Noha a keresztyének továbbra is a házasság egyedisége és jósága, szükségessége mellet foglalnak állást, a társadalmunk továbbra is úgy tekint az együttélésre, mint a házasság előfutárára vagy, mint egy teljesen új alternatívára. Ez egy kissé csúszós talaj, mivel a házasság olyan előnyökkel jár a házaspárnak, a gyerekeknek, a családnak valamint a társadalomnak, mint egésznek, amely az együttélésben nem élvezhető. Chrisopher Ash a „Married for God” (Istennek házasodva) című könyvében segítségünkre siet.

1. A házasság félreérthetetlen

Az együttéléssel ellentétben a házasság félreérthetetlen. Valójában a legtöbb esetben az együttélésben szándékos a kétértelműség. „Amikor egy nő és egy férfi lefekszenek egymással és remélhetőleg továbbra is együtt maradnak, a legtöbben csak találgathatunk, hogy mi a kapcsolatuk alapja.  Nyilvánvalóan egyet kellett, hogy értsenek abban, hogy lefekszenek egymással, mert különben erőszaknak minősülne. De vajon mit ígértek egymásnak, ha egyáltalán tettek ilyen ígéretet? Vajon milyen megállapodás alapján vannak együtt?” A válaszok párról-párra változók lehetnek, kezdve a minimális elköteleződéstől az egészen jelentőségteljes kötelezettségvállalásig, de mindig ott marad egy fokú bizonytalanság. Gyakran a partnereknek különböző elképzelései vannak az elköteleződés mikéntjéről és szintjéről –egyik úgy gondolja, hogy az együtt járás egy jele valami állandó dolognak, míg a másik csak puszta próbaidőszaknak tekinti. Mindannyian bizonytalanok vagyunk abban, hogy hogyan tekintsünk rájuk, amikor együtt élnek és amikor megszakítják a kapcsolatot. Ez a homályosság a kapcsolatban legjobban akkor jön elő, amikor egyikük meghal. Ki a legközelebbi hozzátatozó? Ki fog a legmélyebben gyászolni? A szülők vagy a még élő partner? A házasság megoldja ezt homályos talányt.

2. A házasság a családok szövetsége; az együttélés „szabadúszás”

A házasság sokkal inkább a családok szövetsége, mint  két szabadúszó egyéné. Az együttélés kísérlet arra, hogy a kapcsolatot magánügynek tekintse, nem a titokban tartás szintjén, egyszerűen csak a két fél közös megegyezése és saját szabályai alapján. A házasság két családot egyesít olyan kapcsolatban, amely mindkét fél számára felelősség és áldás. Jobb egységben lenni mint „szabad(on) úszni”, és szétválasztva lenni a tágabb családtól és társadalomtól, „A Biblia szerint az effajta szabadosság, átok, míg bekerülni egy családba áldást jelent.” Ez azért van, mert Isten rendezett módon alkarja kormányozni ezt a világot az embereket egybekapcsolván. A házasság egy alapvető eleme, annak, hogy az emberi kapcsolatok a megfelelő módon működjenek.

3. A házasság védelem már a kezdetektől fogva a sebezhetőség ellen

A házasság nyilvánosságából adódóan védelmet nyújt a sebezhetőség ellen kezdve a szexuális kapcsolatokkal. „Néha azt gondoljuk, hogy önálló, szabadúszó egyének vagyunk, akik magunk hozzuk meg döntéseinket. A valóság az, hogy sok minden befolyásolja döntéseinket. A sex területén sokkal inkább nyitottak vagyunk a manipulációra és a kizsákmányolásra, akár akaratlanul a bennünk tomboló szenvedély által, amely el akar borítani minket." Mindannyian hajlamosak vagyunk rossz döntéseket hozni, amelyet később már nagyon bánunk. Ez különösen igaz azokon a területeken, amelyekben erős szenvedélyek és érzelmek kerítenek hatalmukba. A házasság nyilvános jellege éppen ezekkel szemben nyújt védelmet. „Mivel a házasság egy nyilvános szövetség amelybe családokat kell belevonni és nem csak két egyént, a család védelme és bölcsessége biztosítékot és védelmet nyújt a sebezhetőség és a kihasználás ellen, amibe belekerülhetünk, ha rossz döntéseket hozunk és ha hagyjuk, hogy a szenvedélyek hajtsanak bennünket." Sokan elutasítják a család bevonását: nagyon sok család bűnös módon manipulatív és hatalmaskodó, de sokkal gyakrabban, mint nem (és persze itt olyan családokról van szó, akik Isten mintája szerint működnek), a családok nagyfokú védelmet és megerősítést jelentenek.

4. A házasság felajánlja az igazságszolgáltatás reményét annak, aki megsérült a házasság felbomlásakor

A házasság és a jog jelentős védelmet nyújt annak a személynek, aki sérül,  amikor a házasság felbomlik. „Amikor egy férfi vagy egy nő kisétál egy szexuális kapcsolatból az egyik partner mindig szenved. A házasságban viszont a társadalom elismeri, hogy az elhagyott félnek jár a több tisztelet. Az egészséges társadalomban, annak aki kilép a házasságból, kötelessége tiszteletben tartani ezeket a jogokat és nem léphet ki következmények nélkül." Amíg azonban ezek a védelmi intézkedések közel sem tökéletesek, mégis keretet biztosítanak arra, hogy a jogok ne sérüljenek. Természetesen vannak országok, akik azon fáradoznak, hogy hasonló jogoknak az együttélésre vonatkozóan is érvényt szerezzenek, de közben van itt egy furcsa irónia is.

„Lehetséges, hogy ezek után senki nem lesz képes kisétálni úgy egy „együttélésből”, hogy ne kellene bizonyos fokú kötelezettséget vállalnia (különösen, ha gyermekek is vannak). Ezt az oldalát üdvözölnünk kell. De azt is meg kell jegyeznünk, hogy bármilyen ez irányba történő megmozdulás, nem teszi vonzóbbá azoknak az együttélést választó pároknak a házasságot, akik ez előtt mindent megtettek azért, hogy ne vállaljanak kötelezettséget. Természetesen, mondhatnánk azt, hogy a társadalomnak úgy kellene kezelni az együtt élő párokat, mint házastársakat, minden egyes kötelezettségével, ami a házassággal jár. Ez viszont azt is jelentené, hogy ha az együttélés felbomlana az egyik félnek perelnie kellene, ami már válásnak minősül. Ha ez megtörténne akkor a közös cselekvés  a házassági fogadalmakban megfogalmazott elkötelezettséget jelezné és akkor az együttélés házasságnak minősülne.” Ez már valami volna.

5. A házasság megerősíti a magánszándékot a nyilvánosság ígéreteivel

A házasságkötés folyamán tett nyilvános ígéretek elengedhetetlenek, mert amikor nyilvánosan teszünk ígéretet, erre az alapra fektetjük le a hírnevünket és becsületességünket. Amíg a párok gyakran csak maguk között tesznek egymásnak ígéretet, addig van egy világ, ahol különbség van azok között, akik csak maguk között vagy nyilvánosan, tanuk előtt tesznek ígéretet. „A magán úton tett ígéreteket könnyű megszegni, olyan hamar eltűnnek, mint a reggeli harmat...De, amikor a tágabb családom, a barátaim, a munkatársaim és szomszédaim tudják, hogy én nyilvánosság előtt tettem ígéretet, akkor sokkal hajlamosabb vagyok meg is tartani azt. Nem akarom, hogy azt gondolják rólam, hogy egy hazudozó vagyok. A házasság pontosan ezekkel a nyilvánosan tett ígéretekkel kezdődik.”

A nyilvános ígéretek tanuk előtt történnek – több vagy kevesebb – akik képviselik a társadalom többi részét, hogy megerősítsék és felhívják a figyelmet a tiszteletre. „A hűségre való képességünk teszi lehetővé a házasságot, viszont a hűtlenségre való hajlamunk szükségtelenné teszi azt. Szükségünk van a nyilvánosan tett ígéretekre, hogy hűségesek maradjunk fogadalmunkhoz. Amikor nehézséget élünk át a házasságban, nagy segítség, hogy tudjuk,  nyilvánosan tettünk ígéretet arra nézve, hogy hűségesek leszünk egy életen át és hogy mindenki más azt várja tőlünk, hogy megtartsuk ezt az ígéretet. Viszont, ha nem így döntünk, akkor meg kell tapasztalnunk a szégyen érzését. Mindezek segítenek és támogatnak minket abban, hogy megmaradjunk a házasságban és hogy mindvégig megtartsuk mindazt, amit az elején ígértünk.”

Mindezek végén – de még sorolhatnánk az okokat – hadd mondjuk el, hogy a házasság sokkal, de sokkal jobb, mint az együttélés.

Forrás © | Fordította: Nagy-Kasza Lona