A Samáriában történt események után, az Úr visszament északra Kánába, Galileába, ahol ezt a gyógyítást véghezvitte. Egy királyi ember fiát gyógyította meg, halálos betegségből. A királyi ember Kapernaumban lakott. Nézzük meg közelebbről a csodát megelőző eseményeket, a csodát, majd ennek a következményeit, eredményét.

A CSODÁT MEGELŐZŐ ESEMÉNYEK

1. A csoda helyszíne. „Ismét a Galileai Kánába méne…” Tudjuk, hogy már volt ott egyszer, meghívták egy menyegzőbe. Másodjára is eljön az Úr, most azonban önként, most nem hívják. Visszatérése újabb áldást hoz magával. Amikor az Úr Jézust valahova meghívják, és fogadják, várható, hogy ISMÉT áldást hoz magával. Szükségünk van erre az ISMÉT-re, hogy új áldásokat nyerjünk. Ha meg akarjuk kapni, akkor rendelkeznünk kell egy befogadó szívvel, amelyik folyamatosan hívja és fogadja Őt, akkor, amikor jön!

2. Kik a betegek? A bajt ketten tapasztalták egyszerre, a királyi ember, és annak a fia. Az embernek fájt a szíve, fiának pedig a teste.

• A királyi ember fájdalma. Királyi ember volt, ami azt jelenti, hogy magas és fontos funkciója lehetett a király udvarában. Gazdag volt és híres. Azonban, a gazdagság és hírnév az ő esetében sem tudták elhárítani a problémákat. Akik palotákban alszanak, sokszor nyugtalanabbul alszanak, mint akik egyszerű viskókban teszik ezt. Úgy gondolja sokszor a múlandó ember, hogy a pénz és hírnév megvédik őt a problémáktól. Azonban nem így van, betegség, szívfájdalom, gyakori ilyen embereknél is. Fájt a szíve, mert fiának fájt a teste.
• Fia fájdalma. A fiatalember is bajban volt. A fiatal kor sem védhet meg a problémáktól. Betegség és halál utoléri a fiatalt és időst egyaránt. A legelső sírt, ezen a Földön, egy fiatalembernek ásták, Ábelnek. A legelső személy, aki meghalt ezen a földön, egy gyermek, egy fiatalember volt, Ábel, és nem egy édesapa. Mi ebből a tanulság?! Minden korosztálynak szüksége van az Úr Jézusra, mindenkinek fel kell készülnie az örökkévalóságra, függetlenül attól, hogy fiatal, vagy öreg. A legtöbb fiatal sajnos elengedi ezt a füle mellett. Azonban, ha készülsz, nem csak az örökkévalóságra biztosítod be magadat, hanem egy boldog és beteljesedett életre már itt a Földön.

3. A csodát kiváltó személy. „Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne.” Ez az ember meghallotta, hogy a szomszédos tartományba érkezett az Úr Jézus, és azonnal keresni kezdte. Igen komoly lecke arra nézve, hogy a jó alkalmakat keresni és használni kell. Ézsaiás azt mondja: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van!” Az Úr Jézus közel volt, arra járt, és ez az ember élt a lehetőséggel. Mi is használjuk ki az ilyen alkalmakat, mert nem lesz bennük mindig részünk. Hogy használta ki ezt a nagy lehetőséget ez a királyi ember? „hozzá méne!” Ez a két szó sok nehézséget takar! Kapernaum, ahonnan érkezik, 35 km-re van Kánától. Abban az időben nem úgy volt, mint ma, nem állt rendelkezésre taxi, autó, hogy ott legyen az ember, pár perc alatt. Ezt az utat vagy gyalog, vagy pedig egy állat hátán utazva tette meg. Ráadásul az egész út felfele ívelő volt, dombra kellett felkapaszkodni 35 km-en keresztül. Erőfeszítésbe, áldozatba, izzadságba került ennek a királyi embernek, hogy segítséget kapjon az Úr Jézustól kisfia számára. Nagy tanulság ez szülők számára. A szülőknek sok erőfeszítésükbe kerül, hogy gyermekeiknek segítséget kapjanak az Úr Jézustól! Ez az ember sok mindenről le kellett mondjon azért, hogy gyermeke meggyógyuljon! A legtöbb szülő manapság nem érti meg, hogy lelki igazságokat megtanítani a gyermeknek nagyon sok munkába, erőfeszítésbe kerül. Nem tanulják meg a lelki igazságokat automatikusan. Természetük szerint csak gonoszság jöhet ki belőlük is. A gyermekeket sokat segíti az, ha imaházba járnak, de ennyi számukra nem elég! Soha nem volt elég! Nem az a legfontosabb számukra, hogy milyen az iskola, a diploma, a munkahely, az örökség. A legfontosabb számukra, nem más, mint az ÚR JÉZUS. Leginkább Rá van szükségük! A legelsők pedig, akiken keresztül eljuthatnak Hozzá, a SZÜLŐK! Ez az ember kitartóan kellett keresse az Úr Jézust addig, amíg megtalálta és akkor segítséget kért tőle. Ha mi is akarunk valamit Istentől, akkor Őt kitartóan kell keressük. Ha nem keressük, kérjük kitartóan, akkor nem is akarjuk azt igazán. Ha jártasak akarunk lenni az Igében, akkor azt kitartóan és rendszeresen kell olvasni. Ha imaházba sem járunk rendszeresen, kitartóan, ne csodálkozzunk azon, hogy nem kapunk üzenetet, nem találkozunk Istennel az istentisztelet során. Ha nem imádkozunk kitartóan, ne csodálkozzunk azon sem, hogy nem kapunk választ az imáinkra. Ha Isten nem lát részünkről erős, kitartó vágyat az áldásai iránt, akkor nem is fogja azt osztogatni.

A CSODÁT MEGELŐZŐ PARANCS

Mit is mond neki az Úr Jézus? „Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.” Legtöbb esetben, amikor az Úr Jézus valamilyen áldást akar adni, legelőször ad egy parancsot. Sőt, a parancs az a jármű, amin keresztül Isten áldásai érkeznek hozzánk – mondta Spurgeon! Ezért, ha akarjuk az Úr Jézus áldásait, figyeljünk a parancsára.

Az Úr Jézusnak ez a szokása, hogy előbb ad egy parancsot, majd csak utána áldást, több helyről is látszik az Igéből. Amikor egy vak embert meggyógyított, azt mondta neki: menj és mosakodjál meg a Siloám tavában, amikor a száradt kezű embert meggyógyította, a gyógyulás előtt parancsolt: nyújtsd ki a te kezed. Amikor a béna embert meggyógyította, azt mondta neki – kelj fel, vedd fel a te nyoszojádat és járj, sőt, még a halott embernek is parancsolt, mielőtt feltámasztotta volna: leányka, néked mondom, kelj fel, vagy Lázárnak, Lázár, jöjj ki! Előbb egy parancs! Csak utána az áldás. Mi volt a parancs?

1. Bízni az Úr Jézus szavában! „Menj el, a te fiad él.” Először az Úr Jézus azt mutatta meg ennek az embernek, hogy szükséges hinnie az Ő szavának, bízni az Ő szavában. A hitnek ez az alapja! Elhinni azt, amit Isten mond, és tenni azt, amit mond, parancsol. Az ember egyik legnagyobb szüksége, hogy bízzon Isten szavában. Ez az erős hit Isten szavában, igéjében a biztosíték az áldások felé. Ezért áll minden Istentisztelet központjában az Ige hirdetése, hogy ez járja át szívünket és higgyük el. Ezt nem fogjuk elérni egyéb szórakoztató eszközökkel, csak a Bibliával, ha olvassuk, hirdetjük, és hallgatjuk.
2. Bízni az Úr Jézus bölcsességében. Mit mond még az Úr – a te fiad él. Meg akarta tanítani az Úr Jézus ezt az embert arra is, hogy bízzon Isten bölcsességében. Ez a királyi ember már valószínűleg elképzelte, hogyan fogja az Úr Jézus meggyógyítani gyermekét. Az Úr Jézusnak azonban jobb terve volt. Ha Jézus, az ember tervét követte volna, akkor a gyógyulás bizonyára késik, a gyermek pedig tovább szenved. Ez az ember valószínűleg, azt gondolta és tervezte el, hogy az Úr Jézus elmegy vele Kapernaumba. Azonban Jézus, onnan Kánából gyógyította meg a beteg fiút, 35 km-es távolságból. Nagyon sokszor, ehhez a királyi emberhez hasonlóan, azt akarjuk, hogy Isten úgy segítsen rajtunk, ahogy mi elképzeljük. Istennek azonban mindig jobb terve van! Megköszönhetjük Neki, hogy nem úgy válaszol imáinkra, ahogy mi akarjuk, hanem ahogy Ő. Mert ha engedjük, hogy úgy gyógyítson, segítsen, ahogy Ő akarja, sokkal nagyobb áldásban részesülünk. Ezért ne zúgolódjunk, ha Isten saját terve szerint segít minket. Az Ő bölcsessége bölcsebb az emberekénél.
3. Az engedelmességet megelőző feltétel. „És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.” Ez az ember először hitt, azután engedelmeskedett! Hinni az Isten szavában, megelőz minden engedelmességet. Addig nem lehet engedelmeskedni, míg nem hiszünk Neki! Minden engedetlenség hitetlenségről tanúskodik! Ezért van az, hogy ahol a bűn uralkodik, ott a hitetlenség is uralkodik. Isten szavában való hit engedelmes élethez vezet. Az emberek programokat, kurzusokat találnak ki, hogy más emberek viselkedését valahogy javítsák, de az egyedüli tartós lehetőség a magaviseletünk javítására az Isten szavába vetett hit. Ott ahol az emberek elhiszik Isten szavát, ott engedelmeskedni is fognak neki!

A GYÓGYULÁS MÓDJA

 „Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz!” A szolgáktól a királyi ember megtudta, hogy a gyógyulás azonnali volt. Az ember azt gondolta, hogy a fiú fokozatosan fog gyógyulni, mert azt kérdezte a szolgáktól: mikor könnyebbedett meg a fiú. A szolgák elmondták neki, hogy a láz azonnal elhagyta őt. Nem volt fokozatos enyhülés, a láza azonnal lement, azonnal, teljesen és tökéletesen meggyógyult. A királyi ember nem csak azt tanulta meg, hogy az Úr Jézus messziről is tud gyógyítani, hanem azt is, hogy Ő azonnal gyógyít. A királyi ember természetes úton való gyógyulást várt, de ez egy mennyei, Isteni csoda volt.

Az Úr Jézusnak ez az azonnali gyógyítása emlékeztet minket az újjászületés munkájára. Az újjászületés nem egy fokozatos folyamat, nem kell hozzá hosszú idő, hanem azonnal megtörténik az ember lelkében. A hamis tanítások mindig azt hangoztatják, hogy időbe kerül, fokozatos, ezért írják elő a sok lépést, programot, előbb ezt kell tenni, utána azt, stb. Amikor Isten azt mondja MOST, akkor az ördög mindig azt súgja, később, majd fokozatosan. Amikor az Úr Jézus azt mondja rögtön, azonnal, ott az ördög azt súgja, habozz, várj még! Az ördög azt mondja több millió év, hosszú idő kellett az evolúciónak, hogy létre jöjjön ez a világ. Isten azt mondja azonnal, csak szólt, egy szót, és a semmiből előállt.

A CSODA EREDMÉNYE

Az 53. vers összefoglalja a csoda eredményét: „és hitt ő, és az ő egész háza népe.” A csoda legnagyobb következménye, áldása az Úr Jézus Krisztusban való élő hit volt. Nincs annál nagyobb áldás, mint mikor valaki megkapja a hit ajándékát. Ez a világ ma is rohan a hírnév, hatalom, hősök után, de hit után annál kevesebben. A hit a legnagyobb ajándék, ami létezik. Ebben az esetben először hitt az ember, ezután pedig egész családja

• A királyi ember hite. „És hitt ő.” Ez a hit, már nem ugyanaz a hit volt, amivel kezdte ez az ember. Erősebb, meggyőződésből fakadó hit volt. Az elején, nem hitte, hogy az Úr Jézus messziről is tud gyógyítani, azt sem hitte el, hogy Jézus még a halál után is képes csodát tenni, mert sürgette Őt, jöjj hamar, mert ha nem, meghal a fiú. A királyi ember hite akkor kezdett erősödni, mikor az Úr Jézussal beszélgetett. Úgy olvassuk: „és hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki.” A beszélgetés során az ember hite elkezdett növekedni. 
• Az ember házanépének hite. „és az ő egész házanépe.” A csoda másik eredménye, hogy a királyi ember családja is hitt az Úr Jézusban. Az Ige azt mondja: EGÉSZ házanépe. A család összes tagja átadta szívét az Úr Jézusnak. Ez történt a Filippi börtönőr családjával, egy zsinagógafő családjával is. Milyen csodálatos, amikor egy egész család hitre jut!

Ennek a történetnek egyik fő tanulsága, hogy a legnagyobb áldást az ember akkor hozhatja a családjába, ha hisz Jézus Krisztusban. Ha ez az ember nem hitt volna az Úrban, fia nem gyógyul meg, hanem meghal és ami még rosszabb, egész családja a pokolra került volna. Nem a királyi ember nagy pozíciója, funkciója, pénze, hírneve hozta a legnagyobb áldást a családjára, hanem a HITE. Hite az Úr Jézus Krisztusban hozta a legnagyobb áldást a családja számára.

Ha nincs nagy befolyásod, pozíciód, nincs sok pénzed, hírneved, ez nem fosztja meg családodat az áldásoktól! Sokan ezek által a dolgok által nem áldást, hanem inkább átkot hoztak a családba. Ezzel ellentétben az Úr Jézus Krisztusban való hit nem átkot hoz a családba, hanem a legnagyobb áldást! Higgy Benne!

Szerkesztette: Paniti Helga