Ayesha Curry, az NBA (Nemzetközi Kosárlabda Szövetség) sztárjának a felesége, átlapozta a Style Weekly-t, és megosztotta az észrevételeit Twitter-en:

Manapság mindenkin alig hogy van ruha, igaz? Nem az én stílusom.

Én szeretem a jó dolgokat elrejtetni annak az egynek, aki számít.

A fenti gondolatok felvillanyoztak egy Twitter vitát a hiányos ruházat mutogatásának erényeiről – vagy annak hiányáról. Egy válaszoló kérdezte, „Mi a baj a nem-elrejtéssel.” Csak néhány személlyel együtt, Ayesha Curry, aki egy meggyőződéses hívő Jézus Krisztusban, bejuttatta a szerénységet – a sót és világosságot – a közösségi média áradatába.

Kétség kívül mindenki le volt sokkolva Ayesha megjegyzésén. A hivalkodás közhely, és a kulturális érzékeink hirtelen eltolódtak. Volt idő, amikor a bikinis nők a harminc perces reklámokban új jelenségek voltak. Most már alig pislogunk, ahogyan nem csak reklámok, de a Facebook és az Instagram etet, elborít „meztelen” megjelenéssekkel. Nehezen sokkolja bármi az értelmet, kivéve talán egy nő, aki ragaszkodik egy isteni normához a visszafogottságban.

Ez a természete a só és világosságban való létnek. Megmutatjuk, hogy elkülönítettek vagyunk – eltérőek. Mi egy járó bizonyságai vagyunk egy szent Istennek, aki szintén arra hívott el, hogy szentek legyünk (1 Péter 1: 15- 16). Az öltözködésünk nem kis szerepet játszik. Gyakran ez az első dolog, amit az emberek megjegyeznek, és ez küld egy üzenetet, csakúgy, mint a társalgásunk és a magaviseletünk. Az öltözködésünk elárulja az embereknek, hogy mi fontos számunkra.

A hivalkodó öltözködés azt mondja, hogy „Nézz engem. Fókuszálj a testemre.” Viszont, mint hívők, azért élünk, hogy az emberek figyelmét ennél többre hívjuk fel. Bizonyságok vagyunk egy elveszett és haldokló világban, aminek szüksége van egy fenséges, mindent megelégítő Megváltóra. Azt akarjuk, hogy megismerjék Krisztus megmentő erejét, és az Ő hatalmát, amely gyökeresen átformál. A ruházat lehet, hogy apróságnak tűnik, de ha megemlítjük Krisztus nevét, akkor a körülöttünk élő világ figyel. Amikor megragadunk egy normát, ami nem ezé a világé – vagy nem fecseg róla –, akkor az fénylik.

A visszafogottság és Krisztus fénye

Bármennyire akarjuk az Urat dicsőíteni a ruházatunk megválasztásával, az öltözködés nem az egyetlen mód. Egy bizonyos értelemben az öltözködés lényegtelen kellene legyen, annak kellene lennie, ami a háttérbe vonul, hogy így jobban világítson. A visszafogott öltözet megragadja a szemet – nem a külső testre –, hanem Krisztus fényére a bensőben.

Mint nők, akik szeretik az Urat, a mi elsődleges célunk belsőleg díszbe öltözni (1 Timóteus 2:9; 1 Péter 3: 3-4). Mind a két hely, amely beszél a nőkhöz és az öltözködéshez, kiemeli az igazi fókuszunkat – növekedni az istenfélelemben. Ez az az öltözet, amit a mi Urunk gyönyörűnek tart. Ahogyan növekedünk olyan dolgokban, mint az Isten és az ember felé gyakorolt szeretet, alázatosság, és önzetlenség, belülről mélyen megváltozunk. És ezek a változások nem tudják visszatartani, hogy külsőleg is nyilvánvalóak legyenek a változások. Ahogyan gyümölcsöt termünk, a fényünk ragyogóan világít. A világ képes lesz „hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5: 16).

’A hivalkodó öltözködés azt mondja, hogy „Nézz engem. Fókuszálj a testemre.”

Viszont, mint hívők, azért élünk, hogy az emberek figyelmét ennél többre hívjuk fel.’

Érdekes módon az öltözködésünk megválogatása része a külső változásnak. Ez az, amiért nem kell terhelnünk új hívőket egy tucat szabállyal az öltözködéssel kapcsolatban. Ahogyan növekedünk Krisztus kegyelmében és ismeretében, az Ő útjai a mi útjainkká válnak. Jobban a tudatában leszünk annak, hogy mi kedves az Úr előtt. Érzékenyebbekké válunk a Lélek sugalmazására. És észrevesszük, hogy a választásaink elkezdenek változni, néha pont az öltözőben, keressük, hogy mibe öltözködjünk külsőleg, ami visszatükrözi a bensőnkben végbemenő szent munkát.

Megválasztani az öltözködést, mint egy élő bizonyságtevő

Túl gyakran a visszafogottságból adódó megbeszélések a hívők között átváltoznak egy szabad, nem szabad listává, ami elkerülhetetlenül változik az idő múlásával, és egyik embertől a következőig. Volt idő, amikor a kitakart kar botrányos volt. És ki felejtené el a yóga nadrág háborúkat?

Az öltözködésünk megválogatása személyes és sajátos. Mint nők, tudjuk, hogy mi az, ami előnyös színben tüntet fel minket, milyen stílus és szín emel ki, milyen szövetet kedvelünk jobban. Ezek a megfontolások és még jóval több –– beleértve, mit tartunk visszafogottnak –– szűrő egy végső vásárlásnál. De milyen gyakran vesszük fontolóra a bizonyságtevésünket?

Áron lettünk megvásárolva; nem a magunkéi vagyunk (1 Korinthus 6:19-20). Ez egy igazság, amely átfúr minden felületén az életünknek, beleértve a megjelenésünket. Az, hogy megveszünk egy bizonyos ruhát, nem feltétlenül arról szól, hogy valami jó vagy rossz. Még arról sem szól, hogy valaki a „visszafogottság” peremének ítéli meg. Csak egyszerűen arról szól, hogy előnyös-e, mint Jézus Krisztus követőjének. Fogja-e dicsőíteni az Urat? Vagy pedig elhomályosítja a fényt belül?

„A visszafogott öltözet vonzza a szemet–,

de nem a külső testre,

hanem Krisztus fényére a bensőnkben.”

Hívő életünk minden szempontjából az Úr ellát bennünket nagy kegyelmével és ad bölcsességet bőkezűen. Mi kereshetjük, sőt kellene is keressük Őt ebben a kérdésben csak úgy, mint bármi másban. Ő képes adni számunkra egy szerény szívet, képes adni szemeket, hogy lássuk az öltözetünket, ahogyan Ő látja, és képes vezetni egy olyan öltözködési magatartásban, amely dicsőíti Őt. Még akkor is, ha egy változási folyamaton megyünk keresztül, a körülöttünk élők észre fogják ezt venni.

Sónak és világosságnak lenni nem a tökéletességről szól. A fényünk ragyog, és a hatásunk érezhető még akkor is, ha átformálódáson megyünk keresztül.

Forrás © | Fordította: Oláh Boglárka