És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincs hitetek?  

Az Ige bátorítani szeretne minket, kishitűeket, hogy növekedjünk a hitben. Itt állnak előttünk ezek a tanítványok, akik egész nap Mesterükkel vannak, hallják a tanítást, azt is, ahogy az Úr elmagyarázza nekik a mennyei igazságokat. Azt gondolhatták magukról ezek után, hogy hitük igenis erős. Azonban kiderült, hogy a tanítványok hite igen gyenge, amiért is az Úr Jézus egy feddéssel fordul feléjük. Megfeddi őket azért, mert kicsinyhitűek. Nem azért feddi meg őket, mert felébresztették, azt jól tették, hanem azért, mert féltek és nem volt hitük. Mindezt finoman, szeretettel teszi – így bánik az Úr Jézus az övéivel, szelíden feddi őket!

Máté 8:26-ban úgy olvassuk: „mit féltek, óh, kicsinyhitűek?” A tanítványok úgy gondolták, hogy elég nagy hitük van. Az ember hajlamos magát felülértékelni, sokkal jobb minősítést adni a lelki életben, mint amilyet Isten ad. Ha az ember kellene a saját lelki életét minősítse, akkor valószínűleg többnyire jónak minősítené azt. Isten azonban látja a valóságot, és reális pontszámot ad a lelkiélet tesztünkre. Nem értékel felül. Salamon rég megírta a Példabeszédek 24:10-ben „ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.” A tanítványok esetében épp ez történt, a nyomorúság egy vihar formájában köszöntött be az életükbe, és hitük olyan gyenge volt, hogy összeroppant.

A jó idők, a könnyű napok nem igazán mutatják meg, hogy mekkora a hitünk, lelki erőnk, azonban a nehéz napok, a próbák, a viharok, igen. Igazából, mi sem tudjuk, hogy pontosan milyen a hitünk minősége, mennyisége, amíg a vihar be nem köszönt. A tanítványok esetében is, az Úr Jézussal töltött nyugodt nap után jött a vihar, ami próbára tette őket s hitük kevésnek bizonyult. Az Úr Jézusnak azt kellett mondania: miért vagytok ily félénkek, hogy van, hogy nincs hitetek? Tanulság ebből az: hogy mindenkinek annyi hite van, amennyi a próba időszakában megmutatkozik!  Nem hit az, ami nem bírja ki a próbát! A valódi hit Jézus Krisztusban, az, ami hisz és bízik benne akkor is, amikor nem látja Őt!

A tanítványokat a vihar igazán megpróbálta. Nagy és szokatlan erejű vihar volt, ráadásul akkor jött, amikor épp szolgálatban voltak. Mesterük parancsát teljesítették, aki kérte, hogy evezzenek a túlsó partra. Ők nem vakációzni mentek a tengerre. Jó dolgot tettek, és ennek következményeként most szenvednek. Ez elég gyakran megzavarja a jó embereket. Isten gyermekének az árral szembe kell úsznia. Küzdelem nélkül nem lesz meg a mennyei korona. Sőt mi több, a vihar úgy érkezik, hogy közben az Úr Jézus velük van a hajóban. Ha nem lett volna ott, akkor lehet jobban megértették volna a vihar okát, de így, még nehezebb elfogadni. Amikor nem vagyok közösségben az Úr Jézussal – mondja a hívő ember, érthető, hogy előbb utóbb beköszönt a vihar, de amikor szorosan vele járok és még akkor is jön a vihar, ez már nehezebben érthető.

MIÉRT VAGYTOK ILY FÉLÉNKEK?

Az Úr Jézusnak ebben a kérdésében, érzékelhető egy fajta szánalom, sajnálat a tanítványok iránt. Miért szánta meg őket? Ennek több oka lehet:

Ez a félelem megfosztotta őket attól, hogy olyanok legyenek, mint Ő. Benne nem volt semmilyen félelem. Nyugodtság, békesség volt az Úr Jézus lelkében a vihar közben is. Hogy lehetnek ők ilyen félénkek, mikor Mesterük olyan nyugodt? Az Úr Jézus szomorú, amikor ennyire nem hasonlítunk hozzá. A félelem nem tartozik a mennyei tulajdonságokhoz.

Ez a félelem boldogtalanná tette őket. Rémület volt az ábrázatukon. Lehet el is voltak sápadva. De mitől voltak úgy megrémülve? Féltek a haláltól? Ez a félelem több fájdalmat okozott nekik, mint a halál maga. Sokkal rosszabb félni a haláltól, mint meghalni. A halál minden rémülete abban van, ahogy az ember magában retteg és fél tőle még mielőtt bekövetkezne. A halál által a hívő lelke mennyei nyugalomba kerül. De itt az apostolokat lebénította a félelem.

Ez a félelem durvákká, barátságtalanokká tette őket. A hitetlenség a félénk szívűeket mindig durvákká teszi. Kemények lettek alvó Mesterükkel szemben. Ha egy kicsit magukba szálltak volna, akkor lehet azt mondták volna: ne zavarjuk most őt, egy hosszú, fáradságos nap után van szegény, hagyjuk pihenni. Ő úgyis fájdalmak férfia és betegség ismerője, ne zaklassuk most őt, ha tud aludni, aludjon. Inkább szenvedjünk most mi, minthogy zavarjuk őt. De ezek a szavak: Mester, nem gondolsz azzal, hogy elveszünk? Ezek kemény, barátságtalan szavak. E durva megjegyzéseket a bennük levő félelem hozta elő.

Mindezeknek komoly, gyakorlati alkalmazásuk van! Amikor valaki nehéz helyzetben van, szenved, fél, akkor sokkal hajlamosabb durván bánni a szavakkal, mint máskor. Ezért ne haragudjunk meg azonnal az emberekre, ha durván megsértenek minket. Értsük meg őket, a kemény szavakat sokszor szenvedés okozza. Ha ezt tudjuk, akkor észrevesszük az okot a bántó beszéd mögött, és inkább szánjuk meg az embereket ezért. Figyeljük meg, az Úr Jézus nem azt kérdezi tőlük: miért vagytok ilyen kemények, durvák? – hanem azt: miért vagytok ilyen félénkek? Ő az okot keresi és kedvesen szól hozzájuk. Legyünk mi is kedvesek azokkal, akik durván beszélnek velünk, vagy keserűséget okoznak, tudván, hogy durvaságuk csak egy tünete annak a betegségnek, ami bennük van, talán félelem, szenvedés, stb.

HOGY VAN, HOGY NINCS HITETEK?

Mindig jó a dolgok gyökerét vizsgálni. Ha félelem fog el minket, akkor jó megkeresni annak az okát, mi az, ami a félelmet kiváltja. Ha elmozdítjuk a félelem okát, akkor megszűnik a félelem. Hogy van hát, hogy nincs hitetek? Kérdezzük meg magunktól ugyanezt!

Mik okozhatják a hitetlenséget – HÍVŐK esetében:

Az ismeret hiánya: Ha a tanítványok jobban ismerték volna az Úr Jézust, akkor egyáltalán nem féltek volna és hittek volna benne. Vajon a mi hitetlenségünknek nem ez az oka? Ha igen, vegyük elő a Bibliát és olvassuk, abból jobban megismerhetjük az Urat, hogy ki Ő, és mire képes. Imádkozzunk többet, kérjük Istent, hogy töltsön be az Ő Szentlelkével, aki elvezet minket minden igazságra. Az egyik leghatékonyabb módszer arra, hogy félelmeinket elűzzük, ha jobban megismerjük az Úr Jézust.

A próbák váratlansága. Hitetlenségünk, félelmünk egyik, másik gyakori oka az, hogy a próbák, viharok váratlanul érnek minket. A tanítványok, ebben az esetben nem számítottak viharra, hisz velük volt az Úr Jézus. Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy, ha az Úrral járunk, nem köszönthetnek be, hirtelen és váratlan viharok az életünkbe. Soha ne lepjen meg minket semmilyen vihar, váratlan próba, emlékezzünk meg arról, amit az Úr Jézus meghagyott nekünk: ebben a világban nyomorúságotok lesz. Ne csodálkozzunk azon, ha valakit, akit szeretünk, meghal. Avagy halandó szülőktől származhat-e halhatatlan gyermek? Nem.

Azon se csodálkozzunk, és ne lepjen meg minket, ha vagyonunk, pénzünk is, hirtelen elszáll. Minden földi gazdagságnak szárnya van, ezért ne csodálkozzunk, ha elrepülnek. Vagy ha bármilyen más nyomorúság ér minket, emlékezzünk Jób szavaira: nyomorúságra születik az ember, amint felfelé szállnak a parázs szikrái.

Az Úr mindezeket előre megmondta, hogy amikor elér minket a veszedelem, próba, akkor is higgyünk benne. Készüljünk fel ezekre, nem úgy, hogy állandó félelemben ezekre gondolunk, hanem lelkünk legyen állandó felkészült állapotban.

Vizsgáljuk meg magunkat és keressük meg félelmeink okát. Valamilyen oka kell legyen, és ezt mozdítsuk ki a helyéből. Azonban nem mindig lehet az okokat kiiktatni ezért a gondolatainkat kell megváltoztassuk, mégpedig úgy, hogy ha az okok nem is tűnnek el akkor is higgyünk és bízzunk az Úrban mert ő képes megóvni bennünket bármilyen veszedelemtől! Ez a tudat segít átlépni félelmeinken!

Most pedig azokat szeretnénk megszólítani, akik még nem jutottak hitre, megtéretlenek. Nekik is szól ez a kérdés! Engedjétek, hogy az Úr Jézus tegye fel nektek most a kérdést: hogy van, hogy nincs hitetek? Miért van az, hogy féltek megtérni, féltek dönteni?

Kedves barátom, hamar eljön az idő, amikor akarnád a hitet, mert egyszer neked is meg kell halnod. Akár hívő vagy, akár nem, minden embernek véget fog érni ez a földi élete. Meghalni elég nehéz munka, főleg azoknak, akiknek nincs megváltójuk. Nem biztos az sem, hogy a jövő hetet megéled. Ha Isten elszólít az élők sorából, mi lesz akkor veled, ha nem hiszel az Úr Jézusban és nem nyertél új életet? Lehet, azt mondod: én szeretnék hinni, hívő lenni! Ez nagyon jó, ha így van, viszont nézzük csak meg, hogy ez a vágyad valódi-e vagy sem!

Akarsz-e szabadulni a pokoltól? Minden bizonnyal, elhisszük, hogy ez a vágy őszinte benned!

Akarsz-e szabadulni a bűntől? A gonosz erejétől akarsz-e szabad lenni? Akarod-e hogy az Úr Jézus téged egy engedelmes, jó, igaz, és tiszta szolgájává tegyen? Ha őszintén akarod ezt, akkor hadd mondjuk el, hogy az egyedüli módja ennek, ha hiszel az Úr Jézus Krisztusban teljes szívedből! Meg tudod-e hozni ma ezt a döntést, hogy hinni fogsz Benne?

Lukács 8:25-ben úgy olvassuk: „Hol van a ti hitetek?” Mindenki meg kell kérdezze ezt saját magától. Miben bízol? Milyen alapokra építed hitedet, reménységedet, jövődet? Vannak, akik a körülményekre építenek, vagy a pénzükre, vagy a hírnevükre, egészségükre, vagy arra, amit tudnak. Ezek azonban, egy nap mind összeomlanak. Az egyedüli, amire hitünket építenünk kell, az Jézus Krisztus és Isten Igéje, és akkor nem szégyenülünk meg soha. Ezek átvezetnek minden viharon, és ez a hit és reménység, biztonságban átszállít majd minket az örökkévalóságba!

Elhiszed-e azt, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia és azért jött, hogy bűnösöket megmentsen? Elhiszed-e hogy Ő képes téged is megmenteni? Akkor bízzál benne, gyere hozzá! Ő a legjobb barátod akar lenni.

Bárcsak felkiáltanál hozzá: Uram, fogd a kezem, hiszek benned! Jöjj és adj egy új szívet! Tudod, hogy Isten Igéje, a Biblia igaz? Ha tudod ezt, akkor higgy benne, és meg fogod látni, hogy, ahogy minket vezetett, téged is vezetni fog.

Ha pedig nem hiszel az Úr Jézusban, hadd kérdezzük meg, miért nem hiszel? Talán saját magadban hiszel? Nem bízhatsz magadban és az Úr Jézusban is egyszerre. Add fel önbizalmadat és helyezd bizalmadat Belé. Az Ő vére tud megtisztítani téged is minden hamisságtól. Ha nagy bűneid vannak, ne feledd, NAGY Megváltónk, Szabadítónk van az Úr Jézusban! Higgy benne!

Szerkesztette: Paniti Helga