaz, hogy az ő ereje meg lett törve, de még mindig a gonosz embereket uralma alatt tartja szolgáiként. Gyötörheti Isten gyermekeit is, de teljesen nem veheti őket soha uralma alá. Ezért, inkább menjünk keresztül egy rövid ideig tartó tüzes próbán, gyötrelmeken, mint egy örökkévaló kárhozaton. Jobb egy egyszerű katonának lenni Krisztus oldalán, mint akármilyen hadsereg parancsnokának lenni Krisztus ellen.

Jézus Krisztus, mint az asszony magva ellenségeskedésben áll a kígyóval, a Sátánnal, és habár ebben a konfliktusban megsérül, sérülést szenved a sarka, de végül ebből a harcból győztesen kerül majd ki hiszen az Úr Jézus teljesen és véglegesen elpusztítja majd a Sátánt.

Mit tanulhatunk mindebből?

A győzelmes élet nem a gondoktól, nehézségektől mentes élet. Várható számunkra is a konfliktus. Habár a Sátán halálos erejét az Úr elvette, mégis a sarkunkat mardoshatja most is. A Sátán érdeke nem az, hogy téged materiális javaktól megfosszon, hanem a lelki javaktól. Mert a célja az, hogy a lelkünket tönkre tegye.

De, amikor Isten megengedi, hogy a Sátán kézbe vegyen minket – mert néha megengedi – akkor tudjuk meg, hogy a Sátán viszont akkor is Isten kezében van.

AZ ASSZONYRA KIMONDOTT ÍTÉLET

Nézzük meg, hogyan halad tovább Isten az ítélettel, amit a bűnbe esett első emberpárra mond ki. Először az asszony felé fordulva mond ki ítéletet Isten, ami érinti az asszony terhességét, szülését és a férjéhez való viszonyulását a házasságban.

Az asszony terhessége

Először is, épp arra, ami a legnagyobb örömöt kellene okozzon az asszonynak, arra most Isten rányomja a fájdalom pecsétjét: „Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked.” Azóta is a gyermekszülés és a fájdalom kéz a kézben jár, a modern orvostudomány nem tudta ezt mai napig sem teljesen kiküszöbölni. És itt a fájdalom nem csak az asszony fizikai fájdalmára utal, mert úgy olvassuk, hogy nem csak fájdalommal fog szülni, hanem a terhesség időszaka alatt is lesz egy érzelmi, belső fájdalma. Felmerül a kérdés, ha nem lenne az asszony ilyen ítélet alatt, akkor vajon hogyan szülne? Nem tudjuk, de biztos, hogy fájdalom nélkül!

A házasság

Isten ráütött az ő ítéletével a házasságra is, amikor az annak megfelelő ítélettel sújtotta: „Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” Itt ez a vágyakozás olyan vágyódásról beszél, mint amilyenről olvasunk a bűnről is a 4:7-ben, ahogy Isten mondja Kainnak: „a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.” Az asszonynak lesz egy vágyódása, hogy uralkodjon a férjén, de ez kudarcott vall, mert Isten úgy rendelte, hogy a férj legyen a vezető. Ezzel együtt tehát, a vita, a konfliktus megjelent az emberek közötti kapcsolatokban, még a legintimebb kapcsolatban, a házasságban is. Íme, a legboldogabb területünket az életben, a házasságot is megfertőzte a bűn gonoszsága. A teljes boldogság és békesség ezért nem lehet soha egyetlen asszonynak a sorsa ebben a világban. És ahogy meg fogjuk látni, a férfira kimondott ítélet ugyanúgy érinti a férfinak is az életének szívét, központját.

Ezek a büntetések végül is Isten kegyelméről beszélnek. Mert a házasság egyedül és önmagában soha nem fog tudni adni egyetlen asszonynak sem teljes és tökéletes megelégedést. És az anyaság sem. Ez kegyelem, mert a kereső és sóvárgó lelket Istenhez zavarja.

A FÉRFIRA KIMONDOTT ÍTÉLET

Isten nagyon pontosan megfogalmazza Ádám számára is az ő megítéltetésének az okát, 17.v.: "Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad." Isten megátkozza a földet azért, mert Ádám hallgatott az ő feleségének a szavára. Ádám elutasította azt, hogy felelősséget vállaljon saját bűnéért! Mi volt Ádám bűne? Azonnal 3 bűnt emelhetünk ki:

1. Ádám meg sem próbálta Évát visszavezetni Istenhez. Mekkora mulasztás, bűn volt ez. Még csak meg sem próbálja feleségét, Évát megtérésre késztetni. Nem is említi meg neki, hogy jó lenne bevallani a bűnt Istennek, hozzá visszajönni. Nem teszi ezt! Mekkora felelősség ez azóta is minden férjen, vezetni a feleségeket a megtérés útjára!
2. Ádám hallgatott Éva kísértő szavaira. Nem állította le, amikor Éva elkezdett a tiltott gyümölcsről beszélni neki. Ott állt és csak hallgatta Évának az érveléseit, magyarázatát. Mert pont ezt hozza fel Isten Ádám ellen is: mivel hallgattál a te feleséged szavára! Micsoda felelősség ez ma is a férjek és a feleségek számára, nem hallgatni a kísértő szavaira, meggyőző magyarázataira!
3. Ádám maga szabad akaratból azt választotta, hogy egyen a tiltott gyümölcsből. Ő Évát hibáztatja, de Éva nem kényszerítette őt erre. Ő nem lett megtévesztve, mint Éva, a kígyó által, hanem tudatosan és akarattal engedett a kísértésnek. Passzívan, önérdekből, inkább az ő felesége kísértő szavára figyelt és evett a tiltott a gyümölcsből, anélkül, hogy mégcsak a legkisebb ellenállást is mutatta volna.

Ez volt az, amiért Isten megátkozza a földet és megítéli Ádámot. Érkezik tehát a súlyos ítélet Isten részéről! Érkezik az átok azért, mert Ádám feladta az ő vezető szerepét a családban. Ezekben az igékben, ahogy Isten kimondja az ítéletet Ádámra nézve, újból megfigyelhetjük azt, hogy épp ahogy az asszony büntetése érintette az ő életének szívét, mint feleség és édesanya, a férfit is épp így, életének központi, legbensőbb lényét érinti: az ő munkáját, az ő aktivitását, az ő létfentartását. Mindkettőjük számára a legnagyobb örömük forrása lett érintve Isten ítélete által! Érdekes módon ugyanaz a szó – a fájdalom – van használva az asszonynál is a 15.v.-ben, mint a férfinál is, a 17.v.-ben. Lényük központjában érzik meg ezt a fájdalmat! Ugyanaz a föld, ami annyi örömöt adott Ádámnak, hogy azt megművelje, ugyanaz fog fáradságot és fájdalmat okozni neki. A föld az ember ellenségévé vált és nem maradt tovább barátja. Addig az volt. Az ember sorsa az lett, hogy egy tökéletlen és romlott világban éljen tovább. Akárhányszor a kertben, a mezőn látjuk a tüskét, bogáncsot, gazt, vagy akárhányszor érkezik haza egy férj fáradtan a munkából, eszünkbe kell jusson, hogy az ember miatt lett megátkozva a föld! Felmerül itt is a kérdés, ha nem lenne a férfi ilyen ítélet alatt, akkor vajon hogyan végezhetné munkáját? Biztos fáradtság és orcájának verítéke nélkül!

Fontos megfigyelni azt, hogy maga a munka viszont nem lett megátkozva. Sőt, a munka, az ember számára egy ajándék volt Isten részéről. Isten átka a földet érintette. És attól kezdve, bármi, amibe az ember fog, fáradtsággal és fájdalommal jár. És ez az állapot megállíthatatlan és visszavonhatatlan. Mert meddig tart? Életednek minden napjaiban! Mikor ér véget? Míg visszatérsz a földbe! A legjobb megtérés és semmi sem tudja ezt az átkot megváltoztatni, megállítani.

De még itt is csodálatosan ragyog Isten kegyelme. A munka ajándéka jó, de át lett szővve bogánccsal és tövissel. Mert Isten nélkül egyetlen munkán sem lesz áldás, békesség, valódi öröm! Ezért írja Isten Igéje egy másik helyen, hogy az egész teremtés sóvárogva nyög és szenved ez alatt az átok alatt. Ez pedig rámutat arra, hogy a teremtés is, de főleg mi emberek várjuk ennek a világnak a végső megváltását az Úr Jézus által.

Érdekes, ami az emberrel történik, az fog történni végül az egész teremtéssel is! Az ember Isten teremtésének a koronája, ezért minden össze van kötve az emberrel. Amin az ember átmegy, átmegy rajta a világa is. Amikor az ember bukott, bukott vele a világ is. Amikor az ember meg lesz váltva végleg, úgy az egész világ is meg lesz váltva, újjá lesz teremtve.

AZ ÍGÉRET

Visszatérve a 15. vershez, ami előttünk áll ebben a versben az az evangélium legelső kürtzengése. Isten átka, amit a Sátánra kimond tartalmaz kegyelmet is. Sőt ebben az Igében még egy prófécia is van az Úr Jézus szenvedéséről, keresztrefeszítéséről, amikor azt mondja Isten a Sátánnak: te pedig annak sarkát mardosod. De végül az Úr Jézus a Sátán fejére tapos, azáltal, hogy feltámadt dicsőségesen és erővel a halálból. És mindenki, aki Krisztusban van, végül győzedelmeskedik a Sátán felett, ahogy írja Pál a Róm 16:20-ban “A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar.”

Az elveszett Édenben ott volt tehát a reménység, a kegyelem, az evangélium, Jézus Krisztus győzelme.

Éjfél lehetett ott akkor az éden kertjében. Átok és ítélet esője hullott aznap este. A paradicsom elveszett. És mindezek közepette mégis volt kegyelem. Isten átka a Sátán felett azt is jelentette, hogy egy napon az Ő egyszülött Fia átokká válik miattunk és érettünk. A Sátán az ő sarkát mardossa majd, de ez a sérülés csak annyit jelent, hogy végül az Isten Fia a Sátán fejére tapos.

Tegyük csak magunkat az ő helyükbe, Ádám és Éva helyébe – hogy mekkora félelemmel és rettegéssel a szívükbe hallgatták Isten hangját és látták meg azt a szörnyű változást, ami azonnal végbement a kígyó esetében, ott a szemük láttára. Ők látták azt, ahogy ez a valamikor oly csodálatos és páratlan teremtmény átváltozik egy veszélyes, álnok, ravasz teremtménnyé. Egy halálos félelem környékezhette meg őket, felismerve és belátva azt, hogy Isten teljesen jogosan rájuk is mérheti ugyanazt vagy egy még rosszabb ítéletet. Sőt várták is, hogy Isten a következő csapást és ítéletet rájuk méri és még az ördög is várta, hogy Isten lecsap ilyen módon az emberre is. Mert épp ezért az ítéletért kísértette meg a férfit és az asszonyt.

De ehelyett – milyen kikutathatatlanok és titokzatosak Isten útjai – a kegyelem közbelépett. Igaz, hogy Isten egy bizonyos ítéletet is kimond az emberre.  Az asszonyt fájdalommal sújtja a gyermekszülésben, a férfit pedig kemény, verejtékkel teli munkára ítéli. De az azonnali fizikai halált eltolja, elhalasztja még Isten. És még mielőtt ezeket a korlátolt ítéleteket kimondaná Isten, beszél nekik egy szabadítóról, aki majd jönni fog.

Van még itt egy fontos igazság, amit észre kell venni. Isten nem mondja ki szavakkal az emberre azt, hogy vétkes, bűnös (habár azok voltak). Ha Isten akkor ott helyben kimondta volna ezt a súlyos ítéletet, hogy vétkes, bűnös, akkor azonnal le is kellett volna sújtson rájuk Isten ítélete. Akkor ott és azonnal Isten a pokol mélyére kellett volna taszítsa az embert is, ahol végtelen büntetés és szenvedés várt volna rá egy örökkévalóságon át. De Isten ezt is elhalasztja. Mint ahogy törvényszékeken a végső ítéletet, a döntést néha elhalasztják. Már kiderült, hogy a vádlott bűnös, de az ítélet kihirdetését elhalasztják. És amikor Isten végül kimondta az ítéletet, akkor nem Ádám és Éva felett mondta ki, sem az ő utódaikra, hanem Jézus Krisztusra, aki elhordozta magában Isten szörnyű ítéletének büntetését mindazokért, akik benne hisznek.

Ha Krisztusban vagy kedves testvérem hit által, akkor az ítélet, amit Isten jogosan kimondhatott volna feletted is, de Isten Fiára, Jézusra esett. Ő elviselte helyetted ennek az ítéletnek a büntetését. Ő alászállt a pokolra, helyetted. Ha nem vagy Krisztusban, akkor ez az ítélet végül ki lesz mondva Isten részéről feletted is egy nap.

Íme az első eset, amikor Isten az evangéliumot hirdeti és ez az Éden kertjében történik. Az életnek és a kegyelemnek a legelső ígérete ez a bűnbe zuhant ember felé. Isten ítélete hangzik itt el a bűnös emberiség felett, mégis kegyelemmel teljes szavak. Habár sötét szavak, homályos és titokzatos szavak, de egy hittel teljes szív ki tudja szívni ebből is a mézet. Épp ezt tették a régebbi szentek.

Úgy olvassuk a Zsid 11:3-ban „Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.” Ne felejtsünk el, hogy a régebbi szentek előtt, az őskor hívő emberei előtt nem létezett más evangélium csak ez az egy igevers. Mi fel sem tudjuk fogni ennek az Igének a jelentőségét, hogy milyen sokat jelentett ez az őskorban, mert csak ebbe az egy ígéretbe kapaszkodhattak! És tették, évszázadokon át. Vissza-vissza néztek erre az igéretre és ez táplálta bennük a reményt a Megváltó felöl. Milyen kiváltságos helyzetben lehetünk mi, hogy többet tudunk. Ábel, hogy egy jobb áldozatot mutatott be, mint Káin, Énokh, hogy Istennel járt, Noé, aki a bárkát építette, ezek mind azért tették, amit tettek, mert erőt és bátorítást merítettek ebből az egy igéből és ígéretből. Jelentős és értékes! Miért? Mert miközben Isten kimondja az átkot és ítéletet a kígyó, az ördög felett, eközben beilleszti a legnagyobb áldást, a Messiás ígéretét az ember számára. És így, Isten, az ő haragja közben megemlékezik a kegyelemről. Hab 3:2 „haragban emlékezzél meg kegyelmességről!” Jak 2:13 „dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.”

© kmakh