Az öröm a megváltás érzelmi megnyilvánulása. „Kimondhatatlan és dicsőült örömmel örvendezünk.” ( 1 Péter 1:8). Hogyha keresztyén vagy akkor a Lélek szárnyaló örömet ad neked Krisztusban. Az Ő gyönyörűsége és nagysága izgalommal tölti el a lelkedet. Mégis, nagyon kevés hívő küzd azért, hogy ezt az örömöt megtapasztalja. Vajon miért?

Néhány ember természeténél fogva szomorkás ezért az öröm megtapasztalása folyamatos kihívást jelent számára. Meglepően olvastam Martyn Lloyd-Jones klasszikusában a (Spiritual Depression) - Szellemi depresszió-ban, hogy  az író az „első és legfőbb oknak” a temperamentumot és a személyiséget tartja.

Lehet hogy igaza van, de vannak más okok is. Ha megnézzük, láthatunk fiatal anyukákat akik gyakran meglepődnek azon, hogy milyen fáradtak – álmatlanok és kimerültek – és küzdenek azért, hogy örömöt találjanak.

Ha gyászolsz, vagy szenvedsz, akkor talán nem veszed észre, hogy Istennek különleges örömei vannak számodra a jelenlegi körülményeid közepette is. Azonban azt sem kell elfelejtenünk, hogy a mi ellenségünk gyűlöl bennünket és arra törekszik, hogy minden csepp örömünket elrabolja.

A legnyomorultabb keresztyének akiket láttam mégis azok voltak, akik egyik lábukkal ebben, a másik lábukkal a másik világban akartak boldogulni.

Egyik szemüket a mennyen a másikat a földön tartották. Segítségül hívták Krisztus nevét, de keresték a biztonságot, kielégülést, élvezetet vagy beteljesülést ebben a világban is.

Magadra ismersz? Az egyetlen út az örömhöz az ha teljes szívvel „Igen”-t mondasz Istennek, ami azt is jelenti, hogy „Nem”-et a világnak.

A hatalmas Igen!

„A legszerencsétlenebb keresztyének azok, akik mindkét világban boldogulni akarnak!”

Először is minden keresztyénnek biztosnak kell lennie abban, hogy Isten jó. Sőt, ami ennél is több – Isten, aki egyedül jó. Ez azért fontos, mert ha nem vagyunk teljes mértékben meggyőződve arról, hogy csak Isten egyedül aki jó, akkor nem leszünk képesen „Nem”-et mondani más isteneknek, akik örömet ígérnek majd, de csak szomorúságot hoznak. Nem merünk még csak bele sem gondolni, hogy létezhet jó Istenen és az ő akaratán kívül az életünkre vonatkozóan.

A Zsoltárok közelebb hozzák ezt az igazságot.

„Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.” 16 Zsoltár 2

Aztán,

„Nincs senki rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.” Zsoltárok 73:25

És megint

„Hozzád kiálltok Uram, és ezt mondom: Te vagy...osztályrészem az élők földjén.” Zsoltárok 142:6

Az Újszövetségben Jakab ezt írja:

„Ne tévelyegjetek szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről a világosság Atyjától száll alá. Jakab 1:16-17

Minden csepp jó ebben a világban Istentől származik. Semmi sem lehet jó, ha nem Istentől származik. Egy örömteli keresztyén hisz ebben az igazságban. Erre bízza az életét – és az örömét.

Kálvin így fogalmazta ezt meg:

„Bár Istent elménk nem képes anélkül megfogni, hogy valami tiszteletet ne tulajdonítson neki, mégsem volna kielégítő egyszerűen csak annyit tudnunk felőle, hogy ő egy, akit mindenkinek tisztelnie s imádnia kell, ha meg nem volnánk győződve arról, hogy ő minden jónak forrása és hogy sehol máshol jót nem kereshetünk, csak nála... Mert míg az emberek nem érzik azt, hogy mindenért Istennek tartoznak, hogy az ő atyai gondja által tápláltatnak, hogy minden javaiknak Isten a szerzője, úgyannyira, hogy rajtuk kívül semmit sem kell keresni, addig magukat önkéntes készségből sohasem vetik Isten hatalma alá. Sőt, ha teljes boldogságukat nem ő benne helyezik, soha igazán és teljes szívből nem adják magukat által Istennek.” (Kálvin János: Institutio - A keresztyén vallás rendszere, 1. könyv, 2. fejezet)

Isten jó. Isten jó egyedül. Minden jó Istentől származik.

A legjobb ebben, hogy Isten önmagát adja nekünk. Ő a mi örömünk – a kimondhatatlan megdicsőült öröme a szívünknek.

Dávid azt mondja: „Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. „(Zsolt. 16:11)

A Hatalmas Nem!

Isten jó egyedül. Tehát minden jó forrása ebben a világban Ő.

A Sátán megkísért bennünket, hogy azt gondoljuk találhatunk Istenen kívül is valami jót és kielégítőt. Határozott és erőteljes „nem”-et  kell mondanunk mindenre, ami jót ígér, de Isten nélkül. Ez a hatalmas „Nem” a keresztyének örömének a középpontja.

A bűn lényege, hogy a jót Istenen és az Ő akaratán kívül keresi. Így lett Éva anyánk is megtévesztve.

„És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék." (1 Mózes 3:6)

Ugyanúgy botladozunk, mint ahogyan ő tette. Hogyha egy kicsit mélyebbre ások az életemben levő bűnökkel kapcsolatban, azt látom, hogy néha próbálok valami jót megszerezni Istenen és az Ő akaratán kívül. Ezek a jó dolgok élvezetek, biztonság, elismerés, elégedettség, igazságosság, valakihez való tartozás, kényelem, fizikai szükséglet, stb., de  Isten nélkül próbálom megkapni.  Végül is ez nem más, mint bálványimádás. Valami mást keresek, nem pedig Istent, hogy betöltse a szükségleteimet és kielégítse a vágyaimat.

Ezek az istenek örömet ígérnek, de nyomorúságot hoznak. Ezért van az, hogy a langyos keresztyén nem tapasztalhatja meg a folyamatos örömöt Krisztusban.

Dávid azt mondja,

„Megsokasodnak fájdalmaik, akik más isten után sietnek.” (Zsolt. 16:4)

„Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm.” (Zsolt. 31:10)

Más istenek után futunk, hogy megtaláljuk az örömünket és közben csak fájdalomra találunk.

Egy fiatal nő tudja, hogy nem lenne szabad egy nem keresztyén férfival összeházasodnia, de úgy gondolja, hogy biztos megtalálja a szerelmet és a  biztonságot ebben a kapcsolatban, noha Isten nincs benne. Valami jót szeretne, de egy más istent keres arra, hogy mindezeket beteljesítse így a fájdalma megsokszorozódik.

Egy férfi azt hiszi, hogy a pornográfiában vagy az alkalmi kapcsolatokban meg fogja találni a beteljesülést. A szexuális élvezet egy jó dolog, úgy ahogy Isten tervezte. Ez a férfi egy másik istenhez fordul, hogy mindezt megadja neki, de a pillanatnyi öröm, hamar keserű pirulává változik.

Egy nő, a pletykával próbál középpontba kerülni. Fontosnak érzi magát, amikor mások dolgait kibeszéli. Nem Krisztusban találja meg saját értékét, hanem más isten felé rohan a saját értékrendje szerint.

Egy engesztelhetetlen férfi neheztel. Úgy érzi, hogy az ő felelőssége, hogy helyrehozza a dolgokat. Az igazságszolgáltatás egy jó dolog, de ő nem a „világmindenség Ítélő Bíráját” keresi, hogy mindezt reá bízza. (1 Mózes 18:25). Más istenek után rohan.

Tehát, döntsd el még ma, hogy kit akarsz szolgálni. (Józsué 24:15).

Figyelj Istenre és az ő akaratára életed minden jó ajándékáért. Mondd el együtt a zsoltárossal: „Uram, te vagy osztályrészem és poharam.” Zsoltárok 16:5

A langyos keresztyének nem boldog keresztyének.

Reménykedj Istenben mert Ő az öröm útja és hagyd abba a más istenek utáni rohangálást!

Forrás © | Fordította: Nagy-Kasza Lona