Tudom azt, hogy az én hangom és véleményem nem olyan erős, nyomatékos, jelentős, mint mások véleménye! De én nem is igényelem ezt és nem is hiányzik! Úgy érzem mégis a szívem mélyén, hogy meg kell szólaljak. Szomorú szívvel tapasztalom azt, ami a világban történik, de még szomorúbb vagyok azért, ami Isten népe között történik és még történhet!

Jelenleg a világban erősen polarizálódnak az emberek. Oltottak és oltatlanok. És mindkét tábor egyre hangosabban és erőszakosabban hangoztatja a maga véleményét, meggyőződését. Odáig jutottak, hogy már szinte egy fajta megvetés és gyűlölet van kialakulófélben az ellen, aki mást vall, mint ők. Egyik kedves lelkipásztor szolgatársam ezt írta: „sajnos a világnak az utóbbi időben tapasztalt menete kiölte az emberek többségéből az egészséges kritikai gondolkodást. Az emberek nagyobb része nyeli a fősodrású média híradását.” Véleményem szerint a média nagymértékben hozzájárul ehhez a megosztottsághoz!

Épp ezért mi keresztyén emberek nagyon óvatosan és vigyázva kell kövessük a világban terjedő híreket és az ezekre történő reagálásainkat! Isten népe között ez a megosztottság és ellenségeskedés (még ha eltérő véleményeink is vannak), semmilyen körülmények között nem volna szabad megtörténjen. Figyelembe veszem azt, hogy mégis létezik egy járvány, ami sokak egészségi állapotát, életét veszélyezteti, immár, akár oltott, akár oltatlan. Ezért, aki úgy döntött, a birtokában levő információk alapján, hogy él az oltakozás lehetőségével, azt tiszteletben kell tartani, szeretni, becsülni és védeni továbbra is, mint Krisztusban testvérünket. Amennyiben egy másik hívő ember viszont, szintén a birtokában levő információk alapján másképp dönt, nem akar ezzel élni, azt is tiszteletben kell tartani, becsülni, szeretni és védeni, továbbra is, mint hittestvérünket. Nem szabad megvetni, gúnyolni, gyűlölni senkit sem, csak azért, mert mást vall ezen a területen! Számtalan, számunkra ismeretlen okok és indokok létezhetnek egy ember, vagy akár egy család életében, amiért így, vagy úgy dönt e kérdésben!

Egy hívő ember lehet oltott, vagy oltatlan, akkor is az Úr gyermeke! Ne legyünk mi az ördög kezében egy eszköz, ami által a megosztást és viták sorozatát szítja Isten népe között. Elég baj már az is, hogy a világban fokozódik ez a vita, ne tegyünk mi még olajat a tűzre! Mert tudjuk, hogy ez a Sátán célja, aki a nagy „szétdobáló.” Tartsuk tiszteletben egymás döntéseit, szabadságát és ne legyünk olyanok, mint Akház, aki „még a szorongattatás idejében is tovább vétkezék az Úr ellen” (2 Krón 28:22). Ezért, a lelkipásztorok (akiknek szavára sokan figyelnek) különösen, maradjanak semlegesek, hiszen ők úgy az oltottak, mint az oltatlanok pásztorai! Tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy a gyülekezetekben a tagok egészségi állapotát megvédjék! Ezt meg lehet tenni úgy is, hogy nem provokálja egyik vagy másik oldal nézeteit! Mindenkinek van egy véleménye erről az egészről, nekem is, de nem szabad azt ráeröltetni másokra! Minden keresztyén ember kötelessége pedig ezekben az időkben az Úrra figyelni, Jézusra nézni, nem pedig a körülöttünk levő viharra! Ne vegyük át a világban uralkodó megosztó szellemiséget!

A NAGY VESZÉLY, AMI GYÜLEKEZETEINKET FENYEGIT, CSAK EZ UTÁN KÖVETKEZIK!

És ha nem maradunk egyek, nem fogunk össze, akkor súlyos lelki veszteségeknek nézhetünk elébe!

Tudni kell azt, hogy nem minden oltás ellenes ellenzi az oltást a szó abszolút értelmében, hanem egyre többen látják azt, hogy ez egy végtelen dózis sorhoz vezet vagy egyéb orvosi előírásokhoz, amelyekhez kötni fogják majd a „szabadságot.” Igazából ezt ellenzik. A média és az állami szervek továbbra is azt hirdetik, hogy az embernek még mindig meg van a választási lehetősége! Mégis az van, hogy megfosztják mindentől az embereket, amíg azok bele nem egyeznek az akaratukba, de ez nem jelent választási lehetőséget. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy addig büntetik őket míg megtörnek és végül mind azt teszik, amit kérnek tőlük. Normális helyzetben ezt a magatartást manipulatívnak és bántalmazónak nevezzük. Sokak számára, látjuk, ez már megélhetés kérdésévé vált és ezért oltakoznak, talán akaratuk ellenére. A legtöbb ember meg is fogja ezt tenni és meg kell érteni őket! Egy nehéz helyzetben van mindenki! Az arány a gyülekezetekben is el fogja érni azt, ami a népesség között is van, valószínű a 4-5 az 1-hez.

A másik oldalról pedig úgy érvelnek, hogy mindezekre a szigorításokra szükség van a közérdek és a közegészség megőrzése miatt. Hogy melyik oldalnak hiszünk, melyik oldalra állunk, sokak számára nem egy egyszerű kérdés!

De még ha 100%-ban hatékony lenne is az oltás a prevencióban, senkit sem kellene arra kényszeríteni, hogy beadassa. Nem lenne szabad úgy kezelni a személyes szabadságot, mintha valami nevetséges apróság lenne. Bárki, aki úgy gondolja, hogy a társadalom egy részének teljes lezárása, emberi jogaitól való megfosztása jogos, azért, mert hoztak egy olyan orvosi, egészségügyi döntést, amivel a többség nem ért egyet – komoly etikai problémákat vet fel az illetőnél!  De ez csak az én személyes véleményem!

Ugyanis, mi történik? Jelenleg a média egy nagyon bizarr képet fest a helyzetről. Olyan képet, mely szerint az oltottak biztonságban vannak a COVID-tól, azonban veszélyt jelentenek rájuk az oltatlanok. Sok ember valóban elhiszi ezt. Sőt, egyre gyakrabban lehet hallani „az oltatlanok világjárványa” kifejezést. Ez nem egy orvosi szakkifejezés, még csak nem is tartozik a járványügyi szakszavak közé, ez egy politikai szófórdulat és jól tesszük, ha ezt felismerjük!

A nagy kérdés az, hogy vajon a hívő ember, hogy látja? A világ nem fog vállalni semmilyen közösséget oltatlan polgártársaival, mert ezt kéri majd az állam a közegészség megtartása érdekében. Ismerjük fel azt, hogy vannak, akik azt akarják, hogy egymás között és egymás ellen harcoljunk! Még hitetlenek is felismerik ezt a csapdát és még ők is össze tudnak fogni, oltott és oltatlan a diktatúra ellen. Szomorú, hogy mi hallgatunk!

Nagyon könnyen és nagyon hamar eljöhet az az idő, amikor

• senki sem vállalhat munkát sem állami, sem privát szektorban, csak ha a védettségi zöld igazolvány birtokában van, aminek megszerzéséhez természetesen oltakoznia kell.
• gyermekek számára is kötelezővé válik az oltakozás
• sehol sem lehet majd nyilvános istentiszteleteket tartani olyan körben, ahol együtt lesznek, egy fedél alatt oltottak és oltatlanok. Tilos lesz!

Mindez, ha törvény lesz, felborít minden eddigi vallásos gyakorlatot! Ez hatással lesz gyülekezeteink életére is! Közelről érint majd sok lelkipásztort, alkalmazottat és a hívők közösségi életét.  Az én félelmem az, hogy lesznek olyan keresztyének, még lelkipásztorok is, (talán már vannak), akik ezekkel az intézkedésekkel egyet is értenek – úgy érvelve, hogy a közegészség megőrzése érdekében nekünk az állami szervekre kell hallgatnunk, mert ez most fontosabb lett, mint a gyülekezetben levő együtt maradás, egység. Lesznek, akik inkább a szakemberekkel, állami szervekkel fognak kezet, mint oltatlan testvéreikkel. Ha nem vigyázunk, ez komoly töréshez vezethet. Véleményem szerint (hangsúlyozom, hogy ez csak egy személyes vélemény, amivel nem muszáj egyetérteni), sokan nem értik és nem fogják fel a jelenlegi helyzet komolyságát: ez az egész egy globálisan koordinált próbálkozás arra nézve, hogy az embereket a digitális személyazonosság, a teljes állami felügyelet, egészségügyi útlevelek, előírások és eddig soha nem látott uralmi ellenőrzés szolgaságába döntsék. Mondhatni, hogy egy olyan világháborúban állunk, ahol a fegyver nem más, mint a propaganda. Szerintem a helyzet nagyon súlyos. Mindannyiunk szabadsága a tét. Nem bújhatunk el a karosszékünk mögé álmodozva arról, hogy valahogy majd magától elmúlik ez a rémálom. Ha egy szabad élethez, szabad vallásgyakorlathoz ragaszkodunk akkor összefogva kell harcolnunk az ellen, hogy mindezeket elvegyék tőlünk!

Arra kell törekednünk, hogy az Úrtól vezetést nyerjünk ez ügyben (nem az állami szervektől, sem a szakemberektől – legyenek akármilyen jó szándékkal)! Nekünk együtt kell maradnunk, oltottak és oltatlanok. Hogyan lesz ez kivitelezhető, még kérdés, de nem csüggedünk! Sőt egyre bátrabbak kell legyünk abban, hogy minden bűn, hazugság, megtévesztés ellen felemeljük hangunkat. Florida állam kormányzójának, Ron DeSantis szavaival élve: „amikor egy társadalom, mint amilyen a mienk is egyre jobban távolodik az igazságtól, mindazok, akik ki merik mondani az igazságot, a tűz lángjaival néznek szembe. Egy ilyen társadalom egyre jobban fog az igazmondók ellen támadni, mert mindazok, akik ki merik mondani az igazságot veszélyt jelentenek hatalmi uralmuk számára. Ezért ilyen nehéz időkben, mint ez is, semmi sem helyettesítheti a bátor kiállást az igazság mellett.”

Fel kell ismernünk azt, hogy akár oltottak, akár oltatlanok, az Úrban mi mind együtt vagyunk ebben a nehéz helyzetben! Mert mindezek közepette látnunk kell egy kivételesen kedvező lehetőséget arra, hogy az evangéliumot hirdessük. Az emberek félnek, egyre többen és egyre jobban. Ilyen időkben az emberek szíve keres, kutat, menekül! Mi már tudjuk, hogy a legjobb menedék az Úr Jézus Krisztus. Legyünk akkor résen és álljunk a törésre és vigyük bátran az Úr Jézus szabadításának hírét minden teremtménynek!

Lukács Evangéliuma 8. részében olvasunk egy vérfolyásos asszonyról, akit „senki meg nem tudott gyógyítani.” Tudta ez a kedves asszony, hogy az élete lassan folyik el tőle, halálán van. Napról napra, hétről hétre jobban és jobban gyengül. Mindent megtett, amit megtehetett, felkereste az orvosokat, de egyik sem tudott rajta segíteni. Ezért ő szegény sodródik a gyengeség, betegség és elmúlás örvényében lefelé és nem tudja megállítani ezt a folyamatot! Ugyanezt akarja elérni most velünk is az ördög. Lassan, fokozatosan húz minket lefele, gyengíti az Úr iránti buzgóságunkat, gyengíti a hitünket, gyengíti Isten Igéje iránti étvágyunkat, és gyengíti a hívők közössége, a gyülekezet, az Úr háza iránti hűségünket is. Ez történik a pandémia alatt sokakkal! Lelkipásztor társaim tesznek bizonyságot szomorúan arról, hogy általános jelenséggé vált a gyülekezetben az, hogy sokan elveszítették készségüket és örömüket az Úr iránti szolgálatra. És ez nem hirtelen, egyik napról a másikra történik. Egy lassú, sodródó, észrevétlen, álnok folyamat, amihez a közmédia is hozzájárul sajnos, szavak nélkül is ezt hirdetve: kevesebbet olvasd a Bibliát, kevesebbet imádkozz, kevesebbet látogasd az Úr házát, kevesebbet vállalj, kevesebbet szolgálj…! Mintha egy lefele rántó örvényben lennénk, amit képtelenek vagyunk megállítani. Szokások alakulnak ki az életünkbe, amik gyengítik lelki életünket és látván ezt megállunk és elgondolkodunk: ez így nem lesz jó, én így nem fejlődök, hogy állítsam meg ezt a folyamatot az életemben? Elhatározásokat, döntéseket hozunk, amik jók is lehetnek. DE, egyetlen érintése az Úr Jézusnak megállíthatja ezt a lefele tartó zuhanást. Ez az asszony azt mondta a szívében: túl szégyellős vagyok, egy senki vagyok, nem állhatok elé így, de csak ha érinthetném ruhája szélét, ha csak a közelébe férkőzhetnék és megérinthetném őt, tudom, hogy meggyógyulok, hiszem. És abban a pillanatban meg is gyógyult. Az Úr megkérdezi: ki érintett engem? Végül is ezzel a kérdéssel az Úr ezt mondta: valaki HITTEL érintett meg engem! Valakinek problémája volt, nehéz helyzetben, de hittel kinyújtotta karját felém! Ki volt az? És jön majd a mennyei válasz, buzdítás: bízzál leányom, a te hited megtartott téged! Bárcsak fordulnánk mi is hittel az Úr Jézushoz, hogy ezekben az időkben érintsen meg minket, adjon hitet, gyógyulást, életet! Mert nála mindez megtalálható!

Pardi Félix

2021 november 19

(ez a bejegyzés nem a Romániai Magyar Gyülekezetek Szövetségének nevében vagy képviseletében jött létre, csupán egy személyes véleménynyílvánítás)