Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvet lehetne úgy is nevezni, hogy a Szentlélek cselekedetei. Ugyanis itt a Szentlélek cselekedett az apostolokon keresztül. Az első részben arról olvasunk, hogy mi történik Pünkösd előtt, a második rész pedig leírja a Szentlélek kitöltekezésének a történetét. Az első részben az Úr Jézus megígéri a Szentlelket, és ami ezután jön, az mind úgy történt pontosan, ahogyan azt az Úr Jézus megígérte.

A Cselekedetek könyvében is van egy nagy parancsolat, a tanítványoknak vinni kellett az evangélium üzenetét az egész világra. De nem mehettek saját erejükkel. Ha saját erejükre lettek volna hagyatkozva, semmi sem történt volna. Pünkösdkor senki sem hitt volna, ha a Szentlélek nem áldotta volna meg Péter prédikációját. Az emberek kinevették volna!

Itt a második részben érkezik a megígért Szentlélek, és nem is akárhogyan! Hogy megérthessük igazán mi történt, a Szentírás nyelvezetét kell megvizsgálni, milyen szavakkal írja körül az Ige a Lélek kitöltetését. Két ilyen jelképet használ az Ige a 2. és a 3. versekben: sebesen zúgó szél, és kettős tüzes nyelvek.

Jól tesszük, ha megnézzük ezeket a jelképeket, mert ha nem, akkor utat téveszthetünk. Elvesződhetünk a nyelveken szólás témájában, amibe olyan sokan beestek és egyebet nem tesznek, csak vitatkoznak. Sokan úgy gondolják, hogy ennek a résznek a központi gondolata a nyelveken szólás, de nem így van. Igaz, a tanítványok nyelveken szóltak, de a Szentlélek bemutatkozik itt nekünk: mint szél és tűz. Mit jelképeznek ezek a szavak?

A SZENTLÉLEK ELSŐ JELKÉPE: ZÚGÓ SZÉL!

Itt nagyon fontos megérteni azt, hogy az ókori nyelvekben: héber, görög, és még a latinban is, ugyanaz a szó volt használva a lélek-re, mint a szélre. Nem kevésszer van a Szentlélek munkája szélként bemutatva a Bibliában.

1. A teremtéskor. „Isten lelke lebeg vala a vizek felett.” Nem úgy kell ezt elképzelni, mint egy galambot, ahogy lebeg a víz felett, hanem mint Istennek az életet adó Lelkét amint fúj, mint egy szél a vizek felett. Később olvasunk arról, ahogyan Isten Ádámot a föld porából teremtette. Ott úgy olvassuk: „és formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” Ez azt jelenti, hogy Isten lehelete nélkül az ember nem más, mint egy darab föld. Halott és élettelen, mint a föld pora. Ahhoz, hogy az ember élhessen, Isten, akinél az élet forrása, Ádámba lehelte, fújta az életnek leheletét, vagy lelkét. Akkor lett Ádám, élő lélekké.
2. Az Úr Jézus beszélgetése Nikodémussal. Az újjászületésről beszél neki és ugyancsak úgy beszél a Szentlélek munkájáról, mint valami szélről. Egy olyan újra születésről szól neki, mint az első, de felülről való születésről. Nikodémus nem értette. Az Úr Jézus magyarázza neki: „a szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.” Ezeket az igazságokat egymás mellé tehetjük, hogy világos képet lássunk. Gondoljunk csak az ember teremtésére. Isten rálehelt Ádámra, hogy élő lélek legyen. Az Ő Lelke (ami lehelet, vagy szél), volt az életadó ebben. Az Úr Jézus azt mondja Nikodémusnak, úgy amint Ádám először megszületett - Isten lehelt bele élő Lelket – ugyanúgy kell az ember újra, a bűneset után megszülessen – ha lelkileg élni akar. Mi élhetünk az újjászületés nélkül is, de lelkileg nem mondhatjuk, hogy élünk egészen addig, míg Isten Lelke újra ránk nem fuvall, belénk nem költözik.
3. Pünkösdkor. Nagyon fontos tehát az, hogy a Cselekedet könyvében az Ige újra ezt a szót használja a Szentlélek munkájára, hogy: szél – sebesen zúgó szél. A második vers majdnem úgy hangzik, mintha a teremtéskor látnánk a Szentlelket munkálkodni. Azt mutatja be az Ige, hogy itt a Lélek munkája most egy új teremtés! Egy olyan teremtés, ami legalább olyan fontos, sőt még fontosabb, mint az első. Mert az első teremtés el fog múlni, de ez a második teremtés, amit Isten Lelke végzett pünkösdkor megmarad mindörökké.

A SZENTLÉLEKKEL VALÓ BETÖLTEKEZÉS

Van itt még egy kifejezés, amire figyelni kel – a Szentlélekkel való betöltekezés. Kétszer is meg van írva. A második versben: „eltelé az egész házat”, és a negyedik vers „megtelének mindnyájan Szentlélekkel.”

Beszélnünk kell itt arról, hogy van különbség a Szentlélekkel való keresztség és a Szentlélekkel való betöltekezés között. Sokan úgy gondolják tévesen, hogy pünkösdkor a szentlélekkel való keresztség történt meg. Általában ilyenkor arra gondolnak sokan, hogy ez a keresztség egy különleges megtapasztalás, amikor valaki megkapja a nyelveken szólás ajándékát többek között. És azt is hozzáteszik némelyek, hogy más jele nem is lehet annak, hogy valaki a Szentlélekkel megkeresztelkedett, csak ha nyelveken beszél. Sőt, egyesek még olyan szélsőségekbe is csúsztak, hogy azt állítják - aki nem beszél nyelveken, az nem is keresztyén ember!            

A Szentlélekkel való keresztség a megtéréskor, újjászületéskor történik, és csak egyszer, mert csak egyszer születhet az ember újjá, nem többször. A Szentlélek keresztsége az újjászületést jelenti, amikor is hívővé lesz az ember. A Szentlélekkel való betöltekezés egy ettől különböző megtapasztalás. És erről van itt szó a pünkösdi történetben. Azok a tanítványok, akik ott voltak, már hívők voltak, nem akkor váltak hívőkké, nem akkor keresztelkedtek meg a Szentlélekkel. De most a Szentlélek egy különleges erővel ruházta fel őket arra, hogy betöltsék küldetésüket. És ezt a megtapasztalást ez a kifejezés írja le: „mindnyájan megtelének Szentlélekkel!”

Ennek a megtapasztalásnak az elsődleges eredménye mindég az, hogy erővel és hatalommal beszélni kezd az ember az Úr Jézus Krisztusról. Nem az, hogy nyelveken beszéltek, habár ez is megtörtént pünkösdkor, és még máskor is. Nem az, hogy csodákat tettek, habár ez is megtörtént. Amikor Isten Lelke hatalmasan kitöltetett, akkor azonnal elkezdtek beszélni, hatásosan és eredményesen az Úr Jézus Krisztusról. Igaz, hogy ezt különböző nyelveken tették a tanítványok, de a hangsúly a bizonyságtevésen van! A lényeg, hogy ott az emberek Krisztusról hallottak!

Ha megkérdezzük tehát, kik azok, akik teljesek, be vannak töltekezve a Szentlélekkel, a válasz azok, akik beszélnek, úgy ahogy tudnak, de beszélnek az Úr Jézus Krisztusról. Ez a mérce, ez a jele a Szentlélekkel való betöltekezésnek: amikor valaki bizonyságot tesz az Úr Jézusról, abban Isten Lelke munkálkodik, és az emberek meg fognak térni.

A SZENTLÉLEK MÁSODIK JELKÉPE: TŰZ!

Ezért van az, hogy az Ige úgy vezeti be, hogy tüzes nyelvek voltak. Mit jelképez a tűz ebben az esetben? Ha az ószövetség egészére gondolunk, látjuk azt, hogy a tűz nagyon sok esetben Isten jelenlétét jelképezi. Ábrahám életéből jut eszünkbe egy eset, amikor is egy látást lát, amiben tűz emészti meg az áldozatot, amit bemutatott, jelezvén, hogy Isten ott volt. Akkor ott van a tűzoszlop, ami által Isten jelenlétével védte az izraeliták táborát. Mondja is a zsidókhoz írt levél írója, hogy „a mi Istenünk egy megemésztő tűz!” Mit nyerhet az ember a tűz által:

1. A tűz fényt, világosságot áraszt. Ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, mert ebben a modern korban mi a világosságot sötétben úgy nyerjük, hogy felkapcsoljuk a kapcsolót és világosság lesz. De az ókorban nem volt elektromos áram. Világosságot vagy a naptól vagy a tűztől nyertek. És ezt teszi Isten Lelke, amikor kitöltetett, lelki megvilágosodásban részesítette a tanítványokat. Megvilágosítja az elmét, hogy érthessük az írásokat, legyen lelki ítélőképességünk. Ezért volt képes Péter olyan hathatósan prédikálni, ömlöttek belőle az Ige igazságai. És a Lélek megvilágosította azokat is, akik hallgatták, hogy érthessék azt, amit Péter mond. Ahová az evangélium érkezik, oda világosságot is hoz. Úgy látnak az emberek, ahogy addig nem láttak. Látják Istent úgy, ahogy kell, és látják magukat is ebben a világosságban, úgy ahogy kell.
2. A tűz meleget áraszt. Az ókorban, hidegben ez volt az egyedüli lehetőség a fűtésre, a felmelegedésre. Ezt teszi a Szentlélek is, mikor el kezd munkálkodni, melegséget hoz a szívbe. A hideg szív hirtelen meleggé válik.

És az igazság az, hogy a világ nem csak, hogy sötétségben vesztegel, tudatlanok az emberek, hanem hideg is, szeretet nélküliek, sokak szíve olyan, mint egy jégcsap. De amikor Isten közel von magához, akkor megvilágosít és felmelegít minket. A keresztyénség, hívőség, olyan, mint egy futótűz, ami terjed. Keresztelő János mondott egy olyat az Úr Jézusról, hogy ő majd keresztel Szentlélekkel és tűzzel. És valóban, ahogy olvassuk a pünkösdi történetet, a Szentlélek kitöltetése után az evangélium, mint a futótűz terjedt a világ négy sarka felé.

Amikor a Szentlélek érkezik erővel, ne várjuk azt, hogy valamilyen mennyei, különleges megtapasztalásban lesz részünk. Hanem hatalmasan, tűzként terjed a hír, hogy az Úr Jézus meghalt, és feltámadt, és azóta bűnösöket ment meg a haláltól, kárhozattól. Erre vagyunk mind elhívva, mint az Úr tanítványai.

Az a gyülekezet, ahol ezt hűségesen teszik, az egy lángra gyújtott közösség! Ott világosság és melegség van, amit a Szentlélek ad. Akárhányszor valaki beszél az Úr Jézusról, mintha meggyújtana egy tűzet. És ha többen teszik, akkor itt egy kis tűz, ott egy nagyobb, hamarosan egy nagy futótűz, ébredés, terjed majd az evangélium.

Bárcsak hozná ezt el az ÚR ezen a Pünkösdi ünnepen! Imádkozzunk ezért!

Áldásokban gazdag és békés Pünkösdi Ünnepet kívánunk minden kedves olvasónak!

KMKH ©