Figyeljük meg az Úr Jézusnak ezt az egyedülálló ítéletét, amit e fügefa fölött gyakorolt. Komoly üzenetet hordozhat ez a történet már csak azért is, mert az Úr Jézus egész földi szolgálata alatt, ez az egyetlen csoda, amin keresztül ítéletet gyakorol. Hordoz tehát különleges és számunkra hasznos üzenetet is. Ha csak egyetlen ilyen átok létezik, vajon kire zuhan? Mi az üzenete jelképesen ennek a csodának? Talán egyetlen csoda sem mutatja meg a lelki gyümölcstelenség büntetését úgy, mint ez. A fő üzenete tehát az, hogy Isten büntetése, ítélete azokat éri utol, akik sokat mutatnak magukról külsőleg, vagyis sok a levél, de igazából meddők a lelki gyümölcsök szempontjából. Istennek nem teremnek. Egyetlen villámcsapás, egyetlen átok és ezek a képmutatók meg lehetnek büntetve Isten részéről.

SOK FA VOLT, AMELYEKEN CSAK LEVÉL VOLT, DE AZ ÚR CSAK EZT AZ EGYET ÁTKOZTA MEG!

Nagyon sok fának az Úr csak annyi feladatot adott, hogy árnyékot biztosítson az embernek. Semmi többet. A megéhezett Megváltó nem egy tölgyfához, vagy fenyőfához megy, hogy gyümölcsöt keressen rajtuk, mert ezek nem is hozhattak a számára megfelelő gyümölcsöt, nem volt a természetükben. Ezek nem gyümölcstermő fák. Levelük volt ezeknek is bőven, de emberi fogyasztásra alkalmas gyümölcs nem lehetett. Sok olyan ember létezik, akiknek az életéből hiányzik a lelki gyümölcs, viszont hála legyen Istennek, a Mindenható türelmesen elviseli, eltűri őket. Meg van engedve nekik, hogy éljenek, majd utána, ki lesznek vágva, és tűzre lesznek vetve. Isten hosszútűrése gazdagon megmutatkozik életükben. Kikről beszélünk:

1. Akiknek csak véleményük van, de hitük nincs, hitelveik vannak, de hiteles életük nincs. Ezek között lehetnek igazán buzgó, ambíciózus emberek. Nagy erőbedobással ellene állnak mindenkinek, akik nem egyeznek a véleményükkel. Kiállnak az igazság mellett, de életük nem igazságban jár. Az igazság valóban nagy érték, azonban nagyot tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy az igazság ismerete, ha nem éljük is azt, meg fog minket menteni. Hiába áll ki az igazság mellett az, akinek szentségtelen élete és indulata van. Meg kell térni, és a megtéréshez illő gyümölcsöket kell teremni, Isten dicsőségére. Ezek tehát olyan emberek, fák, amelyeknek levelei vannak csak, de gyümölcsei nincsenek. Az Úr ezeket is eltűri, még nem estek ítélet alá. Bárcsak Isten lelke alázná meg őket is, minket is, hogy méltó követői lehessünk.
2. Sajnálkoznak, de megtérés nélkül. Nagyon sok olyan ember van, akik mikor hallják az Igét, és a Szentlélek rávilágít az életükre, hogy változni kellene, érzik és sajnálják azt, hogy nem helyes úton járnak, de nincs erejük bűneiket letenni Isten lábaihoz. Mondják, hogy sajnálják, bánják mindazt, ami rossz az életükben, de nem akarnak szabadulni ezektől a bűnöktől. Vasárnap tele vannak sajnálkozással, megbánással, de megtérés nélkül, hétfőn ugyanúgy folytatják életüket, mintha vasárnap nem is hallottak volna semmit. Könnyű az embert elvezetni a sajnálkozás folyójához, de nem tudjuk rávenni arra, hogy igyon a megtérés vizéből. Sajnálkozás megtérés nélkül, olyan, mint ez a fügefa, gyümölcs nélkül.
3. Elhatározásaik vannak, de cselekedetek nélkül. Vannak olyanok, akik azonnal készek elhatározni, hogy jó felé változnak, de igazából cselekedeteik nem módosulnak. Ők mindent a jövőben tennének. Majd holnap. Igehallgatók, akik, még át is érzik az Igét, de nem cselekszik. Látják, hogy mi lenne jó, de engedik, hogy a rossz uralkodjon felettük. Elragadja őket a szentség szépsége, rábólintanak, mégis bűnben folytatják életüket. Egyetértenek Isten parancsaival, azonban ezekben járni számukra fárasztó. Harcolnának Istenért, de győzni ritkán győznek. Ők azok, akik az eke szarvára tették kezüket és visszatekintenek.

Mindenki, aki gyümölcstelen fa, vigyázzon, mert nem fog örökké állni. A kegyelem még öntöz téged Jézus szerető könnyeivel, de a gazda előbb utóbb jönni fog, hogy gyümölcsöt keressen rajtad, és kezében ott a kiélesített fejsze s ha nem talál csak levelet, ki fog vágni. Teremjünk lelki gyümölcsöket Isten dicsőségére!

SOK FA VOLT, AMELYEKEN NEM VOLT SEM LEVÉL, SEM GYÜMÖLCS, DE AZ ÚR CSAK EZT AZ EGYET ÁTKOZTA MEG.

A fügeérés ideje még nem jött el. Ez azt jelenti, hogy sok olyan fügefa lehetett a közelben is, amelyeken nem volt sem levél, sem füge. Az Úr Jézus nem átkoz meg ezek közül egyet sem, csak ezt a fügefát, amelyen volt levél, de nem volt füge.

Kiket jelképezhetnek ezek a fák, amelyeken sem levél, sem gyümölcs nincs? Egy nagy sokaságot, akik teljesen hit nélkül élnek és ezt nem is szégyenlik. Őket nem érdekli a vallás, nem látogatják Isten házát, számukra a vasárnap ugyanolyan nap, mint a többi. Nagyon szomorú, amikor tudomásul vesszük, milyen sokan élnek ilyen sötétségben, akár hozzánk egészen közel is.

Ezek az emberek két csoportra oszthatók, akikre még nem sújt le az Úr Jézus átka.

1. Az első csoportban vannak azok, akikről az Úr tudja, hogy meg fognak térni. Rájuk reménységgel tekintünk. Habár most nem látunk életükben sem levelet, sem gyümölcsöt, de az ő esetükben tudjuk, hogy még nem jött el a fügeérés ideje. Azonban, mikor eljön ez az idő, akkor ők is Isten gyermekei lesznek. Ezekre nem érkezik Isten átka, habár megérdemelnék ők is, de Isten örökkévaló szeretete visszatartja azt, mert Isten a maga idejében elhozza a megtérést életükben.

Meg akarsz-e ma térni? Akarsz-e azok közé tartozni, akik gyümölcsöt teremnek Istennek? Hozd meg ezt a döntést ma! Ma!!

2. Akik bűnben élnek és bűneikben is fognak meghalni. Ez a másik csoport, akik életében nincs sem levél, sem gyümölcs. Vajon, ha ők, gondolunk itt nagyon sok rokonra, ismerősre, elhagyják majd ezt a világot, Isten nem fogja vérüket a mi kezünkből kérni, vérük nem fog ellenünk kiáltani a földből, nem minket fognak hibáztatni, hogy nem vittük el nekik az evangélium üzenetét, pedig vihettük volna? Sokan vannak, akik így pusztulnak el miközben, az életben semmilyen különleges átok nem éri őket.

EGY KÜLÖNLEGES ESET

A fügefák esetében először a gyümölcsök jelennek meg, majd csak utána a levelek, vagy, egyszerre jelenik meg mind a kettő a fán. Egy általános szabályként mondhatjuk, ha van levél egy fügefán, akkor jogosan várható, hogy gyümölcse is legyen.

Először a gyümölcs, utána a levél. Fügefák esetében ez az elfogadott, normális dolog. Ugyanígy, egy hívő ember esetében is, a gyümölcs mindig megelőzi a vallomást. Ez így működik minden megtérő embernél. Először oda adják magukat az Úrnak és majd utána az Ő népének, a gyülekezetnek, az Ő akarata szerint. Minden igaz hívő ember először a szívébe néz, hogy volt-e megtérése, igaz hite, imádsága, mielőtt bizonyságot tenne az emberek előtt. Először keresi a gyümölcsöt saját életében, csak utána a levelet. Gyülekezeti szinten is, minden olyan gyülekezeti tagnál, ahol látunk levelet, gyümölcsöt is várunk. Mert, ha a te száddal vallottad, hogy Jézus a te megváltód, új életet, és bűneidre bocsánatot nyertél, meg van a levél. Nincs szeretet a szívedben az elveszettek iránt, nincs vágy a szívedben arra, hogy Isten országát terjeszd valahogy, és mégis azt gondolod, hogy Isten Lelke tett téged azzá, aki vagy. Nincs benned buzgóság, együttérzés, bűnbánat, nincs benned imaélet, tusakodás Istennel, nincs benned szentség, önmegtagadás, és mégis azt mondod, hogy olyan ember vagy, akit Isten megváltott. Hogy lehet ez? Nem lehet! Ha hívő embernek vallod magad, a Szentlélek munkája révén,  jó gyümölcs kell legyen az  életedben.

Az Úr Jézus gyümölcs után éhezik! Egy éhes ember azt keresi, amivel éhségét csökkenti, ami megelégíti, gyümölcsöt, és nem leveleket keres. Az Úr Jézus éhezi azt, hogy meglássa a szentséget az életedben! Mert mire voltunk mi kiválasztva, elrendelve? Arra, hogy az Úr Jézus hasonlatosságára és képére éljünk. Mi jócselekedetekre lettünk elrendelve. Mi a mi üdvösségünk célja, ha nem ez? Kedves testvérem, az Úr Jézus azért sírt, gyötrődött, szenvedett, hogy egykor meglássa életedben az Ő áldozatának gyümölcseit! Létezik-e olyan, hogy amikor az Úr Jézus gyümölcsöket vár az életedben, te nem is gondolsz a gyümölcstermésre? Ő arra vár, hogy lássa az imaéletedet, hogy lássa, hogy használni tud.

Itt érkeztünk el ennek a csodának a leglényegesebb és legfontosabb mondanivalójához! Vannak olyanok, akiknek van vallomásuk, és mégis nagy csalódást okoznak az Úr Jézusnak, amikor Ő gyümölcsöt jön keresni náluk. A zsidók is épp ezt tették akkor. Sok levelet mutattak, de kevés gyümölcsöt. Elég gyakran találkozunk, olyan emberekkel, akik vallják, hogy az Úr Jézust nagyon szeretik. Milyen szépen tudnak róla beszélni, de igazából semmit nem tesznek Érte. Hamar készek mindenki mást és minden mást megcenzúrázni, csak épp saját magukat nem. Ők látják más hibáit, ez az ember, vagy az a gyülekezet, lelkipásztor, felekezet nem jó. A szeretet hiányát hajtogatják állandóan, közben épp miattuk hűlt ki a szeretet. Ha figyelmesen vizsgáljuk ezeket az embereket, akkor épp azok a hiányosságok, amiket ők állandóan felhoznak másokban, a saját életükben az hangsúlyozódik, mert amíg keresik a szálkát mások szemében, az ő szemükben ott a gerenda. Ezek azok, akiket ez a fügefa bemutat, mert ők hirdetik, hogy van gyümölcsük, de közben nincs más életükben, csak levél. Isten az ilyen csalást és képmutatást gyűlöli.

Ott voltak a zsidók, náluk volt a templom, a papság, a rengeteg áldozat. De kedvét találta Isten abban a templomban? Nem, mert rablók tanyájává változtatták az imádság házát. Megvolt az istentisztelet külső formája, de nem volt igazi könyörgés, nem volt igazság, sem szeretet az emberek iránt. Nem csoda, hogy Isten elpusztította azt a templomot. Ha nem vigyázunk, te és én olyanokká válhatunk, mint az a templom! Csak levél, de semmi gyümölcs.

Az ilyen képmutatás és csalás nem csak Isten előtt, hanem emberek előtt is gyűlöletes. Miért mennek az emberek a templomba? Hogy szentséget és igazságot lássanak, hogy közelebb kerüljenek Istenhez. Mégis mit találnak ott? Szentség helyett szemetet. Ez volt akkor ott a templomban. Nem csoda, hogy az emberek belefáradtak és gyűlöletes lett számukra az istentisztelet. Ha nem vigyázunk, mi is kerülhetünk ilyen állapotba.

Az Úr Jézus megátkozta azt a fát. Büntetése az volt, hogy maradjon úgy örökre: ha nincs rajtad gyümölcs, ne legyen rajtad gyümölcs ez után sem! Mi lenne, ha az Úr Jézus meglátogatná most a mi gyülekezetünket és minket is egyenként megvizsgálna? Megnézné, hogy életünk tényleg olyan, amilyennek szavakkal valljuk. És mi lenne, ha mindazok számára, akik nem teremnek semmi lelki gyümölcsöt, kimondana egy hasonló ítéletet? Milyen szomorú is lenne, ha valaki, aki legtöbb idejét az imaház falain belül tölti, mégis meddő, gyümölcstelen marad, Isten ítélete utoléri, valaki pedig kintről megtér, üdvözül, megelőzve azt, aki itt élt a gyülekezetben. Az Úr őrizzen minket attól, hogy gyümölcs nélküli levél legyen az életünk. Tartsunk önvizsgálatot!

Szerkesztette: Paniti Helga