„Amikor ezt meghallotta Jézus, elment onnan hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva gyalog követte őt a városokból. Amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott maga körül, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. Amikor esteledett, odamentek hozzá a tanítványai, és azt mondták: Puszta hely ez, és az idő már későre jár; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak élelmet. Jézus azonban azt mondta nekik: Nem szükséges elmenniük, ti adjatok nekik enni. Erre ők azt felelték: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk. Ő pedig így szólt: Hozzátok ide! Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott, majd megtörte a kenyereket, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Miután valamennyien ettek és jóllaktak, felszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. Akik pedig ettek, mintegy ötezren voltak férfiak, az asszonyokon és gyermekeken kívül.” - Máté 14:13-21
Nem csupán Máté evangéliumában olvashatunk a csodás kenyérszaporításról: Lukács 9:10-17, Márk 6:30-44, János 6:1-15. A beszámolók végén hiányzik a tömeg csodálkozása, ami jelzi, hogy nem tartották szokatlannak a csodát Jézustól. Ez az egyetlen csoda, amit mind a négy evangélium megörökít. Sőt, erről a csodáról nem csak négy helyen olvashatunk utalást a Szentírásban. Mindent összevetve, kijelenthető, hogy ennek a csodának a jelentősége óriási.
A csodás kenyérszaporítás után Jézus beszélt az „élet kenyeréről” a kapernaumi zsinagógában: „Ne a veszendő eledelért fáradozzatok, hanem azért az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, akin az Atya Isten pecsétje van.” (János 6:27). Tehát Jézus csodái és tanításai nem választhatók el egymástól. A csodás kenyérszaporítás leírásának elemzésével számos igazság tanulható meg.
A csoda előtt Jézus engedelmességet várt el az emberektől, utasította őket: „Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre” (Máté 14:19). Jézus csodáit és tanításait állva hallgatták, illetve nézték az emberek, míg ezzel szembe étkezni nem volt szokás állva, csakúgy, mint ma. A Jézus csodái előtt elhangzott parancsok azt tanítják, hogy amikor az Úr Jézus áldást készül adni, akkor az emberek jobban teszik, ha figyelnek az Ő parancsára. Ráadásul Jézus egy egyszerű, hétköznapi dolgot kért az emberektől, ami azonnal teljesíthető volt. János evangéliumában csak azok kaptak ételt, akik teljesítették a parancsot és leültek. Erről a Károlyi-biblia így tudósít: „(…) adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek (…)” (János 6:11). Aki nem engedelmeskedett, azok nem részesültek semmilyen áldásban. (Igen, ez azt jelenti: ha akarsz csodát, engedelmeskedj!)
Márk evangéliumából az is megtudható, hogy az embereknek csoportokba kellett leülniük, mégpedig rendezetten. Ebből arra lehet következtetni, hogy amikor az Úr Jézus valakinek az életébe költözik, rendet csinál ott is. Pál is ezt mondta: „Minden ékesen és jó rendben történjék.” (1 Kor. 14:40).
A csoda a „kicsinységből” ered, hiszen Jézus használt már meglévő élelmet, ami szinte semmire nem lettek volna elég a csoda nélkül: „Van itt egy gyermek, akinek öt árpakenyere és két hala van, de mi az ennyinek?” (János 6:9). Mind a négy evangélium elmondja nekünk, hogy öt kenyér és két hal volt a „kicsiny kezdet”, de csak János evangéliumában olvasható, hogy kinél volt mindez: egy gyermeknél, valószínűleg kisfiúnál.
Összesen négy dolgot tudunk erről a kisfiúról. Az első: észrevették őt, holott a tömeg, aminek részeként figyelmet kapott, hatalmas volt (Lehet, hogy az emberek nem veszik észre az egyént, hiszen mindannyiunkra lehetne mondani: „egy a 7,6 milliárdból”, de Isten biztosan mindenkit figyel). A második: a kisfiú fel volt készülve a szolgálatra, hiszen egyedül nála volt öt kenyér és két hal. Talán szülei, valószínűleg az édesanyja felkészítette kisfiát az útra, hogy aznap tudja követni az Úr Jézust (ezzel az ókori szülő mintát adott, hogy a jelenkorban is fontos felkészíteni a gyermekeket Isten szolgálatára; az Úr lehetőséget szokott adni a szolgálatra). A harmadik: a kisfiú élelme kevés volt, sőt, le is volt nézve. Isten előtt mindig fontosabb volt a minőség, mint a mennyiség, ezzel szemben a körülöttünk lévő világban, ami szupernagy, annak szuperjó marketingje is van. A mennyiség fűti az emberi büszkeséget, azonban ez egy helytelen elitista szemlélet (a nagy emberek is csak azért nagyok, mert mások mondják róluk, azaz akkor, ha jó emberek, vagy ha félnek tőlük, de a félelemkeltés nem igazi nagyság). Az emberi minőségről is megállapítható, hogy minden ember okosnak és jónak tartja magát, viszont Isten az igazat látja, mint ennek a kisfiúnak az esetében is, ami nem mindig egyezik a világ véleményével. Tehát: minden esetben legyünk óvatosak a nagy dolgokkal, mert a marketing nem minden. A negyedik dolog, amit megtudhatunk a kisfiúról: feláldozta a kicsiny tulajdonát. Mielőtt az Úr Jézus a csodához folyamodott volna, előbb kérte, hogy az a kicsiny legyen neki adva. Ha Mennyei Csodát akarunk megtapasztalni életünkben, akkor készen kell legyünk feláldozni mindazt, amit Isten kér tőlünk. Ez a kisfiú mindenét, amije volt oda adta, nem tartott vissza magának egyetlen halacskát sem. Azt áldozta fel, amire szüksége volt, nem a fölösleget. Nagyon sok esetben az emberek adakozása ilyen: ha nincs rá szükségem, nem fog hiányozni, nem tudom használni, odaadom. Isten megjutalmazza az adakozókat, de nem azt, aki így adakozik. Ő azt jutalmazza meg, akinek áldozatba kerül az adománya!
Fontos magának a csoda véghezvitelének az eseményeit is áttekinteni. Jézus két dolgot tett az étellel: megáldotta, hálát adott értük, majd megtörte őket. Erről a Károlyi-biblia így tudósít: „Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, megszegé.” (Lukács 9:16). Azért emelte szemeit az ég felé, hogy hálát adjon az ételért Istennek. És mindezt nem titokban, hanem nyilvánosan, mindenki előtt tette. Ha Isten megáld téged láthatóan, nyilvánvalóan, akkor neked is nyilvánosan kell neki hálát adni. Azt is észre kell venni, hogy az Úr Jézus az étel megsokasítása előtt adott hálát. Nem várt addig, amíg sok kenyér és sok hal lesz. Ő hálát adott először azért a kevésért, amije volt. Jobban tesszük, ha hálát adunk azért, amink van, és nem panaszkodunk azért, amink nincs. A legtöbb ember azért boldogtalan, mert arra néznek, amijük nincs és nem arra, amijük van! Adj hálát azért, ami van!
Jézus megtörte az öt kenyeret és a két halat, mielőtt szétosztotta volna őket. Istennek sajnos gyakran meg kell törni valamit, hogy használni tudja. Több bibliai példát lehet ezzel kapcsolatban felhozni. A tetőt meg kellett törni, hogy a béna embert leeresszék az Úr Jézus elé. Az alabástrom szelence olajat el kellett törni, hogy kifolyjon belőle az olaj. És az emberi akaratnak is meg kell törnie ahhoz, hogy hasznos lehessen Isten számára. Ha olyan helyzetben vagy most, Kedves Lélek, amikor meg vagy törve, ne add fel! Lehet, hogy téged ezúttal Isten tört meg azért, hogy használhasson!
A csoda utáni szolgálatnak is volt jelentősége, hiszen ebből is tanulhatunk valamit. Jézus tanítványai részt vettek a tömeg megvendégelésében. Számukra ez egy lehetőség volt a szolgálatra. Jézus döntése volt, hogy a tanítványokat felhasználja, és szolgálhatnak. Minden szolgálattal így van ez: Istennek nincsen szüksége rád és rám -senkire se-, de Ő, az Ő nagy kegyelmében és jóságában, bevon minket az Ő munkájába azért, hogy áldásaiban lehessen részünk. Mielőtt a tanítványok a sokaságot táplálták volna, Jézus kezeiből kellett átvenniük az ételt. Ha másoknak akarunk adni valamit, előbb Krisztushoz kell menni, elvenni tőle. Nincs más forrása az Örök Igazságnak. Sokan, akik hitről tanítanak, nyilvánvaló, hogy nem jártak Krisztusnál előbb, mert nem nyitották ki a Bibliát. Rájuk igaz a mondás: „aki tudja, csinálja, aki nem, tanítja”.
Összegzésképpen kijelenthető: az étel, amit Jézus a csoda során teremtett, bőségesen elég volt a teljes tömeg számára (Máté 14:20-21). Jézus Krisztus Evangéliuma is pontosan olyan, mint az az eledel: mindenkit meg tud menteni és elégíteni, aki őszinte szívvel elfogadja Őt megváltójának. Adjunk hálát érte!
Szerkesztette: Pallagi Balázs
