Ahogyan már láthattuk az előzőkben, lesz egy folytonosság a jelenlegi és az Új Föld között. Viszont, a Biblia tartalmaz olyan részeket, amelyeket olvasva azt hihetjük, hogy nem lesz az Új Földön Nap, sem Hold, sem tengerek. Ilyen lesz? Ha igen, akkor nem fognak ezek a dolgok hiányozni nekünk?
LESZ – E NAP ÉS HOLD AZ ÚJ FÖLDÖN?
Azok, akik úgy hiszik, hogy nem lesz Nap és Hold, általában a következő három igerészre hivatkoznak:
„És a városnak nincs szüksége a napra sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.” (Jelenések 21:23)
„És ott éjszaka nem lesz. és nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra, mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.” (Jelenések 22:5).
„Nem a Nap lesz neked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol neked, hanem az Úr lesz neked örök világosságod, és Istened lesz ékességed. Napod nem megy többé alá és Holdad sem fogy el, mert az Úr lesz neked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.” (Ézsaiás 60:19-21).
Figyeljük meg, hogy egyik igevers sem mondja, hogy nem lesz többé Nap sem Hold. (Alaposan olvasd át őket.) Arról beszélnek ezek az igék, hogy az Új Jeruzsálemnek nem lesz szüksége a Nap és Hold fényére, mert ezek fényét messze túl ragyogja majd Isten dicsősége. A harmadik igevers azt mondja, hogy abban az időben, amikor Isten népe bírja, uralja a földet örökkön örökké, a Nap nem megy le többé, és a hold nem fogy el, és nem fogják ezek uralni az eget, mert Isten fénye sokkal tisztább, túláradóbb lesz ezek fényénél.
Nem azon van tehát a hangsúly, hogy nem lesz többé Nap és Hold, hanem azon, hogy Isten dicsősége túlragyogja ezek fényét. Kinek lenne szüksége egy asztali lámpára amikor a fényes déli Nap ragyog fölötte? Kinek lenne szüksége Napra, amikor Isten dicsőségének fénye ragyogásával tölti be a várost? A Nap helyi és vannak határai a fényének, könnyen eltakarhatják a felhők. Isten fénye mindent átható, semmi sem vethet árnyékot rá, semmi sem takarhatja el.
Isten maga lesz az Új Jeruzsálem világossága, helyreállítva az eredeti képet, mielőtt a Napot és Holdat megteremtette volna. A fény léte megelőzte a fényt hordozó égitestek létrejöttét, sőt Isten lénye hozta létre ezek fényét (1. Mózes 1:3). Ismét itt egy remek példa arra, hogy a Biblia utolsó fejezetei bemutatják helyreállítva a Biblia első fejezeteinek képeit.
Ézsaiás ezt mondja: „Az Úr lesz neked örök világosságod” (Ézsaiás 60:19). János tovább megy és ezt mondja: „… és annak szövétneke a Bárány” (Jelenések 21:23). János elmondja az evangéliumában, hogy Jézus „Az igazi világosság eljött már a világba, amely megvilágosít minden embert.” (János ev. 1:9), és hogy ez az a fény, amely „… a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt” (János ev. 1:5). Ő örökíti meg Jézus szavait: „…Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (János ev. 8:12). János látja azt, amit Ézsaiás nem láthatott, hogy az Isten, aki a város világossága, maga a Messiás.
Ézsaiás ezt mondja Istenről: „És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a Neked feltámadt fényességhez.” (Ézsaiás 60:3). Az Új Jeruzsálemet nem csak Isten szentsége fogja beragyogni, hanem az Ő kegyelme is.
OTT SOHA TÖBBÉ NEM MEGY LE A NAP?
Vannak, akikben felvetődik a kérdés, hogy „ha az Új Föld telve lesz Isten világosságával, akkor soha többé nem látunk majd napfelkeltét és naplementét? Szereted a napfelkeltéket és naplementéket? Csalódottnak érzed magad, ha arra gondolsz, hogy soha többé nem láthatod őket? A mi napunk csak egyike a billiónyi megszámlálhatatlan napnak. Úgy gondolom sokkal több napfelkeltét és naplementét láthatunk majd, mint itt. És amikor azok egyikét megláthatjuk, nem hiszem, hogy átfut majd a fejünkön a gondolat, hogy bármi is hiányozna.
Figyeljük meg, hogy a Jelenések 22:5 azt mondja, nem lesz többé éjszaka. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ez jelképes jelentésű, és az Új Föld morális tisztaságáról és tökéletességéről beszél. A sötétséget a bűnnel azonosítja, mert az éj leple alatt cselekszenek leginkább gonoszul. A sötétség szinonimájává vált a kétségbeesett utazóknak, akik képtelenek megtalálni az utat. Paráznaság, iszákosság, bálványimádás, olyan dolgok, amelyek gyakran éjszaka történtek. Az elektromos fények modern korában nehezünkre esik megérteni mennyire rettenetes volt a régi időkben, amikor az utazó eltévedt vagy éjszakára a városkapun kívül maradt, mert azokat bezárták éjjelente, hogy megvédjék a város lakóit a portyázó banditáktól, tolvajoktól vagy megszálló hadseregektől. Kívül maradni a városon az éjszakában rettenetes kiszolgáltatottságot jelentett. Az Új Földön ez soha többé nem fog megtörténni.
Azonban látnunk kell, hogy a sötétség önmagában nem gonosz, Isten még a bűneset előtt teremtette (1. Mózes 1:5). Ugyanakkor, az éjszaka pozitív dolgokhoz is köthető: a családdal töltött idő egy fárasztó munkanap után, lehetőség a kapcsolatápolásra és beszélgetésre, lehetőség a szeretteinkkel együtt vacsorázni, az ige olvasásra és imádkozásra együtt.
Mivel Isten az első eget és égitesteket is arra teremtette, hogy az Ő dicsőségét adják tovább (Zsoltárok 19:1), amikor majd megteremti az új eget, az még inkább betölti majd ezt a hivatását, hogy Isten dicsőségét tükrözze. Ez azt is jelenti, hogy képesek leszünk meglátni őket. És ha ehhez akkor is szükség lesz sötétségre, ahogyan most is szükség van rá, hogy megláthassuk az égitesteket, akkor sötétség is lesz, és ha nem az Új Földön lesz, akkor valahol máshol, de biztosan megérthetjük majd Isten dicsőségét, az új égre tekintve.
Csak találgatok, de nem hinném, hogy ezek a részek örökös változatlan világosságról beszélnek az Új Földön, legalábbis az Új Jeruzsálemen kívül nem. Talán lesz csökkenő fény, mint az alkonyat fénye, az sem teljesen sötét. Talán a Szent Városban állandó növekvő ragyogás lesz, de ez nem feltételezi, hogy a környező városokban is.
Talán ahhoz, hogy megláthassuk az Új Ég égitestjeit el kell utaznunk a Hold távoli oldalára, vagy olyan helyekre, ahol a csillagok megfigyelését nem zavarja a fény. Képzeld csak el micsoda minőségű teleszkópokat készítettek, hogy egy kicsit is betekinthessenek mind abba, ami meghaladja az emberi képzeletet, és talán képesek leszünk megszámlálhatatlan csillagot meglátogatni, melyekről a ragyogó éjszakai égboltot fürkészve dicsőíthetjük Istent mind ezekért.
Hogyan lesz képes a szemünk elviselni az Új Jeruzsálem ragyogását? Az új testünk sokkal erősebb lesz, mint a jelenlegi. Mi a hivatásunk legnagyobb céljának megfelelően leszünk megalkotva, hogy Isten arcát megláthassuk- amely ragyogóbb minden napnál- anélkül, hogy megvakulnánk. Sőt nemhogy elfordulnánk ettől a hatalmas ragyogástól, sokkal inkább vonzani fog minket.
LESZNEK-E ÓCEÁNOK AZ ÚJ FÖLDÖN?
Az egyik zavaró és sokak számára csalódást okozó állítása a Szentírásnak az, hogy az Új Földön nem lesz tenger (Jelenések 21:1). Amikor ezt olvassuk talán arra gondolunk, hogy nem lesz meleg időben hívogató víz, nem lesz szörfözés, búvárkodás vagy szórakozás a vízparton, és nem lesznek többé azok a csodálatos tengeri élőlények sem. Ez elég rosszul hangzik.
Amikor a Biblia arról beszél, hogy ott nem lesz többé tenger, a lényege az, hogy nem lesznek a hideg és háborgó vizek, amelyek elválasztanak nemzeteket, összetörnek hajókat, és megfojtják szeretteinket. Nem lesznek fenyegető tengeri lények, sem mérgezett, sós tengervíz. Ez jó hír a számunkra.
Steven Lawson így beszél erről: „Az ősi népek számára a tenger félelmetes, ugyanakkor elképesztően rettenetes szörnyeteg volt, egy hatalmas vizes temető. Nem volt lehetőségük tájékozódni a nyílt tengeren. Egy felhős napon a Nap és csillagok irányt adó helyzete nélkül teljesen elveszettek voltak a hajóikban. A hajóik ki voltak szolgáltatva a viharos óceánok félelmetes hullámainak. Fel sem tudták becsülni hányan vesztek oda a tengeren. A tenger tehát egy hatalmas, átléphetetlen határt testesített meg a nemzetek és földrészek, és embercsoportok között.” Így tehát azoknak, akik abban az időben éltek az, hogy nem lesz többé tenger nagyon pozitív jelentést hordozott. Természetesen Isten volt a tengerek alkotója (1. Mózes 1:9-10). És mint minden más, amit Ő teremtett a tenger is nagyon jó volt (1.Mózes 1:31). Azonban az átok szörnyű hatással volt a teremtettségre. A tengerek, ahogyan ma ismerjük őket halálos veszélyt jelentenek az emberek számára. Azok a tengerek, amelyeket a teremtéskor alkotott Isten biztosan nem mérgezték volna meg, aki iszik belőlük. Úgy tűnik az átok hatása a tengerekre az, hogy veszélyt jelentenek az emberi életre, nem csak méreg miatt, hanem az áradások, cunamik és hatalmas hullámok miatt is, melyek sok ember halálát okozták az idők folyamán.
Ha valaki egyedül van, hagyd, hogy felnézzen a csillagokra. A sugarak, amelyek azokból a mennyei világokból jönnek, különbséget tesznek, a között, aki ő és a között, amit mind ebből felfoghat. Azt hihetnénk éppen ezért lett áttetszőnek tervezve a levegő, az atmoszféra, hogy az égi testek jelenlétét látva az ember folyamatosan érezze a menny fenséges jelenlétét. A városok utcáiról nézve, mennyire csodálatosak! Ha a csillagok csupán ezer évente egyetlen éjszakára jelennének meg, hogy is hihetnének és csodálhatnának az emberek, hogyan őriznék meg és adnák tovább az új generációnak Isten városának emlékét! De minden éjjel eljönnek a szépségnek ezek a csodálatos követei, hogy beragyogják az univerzumot figyelmeztető mosolyukkal. -Ralph Waldo Emerson-
Lawson ara is rávilágít, hogy azért sem lesznek tengerek, mert a tengerek, ahogyan mi ismerjük őket Isten özönvíz általi ítéletének a következményei. „Sok keresztyén tudós egyet ért abban, hogy a Noé korában történt özönvíz előtt nem voltak tengerek. Viszont, az özönvízkor felfakadtak a mélység forrásai, így lehetségessé vált hatalmas víztömegek létrejötte és mindent elárasztott az özönvíz. Aztán létrejöttek az óceánok a szilárd földrészek között, és ezek a nagy vizek határt szabtak, elválasztották egymástól azokat a részeket, amelyeket ma kontinensekként ismerünk, ugyanakkor elhatárolták egymástól az emberi nemzeteket. Az Új Földön azért nem lesz tenger, mert az eredeti formájában fog tündökölni a teremtettség.”
Egy másik szembetűnő jellegzetessége a bukás utáni természetnek, hogy a sós tengerek úgy működnek, mint egy nagy fertőtlenítő rendszer, amely tisztán tartja a földet és lehetővé teszi számunkra itt az életet. A sós tengerek méregtelenítik, tisztítják és óvják a földet. Ezek magukba szívják a levegőből a szennyeződést és piszkot. Az Új Földön a tisztításnak ez a módja feleslegessé válik.
Még ha szó szerint ez az igerész azt is jelenti, hogy nem lesz többé óceán, azonban ez nem feltételezi azt, hogy nem lesznek nagyobb víztömegek. A Jelenések könyvében arról olvasunk, hogy egy nagy folyó átszeli a fővárost (22:1-2). Mennyivel inkább lehet akkor víz a városon kívül is? A folyók mindig tartanak valahová. Lehetnek ott tavak. A világnak vannak olyan nagy tavai is, mint egy tenger. Az Új Földön még nagyobb tavak is lehetnek, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy nincs óceán, ahová a folyók folynának. A hatalmas tavak lehetnek olyanok, mint édesvizű óceánok.
Egy másik ok, amiért úgy hiszem, hogy lesznek nagy vizek az Új Földön az, ahogyan a 39. fejezetben is kifejtem ezt, meggyőződésem, hogy ugyanolyan állatok fogják benépesíteni az Új Földet, amilyenek a jelenlegi bolygónkat népesítették, népesítik be.
A legtöbb állatfaj vízben él nem szárazföldön, és a legtöbbjük az óceánokban él. (Biztosan nem jelentene gondot Istennek, hogy úgy alkossa újjá ezeket a fajokat, hogy képesek legyenek édesvízben élni.)
A Jelenések 21-22-ben és az Ézsaiás 60-ban biztos utalásokat találunk az Új Földre beszél az ige a megújult Mennyei Jeruzsálemről, „…Hozzád fordul a tenger kincsözöne és hozzád jő a népeknek gazdagsága” (Ézsaiás 60:5). Tovább olvasva beszél az ige benépesített szigetekről és hajókról, amelyek a tengeren utaznak: „Igen, engem várnak a szigetek, és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjüket és aranyukat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izrael Szentjének, hogy téged megdicsőített.” (Ézsaiás 60:9). Valahogyan a „tenger nem lesz többé” a Jelenések könyvéből és „a tenger kincsözöne” és a hajók, amelyek a tengeren utaznak az Ézsaiás könyvében leírtakból összeegyeztethetőek.
Mint olyan személy, aki szeret búvárkodni, felfedezni az óceánok vizeit órákon át figyelve ezt s csodálva a sokszínű halakat, nagy tengeri teknősöket, tintahalakat, rájákat s angolnákat, egyet értek az emberek ösztönös ellentmondásával, amikor arra gondolok, hogy egyáltalán nem lesz ott tenger. Több száz különböző féle halat láttam már, némelyikük sokkal lenyűgözőbb bármelyik szárazföldi állatnál. Elég sokszor merültem már ahhoz, hogy tudjam, hogy mennyire üdítő, sőt imádatra indító elmerülni az Isten által megalkotott világba, mely általában meghaladja az életterünket. Emlékszem, egy merülésre, amelyre egyik lányommal egy barátunkkal és az ő fiával mentünk. Hirtelen meghallottuk a bálnák dallamos énekét, ahogyan egymást hívták. Olyan hangosnak tűnt ez az ének, hogy azt hittük a bálnák bármelyik pillanatban megjelenhetnek. Szinte mozdulatlanul lebegtünk hallgatva a gyönyörű zenét és erőt, amely meghaladja az emberi szó kifejező erejét. Közelebb éreztem magam Istenhez abban a húsz percben, mint eddigi életem nagyrészében.
Az a meggyőződésem, hogy az Új Földön lesznek nagy vizek, ahol elmerülhetünk, talán oxigénpalack és maszk nélkül is. El tudod képzelni, hogy kínlódás nélkül órákon át vissza tudod tartani a lélegzeted? Képzeld el az édesvizet, amelyből szabadon ihatunk, olyan vizet, amelyben tágra nyithatjuk szemeink és a mélység állataival játszhatunk. Ez a víz tiszta lesz, nem úgy, mint a sós víz, frissitő, életadó, tiszta víz lesz, épp olyan, amilyet Cincz Vitéz talált Aslan országában (Narnia Krónikája- A hajnalvándor útja).
LESZNEK- E ÉVSZAKOK ÉS VÁLTOZÓ IDŐJÁRÁS AZ ÚJ FÖLDÖN?
Sok ember sosem gondolt még a Mennyország időjárására, mert nem úgy gondolnak a Mennyországra, mint egy valós világra. Vagy csak arra gondolnak, hogy az Új Földön csupán ragyogás és fény lesz örökké, felhők és eső nélkül.
Egy igerészben, ahol Isten menedéket ígér az Ő népének, és azt, hogy soha többé nem lesz éhség vagy félelem, ezt mondja: „És adok reájuk és az Én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében, áldott esők lesznek. A mező fája megadja gyümölcsét, s a föld megadja termését, és megtudják, hogy Én vagyok az Úr…” (Ezékiel 34:26-27).
Rossz dolog talán az eső? Nem, sőt nagyon is jó. Látni fogunk gyümölcsöző fákat az Új Földön. Meg fogja ezeket öntözni az eső? Feltételezhetjük, hogy igen. Változhat-e az eső hóvá a magas helyeken? Miért ne? Ha lesz ott hó, akkor az emberek majd játszhatnak benne, akár hógolyózhatnak vagy szánkózhatnak a domboldalakon? Természetesen. Épp úgy, ahogyan a feltámadott embernek lesz szeme, füle és lábai, az Új, feltámadott Földön is lesz majd eső, hó és szél.
Miközben ezeket a sorokat írom, egy hideg decemberi napon, erős szél fúj odakint. Csaknem meztelen fák utolsó leveleiket adják oda a szélnek. Közel ötven láb (kb. 15,24m magas) magas, lenyűgöző kékes zöld fák egész sorát hajlítja és csapkodja a szél. Ez az erőteljes, csodálatos kép, amely arra késztet, hogy imádjam Istent. Az első havat várjuk. A melegség és higgadtság, a védelmet nyújtó otthon érzése csodálatos. Arra késztet, hogy Isten oltalmazó, biztos kezére gondoljak. Sokszor volt ilyen érzésem dübörgő viharokban. A villámlás, mennydörgés, eső és hó mind Isten nagyságát hirdeti (Jób 37:3-6). Lenne tehát valami okunk, hogy arra következtessük ezek nem lesznek részei az Új Földnek? Egyetlen egy sem. Természetesen, ott senki sem sérül meg vagy hal meg az időjárás következtében. Senki sem fogja árvíz vagy villámlás miatt életét veszteni, épp úgy ahogy senki sem fulladhat bele az élet folyójába.
Az Új Földön élve túrázni is elmehetünk akár hóviharban is, úgy, hogy senkinek nem esik bántódása? Beleugorhatunk-e egy szikláról akár háromszáz láb (kb. 91,44m) magasságból is egy folyóba? Állhatunk- e majd a nyílt mezőn villámlás és mennydörgés közepette vidáman megtapasztalva Isten kezének erejét? Muszáj az Új Földnek pusztának, magas hegycsúcsoktól és sivatagoktól, vízesésektől és viharoktól mentesnek lennie, csak mert ezen a jelenlegi világon ezek fájdalmat és halált okozhatnak? A természet, beleértve az idő változását is az örömnek és nem a rombolásnak a forrásai lesznek. Ha már most csodálattal állunk Isten alkotásait szemlélve, még sokkal jobban fogjuk Őt csodálni a sokkal nagyobb alkotás láttán.
Minden évszakot szeretek: szúrós őszi levegőt, a gyönyörű sárga, narancs színű és piros leveleket, a természet hosszú búcsúját a nyártól, a tél hótakaróit, a tavasz frissességét, a nyár hívogató melegét. Honnan származnak mindezek? Az Úrtól, a mi Istenünktől, „Aki esőt korai és késői záport ad annak idejében, az aratásnak rendelt heteit megőrzi számunkra!” (Jeremiás 5:24).
Lesznek majd az Új Földön évszakok? Miért ne lennének? Néhányan egyetértenek azzal, hogy mivel az ősz és tél az elmúlásról szólnak, ezért nem lesznek a Mennyországban jelen. Nem vagyok meggyőződve afelől, hogy az évszakok múlása és szépsége a bűneset bukásának következményei lennének. Istent úgy mutatja be az ige, mint az évszakok Alkotóját, és nem tudjuk azt, hogy léteztek e már a bűneset előtt. (1.Mózes 8:22). A „nem lesz többé halál” a Jelenések 21-ből az élő teremtményekre, emberekre, állatokra vonatkozik első sorban és nem feltétlenül a növényzetre is. De ha még vonatkozna a növényekre is, Isten minden bizonnyal meg tudja alkotni az évszakok szépségét úgy, hogy a halálnak nem ad helyet.
FOGUNK- E HIÁNYOLNI DOLGOKAT A RÉGI FÖLDRŐL?
Vettél valaha jegyet úgy repülőre, hogy valami miatt átváltották a helyed első osztályra? Megbántad volna, hogy az első osztályra helyeztek? Azzal töltötted aztán az időt, hogy azon merengtél talán valamiről lemaradsz, hogy nem a régi helyeden utazol? A körülményeid megváltoznak a lábaidnak kis hely helyett nagy hely jut, sőt talán még lábtámasz is lesz, egy éppen megfelelő székről átkerülsz egy kényelmes székbe, a szendvics helyett egy igazi étkezést kapsz valódi tányéron. Az utaskísérők vigyáznak arra, hogy mindig tele legyen a poharad, a legfinomabb desszertet adják. Más szavakkal nem csak azt jelenti, hogy a középosztályra szólóhelyeden megszűnnek a zavaró dolgok, hanem azt, hogy a jó dolgok még annál is jobbak lesznek.
Az Új Földön látott fejlesztések messze meghaladják a régi föld jellemzőit. Sokkal inkább úgy tűnik majd, mintha a poggyász tartóból kerülnénk az első osztályra. A bűn, bukás és átok lesz, amit magunk mögött hagyunk. Minden vonatkozásában jobb és szebb lesz az Új Föld és nem fog romlani.
Ha hiányozna is nekünk bármi a régi földről az új földön biztosan ott lesz. Miért? Mert mindazt a jót megtapasztaljuk majd, amit Isten nekünk készített. Ő pontosan úgy alkot meg bennünket, hogy mind arra vágyakozzunk, amit Ő adni fog, így mindaz, amit a számunkra tervezett és elkészített kielégíti minden vágyakozásunkat.
* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye
Fordította: Kelemen Krisztina
