„És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradt. És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott. Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek." – Márk 11:21-24

Sokak számára kérdés, miért keresett gyümölcsöt az Úr Jézus ezen a fügefán, mikor még nem jött el a fügeérés ideje. Ez azért volt, mert fügefák esetében a gyümölcsök hamarabb jelennek meg, mint a levelek. Ha egy fügefán tehát voltak levelek, ez a természet rendje szerint azt hirdette magáról, hogy gyümölcs is kell legyen rajta. Az Úr Jézus, mikor megközelítette a fát, gyümölcsöt keresve rajta, leveleknél többet nem talált. Erre mondja ki az ítéletet az Úr: soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki (14.v.). Természetesen ez az egész azért történt, hogy ez által is egy komoly igazságra tanítsa tanítványait. Az ember a legjobban akkor tanul, amikor saját szemével látja, tapasztalja a dolgokat, így tanít most itt az Úr Jézus. Egyik reggel a tanítványok azt hallják, hogy az Úr Jézus megátkozza ezt a fügefát, és a következő nap, amikor elmennek a fügefa mellett, látják, hogy a fa teljesen, gyökerestől kiszáradt. A tanítványok elámultak azon, hogy milyen ereje van az Úr szavának. Hozzá sem ért a fához (legalábbis az Igében nem olvassuk), csak szavakat mondott, és ebben olyan erő volt, hogy a fa teljesen az ő ítélete alá esett. Ezt látva a tanítványok elcsodálkoztak. Nézzük ezt meg, mire tanítja az Úr Jézus őket ezek után! Beszél nekik Isten erejéről, elmondja nekik, hogy ez az erő az ő rendelkezésükre is áll, és azt, hogyan juthatnak ennek birtokába.

A TANÍTVÁNYOK CSODÁLKOZÁSA

A tanítványok, mindezt látva, nem kis csodálkozással figyelték az eseményeket. Nagyon meglepődtek, főleg másnap, amikor meglátták újra az ezúttal már kiszáradt fügefát. Mi volt az, amin meglepődtek?

1. Az ítélet súlyossága. Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradt. És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradt. (20-21.v.) A tanítványok nagyon meglepődtek, hogy a fa teljesen, gyökerestől kiszáradt. Ezek a fák 8m magasra is megnőhetnek. Nem csak gyümölcseik miatt voltak hasznosak, hanem azért is mert árnyékot nyújtottak a forróságban. Az Úr Jézus ereje ismét lenyűgözte tanítványait.
2. Az ítélet gyorsasága. És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen? (Máté 21:20). Nem csak az ítélet súlyossága, hanem annak gyorsasága is meglepte a tanítványokat. Elámultak azon, hogy milyen hirtelen bekövetkezett az ítélet. Normálisan, ha egy fát kivágnak, nem azonnal szárad el, még egy pár napig a levelek élénkek, zöldek, és majd csak lassan, fokozatosan száradnak el. De ez itt hirtelen mindenestől kiszáradt. A tanítványok ebben is Isten kezét látták, mert a természeti törvények szerint mindez lehetetlenség volt.

Jó és hasznos, ha mi is elcsodálkozunk Isten erején! Lehet, nem látunk ma ehhez hasonló csodákat, de bőségesen látjuk és látnunk kell Isten erejét ma is a természetben. Minden évben látjuk, milyen hamar elmúlik a tél, a nyár, hogyan követik egymást az évszakok. Látjuk mi is, ahogy ősszel a fák lehullatják levelüket, és ez is éppúgy Isten erejéről tesz bizonyságot, mint az a csoda a fügefával. A föld, ahogy forog saját tengelye körül, és ad nekünk nappalt és éjszakát, vajon ez nem Istennek ereje? Ez ugyanolyan csoda, hacsak nem még nagyobb! Nagyon hasznos és jó a számunkra, ha néha, egy-egy éjszaka, feltekintünk a felhőtlen égboltra, és szemügyre vesszük a csillagok millióit, és elcsodálkozunk azon, hogy milyen erős Istenünk van nekünk, aki mindegyiket nevén szólítja.

Isten ereje hatalmasan megmutatkozik a természetben is, csak észre kell venni. Mert a természet Istene a kegyelem Istene is. Mert ugyanaz az Isten, aki adja a villámlást és mennydörgést, ugyanazt, mint akit édesatyánknak szólítunk, és aki családjába fogadott minket. Énekeljük szívből:

Nagy Istenem, ha nézem e világot, melyet teremtett szent „Legyen!” szavad,

Ha itt a földön millió lényt látok, kiket igazgatsz s táplálsz egymagad,

Szívem feléd ujjong örömtele: mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!

Szívem feléd ujjong örömtele: Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!

És ez az erő az Ő népe feletti gondviselésének része. Csodálkozzunk el mi is a tanítványokhoz hasonlóan Isten erején!

AZ ÚR JÉZUS TANÍTÁSA

A tanítványok ámulata és csodálkozása arra indította az Úr Jézust, hogy röviden tanítsa őket a hitről. Pedig azt várnánk, hogy a képmutatás bűnéről tart nekik itt tanítást, hiszen ez a fügefa és a csoda ezt a bűnt tárta fel, de nem ezt teszi, hanem a hitről beszél. Azért, mert a tanítványok az Úr Jézus Krisztus erejére csodálkoztak rá. Ez készteti őt arra, hogy a hitről szóljon nekik:

1. És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben. (22.v.) A tanítványok reagálása arra is rámutatott, hogy nem volt hitük. Az Úr Jézus most arra bátorítja őket, hogy legyen hitük. Ma is a legfontosabb és legszükségesebb dolog minden ember számára, hogy legyen hite Istenben. Annyira fontos az Istenbe vetett hit, hogy Isten egyedül ezt veszi figyelembe ahhoz, hogy elfogad-e minket, vagy sem. Mert hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Isten sokkal inkább vizsgálja a hitünket, mint bármi mást, amivel rendelkezünk. Isten előtt a legértékesebb: a hit. A világ viszont megveti, és nevetség tárgyává teszi ezt a hitet. A világ nem fog Nobel-díjakat osztogatni azoknak, akik hisznek Istenben, sőt, inkább a hitetlenséget promoválja. Ezért választási lehetőség előtt állsz. Vagy választod azt, hogy hitedet az élő Istenbe veted, és elnyered Isten tetszését, vagy pedig maradsz hitetlenségben, és talán éljenezni fognak e világon, de rajtad marad Isten ítélete. Mint látjuk, a hit (vagy annak hiánya) nagyon fontos szerepet játszik az életünkben.
2. Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, ami e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen. Az Istenbe vetett hit egy erőteljes ajándék. Hegyeket mozdíthat ki helyükről, és győzelmet arathat a legnehezebb körülmények között is az életünkben. Még egy mustármag nagyságú hit is nagy dolgokra képes. Ez a világ is nagy teret ad az erőnek. De a világon a legnagyobb erő még csak nem is hasonlítható össze azzal, amit a hit tud létrehozni. Akármilyen nagy erővel rendelkezzen is a világ, egyetlen lelket sem képes üdvözíteni. De a hit megmentheti a lelkünket. Ilyen ereje van! Van-e ilyen hited? Ha nincs, kérd Istentől!
3. És amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. Az Úr Jézus összeköti a könyörgést a hittel. Az imádság új szintekre emel minket, ha hittel imádkozunk. Itt az Úr egy ígéretet ad a tanítványoknak és nekünk, és ígérete akkor érvényes, ha hittel imádkozunk. De félreértés ne essék! Itt nem arról van szó, hogy ha elég sokat és elég erősen kérünk valamit Istentől, és meggyőzzük magunkat, hogy lesz válasz, akkor Isten meghallgatja könyörgésünket. Nem az imádságba vetett hitünkről szól ez az ígéret, hanem a hit által átitatott imádságról. Legyen hitünk Istenben, és ezzel a hittel imádkozzunk! Az ígéret a következő: amit kértek, mindazt meg is kapjátok. Ugyanezt olvassuk a Zsolt 37:4-ben „gyönyörködj az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.” Először gyönyörködni kell az Úrban, az Ő útjain járni, és akkor kéréseink egyvonalba kerülnek az Ő akaratával.

Isten olyan munkára hív minket, amelyhez szükségünk van erre a hitre és erre az erőre! (23.v.) A hívő ember maga is egy csoda. És a csodák csodája az lesz, amikor a hívő ember a mennybe kerül. Nem kis dolog a megöletett Bárány követője, katonája lenni. Tele vagyunk itt a földön kétségekkel, kérdésekkel, sokszor hitetlenséggel is, és ezeket az akadályokat akkorának látjuk, mint valami nagy hegyet, de Isten az ő erejével ezeket az akadályokat mind félre tudja tenni, és be tud minket vinni a mennyei honba.

Te és én, testvérem egy harcra vagyunk elhívva ezen a földön, és küzdeni kell, hogy megnyerjük a koronát. Lelki csodákra vagy elhívva, kedves olvasó, csodák sorozatát tapasztalhatod meg földi vándorlásod során, ha hiszel. És ezt a mindennapi harcot lehetetlenség lenne nekünk, gyenge embereknek véghezvinni, ha nem lenne segítségünkre Isten ereje minden egyes nap. Adjunk érte hálát! Mindenre képesek lehetünk, ha van hitünk Istenben!

Szerkesztette: Ónodi Kriszta