Egy gyülekezet elöljárósága épp tanácskozást tartott arról, hogy milyen szép nagy összeg gyűlt össze abból a közös adakozásból, amit annak az evangélistának a megsegítésére tartottak, aki egy hétig közöttük szolgált. Az egyik bizottsági tag szóvátette azt, ami véleményként ott lappangott mindegyik szívében: "Ez nevetséges. Nézzétek ezt a nagy összeget, amit mi most ennek az embernek oda adunk, pedig csak egyetlen kisfiú tért meg egész héten. Mekkora pénzkidobás!"

Miután ez a megjegyzés elhangzott, az egyik bizottsági tag felállott és ezt mondta: "Testvérek, ha úgy gondoljátok, hogy ez túl sok, én személyesen visszafizetem mindenkinek az adományát. Mert az a kisfiú, aki megtért, az én fiam!" 

Hogyan lehetséges felértékelni anyagiakban mindazt, amit Isten végezhet a mi adományainkkal, amikor ezeket ő megváltott lelkekké, az Ige hirdetésévé, az Isten szavának terjesztésévé, a szentek szolgálatává, vagy éppen az elveszettek megnyerésére fordítja?

Bárcsak szentelne meg az Úr minket annyira, hogy odaszánjuk a mi életünket, otthonainkat és gyermekeinket az áldott Úr Jézus számára. Bárcsak az Úr fogadná el tőlünk nem csak azt, amink van, hanem azt is, akik vagyunk. Bárcsak írná be az Ő mennyei könyvébe mindazt az ajándékot, adományt, amit szívből és egész életünkkel adunk!

W.A. Criswell

Forrás © |