„Nincs egyetlen olyan pici része sem az emberi életünknek, amelyről Krisztus, Aki mindenek felett való, nem kiáltaná ki, hogy „az Enyém”. -Abraham Kuyper-

Ha Isten véget vetne a történelemnek és egy távoli mennyországban uralkodna, az a Föld nem maradna más csak a kudarc és bűn sírhelye. Ehelyett azonban a Föld meg lesz váltva és feltámad, újjá lesz. Végül sokkal nagyobb lesz a világ, még akkor is ha ehhez át kell mennie a bűn következtében a szenvedés szülési fájdalmain. Az új föld megléte igazolja majd a régi katasztrófáját, jóra fordítva azt, más nézőpontba helyezi a számunkra. Megtartja és továbbadja a föld eredeti terveit és örökségét.

Ézsaiás és a próféták világosan elmondják Isten népének sorsát. Ők békében és jólétben fognak élni, mint szabad emberek a nekik ígért földön. De mi lesz azokkal, akik szintén ennek az ígéretnek a részesei, de már meghaltak? – Beleértve azokat az embereket, akik a rabszolgaság idején éltek, vagy fogságban voltak, vagy háborúk idejében éltek szegénységben, betegen. Sokak számára az élet rövid volt, nehéz, sőt olykor kegyetlen. Láthattak ezek az emberek életük folyamán békességet, jólétet, az igazság uralmát, vagy a bűnösök végét? Nem.

Volt, akár egyetlen leszármazottjuk is, aki ilyen helyen élhetett? A válasz ismét nem. „Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert akik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek…. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után, azért nem szégyelli őket az Isten, hogy Istenüknek neveztessék, mert készített nekik várost” (Zsidók 11:13-14, 16).

AZ ÚJ FÖLD REMÉNYSÉGE AZ Ó SZÖVETSÉGBEN

A „haza”, amelyről a Zsidókhoz írott levél 11. fejezetében olvasunk egy igazi ország, egy igazi fővárossal az Új Jeruzsálemmel. Ez egy valós hely, ahol azok fognak élni, akik „idegenek és vándorok” voltak a földön, ezért a mennyei hazájuk magába foglalja majd az új földet. Ahhoz, hogy ez a prófécia beteljesedjen szükséges, hogy mind azok a dolgok meglegyenek, amelyeket a Szentírásban Isten megígért- Isten népének feltámadása és az Isten szerinti Föld.

Nem az töltötte el ezeket a hívőket izgalommal, hogy Isten a mennyben uralkodik és uralkodni fog, hanem az volt a reménységük, hogy egy napon a földön is uralkodni fog, mégpedig úgy, hogy nem lesz már jelen a bűn, a halál, szenvedés, szegénység, semmi némű fájdalom. Ők elhitték, hogy a messiás eljövetelével a földre hozza a mennyet. Ő benne és általa teljessé lesz Isten akarata úgy a földön, amint a mennyben.

Az ősi izraeliták reménysége nem csak a leszármazottaikra, hanem önmagukra is vonatkozott. Ők vágyták Isten uralmát a Földön, nem csak száz vagy ezer éven át, hanem mindörökre.

Mivel, ahol Isten lakozik, ott van a mennyország, levonhatjuk azt a következtetést, hogy az eljövendő életben a mennyország és a föld nem lesz elválasztva egymástól, mint most, hanem eggyé lesznek. Így a hívők a mennyországban lesznek, amikor az Új Földön élnek majd. -Anthony Hoekema-

Gyakran azt gondolják, hogy az Ó Szövetség felfogása, állítása a mennyországról szegényes. Az valóban igaz, hogy kevés leírás van arról a helyről, a mennyországnak arról a részéről, ahová a hívők kerülnek haláluk után az ítélet napjáig, azonban az Ó Szövetség sok mindent elmond az örökkévaló mennyországról. (Bizonyos részekbe az Ézsaiás 60 ad betekintést, és más igerészekben is sok részlettel találkozunk). Sajnos sokszor nem is vesszük észre ezeket a leírásokat. Miért van ez? Mert amikor a jövőbeni földi királyságról olvasunk, arra következtetünk, hogy ez nem vonatkozhat a mennyországra. Azonban, mivel Isten az Ő népével fog együtt lakozni az Új Földön, ezek az igéi a Szentírásnak a mennyre vonatkoznak.

„Megelevenednek halottaid és holttesteid fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ézsaiás 26:19). Ahogyan Ádámot a föld porából formálta Isten, minket is újjá formál a porból, amikor feltámadunk. Isten népe nem vágyakozik a Földről való kiszabadulás után, hanem a Földön való szabadulás után vágyakozik. Ez az, ami reánk vár a testünk feltámadása után.

AZ EZER ÉVES URALOM KÉRDÉSE

Sokan redukálták Krisztus uralmát ezer évnyi uralomra a régi földön. Következésképpen, nem sikerült megérteniük a Biblia álláspontját az örökkévaló királyságról az Új Földön. Éppen ezért szükséges közelebbről is szemügyre venni az ezeréves uralom kérdését, amely sok jelentőségteljes vitát szült az egyháztörténelem folyamán.

A Jelenések 20 hat alkalommal utal a millenniumra, és így írja le azt:

• A Sátán megkötöztetik ezer évre (2. vers).
• Ezer éven át nem lesznek megtévesztve újból a népek és nemzetek (3.vers).
• A szentek feltámadnak és Krisztussal uralkodnak ezer évig (4. vers).
• A többi halott nem támad fel, csak akkor, amikor az ezer év eltelik (5.vers).
• A szentek papok és királyok lesznek ezer évig (6.vers).
• A Sátánt elengedik az ezer év végén, aki még egy utolsó nagy lázadást indít el az emberek között Isten ellen (7-8. versek).

A teológusok véleménye eltérő arról, hogy szó szerint értendő-e az ezer év, vagy csupán képletesen, és akkor Krisztus második eljövetelével veszi kezdetét. Általában a keresztyének a következő három elmélet egyikét vallják: posztmillenniális, premillenniális és amillenniális nézet.

Posztmillenniális szemszögből Krisztus uralma terjed a világban, és Isten ítélete sújtja a földet még Krisztus visszajövetele előtt. Aztán elkezdődik Krisztus uralma az Ő népe között, mely hosszú időn át fog tartani ( nem feltétlenül ezer éven át), így Krisztus alapjában véve egy megváltott új földre tér vissza.

Premillenniális nézőpontból- amely sok diszpenzacionalista teológiát és az egyháztörténelem sok tudósának tanítását vonja magával, - a millennium egy szó szerint értendő ezer éves uralma lesz Krisztusnak, amely az Ő visszajövetele és az Armageddoni csata után azonnal kezdetét veszi. Ez alatt az ezer év alatt Istennek a Messiás földi uralmáról tett ígéretei beteljesednek. A megváltott zsidók a hazájukban fognak élni, és (egyes egyes tanítások szerint) a gyülekezet fogja irányítani a világot Jézus Krisztussal. A millennium egy véső lázadással ér véget, és a régi föld helyét átveszi vagy Isten átváltoztatja a régi földet egy Új Földdé.

Az amillenniális elmélet szerint- amellyel sok református teológus és sok tudós is egyet értett az egyháztörténelem folyamán- a millennium nem szó szerint értendő ezer év, és nem egy jövőbeni állapot. Sokkal inkább a Jelenések 20:3-7-ben leírtak épp most történnek, napjainkban, amikor Krisztus gyülekezete Vele együtt uralkodik a világ felett, a dicsőséges győzelemben az Ő halála és feltámadása által. A szentek uralkodnak Krisztussal a jelenlegi mennyországban, ahol Krisztussal együtt lakoznak.

Azok a teológusok, akik az amillennizmussal vagy a premillennizmussal értenek egyet néha egyes részleteket illetően, a saját táborukon belül is különbözően vélekednek. Például, a diszpenzacionalista premillennializmus értelmében, az elragadtatás a nagy nyomorúság előtt fog bekövetkezni, de mindkettő még Krisztus második eljövetele előtt bekövetkezik. A történelmi premillenniarizmus szerint az elragadtatás elválaszthatatlan része Krisztus visszajövetelének, amikor visszatér a Földre a nagy nyomorúság után.

Bár a Millennium érdekes téma sokak számára, mégsem tartozik a témáink közé, csupán azért térünk ki rá, hogy rávilágítsunk arra, hogy a Millenniumról való meggyőződésünknek nem kell befolyásolnia az Új Földről alkotott képet. A Millennium kérdése azzal foglalkozik, hogy a régi (jelenlegi) Föld Krisztus visszajövetele előtt pusztul el vagy ezerévvel, vagy hosszú idővel az Ő visszajövetele után. Mindazonáltal, attól függetlenül, hogy a régi mikor pusztul el, amikor ez bekövetkezik egy új Föld fog születni. A Biblia hangsúlyozza azt, hogy Isten örökkévaló uralma és a mi végső hazánk színtere nem ez a föld lesz, hanem az Új Föld, ahol Isten eredeti tervezése fog érvényesülni mindörökre, nem csupán ezer évig. Ennélfogva, nem az számít mennyire különböző szemszögből látjuk a Millennium kérdését, hanem az, hogy mindannyian közös nevezőre juthatunk, magunkévá tehetjük az Új Földről szóló teológiát.

A MEGÍGÉRT ÚJ VILÁG

Az Ó Szövetség próféciáinak kiemelkedő témája Isten földi királyságának a terve, amelyben igazság uralkodik. Ez általánosságban a földre vonatkozik, különösen pedig Jeruzsálemre. Ézsaiás többször is beszél az eljövendő új világról.

A Messiás „Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett” (Ézsaiás 9:7a). Dávid trónja egy földi trón volt földi múlttal és jövővel.

Az Ézsaiás 11:1-10-ben a Messiás küldetéséről a földön „Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett, megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai leheletével megöli a hitetlent.” (Ézsaiás 11:4). A bűn átkától szabadulást hozva a Messiás békességet hoz az állatvilág számára is: „És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlánkölykök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat.” (Ézsaiás 11:6). (Itt beteljesedik az a szabadítás, amelyről a Róma 8. beszél.). Ézsaiás azt mondja nem lesz fájdalom és romlás Jeruzsálemben „Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok és az ő nyugodalma dicsőség lészen.” (Ézsaiás11:9-10). (Erről beszél a jelenések 21-22).

Hol fog mindez megtörténni? Nem „odafenn” egy távoli mennyországban, hanem az Új Földön Jeruzsálemben. Ahogyan már a 9. fejezetben is láthattuk, az Ézsaiás 60 mindig nyitott városkapukról beszél, azért, mert nincs már ellenség. Szinte szó szerint visszatér ez a kép a Jelenések 21:24-26-ban, amikor János az Új Földről beszél, elmondja, hogy királyok jönnek és nemzetek, népek, akik gazdagságukat hozzák. Arról beszél, hogy Isten dicsősége ragyog majd nem pedig a nap és minden szomorúságnak és gyötrelemnek vége lesz (Ézsaiás 60:19-20) - két prófécia, melyeknek a Jelenések könyvében láthatjuk a beteljesülését.

Azonban az Ézsaiás 60 nem egyedülálló az örökké tartó ennek a nemzetekre és globálisan kiható megújulásnak, feltámadásnak a leírásával. „…és amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog neked Istened örülni. Kőfalaidra Jeruzsálem őröket állattam, egész nap és egész éjjel, szüntelen nem hallgatnak, ti, kik az Urat emlékeztetitek ne nyugodjatok! És ne hagyjatok nyugtot Néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet a földön… Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé” (Ézsaiás 62:5-7, 10.)

„Íme az Úr hirdette mind a föld határáig, mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte!” (Ézsaiás 62:11). Ez az állítás újra előjön a Jelenések 22:12-ben, Jézus Krisztus szavaival: „És ímé, hamar eljövök, és az Én jutalmam Velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az Ő cselekedete lesz”.

Istennek a földre vonatkozó uralmának előkészületeit nem lehet tisztábban leírni, mint ahogyan az Ézsaiás 65-ben van megfogalmazva: „Mert íme új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említettnek, még csak észbe sem jutnak….És vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava!...Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét…. A farkas és a bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén, így szól az Úr.” (Ézsaiás 65:17, 19, 21, 25).

Az egyháztörténelem folyamán voltak olyan Biblia tanulmányozók, akik úgy hitték az ezeréves uralmat, melyről a Jelenések 20-ban beszél az Ige, szó szerint kell értelmezni. Mások úgy hitték csupán jelképes értelemben van megírva. Én nem tudok megoldást adni erre a vitára. Nem arra akarnánk rámutatni itt, hogy az Ézsaiás 60 és 65. részében Krisztusnak szó szerint vett ezer éven át tartó uralmáról beszél az ige vagy az idő csak jelkép. Sokkal inkább arra szeretnénk rámutatni, hogy ezek az igék Krisztus örökkévaló uralmáról beszélnek az új földön.

A próféciák között gyakori, hogy egy része egy bizonyos korban teljesül egy másik része pedig egy másik korszakban. Meglehet, hogy ezek az állítások részlegesen teljesednek be, vagyis kezdenek beteljesedni a szó szerint értelmezett ezeréves uralom alatt- ez megmagyarázna néhány utalást a halálra, amelynek gondolata nem egyeztethető össze az Új Földdel. De figyelembe véve a szövegkörnyezetet, az összefüggéseket ezek a próféciák túlmutatnak egy időleges királyságon egy olyan földön, amely még mindig a bűntől fertőzött, melyen jelen van a bűn átka, a halál, és amely kárhozatra van ítélve. Ezek az igék egy örökkévaló királyságról beszélnek, egy messiási királyságról, uralomról az Új Földön, amely örökké fog tartani, amelyben egyáltalán nem lesz helye a bűnnek, átoknak vagy halálnak.

Az Új Föld lesz Isten királyságának színtere, az Új Jeruzsálem pedig az a hely lesz, ahol az emberek különösen kifejezik tiszteletüket, imádatukat Isten iránt: „Mert mint az új egek és az új föld, melyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképpen megáll a ti magvatok és nevetek. És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljő minden test engem imádni szól az Úr” (Ézsaiás 66:22-23).

Mindazok, akik kitartanak amellett, hogy a Jelenések 21-22-t átvitt értelemben, csupán jelképesen értelmezzék, Ézsaiás könyvét is csupán jelképesen kell értelmezniük. Azonban a Zsidó tudósok szó szerint értelmezik ezt. Minden részletét Jézus szó szerint értelmezte. A nép a Messiás eljöveteléért könyörgött, hogy eljöjjön és az Ő uralmát létrehozza a földön.

„(Krisztus feltámadása) nem csupán egy szellem megjelenéséről szól, hanem teljes egészében példa nélkül való, egyedülálló, az egész világot átformáló, a menyország képét előrehozó szuverén cselekedete a Teremtőnek, az első részlete a világ újrateremtésének.” - Bruce Milne-

Érdemes újra kijelenteni, hogy számíthatunk arra, joggal várhatjuk, hogy Ézsaiás próféciája a Messiás második eljöveteléről és az Új Földről szó szerint beteljesedik majd, mivel az ő próféciái a Messiás első eljöveteléről mind szó szerint, minden részletükben beteljesedtek (pl. Ézsaiás 52:13, 53:4-12). Amikor Jézus a tanítványokhoz szólt, mielőtt felemelkedett és mennybe ment, azt mondta, nem kell tudniuk mikor fogja Isten az Ő királyságát helyreállítani a földön (Ap.csel. 1:6-8), de nem azt mondta, hogy ők nem tudhatják, hogy Ő helyreállítja Isten Királyságát, uralmát. Végső soron Isten királyságát, uralmát helyreállítani a földön az Ő végső küldetése.

Gábriel angyal ezt mondta Jézusról Máriának: „Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik, és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának királyi székét, és uralkodik a Jákób házán mindörökké, és az Ő királyságának vége nem lészen” (Lukács ev. 1:32-33). Dávid trónja nem a mennyben van, hanem a földön. Isten földi, nem pedig mennyei uralma van a megváltás tervének központjában. Ez a földi uralom az, amely mindörökké megáll, tart majd az Új Földön.

A MESSIÁS FÖLDI KIRÁLYSÁGA

Isten népe nem tévedett, amikor azt várta, hogy a Messiás egy földi uralmat hozzon el, amelyben igazság lakozik. Éppen ez az, amit Isten megígért: „Hajoljanak meg előtte minden királyok, és minden nemzet szolgáljon neki” (Zsoltárok 72:11). Egy kifejezetten Messiásra vonatkozó rész ezt mondja: „… és uralkodik tengertől tengerig, és a folyamtól a föld határáig” (Zakariás 9:10).

Isten megígéri, hogy csodálatos jövőt tartogat Jeruzsálem számára, amelyben: „Ímé kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek dicsőségét…” (Ézsaiás 66:12). A békességben levő nemzetek elhozzák majd kincsüket az új Jeruzsálembe úgy, ahogyan a Jelenések 21:24 bemutatja azt.

Minden alkalommal, amikor a zsidó emberek köszöntve egymást azt mondják „Shalom” „Békesség”, kifejezik a szívnek Istentől kapott vágyódását, fohászát, hogy olyan világban vágyakozik élni, ahol nincs többé bűn, szenvedés, halál. Volt egyszer egy ilyen világ, amelynek csupán két ember örülhetett, élvezhetett és az állatok. De lesz még egyszer ilyen világ, amelynek örvend majd minden lakosa, mindazok, akik Krisztuséi.

Az Ézsaiás 66 elmondja, hogy békesség lesz Jeruzsálemben és Jeruzsálem minden nemzet központja lesz: „… Eljő az idő, hogy minden népeket és nyelveket egybegyűjtsek, hogy eljövén meglássák az én dicsőségemet… Mert mint az új egek és új föld melyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképpen megáll a ti magvatok és nevetek. És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr” (Ézsaiás 66:18, 22-23).

Ez a próféciát is, csakúgy, mint sok mást, világosan beteljesülni látunk a Jelenések könyvének későbbi fejezeteiben. Jeruzsálem ismét központi hely lesz az imádatban. Mert ez a Jeruzsálem az Új Földön lesz, nem elvárható részünkről, hogy úgy hívják, hogy az ÚJ Jeruzsálem? Pontosan így nevezi meg az ige (lásd. Jelenések 3:12, 21:2).

A Szentírásban ismétlődő ígéretek a földről, békéről, és Jeruzsálem központi helyéről a városok és nemzetek között be fog teljesülni. Ha bekövetkezne az ezeréves békeuralom, az csak előíze lenne mindennek. Mindazonáltal, a Millennium megfelelő értelmezésétől függetlenül az Ó Szövetség egyes próféciáinak végső színtere, ahol beteljesednek az Új Föld lesz, ahol Isten népe örökké fog élni (Ézsaiás 60:21).

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Kelemen Krisztina