„Amikor Jézus feltekintett, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, azt mondta Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt: Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég ezeknek, hogy mindenki kapjon valami keveset.” ~ János 6:5-7
Sok ember szeretne túl keveset gondolni Jézusról, és az Ő munkájáról. Sokan szeretnének tótumfaktumok lenni, nem bibliai alapokon nyugvó magyarázatot adni arról, amit az emberiség leginkább üldözött, és a maguknál bűnösebb embereket látni akarók által leginkább megvetett vallása tanít. Azonban igazság csak egyféle létezhet: az idézett bibliai szövegrészlet Jézus isteni, tökéletes személyét nagyon világosan megmutatja. Mindez azt bizonyítja, hogy a Szentlélek tudja, hogy az emberi természet hajlamosít egyszerű igazságok túlgondolására, majd félremagyarázására.
Jézus feltette Fülöp számára a kérdést: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” (János 6:5). Ha csupán ezt az egy kérdést értelmezzük, az lehet az első benyomásunk, hogy Jézus zavarban volt, és nem tudta, hogyan lehetne egy felmerült problémát megoldani. Még akár logikusnak is tűnhet, hogy a végtelen tudású és hatalmú Istennek ugyan mi szüksége lett volna egy ilyen kérdést feltenni? A pedagógia tudománya szerint a hatékony tanulást ötféle tanári viselkedésmód segíti elő, ezek egyike a kérdezés. Tehát Jézus tanítási célból kérdezett. Maga a Szentlélek véd meg kérdésének a félreértelmezésétől: „Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.” (János 6:6). Mindent összevetve, kijelenthető, hogy Jézus nem információszerzési célból kérdezett Fülöptől, hanem hitre akarta tanítani.
Minden ember a Napot kizárólag a Nap saját fénye által érzékeli, ugyanígy, az Úr Jézust is csak a Szentlélek által lehet igazán meglátni. A Szentlélek képes kinyilatkoztatni Isten Fiát a szívünkben. Magának a Bibliának a szövege is csak így kerülhet a szívünkbe. A „könyvek könyve” nem egy olyan szöveg, mint bármelyik másik, amit az olvasó megért, ha elég értelme van. Az emberi eszközökkel áthidalhatatlan különbség az, hogy a Bibliát Isten Szent Lelke teszi számunkra érthetővé, csak az Úr segítségével érezhető meg Isten üzenetének ereje. Kérjük ezért az Urat, hogy vezéreljen minket ezen az úton szüntelen!
Jézusnak minden tettének és tanításának oka volt. A jelenkorban is, Istennek mindenre jó oka van, még akkor is, ha a végtelen Istent véges emberi értelemmel nem tudjuk megérteni. Ha valamilyen komolyabb nehézség ér, neki jó oka van rá. Minden fájdalomra, meg nem válaszolt kérdésekre, van egy jó oka.
És még az is elképzelhető, hogy az ok számodra is itt rejlik ebben az bibliai idézetben: hogy próbára tegye őt. Isten nem fog osztogatni hitet, szeretetet, reménységet, anélkül, hogy annak erejét ki ne próbálná. Ha az Úr téged erőssé tett a hitben, akkor Ő ennek az erőnek minden egységét ki fogja próbálni, mert amit Ő ad, céllal adja.
Felmerül a kérdés: Fülöp hitét Jézus milyen szinteken tette próbára? Összesen öt szinten. Az első szint: próbára tette Fülöp hitét. Fülöpnek kevés hite volt, mert elkezdett számolgatni Jézus kérdése után, de mi magunk is sokszor ugyanezt tesszük, ugyanígy (Az Úr adjon nekünk elég hitet!). A második szint: próbára tette Fülöp szeretetét. Szinte Jézus azt kérdezte tőle: Fülöp, azt szeretném, ha mindannyian jól laknának, segítesz nekem ebben? Honnan vegyünk elég ételt? Oldjuk meg együtt ezt a problémát! És Fülöp szereti a Mestert, fontolóra veszi a kérést, és legalább annyit tesz, hogy megszámolja, ami rendelkezésére áll. Viszont ami van, az nem elég. Az Úr azonban nem azt kérdezte tőle, hogy mi az, ami nem elég, hanem azt, hogy mi lesz, ami elég. A harmadik szint: próbára tette Fülöp empátiáját. Az Úr Jézus a korábban már többször idézett kérdéssel megmozgatta Fülöp szívét, abból a célból, hogy együtt érezzen az éhező sokasággal. Tehát nekünk előbb szeretnünk kell az embereket, mielőtt megpróbálnánk őket megmenteni az Úrnak. A negyedik szint: azért is kérdezte Fülöpöt, mert Fülöp Bethsaidából származott. Ebből az a következtetés vonható le, hogy minden embernek azokra kell gondolnia elsősorban, akik a lakhelye közelében vannak (ezeknek az embereknek a mi felelősségünk, hogy adjunk az élet kenyeréből). Az ötödik szint: a kérdésnek volt gyümölcse, eredménye. Fülöpnek kevés hite volt, és ez nyilvánvalóvá vált számára is. Ebből következik, hogy jó, ha mi is tudjuk, mennyi hitünk van.
Habár velünk számtalanszor előfordul, hogy nem tudjuk, mit kellene tenni, tanácstalanul futunk össze-vissza, és elfelejtjük, hogy az Úr mindvégig tudja, mi miért történik, és a helyes megoldást is ismeri („(…) mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.” (Máté 6:8)). Imádságban nem informálhatjuk Őt a helyzetünkről, mert Ő ismeri azt, az ima által is formálni akar minket.
Összegzésképpen kijelenthető, hogy ha egy nehéz helyzetben nem tudjuk, mit kellene tenni, az Úr tudja, hogy mi a helyes, és a saját jövőbeli tetteit is ismeri. Ha valaki szívében fontolgatja ezt a kérdést: „de én mit tegyek, hogy üdvözüljek?”. Ez a kérdés azért lett hozzád küldve, hogy próbára tegyen téged is az Úr, és hogy megalázzon. Azért, hogy ráébredj, hogy semmit nem tudsz tenni ennek érdekében, hanem jönnöd kell, úgy, ahogy vagy. Higgy Jézusban, és élni fogsz!
Szerkesztette: Pallagi Balázs
