„Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát. Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És azonnal elszáradt a fügefa. Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: Hogyan száradt el ilyen hirtelen ez a fügefa?” (Máté 21:17-20)
Az előbb említett fügefa a képmutató ember állapotát mutatja be, nagyon hatásosan. Felmerül a kérdés: hogyan viszonyuljunk ilyen emberekhez? A válasz erre az, hogy semmilyen esetben sem szabad ítélkezni felettük! Jézus is, amikor meglátta a fügefát, messziről semmi rosszat nem mondott róla. Nem azonnal a fa értéktelenségéről beszélt, hanem előtte közel ment hozzá, és figyelmesen megvizsgálta. Nekünk is így kell eljárnunk azokkal a személyekkel szemben, akik hirtelen felragyognak, mint valami „csillagok”. Ez elsősorban azt jelenti, hogy óvatosnak kell lenni, és nem szabad rövid idő alatt ítélni. Jézus mondta: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket”. Manapság is mindenhol előfordulnak olyan emberek, akik vallási téren szeretnék magukat a valóságosnál sokkal nagyobbnak mutatni. Azonban beszédüket nem igazolják tetteik, gyümölcsöt nem teremnek, ugyanúgy, mint a Bibliában szereplő fügefa.
A fügefa példájából megállapítható, hogy Jézus Krisztus minden hívőt megvizsgál. A vizsgálat célja pedig a gyümölcs lesz: a szavak mennyire egyeznek a tettekkel? (Ádám, az emberiség első képviselője, azért ment a fügefához, hogy leveleket keressen magának, de a „második Ádám”, az Úr Jézus, azért ment a fügefához, hogy fügét keressen rajta. „Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává.” (Róm. 5:18)). Jézus mindenen átlátó tekintettel belenéz a hívő ember szívébe, jellemébe, életébe. Nem azt nézi, mint a legtöbb ember: mennyire gyakran jár imaházba, mennyi prédikációt hallott. Kizárólag Isten Lelkének munkája érdekli. Tehát a Szent Szellem gyümölcseit keresi.
Jézus, hitünk szerzője és beteljesítője, minden hívő embertől -aki magát annak vallja és hirdeti-, elvárja, hogy ne csak levél, hanem gyümölcs is legyen életünkben. Mindenkitől, aki az ő igájába hajtja nyakát, jogosan vár el gyümölcsöt az Úr. Félelmetes ebbe belegondolni! Hogyan áll a Kedves Olvasó ezzel?
Fontos körülmény, hogy Jézus egyedül csak annak örült volna, ha gyümölcsöt talál. Lelkét, étvágyát, csakis a gyümölcsök enyhíthették volna. Ő minden hívőt megvizsgál, és megnézi, hogy megvan-e bennünk az Ő halálának a gyümölcse. Azonban sosem számított Isten előtt, hogy mi, vagy a környezetünk mit gondolunk magunkról, hogyan fényezzük a saját önképünket. Őt egyedül az emberek szíve és élete érdekelte, és érdekli ma is.
Miután Jézus felfedte, hogy a fügefa a látszattal ellentétben teljesen gyümölcstelen, átkot mondott a fára. A fa számára ez az azonnali halált jelentette. Öt körülményt szükséges megvizsgálni ezzel kapcsolatban.
Az első és legijesztőbb körülmény az ítélet gyorsasága. Ha akarja, Isten képes nagyon gyorsan is ítéletet mondani. Néha úgy tűnik, hogy a bűn uralkodhat hosszú ideig, és a gonosz emberek nem kapnak büntetést. Azonban Pál nem véletlenül írta: „Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.” (1Thessz. 5:3).
A második körülmény, hogy az ítélet ugyanazt az „utat” járta be, mint a bűn. A bűn a gyümölcstelenség volt, az ítélet is a gyümölcstelenség lett. Ennek az a nagyon komoly mondanivalója, hogy a bűn egyik legsúlyosabb büntetése, amikor Isten engedi, hogy ugyanaz a bűn megkötözze a bűn elkövetőjét. Ez nagyon gyakori, például rengeteg szerencsejáték-függő van, rengeteg alkoholista, rengeteg közömbös ember. Ha valaki képes hazudni, anyagi nyereség érdekében, akkor egyáltalán nem meglepő, ha anyagi veszteség éri mások hazugsága miatt. Amikor valaki szándékosan hívőnek mondja magát, de nem ügyel szívére, életére, akkor igazságos a Nagy Bíró, amikor ezt mondja: folytasd kegyelem nélkül.
A harmadik körülmény, az ítélet oka. Jézus azért hoz ítéletet, mert a fügefa képmutató volt. Nem csupán a gyümölcstelenség volt az ítélet meghozatalának oka, hanem az, hogy a fa gyümölcstermőnek mutatta magát, mert sok levél volt rajta. Isten gyűlöli a képmutatást: „Nem lakozik az én házamban, aki csalárdságot művel; aki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.” (Zsolt.101:7). Hívőnek tartani magunkat és bűnben élni, olyan, mintha kölnit öntenénk a szemétdombra, ami ugyanúgy szemétdomb marad és bűzleni fog!
A negyedik körülmény, az ítélet súlyossága: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” (Máté 21:19). Márk evangéliumában ez olvasható: „Senki ne egyen gyümölcsöt rólad soha többé!” (Márk 11:14). Ez az ítélet azért is erős, mert több terültre is kiterjedt. Kiterjedt a gyümölcstermés képességének az elvesztésére: ha mi nem szolgálunk, akkor Isten elveszi tőlünk a szolgálat lehetőségét (amivel élni nagy kiváltság, és nagy áldás). János evangéliuma így fogalmaz: „Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi (…)” (János 15:2). Az ítélet kiterjedt a gyökerekre is: a fügefának még a gyökerei is kiszáradtak, így többé már senkit nem tudott félrevezetni. A Károli Bibliában a „soha örökké” kifejezés szerepel, tehát egy nagyon súlyos, örökké tartó ítélet született.
Az ötödik körülmény az ítélet nyilvánossága. „(…) A tanítványai is hallották ezt.” (Márk 11:14), tehát a tanítványok azonnal tudták, hogy Jézus átkot mondott a fára, és tudták, hogy mi lett az ítélet. Ennek az oka a tanítványok figyelmeztetése volt: előbb-utóbb minden bűn napvilágra kerül.
Végezetül fontos kijelenteni, hogy ha az Úr egy gyümölcstelen életet vizsgál, akkor a következmények rettenetesek. A fügefa kiszáradt, de egy olyan ember, akire Jézus kimondta ezt az ítéletet, kicserélődik: reménytelen helyzetbe kerül. Van gyümölcs az életünkben, vagy nincs? Ez a nagy kérdés!
Szerkesztette: Pallagi Balázs
