✝ = ♡

KRISZTUSBAN MARADNI - A KORRAL HALADNI

EGYHÁZTÖRTÉNELEM

XX. század

2018. október 08. - KMAKH

shutterstock-3351923-1055324.pngAZ ELLENTMONDÁSOK KORA

A XX. század a nagy ellentmondások kora volt, míg a világ egyes részein a gyülekezet hanyatlott, addig más részein növekedett és virágzott. A század első két évtizedében nyugaton sokan elképzelték a keresztyénség miként fog győzedelmeskedni a béke és fejlődés arany korszakában, azonban ez a kép csakhamar meghalt a két világháború okozta vérontásban és pusztításban.

A racionális modernizmus támadta a Szentírás megbízhatóságát, nagy felekezeteket küldve a gyors hanyatlásba, miközben a „a Bibliáért vívott harc” szorongatta őket. Ugyanebben az időszakban, a pünkösdista irányzat megjelent, mint a metodizmus mellékága, mely egy jelentős harmadik ágává lett a kereszténységnek, majd az 1970-es években a karizmatikus mozgalommal bővült. Ugyan a református hit háttérbe szorult a század első évtizedeiben, de 1960 óta helyreállt az Atlanti óceán mindkét oldalán, a fejlődő világ sok része felé bocsájtva ágait.

Míg a nyugati világ hanyatló gyülekezeteiben a misszió háttérbe szorult a csökkenő taglétszám és bevétel miatt, Afrika és Ázsia újonnan plántált gyülekezetei rohamosan növekedtek. A kommunizmus hosszú és kegyetlen harcot vívott a materializmus és ateizmus nevében, hogy tönkre tegye a keresztyénséget, de nem tudott győzelmet aratni így végül, csak a történelem szemetesébe került. Élettel teli gyülekezet van Oroszországban napjainkban, és Kínában több keresztyén él, mint bármelyik más nemzetben a földön. Nyugaton a gyülekezet hanyatlásnak indult, mind hitben, mind pedig létszámban, a modernizmustól mérgezve, a szekularizmustól háborgatva és az elvilágiasodástól terméketlenné válva. De mindennek ellenére Isten továbbra is küldi az Ő szavát, az Ő szavának követeit a föld végső határáig, magához vonva embereket Jézus Krisztus által, gyülekezeteket plántálva minden helyen és építve az Ő országát megváltott népének szívében.

A XX. század nehéz kézzel nyomta bélyegét az európai és észak-amerikai gyülekezetekre. A század elején, sok helyen szinte mindenki számára természetes volt a gyülekezeti alkalmak látogatása. Az evangéliumi teológia és biblikus kálvinizmus elutasítására úgy tekintettek, mint a változó idők szükségszerű velejárójára, kevesen látták, hogy ez az 1960-as évek „Isten halott” féle teológiájához vezet majd. Egy ideig úgy tűnt, hogy Karl Barth megtévesztő „Neo-Ortodoxiája” ígéretes megmentője lesz a gyülekezetnek a terméketlen és romboló modernizmustól, ám végül a legbuzgóbb képviselőinek is csak csalódást okozott. A két világháború hajnalán ezrek hagytak fel a gyülekezeti alkalmak látogatásával Angliában, Hollandiában és sok más helyen Európában. A gyülekezeti alkalmak látogatottsága növekedett Amerikában az 1950- es években, majd az 1960- as években élesen lecsökkent, de még így is jelentősen magasabb volt a gyülekezetet látogatók aránya, mint Európában.

Voltak persze ez alól is kivételek. Az evangéliumi gyülekezetek megkésve ugyan, de rádöbbentek arra, hogy a felekezeteiket a modernizmus félrevezette és tiltakozni kezdtek a „hitbeli alapok” nevében. Jóban-rosszban a „fundamentalizmus” erővé vált az amerikai gyülekezetek életében. Hogy elejét vegyék a hitetlenség hullámának, tömeg evangelizációs kampányokat (hadjáratokat) szerveztek központi városokban, melyet először Billy Sunday majd Billy Graham vezetett. Voltak mozgalmak, melyek célja a történelmi református hit visszaállítása, ezeket olyan elkötelezett életű emberek vezettek, mint J. Gresham Machen, aki a Wesminsteri Szeminárium és az Ortodox Presbiteriánus Gyülekezet alapítója. Nagy Britanniában D. Martin Lloyd-Jones nagy tömegeket vonzott a londoni Wesminster kápolnába, és hatására a Banner of Truth Trust elkezdte újra nyomtatni és publikálni a református és puritán teológia igen kiváló ám hosszú idő óta elfelejtett írásait.

Időközben a „harmadik világ” fiatal ám fejlődő gyülekezetei, melyeket a XIX. században plántáltak virágzásnak indultak. Latin Amerikában a pünkösdista misszió haladt előre, áttörve a római katolicizmus vas fogását sok ezreket vonzva soraiba. Presbiteriánus és református gyülekezetek lettek plántálva a Karib szigeteken épp úgy, mint Közép-és Dél Amerikában. Ázsiában, sokféle felekezethez tartozó keresztyén él Kínában, virágzó, ám néha diszharmonikus családját találjuk a presbiteriánus gyülekezetnek Koreában, és jelentős számú református közösség van Indiában, Pakisztánban, Sri Lankán és más helyeken. Ami Afrikát illeti, hatalmas számban kapcsolódtak gyülekezetek több keresztyén felekezet gyülekezeteihez gyakorta konfliktusba keveredve az iszlamista erőkkel, melyek észak felől terjeszkednek.

kmakh_profile_big_hun_flag_small.pngA Közép-Kelet történelmi keresztyénsége a militáns (katonai) iszlamistáktól üldözve apad. Az összecsapások az iszlámmal folytatódnak Pakisztánban, Indonéziában és más helyein a világnak. De az egyháztörténeti feljegyzések arra tanítanak minket, hogy szorosan ragaszkodjunk Krisztushoz, abban a bizonyosságban, hogy Ő mindig velünk van a világ végezetéig (még ha a világ véget is ér, Ő akkor sem hagy el). Ő az, Aki fel fogja építeni gyülekezetét és királyságát, uralmát minden korban, minden nemzedék számára.

A bejegyzés a Church History 101: The Highlights of Twenty Centuries című könyv alapján készült. Írta Sinclair B. Ferguson, Joel R. Beeke és Michael A. G. Haykin. Kiadja a Reformation Heritage Books könyvkiadó, Grand Rapids, 2016

Fordította: Kelemen Krisztina

Zach WIlliams - Régi Gyülekezeti Énekkar

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztusbanmaradni-korralhaladni.blog.hu/api/trackback/id/tr114253403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása