Hallod-e a szellők sóhajtozását? Érzed-e a hegyek csendjének súlyát? Látod-e a tenger nyughatatlan vágyakozását? Látod-e ezt az állatok szomorú mélabús tekintetében? Valami jönni fog… valami sokkal jobb.

-Joni Eareckson Tada-

Amikor H.S. Laird édesapja, aki maga is Krisztust szerető ember volt, haldoklott, a fia az ágya szélére ült és megkérdezte: „Apa, hogy érzed magad?”

Az apja így válaszolt: „Fiam, úgy érzem magam, mint egy kisfiú Karácsony Szentestéjén.”

Közeleg a Karácsony. Az egész életünket az első és a második karácsony között éljük. Ellenséges területen járunk Éden és az Új Föld között, egyiktől sem túl távol. Nemsokára lezárul a harc. Krisztus örökké fog uralkodni az univerzum fölött, és mi Vele uralkodunk majd.

Ebben az utolsó fejezetben, szeretnénk felhívni a figyelmet a Mennyország létének hatására az életünkben, hogy így felkészülhessünk azokra a kalandokra, amelyek a halál túloldalán várnak ránk.

A CSODÁLATOS TÖRTÉNET ELSŐ FEJEZETE

A Végső ütközet végszójában, Lewis a tipikus meseszerű befejezésre utal – „boldogan éltek mindörökké” – talán néhány olvasóban felmerül, hogy a „A mese nem lehet valóság”. Mégis, a Biblia nem mese – nagyon is valós, pusztítóan ábrázolja a bűnt és szenvedést, egyáltalán nem naiv írás. Sehol sem látunk az Igében szentimentális kívánságokat. Amit látunk, nem más, mint az emberiség pusztító távolsága, elszakítottsága Istentől; számtalan áldozati bárány halála; Krisztus megváltó munkájának súlya; az Ő feltámadásának kézzelfogható bizonyítékai; és az eljövendő ítélet ígérete. Végül pedig láthatjuk Isten helyreállító munkáját az univerzumban, betöltve az ő tervét, amely abban éri el tetőpontját, hogy a feltámadott emberek Vele élnek majd a feltámadott Földön. Akkor és csakis akkor élhetünk „boldogan mindörökké”.

Mi biztosan örökké élünk majd mindörökké!

Isten kegyelméből tudjuk, hogy mindaz, ami ránk vár az Ő jelenlétében az örökkévalóságon át, és ez valami annyira csodálatos, és hatalmas, hogy már most is eláll a lélegzetünk, ha erre gondolunk. Jób ezt nagyon tömören foglalta össze: „s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg Őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más…” (Jób 19:26-27). Az Istennel való találkozás bizonyossága Jób minden szívfájdalmát beárnyékolta. Biztosan beárnyékolná a te és az én szívem fájdalmát is. Lehet a boldogság hajója nem fut be ma a kikötőnkbe – de biztos, hogy be fog futni. Eközben a Krisztus által megvásárolt boldogság minden napunk öröme lehet.

MIT TEHET VELÜNK A HALÁL?

„Borzasztóan nagy kaland a halál”, mondta Pán Péter. Azonban csodálatos nagy kaland lesz mindazok és csakis azok számára, akiket befedez Krisztus vére. Azok, akik Krisztus nélkül halnak meg szörnyű tragédiának lesznek a tanúi.

Természetesen, nem a meghalás a nagy kaland. A halál sokkal inkább csak egy küszöb az örökélet felé. Az igazi kaland a halál után következik - Krisztus jelenlétében. Mielőtt a nácik felakasztották Dietrich Bonhoffer így imádkozott: „Oh Istenem, ez itt a vég; de számomra még csak most kezdődik minden”. Az Isten ígéreteibe vetett bizalma segítette őt, amikor a halállal kellett szembenéznie.

Nem kell dicsőítenünk vagy romanticizálnunk a halál fogalmát – Jézus sem így tett. Ő sírt emiatt (János ev. 11:35). Minden szép halál történetére, amikor valaki csendesen átlép az örökkévalóságba, jut egy-egy másik történet, amikor összezavarodott és megtört emberek, mentálisan vagy fizikálisan leépülve lépnek az örökkévalóságba, megtört és kimerült fájó szívű szeretteiket hátra hagyva. Sokszor láthattuk közelről a halált. Ha csak Krisztus vissza nem tér, amíg élünk, valószínű, hogy ránk is és szeretteinkre is halál vár.

A halál fájdalmas, és egy ellenség. Azonban mindazok számára, akik Jézust ismerik, mint Megváltójukat, a halál az utolsó fájdalom és utolsó ellenség. „Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.” (1.Korinthus 15:25-26).

A halál pusztulását már Ézsaiás próféta is megírta: „Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. Véget vet a halálnak örökre. Az én Uram az Úr, letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr!” (Ézsaiás 25:7-8).

Pál apostol szavaiban is ez az ígéret visszhangzik: „Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: ’Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? halál, hol a te fullánkod?’” (1.Korinthus 15: 54-55).

Ha valóban olyan biztos és dicsőséges a szentekre váró nyugalom, miért nem keresik többen? Azt gondolhatnánk, ha egy ember csupán csak egyszer is hallana erről a kimondhatatlanul csodálatos dicsőségről, és elhinné, hogy mindaz, amit hallott igaz, akkor hatalmas vágyakozással indulna oda, még az evésről és ivásról is megfeledkezne és egyedül azzal törődne, hogy hogyan lehetne az övé ez a kincs. És mégis azok az emberek, akik szinte napi szinten hallanak erről és azt mondják, hogy ezt elhiszik és a hitük alapvető része, olyanok, mintha nem is törődnének vele, vagy tennének érte, mintha soha nem is hallottak volna felőle, vagy sohasem hittek volna akár egyetlen szót sem mindabból, amit hallottak.

RICHARD BAXTER

Szeretnéd Isten szemszögéből látni a halált? Olvasd el az előző három bekezdést, olvasd hangosan. Memorizáld ezeket az igéket. Kérdezd meg magadtól: ’Mi a legrosszabb, amit a halál tehet velem?’ Vedd figyelembe a Róma 8:35, 38, 39-et: „Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhezés vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver? … Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek sem jelenvalók sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban!”

Nem csak, hogy nem választ el bennünket Krisztustól a halál, hanem gyakorlatilag a jelenlétbe visz. Aztán a végső feltámadáskor, Krisztus megmutatja az Ő mindenható erejét, örökre eltörli a halált és mindörökre életre kelti mindazt, ami úgy tűnt örökre eltemettetett.

Ha elhiszed ezt, nem fogsz kétségbeesetten ehhez az élethez ragaszkodni. Tárt karokkal várod azt a csodálatos életet, amely jönni fog.

Milyen csodálatos világ lesz az! Teljesen elönt a lelkesedés, ha csak rá gondolunk. Milyen csodálatos Isten jelenlétét élvezhetjük és dicsőíthetjük Őt örökké! Milyen csodálatos időt tölthetünk ott együtt! Ne hagyj egy napot se elmúlni úgy, hogy nem várod azt az új világot, amelyet Krisztus készít majd a számunkra. „Így azonban jobb haza után vágyakoznak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy Őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.” (Zsidók 11:16).

ÜZENET A DEPRESSZIÓSAKNAK

Az a tény, hogy a menny csodálatos lesz, nem ösztönözhet arra bennünket, hogy rövidítőkön menjünk oda. Ha depresszióban szenvedsz talán úgy látod az életed céltalan – és nem is tévedhetnél ettől nagyobbat.

Mindaddig, amíg Isten téged ezen a Földön tart, ott vagy, ahol látni akar téged. Épp egy másik világ számára készít fel téged itt. Ő nagyon jól tudja, hogy mit csinál. A nehézségek és depresszió okozta szenvedéssel csak növeli az örökkévaló öröm számára a tárhelyedet. A földi életünk olyan, mint egy kiképző tábor, ahol felkészülhetünk a Mennyországra.

A depresszió leépíthet és megtévesztő, sok hívő ember megtapasztalta már. Azonban, ha azon gondolkozol, hogy véget vess az életednek, ismerd fel, hogy ez az ördög kísértése a számodra. Jézus azt mondta, hogy a Sátán hazug és gyilkos (János ev. 8:44). Hazugságokat suttog neked, mert tönkre akar tenni (1.Péter 5:8). Ne hallgass a hazugságaira. Hallgass Jézusra, Ő igazat mond (János 8:32; 14:6). Ne akarj szörnyű befejezést írni az életed történetének, - fusd meg az Isten által neked adott küzdőteret ezen a Földön. Amikor bevégzi a munkáját benned és rajtad- nem hamarabb- akkor Ő majd hazavisz, az Ő ideje és módszere szerint. Mindeközben pedig Istennek van célja a számodra ebben a földi életben. Ne menekülj a helyedről. (És mindenáron keress Krisztus központú, Bibliában valóban hívő gyülekezetet, és kérj segítséget, hogy találhass egy bölcs, keresztyén tanácsadót).

Ha még nem ismered Jézust, bánd meg bűneidet és fogadd el az Ő halálát és feltámadását, mint érted megtett megváltást. Ha már ismered Őt, az örökkévaló léted tudatában hozd meg a mindennapi döntéseidet. Tedd fel magadnak a kérdést, mit tehetnék ma, holnap vagy jövő héten, vagy jövőre vagy évtizedekkel később, hogy a legjobb befejezést írhasd életed történetéhez, amely folytatódni fog az örökkévalóságban.

Isten kegyelme által használd az időt, amely maradt számodra ezen a Földön, hogy kincseket gyűjts a Mennyben, az Új Földön, hogy letehesd majd Jézus lábaihoz az Ő dicsőségére (Jelenések 4:10). Aztán várd lelkesen a találkozást Krisztussal és mindazokkal, akikre hatással voltak a Krisztust dicsőítő választásaid életed folyamán.

A MENNYORSZÁG VALÓSÁGÁNAK FÉNYÉBEN FELMERÜLŐ KÉRDÉSEK

Egy örökkévalóságon át örülhetünk az itt aratott győzelmeknek, de csak ez a szűkös időkeret adatott számunkra a jelenben, hogy megnyerjük azokat. C.T. Studd misszionárius ezt mondta: „Csak egy élet, mely oly’ hamar tovaszáll, ’mit Krisztusért tettél, egyedül az időt áll, megmarad.”

Mi fog megmaradni az örökkévalóság számára? Nem az autód, a házad, végzettséged, trófeáid vagy vállalkozásaid. Ami örökre megmarad nem más, mint minden szolgálat a szegények felé, minden pénz, amit az éhezők étkeztetésére adtál, minden pohár friss víz, amelyet a szomjazónak adtál, minden, amit a misszióba fektettél be, minden nélkülözőért elmondott ima, minden, amit az evangelizációért tettél, minden pillanat, amikor gyermekekre vigyáztál, beleértve, amikor álomba ringattad őket vagy kicserélted a pelenkájukat. Azt mondja a Biblia, hogy azt fogjuk aratni az örökkévalóságban, amit ebben az életben vetettünk. (Galata 6:7-8).

Az, hogy a Mennyre irányítsuk a gondolatainkat önfegyelem kell, amelyet meg kell tanulnunk. A lelkipásztorok és gyülekezet vezetők rá kell neveljék magukat és másokat, hogy a Mennyre irányítsák gondolkodásukat. Ez azt jelenti, hogy tanítanak és prédikálnak a Mennyről. Ez azt jelenti, hogy Biblikus teológiai nézetet tanítanak a Mennyről, amely formálhatja és megváltoztathatja az emberek életét, felszabadítva őket a reménytelenség zátonyáról, amely a bukott és veszendő világhoz kötődik. Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket:

• Gondolok-e naponta saját mulandóságommal?
• Realizálom-e naponta, valóságosnak tudom nap mint nap, hogy csak két végállomás van – Menny és Pokol- és magam is és mindenki más, akit ismerek vagy az egyikbe, vagy a másikba érkezik majd?
• Emlékeztetem-e magam naponta arra, hogy ez a Föld nem az igazi otthonom, hogy minden, ami itt van meg fog égni egy napon, és csak az marad meg, ami örökkévaló?
• Felismerem-e, hogy minden döntésem, amit a nap folyamán meghozok, befolyásolja az örökkévalóságom?
• Tudatában vagyok-e annak minden nap, hogy életemet Isten vizsgálja, és az egyetlen értékelés, ami számít az életemről, az, ahogyan Ő kiértékeli?
• Gondolkodom-e naponként azon, hogy a végső otthonom az Új Földön lesz, ahol látni fogom Istent és szolgálni fogom Őt, mint egy feltámadott ember a feltámadott emberi társadalomban, ahol eláraszt majd az öröm és gyönyörűség afelett, hogy egyre közelebb kerülhetek Istenhez, egyre jobban megismerhetem Őt és dicsőíthetem a teremtés csodáit tanulmányozva, és ahol uralkodhatom a teremtettség fölött az Ő dicsőségére?

TISZTA ÉLETRE ÖSZTÖNÖZVE

Paul Helm teológus ezt írta: „Egy személy elhívásának célja nem ér véget ebben az életben, azonban csak az elkövetkezendő élet fényében nyer értelmet… Az alapvető dolog ebben az életben az, hogy ez az élet fontos és értékelendő minden aspektusában, mert az örökkévalóságba vezet minket.” Az a világ, amely eljövendő, a világ, amely számára teremtettünk – és ez ad formát és értelmet a jelen életünknek. Ha rendszeresen gondolunk az örökkévaló, mennyei dolgokkal, nem leszünk könnyű préda a Sátán hazugságai és megkörnyékezési számára.

Tudva, hogy ez a jelenlegi világ véget ér, és feltámadunk egy új ég és új Föld vár reánk, nagy hatással bír a mindennapi magatartásunkra és döntéseinkre: „Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De az Ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik. Ezért tehát szeretteim, mivelhogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy Ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.” (2.Péter 3:11-14).

Ha megértjük mit jelent az új ég és új föld, várni fogjuk a megjelenését. (És ha még nem várjuk ezt, akkor még nem is értettük meg, mit is jelent ez a számunkra). Felismerve az eljövendő élet dicsőségét, az új Földön, erőt ad arra, hogy kitartsunk egy problémás házasságban, hogy kitartsunk beteg szüleink vagy gyermekünk gondozásának nehézségei közepette, vagy egy bennünket nagyon kimerítő munkát elvégezzünk. Mózes hűséges maradt Istenhez, mert „a megjutalmazásra tekintett” (Zsidók 11:26).

A Krisztus-központú életedre a mában nagyon nagy hatással van, hogy tudjuk hová tartunk és mi vár ott ránk jutalmul a Krisztusnak való hűséges szolgálatunkért. Ha valóban elhisszük, hogy örökké fogunk élni, olyan környezetben, amelynek a középpontja Krisztus, Aki örömmel halmoz el, és az igaz élet boldogságot jelent majd mindannyiunk számára, miért ne válasszuk, hogy célegyenest a Mennybe igyekszünk, mégpedig úgy, hogy már most Krisztus – központú lesz az életünk és tisztán élünk az Ő számára.

ÉLET, AMELY FELKÉSZÍT AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGRA

„Ezért, aki így reménykedik Benne, megtisztítja magát, mint ahogyan Ő is tiszta”. (1.János 3:3). Ha be van jegyezve a naptáramba az esküvőm dátuma és arra a személyre gondolok, akit feleségül fogok venni, nem lehetnék könnyű préda a csábítás számára. Ugyanígy, ha a Mennyről gondolkodom, a bűn egyáltalán nem vonzó. Amikor a gondolataim elkalandoznak a Mennytől, akkor tűnhet vonzónak a bűn. A Mennyországról való gondolkodás óvhatatlanul a szent életre való törekvéshez vezet. Az, hogy könnyen tolerálunk, megtűrünk bűnöket arról tanúskodik, hogy nem készülünk a Mennyországra.

A Mennyország tudatának hatással kell lennie az elfoglaltságainkra, az ambícióinkra, a vágyainkra, a szabad időnkre, a barátságainkra és arra, ahogyan elköltjük a pénzünket vagy az időnket. Ha elhiszem, hogy az örökkévalóságot a véget nem érő szépség és kalandok helyén tölthetem, azzal tölteném talán az estéimet, hogy vetélkedőket nézzek vagy éppen komédiát, vagy valamilyen labdajátékot? Még ha meg is őrzöm a szemeim a tisztátalanságoktól, mennyi időt szánnék arra, ami végül nem számít semmit?

Mi fog megmaradni az örökkévalóságra? Isten igéje. Az emberek. Az Isten igéjével töltött és emberekbe fektetett idő az örökkévalóságban fog megtérülni, és örömet és lelki látást ad a jelenben. Krisztus követése nem azt jelenti, hogy megfosztod magad az élvezetes dolgoktól, hanem azt, hogy későbbre hagyod azokat és Krisztusban keresed az örömöd forrását nem pedig ebben a világban. A Mennyország – a mi biztosítékunk az örökkévaló örömre és megelégedésre- kell legyen a mi Sarkcsillagunk, amely emlékeztet arra, hol vagyunk és milyen irányba kell tartanunk.

Ha valóban megértjük mindazt a gyönyörűséget, amely Isten jelenlétében vár reánk, akkor itt sokkal kevesebb élvezet lesz vonzó a számunkra. Ha elhisszük milyen kincsek várnak ránk a Mennyben, könnyű szívvel adjuk oda azt, amit itt a földön birtoklunk, hogy kincseket gyűjthessünk a Mennyben. Ha valóság a számunkra, hogy egy napon Isten hatalmat ad, hogy alázattal és szelídséggel Őt képviselve uralkodjunk a teremtettségen, akkor könnyű szívvel átsiklunk most a hatalom hajhászás felett.

A Mennyország felé irányuló ember a szó legnemesebb értelmében céltudatos ember. Pál apostol ezt mondja: „Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Filippi 3: 13-14).

A Mennyországról való gondolkodás arra ösztönöz bennünket, hogy minden napon mélységes hálaadással legyünk Isten iránt: „Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel.” (Zsidók 12:28).

Egy ember, aki folyamatosan egy másik világnak él, a Mennynek, ahol Krisztus vár és az új Földön majd örökké Vele élhetünk, nem maradhat változatlan. Új emberré lesz. Már nem akarja megtölteni a gyomrát a maradékkal és egy koszos konyha padlójára hulló ételdarabokkal. Már érzi az ünnep illatát, amely számára készül. Nem fogja elrontani előtte az étvágyát. Tudja, hogy mi az a finomság, ami rá vár.

MINDENT ÚJJÁ LESZ

Amikor néhány gyönyörű pillanatot tölthetünk a családunkkal és barátainkkal – Karácsonykor vagy vakációzás alkalmával vacsora után a nappalinkban – elbűvölve mondjuk, hogy ennél már szebb nem is lehet.

Nem számít mennyire nehéz volt az életed, te is elmondtad ezt néhány csodálatos pillanatban, ugye? Talán nem is olyan régen volt. Talán sok - sok éve már, hogy ezt mondtad, és már alig emlékszel. „Ennél jobb már nem is lehet.” Vissza tudsz gondolni egy ilyen alkalomra, még ha egy szálló pillanat is volt csupán, amely akkor és ott olyan igaznak tűnt?

Hát, tulajdonképpen nem igaz.

A leghétköznapibb pillanat az Új Földön sokkal tökéletesebb lesz, mint a legszebb pillanataid ebben a földi életben, mint azok az emlékek és tapasztalatok, amelyeket szerettél volna üvegbe rakni és elraktározni örökre. Lehet jobb, sőt sokkal jobb, mint ez az élet- és így is lesz. Az élet az Új Földön olyan lesz, mint a tűz mellett üldögélni a barátaiddal és családoddal, szívből nevetve, álmodozva a kalandokról, amelyek csak ez után kezdődnek- aztán pedig együtt mentek és átélitek ezeket a nagy kalandokat. Soha többé nem lesz ott a félelem, hogy egyszer ez az élet véget ér vagy valamilyen tragédia sötét felhőként árnyékolja be az örömöt. Soha többé nem kell félned, hogy szerte foszlanak álmaid vagy megromlanak a kapcsolataid.

Ha azok a gondolatok, amelyekkel ebben a sorozatban találkoztál csupán a képzelet szüleményei lennének, értelmetlen lenne az egész, azonban János apostol ezeket jegyezte le a Biblia záró fejezeteiben:

„És láttam új eget és új földet…Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme Isten sátora az emberekkel van, s ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónon ülő ezt mondta: Íme, ujjá teremtek mindent! És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!” (Jelenések 21:1, 3-5).

Ezek Jézus Király szavai, bízz bennük. Vedd őket komolyan és kamatoztasd, élj minden nap ezek fényben. Minden választásod, döntésed Krisztus biztos ígéretének fényében hozd meg.

Mi mindannyian egyetlen személy és egyetlen hely számára lettünk teremtve: Jézus a személy, a Mennyország a hely.

Ha már Jézusé vagy, akkor találkozhatunk majd abban a feltámadott, új világban. A mi Urunkkal, akit szeretünk, és barátainkkal együtt bontunk vitorlát a legnagyobb kalandra, egy elképesztően csodálatos új univerzumban, amely arra vár, hogy felfedezzük és gondviselői legyünk. Jézus lesz mindennek a központjában, és a levegő, amelyet belélegzünk nem más lesz, mint tiszta öröm. Amikor épp arra gondolnánk, ’Ennél jobb már nem lehet’- bizony, kimondhatatlanul, elképzelhetetlenül jobb, ami reánk vár.

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Kelemen Krisztina