A Bibliában három helyen van megörökítve az, hogy Péter a vízen járt. (Máté 14:22-33, Márk 6:45-52, János 6:15-21) Egy olyan esemény áll előttünk, ami igazából nem csak egyetlen csodát mutat be, hanem ötöt: az Úr Jézus a vízen jár, Péter is a vízen jár, megmenti Pétert, hogy el ne süllyedjen, megállítja a vihart, és a hajót a kikötőbe vezeti a tenger közepéből. Ez mind megtörtént, és mindegyik külön, külön is egy-egy csoda. Igazából csak Máté örökíti meg, hogy Péter is járt a vízen, azonban, ahhoz, hogy egy teljesebb képet kapjunk a történetről, a többi igerészt is megvizsgáljuk. Megnézzük a vihar előtti eseményeket, a vihar részleteit, az Úr Jézust ebben a viharban, Péter vízen járását, majd a vihar végét is.

A VIHAR ELŐTT

Az, hogy a tanítványok  hajóba ültek, az nem az ő ötletük volt, az Úr Jézus küldi ki őket, hogy evezzenek át a másik partra.

A TÖMEG. Márk 6:45 „És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja.” Érzékelhető a sürgetés az előbbi igeversben. Az Úr Jézus határozottan kéri őket, hogy azonnal üljenek hajóba és evezzenek a másik partra. Ő majd később csatlakozik hozzájuk, de nekik most indulniuk kell. 

Miért is kellett annyira sietniük, elmondja János, a 6:15-ben „Jézus azért, amint észrevevé, hogy jönni akarnak és őt elragadni, hogy királlyá tegyék.” Az Úr Jézus nem akarta, hogy a tanítványok a tömeg befolyása alá kerüljenek. Amikor, megvendégelt 5000 embert, a tömeg emberi módon gondolkodott, politikai királlyá akarták Őt tenni. Nem értették, hogy Jézus elsősorban lelki királyságát építette. Nem a lelki táplálékért akarták őt királlyá tenni, hanem a testiért, amit nekik adott. Az idők azóta sem változtak, az emberek ma is a  fizikai dolgokra fektetnek nagyobb hangsúlyt  nem a lelkiekre. Az Úr Jézus hirtelen nagyon népszerű lett, mert egy fizikai szükségletet elégített ki egy óriási tömeg részére. Ma is, sok esetben, az Úr Jézus vagy a gyülekezet népszerűsége nem lelki, hanem testi természetű. A tömeg, sokszor ellep egy-egy gyülekezetet, na nem azért, mert jó lelki táplálékot találnak ott, hanem szórakozást, olyan programokat, ami a testüknek, érzelmeiknek kedvez, a lényeg az, hogy érezzék jól magukat.

A MAGÁNY. Márk 6:46 „Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.” Az Úr Jézus, miután elbocsátja a tanítványokat, egy csendes helyet keres, ahol nyugodtan időt szakíthat az imádkozásra.  Milyen jó látni azt, hogy mennyire fontos imádkozni akkor is, amikor szembesülünk olyanokkal, akik Isten akaratával ellentétesen igyekeznek terelni minket. Más szóval, amikor népszerűvé válhatnánk akkor, ha azt tennénk, amit Isten nem akar. A népszerűség egy nagyon erős vonzóerő lehet Isten gyermeke számára, hogy kilépjen Isten akarata alól.  Az Úr Jézus azonban, mint mindig, most is példát mutat, hogyan küzdjünk egy ilyen kísértés ellen! Távozz el a tömegtől és lépj Isten elé imádságban, csendesen, egyedül! Ez a legjobb módszer!

A VIHAR

Ahogy a tanítványok haladtak a hajóval a cél felé, egy nagy viharba keveredtek a Galileai tengeren. Ez a vihar sem volt akármilyen vihar, nézzük meg a részleteit:

EREJE: János 6:18 „És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.” A vihar egy erős és veszélyes vihar lehetett: nagy szél fújt. Máténál is azt találjuk,  a 14:24-ben: „A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.” A szél teljesen elsodorta őket be a tenger közepére, pedig csak a tenger északi csücskén akartak átkelni. A szél olyan erős volt, hogy teljesen eltérítette őket az útirányuktól, Kapernaumtól, egészen be a tenger közepére.

IRÁNYA. Márk 6:48 „a szél szembe fú vala velök.” A tanítványok számára ez a vihar egy nagyméretű megpróbáltatássá vált. Mivel szembe fújt a szél, ez igencsak próbára tette őket. Életünk során gyakran találkozunk szembeszéllel, nagyon ritkán kapunk hátszelet, ami segíti a haladásunk. Az élet tengerén, előbb vagy utóbb, minden ember rájön, hogy vannak viharok, és sokszor szemből fúj a szél. A viharfelhők életünk szerves részei. Igaza volt Jóbnak, mikor azt mondta (Jób 5:7): „nyomorúságra születik az ember, amint felfelé szállnak a parázs szikrái.” Azonban ezek a szemből fújó szelek nem árthatnak azoknak, akik Jézusba vetik a bizodalmukat. Ezek azért jönnek, hogy hitünket megerősítsék. Sőt, vannak dolgok, amiket nem tanulunk meg csak olyankor, ha szemből fúj a szél. Adjunk hálát ezért is.

IDEJE. A vihar érkezési idejéből is tanulhatunk! Az időzítés sem véletlen. A vihar szolgálat közben érkezik. A tanítványok a kötelességüket végezték, mikor a vihar elkezdődött, az Úr Jézus parancsát teljesítve mentek a tengerre. Nem engedetlenségből kerültek viharba. Vannak viharok, amik azért érnek minket, mert engedetlenek voltunk, mint amilyet Jónás is tapasztalt, azonban vannak viharok, amik engedelmességünk ellenére is elérhetnek minket, mint ahogy azt a tanítványok is tapasztalták. Az engedelmesség útján sokszor fúj a szembeszél. Ez megpróbálja a hitünket, de egyben meg is erősíti azt.                 

A vihar sötétben érkezik. János 6:17 „És már sötétség volt.” A vihar akkor tört rájuk teljes erővel, amikor már sötét volt. Sokan, akik a városi fényekhez vannak szokva, nem is tudják, milyen az, amikor az ember kint van egy nyílt mezőn, vagy tengeren, teljes sötétségben. Ha nappal lett volna, könnyebb lett volna a tájékozódás, de így, hogy nem láttak semmit, ez csak nehezítette a próbát, amibe kerültek. Sokszor a próbák, nehézségek minket is a sötétben érnek el, néha Isten ott is hagy minket a sötétben, azért, hogy erősítse hitünket, hogy sötétben is hitben járjunk, ne látásban.      

A vihar az Úr Jézus hiányában érkezik.  János 6:17 „És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.” Az Úr Jézus átküldte a tanítványokat a túlsó partra, amíg ő félrevonult imádkozni. A tanítványok egyedül voltak a vihar idején, nem volt velük az Úr. A legutóbbi vihart is elég nehezen viselték, amikor az Úr Jézus velük volt a hajóban, hát akkor most, amikor hiányzik. Igaz, hogy lélekben ott volt, de fizikai jelenléte nem volt velük. A tanítványoknak meg kellett tanulniuk, hogy az Úr mindig velük van, még akkor is, ha nem látják őt.  

Még akkor is, amikor nem is tudták, az Úr Jézus szemmel tartotta őket a viharban! Márknál olvassuk, a 6:48-ban „És látá őket, amint vesződnek az evezéssel.” Nagyon gyakran, amikor mi is próbában vagyunk, úgy tűnik, hogy Isten elhagyott minket és távol áll tőlünk. Egy ilyen érzés csak fokozza a próba nehézségét. Azonban biztosak lehetünk ilyenkor is abban, hogy Isten nem hagyott el. Ő lát minket és szemmel tart a viharokban is. Emlékezzünk csak mit mondott Isten Mózesnek a népről! 2 Mózes 3:9 „Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, amellyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek!”

PRÓBÁJA. János 6:48 – a tanítványok „vesződtek az evezéssel.” Igaz, hogy találunk hibát a tanítványok viselkedésében a vihar alatt, de az egyik legpéldásabb dolog, amit tesznek, hogy nem adják fel a harcot. Habár, a szél erősen szemből fúj, a tanítványok nem hagyják abba az evezést, nem adják fel. Odaszánt és elszánt csapat arra nézve, hogy tegyék azt, amit az Úr parancsolt nekik. Át akartak érni a másik partra, ahová Jézus küldte őket.

Lehet, nekünk is szükségünk lesz egy csodára, ahhoz, hogy célba érjünk vagy, hogy teljesítsük szolgálatunkat az Úrnak, de amíg Ő közbe nem lép, addig teljes erőnkkel azon kell legyünk, hogy  tovább haladjunk. Ha feladjuk, akkor ez nem azt bizonyítja, hogy feltétel nélkül elköteleződtünk az Úr akaratának teljesítésére.

A tanítványok azt tették, amire utasította őket az Úr Jézus, és kitartóan próbálták azt teljesíteni, még akkor is, ha nagy problémákkal néztek szembe. A jó Isten adjon több ilyen tanítványt, legyünk mi is ilyenek. Ha erős szembeszél fúj is, ha nagyok a hullámok, ha sötét van, AKKOR IS EVEZZ TOVÁBB. Menj tovább, ne állj le, ne add fel. Az Úr Jézus majd érkezik, amikor kell, és megállítja a vihart, de addig is TARTS KI!

Szerkesztette: Paniti Helga