„Ahogy ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak hálóik. Intettek azért a másik hajóban levő társaiknak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok odajöttek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy csaknem elsüllyedtek. Amikor látta ezt Simon Péter, Jézus lába elé borult, és azt mondta: Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok! Mert a halfogás miatt félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. És azt mondta Jézus Simonnak: Ne félj, mert mostantól fogva embereket fogsz halászni! Ezután a szárazra vonták a hajókat, otthagytak mindent, és követték őt.” ~ Lukács 5:6-11
Mint ahogy az idézett szövegrészletből kiderül, a csoda úgy történt, hogy Jézus a halak sokaságát pontosan a hálóba irányította. Ennek értelmezéséhez irányítsuk figyelmünket egy másik bibliai gondolatra: amikor az ember bűnbe esett, elveszítette uralmát és hatalmát a teremtett világ felett, amit Isten neki adott. 1 Móz 1:28-ban olvasható: „töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” A zsoltáros is ezt mondja az emberről, Zsolt 8:7-9-ban: „Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél; juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.”. Az embernek tehát hatalma volt halak és számos más teremtmény felett is, de a bűn következtében, ezt elveszítette. A bűn következtében az emberek nem tudják irányítani a halakat a vízben, az első emberpár hibája óta. Akárhányszor egy halász üresen tér vissza a halászatról, az ember bűnéről és bűnbe eséséről tesz bizonyságot. Következésképpen, Jézus is és az egész Biblia is arra tanít, hogyan lehetünk igazán azok, akiknek az Isten teremtett minket. Az Úr Jézus azért jött, hogy megváltsa az emberiséget és visszaállítsa az elveszített hatalmat és uralmat az emberek számára. A csoda, amivel foglalkozunk, ezt igazolja.
Az események színterén fontos körülmény volt a halászok –azonnali, látható és teljes-engedelmessége (Luk. 5:6-7). Engedelmességük arra tanít minket, hogy nem fogunk csodát megtapasztalni az életünkben, ha nincs bennünk engedelmesség az Úr szava iránt.
Felmerül a kérdés: mi a jelentősége, hogy a halászok engedelmessége „azonnali, látható és teljes” volt? Ha a halászok késlekedtek volna, nem történik csoda, tehát az azonnali engedelmesség volt a csoda előfeltétele. Az Úr Jézus a csoda előtt nem sokkal tanított, hallgatósága pedig a parton tartózkodott még, azaz látható volt a halászok szokatlan tette számos ember előtt. A halászok hittek az Úr Jézusnak, és nem érdekelte őket, ki figyeli őket. Az Úr Jézus azt akarja, hogy a mi hitünk is legyen látható mások számára. Nem könnyű sokszor így tenni, mert a világ kinevet és gúnyol, amikor hitben akarunk járni. Azonban, ha vallást teszünk róla az emberek előtt, Ő is vallást tesz majd rólunk az Atya előtt. Ha mi megtagadjuk Őt az emberek előtt, Ő is elfordul majd tőlünk az utolsó napon. Tegyünk bátran vallást az Úr Jézusról! Fontos még megemlíteni, hogy a halászok engedelmessége teljes volt. Részleges engedelmesség csupán részleges áldást eredményez.
Maga a halászok által tapasztalt csoda nagy méretű volt, hiszen a hálóik szakadoztak, az eszközeik és szakértelmük maximumára szükségük volt, hogy ilyen nagy mennyiségű halat ki tudjanak fogni. Ugyan nem szakadtak el a hálóik, de látták, hogy nem sokon múlik. Tehát az Úr Jézus nem csupán oda irányította a hálókhoz a halakat, hanem rengeteg halat rendelt oda. Halak bősége jelent meg, hirtelen. Isten nagyon szeretne minket is mindig, ilyen bőségesen megáldani. Pál mondta az Úr Jézusról: „Aki kéréseink és gondolataink mértékén felül is képes mindent bőségesen megtenni az ő bennünk munkálkodó ereje szerint,” (Ef. 3:20).
„Intettek azért a másik hajóban levő társaiknak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik.” (Luk. 5:7). Mint említettem, óriási volt a fogás, ezért a halászoknak segítséget kellett kérniük. A többi halász segítőkész volt, és azonnal a segítségükre siettek, ez egy csodálatos bátorítás számunkra, hogyan munkálkodjunk együtt mi is másokkal. Amikor az Úr Jézus munkája világosan látszik valahol -ahol az Ő ereje nyilvánvaló mindenek előtt-, akkor sose lenne szabad helyet engedni irigységnek, kritikának; bármiről vagy bárkiről legyen is szó. Pált idézve: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1 Kor 3:9). Tehát mi munkatársak vagyunk, együtt vagyunk és nem egymás ellen harcolunk Isten mezején. Isten munkáját tartsuk mindig szem előtt, mert az a lényeg.
Az elemzett csodának komoly eredményei voltak. Ezek közül hárommal fogunk foglalkozni. Az egyik eredmény Péter bűntudata volt. „Amikor látta ezt Simon Péter, Jézus lába elé borult, és azt mondta: Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!” (Luk. 5:8). Péter szavai magyarázatra szorulnak, hiszen félremagyarázhatók. Annak ellenére, hogy Péter azt mondja az Úr Jézusnak, hogy „menj el tőlem”: ezek egyáltalán nem egy hitetlen ember szavai, aki semmilyen közösséget nem akar vállalni Istennel. Ezek egy megalázkodott Lélek szavai, aki saját magát nagyon méltatlannak látja arra, hogy az Úr közelében legyen, mégpedig bűnei miatt. Ha az Úr Jézus tényleg eltávozott volna, azt Péter nem bírta volna ki. Péter szavai tehát egy helyes önismeretet tükröznek, mert méltatlannak látta magát arra, hogy az Úr foglalkozzon vele. Mi mindannyian mondhatnánk ugyanezt! Egyikünk sem érdemelte ki Jézus közelségét. Pétert Isten jósága megtéréshez, bűnei megvallásához és elhagyásához vezette, amivel példát mutatott a hívő emberek számára.
Péternek a reakciója nem egyedülálló az Igében. Istennek a szent emberei ugyanezt tették, amikor Isten jelenlétével körülvette őket. Ézsaiás szavaival: „(…) Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom! Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim!” (Ézsaiás 6:5). Ugyanezt mondta Jób is: „Eddig csak hallomásból tudtam felőled, de most saját szememmel látlak téged. Ezért hibáztatom magam, és megbánom bűneimet porban és hamuban!” (Jób 42:5-6). A legjobb szentek voltak azok, akik a legjobban megalázták magukat Isten előtt. Péter szavai tehát nem gyengeség jelei, hanem nagy lelki erőről tanúskodnak.
A másik eredménye a csodának a halászok csodálkozása volt: „Mert a halfogás miatt félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak.”. (Lukács 5:9-10). Minden halász, aki szemtanúja volt az eseményeknek, nagyon elcsodálkoztak ezen a nagy halfogáson. Istennek gondja van arra, hogy a legjobb tanúbizonysága legyen az ő munkájának. Azok, akik nem értettek a halászathoz, könnyen lehet, hogy azt gondolták volna, hogy ez egy nagy fogás, de semmilyen különleges nincs benne. De a szemtanú halászok tudták, hogy csoda történt!
„Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. És azt mondta Jézus Simonnak: Ne félj, mert mostantól fogva embereket fogsz halászni! Ezután a szárazra vonták a hajókat, otthagytak mindent, és követték őt.” (Lukács 5:10-11). A csodának volt egy nagyon fontos eredménye: a halászok elhagyták mindenüket és követték Jézust. Felmerül a kérdés: a csoda után milyen állomásai voltak a halászok szolgálatba állásának? Az első állomás Jézus szavai voltak: „Ne félj!” Ezek a szavak Péterhez szólnak, aki félelemben, megalázkodva Jézus lábainál volt. Ez vigasztalás volt a számára. Péternek szüksége volt erre ekkor, hogy az Úr Jézus megbocsásson neki. A második állomást is Jézus szavai jelentik: „(…) mostantól fogva embereket fogsz halászni!” Az Úr Jézus ezt a nagy halfogást az emberhalászathoz hasonlítja. Embereket fog Péter megnyerni az Úrnak, és ez az Úr iránti szolgálatának elsődleges célja, hogy a bűn óceánjából embereket vezessen az Úr Jézushoz, akinél megmenekülnek. De ezekkel a szavakkal az Jézus biztosítja Pétert arról is, hogy ő majd képesíti Pétert a szolgálat betöltésére. Amikor Isten elhív bárkit bármilyen szolgálatra, Ő mindig képesíti az embert arra, hogy azt be is töltse. (Például aki nem tud elfogadhatóan énekelni, azt nem hívta el énekkari tagságra). Az Úr Jézus eredményt is ígér Péternek, tehát az Isten iránti szolgálat soha nem lesz hiábavaló!
A harmadik állomás az volt, hogy a halászok - Péter, András, Jakab és János- elhagyták mindenüket. Tehát Jézusért feladtak mindent, ami addigi életükben fontos volt. Nyilvánvaló, hogy a nagy fogással a halászok nagy üzletet csináltak, ez azonban csak növeli az áldozatukat, hiszen sokkal nehezebb otthagyni egy „üzletet” akkor, amikor jól megy, mint amikor rosszul.
A negyedik állomás, ami egyben a csoda végeredménye is volt a halászok számára: követték Jézust. Az Úr Jézus a mi szolgálatunk központja. Őt kell követnünk, még csak nem is egy vallásos felekezetet, vagy embereket! Mert nekünk az élet Krisztus! Az ördög azon van, hogy adjuk fel! Semmiképpen ne adjuk fel, kövessük Őt!
Szerkesztette: Pallagi Balázs
Gaither Vocal Band - Én kifogom, Isten pedig megtisztítja őket...
