Ha valamikor volt idő, amikor a hívő emberek a szívükön kellene hordozzák az elveszettek sorsát, akkor mi most azt az időt éljük. Ha valamikor a gyülekezet, Isten népe, nagyon komolyan kellene vegye a lelkek megmentését, akkor az most van. A tanítványok kérdése égetően, ma nekünk is szegeződik: honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?

Arra gondolnánk, hogy azok, akik látták, ahogy az Úr megelégít egy pár kenyérrel ötezer embert, nem kérdezik meg azt, hogy négyezret vajon ki fog megelégíteni. Ha akkor meg tudta sokasítani az ételt, akkor most is meg tudja tenni ugyanazt. Alaptalan kérdés volt a tanítványok részéről. Újból előjött a hitetlenség az életükbe, a régi bűnös mag ott volt még mindig a szívükben.

Mi is küzdünk ez ellen naponta. A hitetlenség ott bukkan fel a mi életünkbe is, ahol nem is számítunk rá. Amikor a legjobban kellene higgyünk, akkor hitetlenkedünk. Nem megtapasztaltuk mi is számtalanszor Isten szabadítását, és amikor nehéz helyzetbe kerülünk újra előjön a hitetlenség?! Izráel népe saját szemével látta, ahogy az ő erős Istenük ketté választja a Vörös tengert, és mégis kételkedve attól féltek, hogy szomjan halnak a pusztában. Amikor víz fakadt a kősziklából, pedig  attól féltek, hogy éhen fognak halni. Miután Isten adott nekik enni is, azon aggódtak, hogy a kánaáni óriások megölik őket. Mintha, mindent elfelejtettek volna amit Isten tett velük. Folyamatosan visszaestek a hitetlenség állapotába, ahogy velünk is történik sokszor. Mielőtt elítélnénk Izráel népét hitetlensége miatt, ha őszinték vagyunk, magunkat kell lássuk bennük is, mintha csak tükörbe néznénk.   

Tegyük fel a kérdést az elveszendő lelkekkel kapcsolatban: honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában? Ez a kérdés sürgős, hogyan tudnánk mi is a sokaság szükségletét kielégíteni. Nehéz kérdés, de megpróbáljuk megválaszolni. Van valaki, aki az Ő kimeríthetetlen forrásából meg tudja elégíteni ma is minden ember szükségletét, még a pusztában is.

SÜRGŐS !

Mit tehetünk az veszendőben levő lelkek sokaságáért? Hogy lehet egy éhező lelket megelégíteni? Ez alkalommal csak az emberek lelki szükségleteit tartjuk szem előtt, habár anyagi, szociális szükségletekről is beszélhetnénk, mert az is egy sürgős probléma napjainkban.

Most is nagy számú sokaságnak lenne szüksége üdvösségre. Mikor üdvösségre gondolunk, sokszor az eljövendő világot értjük rajta, de az üdvösség magába foglalja a jelent is. Az, aki most nem ismeri személyesen az Úr Jézust, egy nyomorúságos, sajnálatos állapotban van. Az, aki bűnben él és még szereti is, hogy abban él,  sajnálatra való lélek, elveszett ember, aki felett még az angyalok is sírhatnak. Krisztus nélkül élni már ezen a földön pokol.     

Az emberek elveszett állapota fel kellene rázzon minden hívő embert alvó állapotából. Ha nincs együttérzés irányukba, akkor szívünk kemény lett, érzéketlen!

Isten az ő gyülekezetére bízta ezt a nagy sokaságot. Az Úr Jézus, ebben az esetben is, felmérte ezt a több ezer embert és elhelyezte őket a tanítványok lábainál. Ezek voltak szavai, ahogy parancsot ad nekik: adjatok nekik ti enni! Nagy kiváltság volt ez a tanítványok számára, hogy eszközök lehettek a Megváltó kezében arra nézve, hogy megelégítsék a sokaságot. Kiváltság, de egyben nagy felelősség is!

Tegyük fel, ha a tanítványok közül az egyik, hallva, amit az Úr parancsol, megijed, visszahúzódik azt gondolva, hogy lehetetlenség, és elbújik valahová, vagy egy másik, azt mondta volna: na jó, most elmegyek és imádkozok ezért, de ez minden, amit tehetek. Milyen kudarc lett volna az egészből, ha ezt teszik. Azonban, ők hűségesek maradtak Mesterükhöz, és amikor az Úr Jézus ezt a terhet rájuk helyezte, elindultak, és csodák-csodája, ahogy mentek és tették az Úr erőt adott nekik ehhez a munkához és gondoskodott mindenről. Abban az örömben volt részük, hogy ők voltak azok, akik megelégítették a sokaságot, pedig a háttérben az Úr volt az, aki az egészet mozgatta. Mennyire lelkesíthette ez az eredmény a tanítványokat! Betölteni annyi ember szükségletét,  örömöt okozni, olyan szolgálat, amit angyalok is irigyelhetnek.

Most is és ma is, az Úr hívja a gyülekezetet erre a munkára, hogy adjunk mi a város sokaságának enni. Bármennyire lehetetlennek is tűnik, de mégis, Vele egyszerű, csodálatos munka, amit meg lehet valósítani. Nem menekülhetünk ettől a szolgálattól. Hívő embernek lenni és nem törődni az emberek lelki szükségleteivel –  ellentmondás, képmutatás. Azt feltételezni, hogy hűségesek lehetünk hozzá anélkül, hogy az elveszetteket megmentsük, önámítás! Ha búcsút akarsz mondani az Úr Jézusnak, megteheted, elszaladhatsz valahova a kis kenyereddel és haladdal, és megeheted azokat önző módon titokban, de ha az Úr Jézussal akarsz maradni, akkor a kenyeredet és haladat hozzá kell hoznod és meg kell osszad másokkal is.

Sürgős munkára hív tehát az Úr ma minket. A sokaságot meg kell elégíteni. Ne aludjunk azért, hanem keljünk fel és munkálkodjunk együtt azokkal, akik hűségesen osztogatják az élet kenyerét az embereknek!

NEHÉZ !

A tanítványok esetében, megelégíteni négyezer embert, igen nagy nehézségekkel járt. Szinte lehetetlenség! Ennél ezerszer nehezebb megelégíteni éhes lelkek szükségleteit. Ők csak egyszer kellett tegyék, és azt is úgy, hogy a sokaság később újra megéhezett. Mi többször kell tegyük, és úgy, hogy soha többé ne éhezzenek. Ez sokkal nehezebb. Miért?

1. Lelki kincseket csak Isten osztogathat. Próbáljunk csak mi megtéríteni egyetlen lelket. Ha nekünk kellene egy lelket megmenteni, hol kezdenénk? Egyetlen szent gondolatot elültetni egy ember szívében, akkora csoda, amire senki sem képes. Olyan, mintha egy napsugarat próbálnánk mi egy vak szemével érzékeltetni, vagy életet vinni egy halott ember testébe. Itt lépünk be a csodák világába, mert ezek mind emberi lehetetlenségek. Egyetlen lelket is, egyedül csak Isten elégíthet meg. Egy olyan csoda, amire csak Isten képes! Bűnbocsánat, örök élet reménysége, szent élet, ezek mind szükségesek ahhoz, hogy a lelkeket megelégítsük, de hogyan is tudnánk mi ezeket osztogatni? A világ egyetlen tárháza sem rendelkezik velük. Ez a munka nagyon nehéz. Egyetlen lelket sem vagyunk képesek megelégíteni, hát akkor többet?
2. Puszta helyen voltak. Ami még nehezítette a tanítványok munkáját, hogy egy puszta helyen voltak. A környéken semmi sem lehetett a segítségükre. Ez a világ is amibe mi élünk egy puszta hely. Egyre ridegebb! Semmi ezen a világon nem fog tudni nekünk segíteni ebben a munkában. Sőt, minden az ellenkezőjét munkálja. Az emberek nem annyira figyelmesek ma az evangélium hangjára, mint régebben. Egyre könnyebben elhagyják Isten népét, a gyülekezetet. A legkisebb akadályra feladják. Ezeket az embereket el kell érjük. A mai idők nem segítik előre a hitet, hanem a hitetlenséget, materializmust, önzést.
3. Emberi gyengeségük is akadály volt. Az emberi gyengeség is nehezíti a munkát. Érzékelhető ez a tanítványok kérdésében: honnan elégíthetné meg ezeket valaki? Mi csak emberek vagyunk, képtelenek erre. Még ha angyalok lennénk! De gyenge emberek vagyunk. Ezzel a kifogással élünk mi is, mikor látjuk a nehéz problémát: én gyenge vagyok! De ha én ez vagy az lennék, vagy ilyen és olyan – akkor megtenném, de így... Testvérem, te és én hálát kell adjunk azért, hogy nem mások vagyunk, hanem azok, akiknek az Úr megteremtett minket. Ha másvalaki lennék, akkor lehet még tudnék tenni is valamit! És ezzel az érveléssel azt mondjuk, hogy azért vagyok tétlen, mert Isten engem így teremtett. Nem szolgálsz Istennek azért, mert Isten téged olyannak teremtett, amilyen vagy! Ne kívánjunk olyanok lenni mint más, Isten nem tévedett, amikor minket megformált, keljünk fel, és szolgáljunk neki úgy ahogy vagyunk, és azzal amink van. Ezt várja el az Úr!

NEM LEHETETLEN!!!

Hinni azt, hogy létezik Isten egy dolog! Az ördögök is hiszik ezt, de bízni ebben az Istenben, egészen más. Mit használ, ha te hiszed, hogy létezik  Isten, de nem bízol benne és nem vonod be Őt az életedbe?

Mit mond az Úr a tanítványoknak - (Márk 8:2): „szánakozom e sokaságon!” Ebben áll a mi reménységünk! A Mester mindenható erővel és hatalommal rendelkezik. Nekem adatott minden erő mennyen és földön – mondta Ő! Vajon nehéz lesz neki most is segíteni nekünk? Az Ő drága Szentlelke is itt van közöttünk és bennünk, hogy segítsen! Nem rövidült meg az Ő keze!

Az első lépés, amit az Úr Jézus tett, hogy megelégítse a sokaságot, körülnézett, hogy mit tudna felhasználni. Egy pár kenyér és hal. Nem csodálatos, hogy sokszor az Úr veszi azt a keveset, amit mi hittel oda adunk neki, és megsokasítja, megáldja! Addig amíg Isten él, addig az evangélium nem halhat meg. Ereje lehet, hogy néha gyengül, de újra feléled, és erőre kap, ha Isten Lelke fuvall rá. Addig, amíg egyetlen Biblia is létezik, addig a Sátán birodalma veszélyben van. Csak egy pár kis kenyér és hal volt a tanítványok birtokában, de azt a kicsit, ők oda adták az Úrnak, ő pedig elkezdett azokkal dolgozni, és csodálatos végeredménye lett.

Ezután, egy titokzatos megsokszorosítás történt. Az a kenyér a tanítványok kezében sokszorozódott. Péter vett egy kenyeret és kezdte törni a sarkát, és csodák csodája a kenyér nem fogyott. Letört még egy darabot és azt is oda adta egy éhezőnek, és a kenyér csak akkora maradt. Egyszerű, halászember kezei voltak. Nem Péter kezei vitték véghez a csodát, hanem az Úr Jézus, aki megáldotta a kenyeret és a háttérben erejével sokszorosította azt. Az Úr Jézus, Péter kezei által dolgozott. Ma is azt akarja tenni, hogy a te kezeidet, lábaidat, ajkadat használja.

Ezt tette János is kicsivel odébb, vagy Jakab. Teljesen mindegy volt, melyik tanítvány tette. Az, aki hittel osztogatta, mind használva volt. Kedveseim, ne gondoljuk azt, hogy Isten csak ezt vagy azt az egy igehirdetőt vagy éppen felekezetet tudja csak megáldani. Ő minden embert meg tud áldani, aki szolgálni akar neki!

Egyszer Spurgeont várták egy gyülekezetbe prédikálni. Sokan voltak, de ő késett, mert a vonat is, amin utazott, késett. Ott volt Spurgeon nagytatája, aki közben el kezdett prédikálni helyette. Már egy jó ideje prédikált, amikor belépett a terembe unokája, Spurgeon. Ahogy meglátta, azt mondta: azért jöttetek, hogy az unokámat hallgassátok, ezért most megállok, hogy őt hallgassátok. És utána azt mondta. Biztos, hogy sokkal jobban tud prédikálni, mint én, de nem tud jobb evangéliumot mondani ő sem, mint én. Igaz fiam így van? Igen, nem is tudok én jobban prédikálni, de jobb evangéliumot sem tudok mondani biztos. És így van ma is. Lehet mások több kenyeret tudnak megtörni az embereknek, mint mi, de nem adhatnak jobb kenyeret, mint az az evangélium, amit elhiszünk és amit a Megváltó kezéből elveszünk.

Végezzük a kenyértörés munkáját. Adjuk az élet kenyerét az embereknek, hogy el ne vesszenek. Osszuk meg az üdvösséget másokkal!

Szerkesztette: Paniti Helga