„Simon pedig így felelt: Mester, jóllehet egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit, de a te parancsodra kivetem a hálókat.” Lukács 5:5
Az idézett szövegrészlet Péter kijelentését idézi a számunkra, valamint az ő engedelmességét: Jézus szavára megteszi a szakmai szempontból hibának tűnő cselekedetet. A világmindenség, másnéven a teremtett világ, az Úr szavára jött létre, és az Ő gondolatainak engedelmeskedik. Az Úr az első mozgató, az egész világ az ő hatására lendült mozgásba, és manapság is az Ő akaratának engedelmeskedik. A természeti képződmények -eső, hó, és minden más- Isten szavára jönnek létre és működnek. Isten a történelemre is hatást gyakorol: országok jönnek létre szavára, vagy éppen tűnnek el.
Péter szavai az Istent félő és részben ismerő ember szavai voltak, minden időben: „a te parancsodra [Uram]”. Az összes szentnek és az összes hívő embernek -időtlenül-, egyetlen vezérlő gondolata volt, amikor engedelmeskedtek Istennek: „a te parancsodra [Uram]”. Maga Noé is évezredekkel Péter előtt, minden gúny ellenére megépítette a bárkáját, egyetlen egyszerű gondolat alapján: „a te parancsodra [Uram]”. Ábrahám, elhagyta gyerekkora helyét, elhagyta családját. Az okot nála is így lehetne összefoglalni: „a te parancsodra [Uram]”. Amikor Istennek ez a kedves embere áldozni ment, és felemelte kezével a kést, hogy lesújtson fiára -és megölje őt-, akkor is egyetlen eszme vezérelte: „a te parancsodra [Uram]”. Mózes, amikor kivezette Izráel népét a fogságból -Egyiptom földéről-, egészen a Vörös tengerig vezette népét az Úr útmutatása szerint (Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted őt szent hajlékodba. 2 Mózes 15:13). Mivel az ellenségük majdnem elpusztította őket, ezért az egész menekülés határos volt az őrültséggel. Mégis, Mózest is egyetlen elgondolás vezette: „a te parancsodra [Uram]”. Ha sok ezer hűséges hívő ember engedelmességének okát megvizsgálnánk és rájönnénk az egyszerű igazságra, egyetlen okot találnánk: „a te parancsodra [Uram]”. A hívő emberek szabálya, életkódja is ez kell, hogy legyen, minden korban. Ez az egyszerű gondolat, ami helyénvaló mind keresztény, mind pedig nem keresztény közegben mozogva.
Felmerül a kérdés: milyen jelentősége van ennek a gondolatnak a mi életünkkel kapcsolatban? Három kategória is felmerül válaszként. Pro primo: ezeknek a szavaknak az alkalmazása a mindennapi dolgainkban. Pro secundo: ezeknek a gondolatoknak az alkalmazhatósága a lelkünk épülése céljából. Pro tertio: ennek a gondolatmenetnek a hasznosíthatósága életünk legfontosabb küldetésében, ami nem más, mint, hogy mi is embereket „halásszunk”.
Mindennapi életvitelünkben Péter szavait magunkévá kell tegyük, hogy kitartsunk abban, amiben tudjuk, hogy Isten akarata szerint helyesen járunk el. Ezek a szavak hogyan válthatók tettekké? Gyakori például, hogy valaki, aki -talán munkanélküli-, és keres, kutat, azért, hogy családját eltartsa, legyen kenyér az asztalán: halljátok meg ma az Úr szavát! Vagy fiatalok, akik az egyetemet befejezve munkát keresnek, egy másik, mégis az általunk elemzett szempontból hasonló kategóriába tartoznak, gyakran hosszú és fárasztó próbatétel előtt állnak.
Alkalmazd magadra Péter szavait, és egy ilyen, vagy ehhez hasonló fájdalmas próbatételen mond te is Péterrel: jóllehet egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit, mindazáltal a te parancsolatodra, levetem a hálót. Lássa meg mindenki, hogy a hívő ember nehezen adja fel és nehezen esik kétségbe: próbáld meg újra! Az Úr Jézus nem olyan tanítványokat akar, akik, ha nem sikerül nekik valami rögtön, azonnal meghátrálnak, és nem próbálkoznak újra. Pál közvetítésében ez a gondolat így olvasható: „Azért, szeretett testvéreim, legyetek eltökéltek, rendíthetetlenek, mindenkor buzgólkodva az Úr dolgában, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (1 Korintus 15:58).
Nem csupán a mindennapi életvitelünkben szükséges Péter szavait alkalmaznunk, hanem lelki erőfeszítéseinkben is. Meglepően sokan vannak -nem csupán fiatalok-, akik járnak gyülekezetbe, s remélik, hogy valamikor üdvösséget nyernek, megtérnek. Minden ember számára, minden egyes pillanatban az üdvösség nyitva áll, mert az Isten Igéje ezt mondja: „(…) Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz (…)” (Apostolok Cselekedetei 16:31). Egy zeneszám közvetítésében teljesen ugyanez a gondolat: „Jöjj, itt az idő, hogy dicsérd / (…) / Megtalálja a legnagyobb kincset / Ki Őt választja majd”. Az Úr Jézus a Bethesda tavát lezárta akkor, amikor az ott fekvő beteg embernek azt mondta: állj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és menj haza. Ezt mondja neked is ma az Úr! Nem szabad tovább várakoznod, úgy ahogy most vagy, jöjj az Úrhoz! Mindent összevetve, az Úr szavára, engedd le a megtérés hálóját, még ma, és élj!
Az imaélettel kapcsolatban is lehet Péter szavait értelmezni. Akik sokszor leengedték már a hálójukat abban, hogy imádkoztak valami jóért, de nem fogtak semmit: könnyen lehet, hogy feladták. Akkor most, az Úr Jézus szavára, aki azt mondta, hogy szüntelen imádkozzatok, engedd le az imádság hálóját még egyszer, imádkozz újra. Nem azért, mert a körülmények lehet jobbá váltak, hanem azért, mert az Úr mondja ma neked.
Sokan vannak, akik egyfajta „lelki győzelemért” munkálkodnak. Azért, hogy legyőzzenek valamilyen gyengeséget, bűnt, de a siker még nem következett be. Lásd, mit mond ma az Úr Igéje neked: ne add fel, hanem vesd ki a hálódat még egyszer fogásra. Ne ess kétségbe! Hidd el, hogy az Úr szavára győzelmet arathatsz, ha elég kitartó vagy!
Minden hívő ember kötelessége a lelkek megmentése. Ez minden hívő ember életének elsődleges célja. Ha nem ez a cél, akkor kérdés, hogy egyáltalán hívő emberről beszélünk-e! Az egyedüli módja, hogy mi is embereket halásszunk az, hogy leengedjük mi is az „evangélium hálóját”. Nem halászhatunk emberekre másképpen. Olyan időket élünk, amikor tehetséges emberek, mindenféle, de más módszereket akarnak használni arra, hogy embereket megnyerjenek. Azonban nincs más módszer, mint az evangélium tiszta üzenete. Nem hatalmazott fel senkit az Úr arra, hogy más eszközzel „fogjuk ki” az embereket. Ő parancsolta ezt nekünk: hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek! A mi dolgunk és felelősségünk a hálót megfelelően használni, az Úr dolga pedig, hogy a halakat oda vezesse.
Az Úr Jézus, az orvosok orvosa, rád bízta azt a gyógyszert, ami meg tudja gyógyítani a beteget. Ha mi megtartjuk az evangélium jó hírét magunknak, és nem osztjuk meg a körülöttünk élőkkel, akkor az utókor bűnnel fog minket vádolni. Újjal fognak mutogatni ránk, és azt fogják mondani: miféle vad, érzéketlen emberek voltak azok, akiknek birtokában volt a világosság, de bezárták azt egy pincébe. Még az is lehet, hogy azt mondják: átkozottak legyenek azok a lelkipásztorok, hívő emberek, akik nem tették kötelességüket, akik nem vették szívre azt a hivatást, amit az Úr rájuk bízott. Nehogy ilyenek legyünk!
Az Úr parancsa, nagyon nagy erővel hatott Péter szívére, és Péter engedelmeskedett, leeresztette a hálót a fogásra, még akkor is, ha tudta, hogy egész éjszaka hiába próbálkozott. Péter, az Úr szavára legyőzte azokat az erőket, amik visszatartották attól, hogy levesse a hálót. Melyek ezek? Egyrészt a kényelmessége, másrészt az emberi logika volt az a két ellenhatás, amik megakadályozhatták volna, hogy engedelmeskedjen Jézusnak. Az egész éjszakán át tartó halászat miatt biztos, hogy nagyon fáradt volt. Ráadásul Péter nem véletlen halászott éjszaka: szakmai szempontból ez volt a helyes. Viszont amikor az Úr Jézus parancsol, akkor a legvalószínűtlenebb időszak, hirtelen időszerű lesz, a legkilátástalanabb helyzet is reményteljes alkalommá változik. Tehát semmilyen cselekedet nem időszerűtlen, ha az Úr Jézus parancsolja.
Végezetül, felmerül a kérdés: mi a tanulság? Tegyük azt, amit Péter is tett, és személyesen vessük ki a hálót azért, hogy embereket mentsünk meg az Úrnak. Valamit minden hívő ember tud tenni! Nem ülhetünk tétlenül! Ha az összes hálót bevetették volna, nem csak Péter a sajátját, akkor még több halat fogtak volna. Emberi lelkek ezrei vesznek el amiatt, mert szakadoznak a hálóink. Ennek az az oka, hogy nem egységesen végezzük ezt a halászatot. Tehát a lényeg, hogy az Úr szavára tegyük, amit tennünk kell ezen a téren.
Szerkesztette: Pallagi Balázs
