Ez a történet két helyen van megörökítve. Itt, a Márk evangéliumában, és a Máté evangéliuma 21. részében. Márk egy kicsit részletesebben feljegyzi a történteket. Ez az egyedüli olyan csoda, amelyiknél az Úr Jézus ítéletet gyakorolt. Az összes többi csodában, amit véghezvitt, irgalmát és szeretetét mutatta meg. Senki nem sérült meg ebben a történetben, egy elszáradt fügefával mutat be egy nagy igazságot. Egy embernek sem okozott fájdalmat, senki nem érezte haragját, és mégis, ilyen egyszerűen, egy erőteljes igazságot hozott napvilágra. Annyit mondott a fának: „gyümölcs terajtad ezután soha örökké ne teremjen!” (14.v.)

Több részre lehet osztani ezt a történetet: a csodát megelőző eseményekre, a fügefa állapotára, az ítéletre, amit az Úr kimond erre a fügefára. Majd ott van a tanítványok csodálkozása, végül az Úr Jézus prédikációja a tanítványok számára. Ebben a részben megnézzük a csodát megelőző eseményeket és magát a fügefát, hogy milyen embereket példáz ez a fa.

A CSODÁT MEGELŐZŐ ESEMÉNYEK

1. Az Úr Jézus érkezése Bethániába. Máté evangéliuma 21:18-ban azt olvassuk: „reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.” Ez a csoda az Úr Jézus keresztre feszítése előtti héten történik. Épp a Jeruzsálembe való bevonulása előtt egy nappal, Virágvasárnap előtt, ahogy hívjuk. Ezen a napon, az Úr Jézus Jeruzsálemből visszavonul és elmegy Bethániába. Majd másnap reggel visszamegy a városba, hogy tovább munkálkodjon, ekkor átkozza meg a fügefát, majd ezután történik meg a templom megtisztítása is. De az, hogy az Úr Jézus nem maradt Jeruzsálemben éjszakára, hanem elment Bethániába (olyan 3.5 km Jeruzsálemtől), nem a legjobbat mondja el Jeruzsálemről. Ez a nagy és híres főváros, ahol a zsidók temploma is volt, ellenszenvet mutatott az Úr Jézus iránt. Miután az Úr Jézus megtisztította a templomot, még nagyobb ellenszenv alakult ki bennük az Úr Jézus iránt. Bethánia Máriának, Mártának és Lázárnak volt az otthona, akik mindig szívesen fogadták. Habár az Ige nem mondja ki konkrétan, hogy náluk éjszakázott, de igen nagy valószínűséggel gondolhatunk erre. Az Úr odamegy, ahol őt szívesen fogadják, és abban az otthonban biztos szívesen fogadták. Bárcsak lenne a mi szívünk és otthonunk egy olyan hely, ahová szívesen fogadjuk az Úr Jézust és ahol szeretetet és hálát mutatunk iránta!
2. Az Úr Jézus éhsége. „Megéhezék” – (12.v.) Ez a kifejezés beszél az Úr Jézus emberi természetéről, de erős odaszánásáról is. Isten Fiaként emberré lett, és megtapasztalta mindenben az emberi test gyengeségeit is. Volt amikor elfáradt és aludnia kellett, és itt ebben az igében megéhezett. Az ő testének szüksége volt táplálékra, épp úgy, mint nekünk. Ebben a csodában újból, mint oly sokban előttünk áll az Úr Jézus kettős természete. Az, hogy megéhezett, elmondja nekünk, hogy teljesen ember volt. Az pedig, hogy egy ilyen ítéletet gyakorolt a fán, bemutatja az Ő isteni, mennyei természetét, erejét. Az, hogy megéhezett azt jelentheti, hogy nem evett semmit, amikor Bethániából visszaindult reggel Jeruzsálembe. Annyira megemészthette az a munka, szolgálat, amire az Atya elhívta, hogy a fizikai táplálék nem volt fontos a számára. Odaszánása olyan erős volt, hogy a fizikai éhséget is kibírta könnyen, csakhogy elvégezhesse azt a munkát, amire el volt küldve. A Samáriai asszonnyal való beszélgetés után, amikor szintén éhezett és szomjúhozott, azt mondja a tanítványoknak: „az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.” (János 4:34) Az Úr adjon nekünk is ilyen odaszánást a szolgálatban!

A FÜGEFA ÁLLAPOTA

„És meglátván messziről egy fügefát, amely leveles volt, odament, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talált; mert nem volt fügeérésnek ideje.” (13.v.) Mivel éhes volt, ezért meglátva azt a fügefát, azt remélte, hogy ehet egy kis fügét, mert a levelekből ítélve úgy tűnt, hogy lesz rajta gyümölcs. De nem volt gyümölcs, csak levél. Mit jelent ez?

1. Levélnél egyebet semmit sem talált. Megközelíti a fát, hogy lássa a gyümölcsöt. Elég lett volna neki egy kis füge, hogy éhségét csillapítsa, de nem talált. Ez meg volt engedve mózesi törvények szerint, nem lehet itt az Úr Jézust azzal vádolni, hogy más fájáról eszik. „ha bemégy a te felebarátodnak szőlőjébe, egyél szőlőt kívánságod szerint jóllakásodig, de edényedbe ne rakj.” (5 Mózes 23:24) Figyeljük meg, Mózes a törvényben jobb módszert talál a szegények számára, mint ma több ország. Az embereknek engedniük kellett a szegényeknek, hogy egyenek javaikból, de úgy, hogy a szegénynek meg kellett érte dolgozni. Ezt az elvet, ha követné sok ország, nem lenne annyi lusta ember.
2. Meglátván messziről egy fügefát, amely leveles volt. Ennek a fának a megtévesztő volta abban állt, hogy voltak levelei. Ami azt hirdette szavak nélkül, hogy gyümölcsöket is tartalmaz. Ugyanis a fügefánál, azt mondják, először a gyümölcsök jelennek meg. A sok levél tehát azt a látszatott keltette, hogy kell legyen rajta érett füge. Hogy volt rajta sok levél az kiderül abból, hogy messziről látszott, ahogy az Ige mondja. Igaz, hogy úgy olvassuk „mert nem volt fügeérésnek ideje.” (13.v.) Azért, mert tényleg korai volt abban az időszakban még a fügefáknak, hogy gyümölcsöt hozzanak. De Márk úgy is írhatta volna, hogy annak sem volt az ideje, hogy levelet hajtson a fügefa. Sőt, ahogy tudjuk, először a fügék kellett volna megjelenjenek normális körülmények között, és utána a levelek. Más szóval ez a fa úgy tűnik, mintha idő előtt mutatna fel gyümölcsöket. Egy gyümölcsöt hozó fának mutatkozott, mikor valójában nem volt az. Ez a fa nagyon jól példázza a képmutató embert. Látszatra gyümölcstermőnek tűnik, de valójában nem az. Ez pont egy képmutató leírása. A képmutató olyan ember – mint ahogy a megnevezésében is van – aki olyan képet akar mutatni magáról, ami hamis, ami nem igaz. Ez az állapot leírta főleg az akkori Izráel lelkiállapotát, de leírja ma is sok névleges keresztyén állapotát. A zsidók is hangoztatták, hogy olyan kincsekkel bírnak, amivel mások nem, amikor valójában üresek és gyümölcstelenek voltak. Csak a külső vallásosság, a sok ceremónia volt jelen, de nem volt igazi odaszánás, igazság, jócselekedet. A fő bűnük ezeknek a vallásos vezetőknek a képmutatás volt, ahogy az Úr Jézus sok helyen nevén is nevezi őket. Egy csomó levél, de semmi gyümölcs. Nem volt bennük semmi tisztelet Isten és az Ő Igéje iránt. Úgy mondja róluk az Úr Jézus: „minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek.” (Máté 23:5) A képmutató emberek látszani akarnak a mások előtt. Ők az emberek előtt akarnak igazaknak tűnni. Mert, ha nem lennének láthatóak, akkor nem tudnának igazaknak tűnni. Azt akarják, hogy az emberek vegyék észre őket. Ezért a képmutatás nyilvános helyeken jelentkezik, emberek előtt. Figyelmet akarnak. Egy másik helyen az Úr Jézus Ézsaiás prófétától idéz, hogy leleplezze a képmutatókat, és ez ma is igaz rájuk „Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tő”  (Máté 15:7-8) Ezek a zsidók azzal büszkélkedtek, hogy az Úr háza van nálunk, mi Ábrahám magva vagyunk. Minden tekintetben egy levelekkel teljes fügefa volt a zsidó nemzet akkor. De nem volt rajtuk semmi gyümölcs. Mert ugyanezek az emberek nem voltak sem szentek, sem igazak, sem hűségesek Istenhez, sem atyafi szeretők! Olyanok voltak pont, mint ez a fügefa. Levelük volt, de nem gyümölcsük.           

Vajon nem igaz ez a lelkiállapot sokakra a mai keresztyén világban? Léteznek a keresztyén egyházban nagyon vallásos, de gyümölcstelen emberek. Nem is olyan ritka az ilyen ember, mint gondolnánk. Vajon nem ugyanebbe a csónakba utaznak sokan a képmutatókkal együtt? Milyen sok istentisztelet csak a látszatért létezik, a ceremóniákért, de nincs benne a lényeg, Krisztus, nincs gyümölcs, nincs élet. Minél üresebb lelkileg egy gyülekezet, annál többet fog adni a külsőségekre, hogy felmutassanak valamit az emberek előtt. Igazság és valóság hiányzik, mind csak képmutató, üres, élettelen külsőségek. Sok embert jellemez ez. Látszatra többet ígérnek, mint más emberek. Külsejük, beszédük nagyon megnyerő. Jobban észrevehetőek, mint mások, mint ahogy ez a fügefa is észrevehetőbb volt, mint a többi fügefa. Vajon nem te vagy az az ember kedves olvasó? Imádkozol, még hangosan is, de belül üres, élettelen, gyümölcstelen, örömtelen az életed. Ha igen, térjünk meg, ne engedjük ezt!!

Szerkesztette: Trinfa Johanna