✝ = ♡

KRISZTUSBAN MARADNI - A KORRAL HALADNI

ÖTEZER FÉRFI MEGVENDÉGELÉSE

(2) Megszánta őket

2018. november 30. - KMAKH

blog_2018_11_30_cs04-17_sze_otezer-ferfi-megvendegelese-megszanta-oket.pngAmilyen volt az Úr Jézus Krisztus ezen a világon, mikor testben itt járt, olyanok kell legyenek mindazok, akik hisznek benne és követik őt. Ahogy János mondja, ő volt az igazi világosság a világba, amely megvilágosít minden embert. És ehhez hasonlóan, ő azt mondja az övéinek: ti vagytok a világ világossága. Ahogy ő gyógyította a betegeket, úgy a gyülekezet, a hívő emberek feladata gyógyítani a világ lelki betegeit. És úgy, ahogy ételt ad a szöveg szerint az éhezőknek, úgy a gyülekezetnek is feladata megelégíteni azokat, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot. Kötelességünk tehát az éhező lelkeket nekünk is megelégíteni és adni nekik az élet kenyeréből, hogy el ne vesszenek.

A kép ami előttünk áll a szövegben nagyon jól bemutatja a mi kötelességünket, missziónkat, és azt, hogy mit várhatunk az Úrtól, mit fog Ő is tenni, ha mi is tesszük feladatunkat. Megnézzük először az egész történetet röviden, amiből levonunk majd két gyakorlati következtetést, igazságot. Betsaida mellett, egy puszta helyen történnek ezek az események. Ahogy előtte áll ez a nagy szükség, az, hogy a sokaság éhes, a tanítványok azt mondják az Úrnak, hogy bocsássa el a sokaságot. Mire ő úgy válaszol: nem szükség elmenniük, adjatok nekik ti enniük. Majd az is kiderül, hogy nincs ott csupán öt kenyér és két hal. Nézzük meg, mi történik, először látjuk itt a mi feladatunkat, kötelességünket, majd azokat a gyakorlati lépéseket, amiket a tanítványok is tettek, hogy megvalósítsák ezt a feladatot.

A hívő ember feladata

  1. Meglátni a sokaságot. „És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket!” Elénk tárja az Ige itt a sokaságot az Úr Jézus és a tanítványok előtt, ahogy kiéhezve segítségre várnak. Ugyanígy ezrek és ezrek várják a hívő emberek segítségét, hogy az élet kenyerét vigyük hozzájuk. Körülöttünk is a sok ember éhezik, és sokan éhen is halnak. Mert arra költik pénzüket, ami nem kenyér, és azért dolgoznak, ami nem tud megelégíteni. És vannak sokan, akik próbálják őket megelégíteni sok mindennel. Ott a babonaság, ami követ ad nekik enni, és nem kenyeret, kígyókat, halak helyett. Vagy a száraz, élettelen vallásosság, ami szintén nem tudja megelégíteni az ember szomjas, éhes szívét. Mi is az Úr Jézus tanítványai vagyunk, és kell lássuk mi is magunk körül az éhező sokaságot, ahogy kiáltanak felénk: adjatok nekünk enni, mert ha nem, meghalunk. Látjuk-e körülöttünk az éhes embereket?
  2. Meglátni gyengeségünket. De látjuk a mi erőnket, milyen kevés az, milyen gyengék vagyunk mi arra, hogy ezt a sokaságot megetessük. És kétségbeesetten mi is azt tesszük sokszor, mint a tanítványok, a felelősségtől menekülni akarunk, és ezért elküldenénk őket máshová. Hadd menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak eleséget! Valamilyen távoli Bethesdára gondolunk, és azt mondjuk, hadd menjenek oda, és vegyenek maguknak ott eleséget. Ez egy erős kísértése sok hívő embernek és sok gyülekezetnek is. Azt mondjuk, ott vannak azok, vagy ezek, végezzék ők a munkát. Vagy, ott van az, vagy ez a gyülekezet, majd ők etetik őket. Látjuk gyengeségünket ebben!
  3. Meghallani az Úr parancsát. Sokan el akarják tolni maguktól ezt a felelősséget és feladatot, de érkezik hozzánk is az Úr Jézus parancsa – adjatok nekik ti enni. Mi, mint gyülekezet, úgy kellene erre a világra tekintsünk, mintha a mi gyülekezetünk lenne az egyedüli gyülekezet a földön, és mindent meg kellene tegyünk azért, hogy az evangéliumot, az élet kenyerét, az Úr Jézust a világ megkapja. Úgy kellene missziózni, mintha senki más nem végezné ezt, mintha sehonnan nem kapnánk segítséget. Az Úr Jézus ma a hívőkben ölt testet, és rajtuk keresztül ad eledelt a sokaságnak. Ha valaki megkérdezi tőlünk, hol van Isten a földön, akkor Jézus Krisztusra kell mutatnunk – őbenne földre jött az Isten. de ha valaki kérdezi, hol van akkor az Úr Jézus, akkor pedig a gyülekezetre kell mutatni. Úgy ahogy az Úr Jézus ennek a világnak a reménysége volt, úgy ma a gyülekezet a világ reménysége. És úgy kellene feladatunkat betöltsük, mintha nem létezne más gyülekezet a földön. És sokan éhen halnak lelkileg, mert ide, vagy oda küldjük őket. A mi hívőségünk nem sokat ér, ha nem engedelmeskedünk az Úr Jézus parancsának, mikor azt mondja: adjatok nekik ti enni. Ha a világ reménysége, megváltása a mi kezünkben van, akkor úgy is kell cselekedni.

Lépések a megvalósításhoz

Látván tehát a feladatunkat, ha érezzük, hogy rajtunk ez a nagy felelősség, akkor mi az első lépés, amit tennünk kell? Mit mond nekünk Isten Igéje, hogy olvassuk?

  1. Hozni az Úrhoz mindazt, amink van. Azonnali engedelmesség az Úr parancsára, aki tovább úgy mondja a tanítványoknak: hozzátok azokat ide hozzám. Mit? Mert csak 5 kenyerünk és 2 halunk van? Azokat, hozzátok hozzám. Márknál úgy is olvassuk, hogy az Úr kérdezi: hány kenyeretek van, mennyetek és nézzétek meg! Minden zsebet, táskát meg kellett nézni, minden morzsát, minden ételt, amit találtak, oda kellett hozni az Úr Jézushoz. De ez nagyon kevés Uram! Akkor is, hozzátok azt ide hozzám! A gyülekezet első feladata tehát, amikor látjuk saját erőforrásainkat, és arra gondolunk, hogy ez nagyon kevés ahhoz, hogy elvégezzük azt a nagy munkát, amire kér az Úr Jézus, akkor is mindent odahozni az Úr Jézushoz. Minden talentumot, amivel a gyülekezet rendelkezik, oda kell adni az Úrnak. Amikor az ember megtér, nem csak magát adja az Úrnak, hanem mindenét is. Ott, ahol valaminél megszűnik, hogy az Úrnak adjuk, ott az őszinteségünk szűnik meg az Úrral szemben. Milyen gyakran énekeljük: mindenem az Úrnak adom, minden az övé. Ez igaz?
  2. Imádkozni. Az imaórák és ima alkalmak azok az időszakok, amikor a gyülekezet elhozza a kenyereket és a halakat, azt, amink van, az Úr Jézushoz. Hogy megáldja őket. Jövünk hozzá gyengén, hogy ruházzon fel minket erővel. És csodálkozunk, hogy lehet az, hogy egy ember, akinek csak egyetlen talentuma van, néha többet tesz, mint az, akinek tíz talentuma van, azért, mert tízszer annyi kegyelemben részesül, az ima által. Vannak olyanok, akikről azt gondolnánk, hogy nagyok, de nem sokat tesznek, de vannak olyanok, akikről nem sokat gondolunk, és Isten hatalmasan használja őket. Amire az Úrnak szüksége van, hogy embereket nyerjen meg általunk az, hogy odaszenteljük, oda adjuk magunkat neki, mindennel, amink van. És ha ez megvan, akkor erősek leszünk. Hozzuk oda a mi kenyerünket és halunkat az Úrhoz és adjuk oda neki, ne csak kövessük őt a kenyérért és a halakért. Legyünk olyanok, akik nem csak követjük őt, hogy kapjunk tőle, hanem jövünk hozzá, hogy adjunk neki valamit a mienkből. És még egy fontos gondolat. Hozzátok ezeket hozzám – mondja az Úr Jézus – és legalább annyi marad még nektek is, mint amennyi volt, mielőtt hoztátok volna. Több maradékot szedtek össze, mint amennyi volt a kezdetben. Az Úr Jézus nem marad adósa senkinek, bőségesen visszafizet minden áldozatért, ha nem is anyagiakban, de lelkiekben biztos. Aki mást üdít maga is üdül.
  3. Hálákat adni. Még egy kötelessége a hívő embernek. Miután odahoztuk talentumunkat az Úr Jézushoz, és kértük az Urat imában, hogy áldja meg azokat, a következő feladat felfelé nézni. Köszönd meg Istennek, amit adott neked. Mondjuk ki: köszönöm Istenem, semmim sincs, ami jó, és amit nem te adtál volna. Nincs semmi az imáimban, szolgálatomban, tevékenységeimben, csak ha te megáldod! Uram áld meg ezeket. És miután így áldást kértünk mindenre, a kenyérre, halra, utána meg kell törni azokat. Ne felejtsük el, hogy a sokszorosítás csak azután következett, miután meg lettek törve ezek. Az Úr Jézus megáldja ezeket, utána visszaadja azokat nekünk, majd utána kiosztjuk az embereknek.

Ő az áldást először és mindenekelőtt nem a világnak adja, hanem az övéinek, a tanítványoknak. Az áldást a tanítványok kellett tovább adják, és így mi is. Mi személyesen tőle kapjuk az áldásokat, amiket mi nyilvánosan továbbadhatunk az embereknek. Nekünk különleges bemeneteli jogunk van az Atya trónja elé, mint akik az Ő választottai vagyunk. Közel jövünk hozzá, Ő ad nekünk áldást, és mi továbbítjuk azt másoknak.

Az Úr Jézus meglátta a sokaságot, és megszánta őket. Látjuk-e mi őket? Megszántuk-e már őket?

kmakh_profile_big_hun_flag_small.pngA Szentlélek Isten hív minket erre a szolgálatra, Jézus Krisztus, az Isten Fia közben örömöt, bátorságot ad, felruház erővel, majd az Atya Isten is ránk mosolyogva megáld minket.

De hiszünk-e mi személyesen az Úr Jézusban, ha még nem, hozzá kell jönni, és hittel elfogadni Őt. Add neki a szívedet, majd csak utána adhatod oda mindenedet.

Szerkesztette: Szabó Edit

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztusbanmaradni-korralhaladni.blog.hu/api/trackback/id/tr8614362201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása