Mára a telefonjaink mindenhova követnek minket – tényleg mindenhova. Ez azt jelenti, hogy legtöbbünk a telefonjainkkal alszunk. A telefonunk ébreszt fel, méri az alvásritmusunkat, és elérhetővé tesz egy esetleges szükséghelyzet esetén.

Mindezek az előnyök csodálatosak. A probléma ott kezdődik mikor a telefonunk egy karnyújtásnyira van, és félálomban – mielőtt az álmos szemeink teljesen kinyílnának –   szokásból megragadjuk, hogy megnézzük az e-mailjeinket és a közösségi médiát.

Egy felmérésben amit a desiringGod.org olvasói közt végeztünk, 8000 olvasó több mint fele (54%) beismerte, hogy egy általános reggelen, a felébredés után pár perccel már  telefonozik.

Majd mikor azt kérdeztük, hogy egy általános reggelen mi valószínűbb, hogy az e-maileket és közösségi médiát a lelki gyakorlatok előtt vagy után nézik meg, 73% azt mondta, hogy a lelki gyakorlatok előtt.

Nem kell ahhoz felmérést végezzünk, hogy tudjuk mennyire gyorsak vagyunk Facebookozni és lassabbak Istennel időt tölteni. Ez az ösztön egy tényleges probléma ha igaz az amit John Piper mond: „Úgy érzem, hogy minden reggel meg kell térjek. Felébredek és azt érzem, hogy a gonosz az arcomon ül.”

Ijesztő így beszélni a keresztény életünk mindennapi kihívásáról.

Máshogy fogalmazva:

Tehát miért vagyunk annyira gyorsak megnézni a közösségi médiát reggelente, és annyira lassúak, hogy időt töltsünk Istennel az imádság és igeolvasás által? És tud-e ebben a Biblia segíteni nekünk?

Erről kérdeztem John Piper-t, aki a következőket mondta.

Miért vagyunk annyira hajlamosak egyből telefonozni mielőtt bármi mást csinálnánk?

Azáltal, hogy megvizsgáltam a szívemet és a kísértéseimet, hat lehetséges ok jutott eszembe.

Úgy tűnik számomra, hogy mind a hat dolog a bűnben gyökerezik, és nem abból a vágyból, hogy Istent imádjuk és másokat szolgáljunk. Ezt így fogalmaztam meg mivel, úgy gondolom, hogy a Nagy Küldetés szabja meg a teljes napunk napirendjét.

Mikor reggelente felébredünk akkor teljes szívünkből, lelkünkből és erőnkből Istent kellene szeressük. Ugyanakkor készíteni kellene magunkat arra is, hogy szeressük a felebarátunkat mint magunkat (Máté 22:37-40).

Nagyon kevesen közülünk ébred fel úgy, hogy a teljes lelke meg van töltve azzal, hogy Istent és másokat szeressen. Ez a hozzáállás igényel némi összpontosítást, az Ige és az imádság eszközei segítségével.

Szóval itt lenne a hat felvetésem arra, hogy miért van az, hogy sokunk már addiktív módon telefonozunk mikor felébredünk. Ez első hármat cukorka indítéknak, a második hármat elkerülési indítéknak neveztem el.

Első indíték: Újdonság-cukorka

Szeretjük tudni, hogy mi új történt a világban és a barátainkkal. Mi történt mióta utoljára szemléltem a világot? Sokan közülünk szeretünk elsőként megtudni valamit, és ezután már nem kell felvegyük azt az alázatos állapotot, hogy azt hozzáértő, okos és naprakész emberektől kell megtudjuk.

Az is lehet, hogy inkább a tájékoztató szerepét vesszük magunkra mint a szegény, tudatlan emberét akit mások kell tájékoztassanak, hogy mi történt, és aki ha okosabb lenne akkor már hamarabb fent lett volna a szociális médián.

Második indíték: Ego Cukorka

Mit mondtak az emberek rólunk mióta utoljára megnéztük? Ki vett észre minket? Ki osztotta meg a bejegyzésünket? Ki említett meg minket, ki like-olt, ki követett minket?

A bukott, bűnös állapotunkba, az egónk élvezi, ha felhívhatja magára a figyelmet. Némelyek közülünk elég gyengék, sebzettek, törékenyek, bizonytalanok vagyunk ahhoz, hogy egy kis megemlítés is jól esik. Olyan mintha valaki megpuszilt volna.

Harmadik indíték: Szórakozás Cukorka

Az internet egy végtelen folyama az elbűvölő, fura, különös, csodálatos, sokkoló és cuki képeknek, idézeteknek, videóknak, sztoriknak és linkeknek. Sokan közülünk már függünk ezektől: kell valami ütős, bizarr, rendkívüli és bámulatos.

Szóval, legalább ez a három „cukorka” indíték motivál minket mikor felébredünk reggel, és a telefonunkkal próbáljuk kielégíteni az említett vágyaink utáni sóvárgásunkat.

Aztán vannak az elkerülési indítékok. Más szóval, ezek nem pozitív vágyak valami után; hanem olyan dolgok az életben amiket el akarunk kerülni még öt percig.

Negyedik indíték: Unalom Elkerülés

Felébredünk reggel és az előttünk álló nap unalmasnak tűnik. Semmi lelkesítő nem lesz a napunkba és ez alig ösztönöz, hogy kimásszunk az ágyból. Persze, az emberi lélek utálja a vákuumot. Ha semmi jelentős és pozitív nincs előttünk, hogy betöltse szívünk remény-alakú helyét, akkor arra fogjuk használni a telefonunkat, hogy elkerüljük azt az unalmat.

Ötödik indíték: Felelősség Elkerülés

Mindannyiunknak van egy szerepe: apa, anya, főnök, alkalmazott, bármi. Nap közbe nehéz terhek jönnek elénk. Döntéseket kell hozni a gyerekkel, a házzal, az autóval, a pénzügyekkel és más tucatnyi dologgal kapcsolatban. Az élet tele van nehéz felelősségekkel, nem érezzük alkalmasnak magunkat mindezekhez, és csak félelmekkel telve – akár bosszúsan – fekszünk az ágyba, mert az emberek akkora nyomást tesznek ránk. Nem vonzódunk a naphoz, inkább azt preferáljuk, hogy még legalább öt-tíz percig elkerüljük az egészet. És erre ott van a telefon, és segít még halasztani a napot.

Hatodik indíték: Nehézség Elkerülés

Lehet az életed egy olyan időszakában vagy, amikor nem csak unalommal, felelősséggel találkozol miután kimászol az ágyból hanem hatalmas kapcsolati konfliktussal, betegséggel vagy barátokkal akik ellened vannak, vagy olyan fájdalommal az ízületeidben és a testedben, hogy alig tudsz kimászni az ágyból annyira fáj reggelente, tehát csak könnyebb ott feküdni még egy ideig. A telefon rátesz erre a menekülésre.

A másik irányba gondolkodni

Tehát ez a hat felvetésem, hogy miért van az, hogy sokunk már addiktív módon telefonozunk mikor felébredünk: cukorka indítékok és elkerülési indítékok.

De gondoljuk csak bele. Tegyük fel azt, hogy reggel egyből megnyitod a telefonod. Mi van ha te értesülsz először egy tragikus hírről? Vagy mi van ha, miközben épp ego cukorkát keresel, de ego savat találsz, mert az emberek megutáltak tegnap óta? És mi van ha öt percet töltesz azzal, hogy szórakoztasd magad, ahelyett hogy egyből szembenéznél a nap felelősségeivel de öt perc után arra eszmélsz, hogy mindez lehúzott egy buta, kicsinyes, üres és éretlen állapotba.

Megérte?

Mi van ha, ha félreteszel öt percet, hogy elkerüld a nap unalmasságát, felelősségét és nehézségeit, de öt perc után lelkileg, morálisan és érzelmileg kevésbé vagy képes megbirkózni a valósággal?

Megérte?

Amire szükségünk van a reggeli rutinunkba, az az, hogy betöltekezzünk a Szentlélekkel. Valami olyasmire van szükségünk ami buzgóságot ad a napi feladatok iránt, Krisztus dicsőségére. Meg kell erősödjünk arra, amit a nap hozhat eléd. Szükségünk van valamire ami örömteli bátorságot ad arra, hogy eldöntsük, hogy másokat jobbnak tartsuk magunknál, és az igazi nagyságra törekedjünk azáltal, hogy mindenki szolgái leszünk (Máté 20:26-28). Ez a mi igazi napirendünk reggel.

Szükségünk van a reggeleinkre

Nagyon kevesen vagyunk akik úgy ébrednek fel, hogy erősek mindazt a sok magasztos dolgot véghez vinni. Tehát, a nap új alapja, szerintem a Zsoltárokba van lefektetve.

Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak. (Zsoltárok 5:4)

Legyen az első szó amit kimondasz reggel, egy kiáltás Istenhez: „Szeretlek Uram. Szükségem van rád, Uram. Segíts nekem, Uram.” Nekem ez az első kiáltásom reggel. „Ma is szükségem van Rád.” Ezután, készíts egy áldozatot és várj. Úgy gondolom ez az áldozat a testem és a figyelmem amit neki szánok.

Várom, hogy Isten megjelenjen, de mit kellene tegyen? Mire várok?

Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem. (Zsoltárok 143:8)

Tehát, vágyom meglátni Isten állhatatos szeretetét. És ezt az Igéjében keresem.

Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! (Zsoltárok 90:14)

Tehát, kutatjuk Isten ihletett Igéjét, hogy kinyilatkoztatásokat kapjunk az állhatatos szeretetéről és vezetéséről az életünkre nézve, egy mélységes megelégedettséggel a lelkünkbe, hogy Ő gyönyörű és törődik velünk.

Ébren van szemem az éjszakai őrváltáskor is, és elmélkedem ígéreteiden. (Zsoltárok 119:148)

Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok. (Zsoltárok 139:17-18)

Mielőtt lefekszel ma este, hozz pár döntést és készíts tervet, hogy képes legyél felszabadítani magad mindattól ami tönkretette a reggeleid megerősítő potenciálját. Hagyd el a káros szenvedélyeket és a elkerülés szokásait.

Forrás © | Fordította: Szekeres Tamás