Ésaiás 53:1-5 – Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője, eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele (53:3).
Néhány évvel korábban hallottam ezt a mindenkori legszomorúbb történetet. Egy amerikai katona súlyosan megsebesült a vietnámi háborúban, majd kezelésekre szorulva visszatért az Egyesült Államokba.
Amikor San Franciscoba ért, felhívta a szüleit: “Anya és Apa, hazajöttem. “ Elképzelhető, milyen boldogak voltak a szülei!
A fiú azt mondta: “Anya és Apa, van egy barátom. Velem volt a háborúban és magammal viszem őt is. Rendben van?”
A szülők azt válaszolták: “Igen, fiam. Örömmel fogadjuk őt!”
A fiú így szólt: “De ő megsebesült. Elképzelni sem tudjátok milyen súlyosan sérült. Ápolásra szorul. Egyik szeme elveszett, egyik karja és egyik lába is odalett.” “Nos, fiam”, mondták a szülők, “ezzel nincs mit kezdenünk. Nem gondozhatunk egy ilyen fiút. Vannak állami intézmények, melyek ilyen súlyos esetekkel foglalkoznak. Segítünk neked korházba vinni a fiút, ahol majd gondoskodnak róla.”
A fiú ezt válaszolta: “Rendben, hamarosan találkozunk”.
Másnap a szülőket a San Francisco-i halottasházból hívták fel: “A fiúk valószínüleg itt van. Az önök fia ez és ez a vietnami háborúból és ez az önök lakcíme?” “Igen”, válaszolták. Majd elmentek, és azonosították a fiúk tetemét. A fiú eldobta az életét egy San Francisco-i olcsó szállodában. Amikor a szülők megpillantották az arcát, felismerték, hogy egyik szeme hiányzott, félkarja és féllába volt. A szülei elutasítása meghaladta a fiú türőképességét.
Jézus Krisztus nem utasít el senkit, aki hozzá jön!
W.A. Criswell
Forrás © | Fordította: Deák Melinda
