MILYEN LESZ AZ ÚJ FÖLD TÁRSADALMA?
Művészet, zene, irodalom, kézművesség, technológia, öltözködés, ékszerek, műveltség, ételek- mind a társadalom és kultúra részei, amely az Isten képmását hordozók kreatív alkotása. Az emberi kreativitás Istentől ered, hiszen Ő teremtett a saját képmására arra hívva bennünket, hogy alkossunk, és magunk is kreatívok legyünk.
Az emberiség dicsőíti Istent azzal, hogy kézbe veszi azt, amit Isten a semmiből alkotott, és formálni kezdi mindarra, ami az emberiség javára és Isten dicsőségére válik. Az egész univerzum az angyalokat és lelkes állatokat is beleértve, láthatja majd kreatív képességeink eredményét, és alkotásainkat, láthatja Isten képét bennünk, ezeken keresztül is Isten képmását hordozzuk. Ha ez már most igaz ránk, az Ő gyermekeire nézve, mennyivel inkább igaz lesz, majd akkor, amikor nem lesz bennünk semmi tökéletlen?
Mindabban várhatjuk a régi föld társadalmi dinamikájának továbbvitelét az Új Földre, ami nem a bukás következtében került a társadalomba vagy amit Isten nem nyilatkoztat ki másképpen. Igaz, hogy a motor megjelenésével a légszennyezés is megjelent és a balesetek. A nyomtatással, és könyvkiadással együtt istentelen könyvek, folyóiratok is megjelentek. A televízió megjelenésével együtt érkezett az erkölcstelenség dicsőítse, és a materializmus. A számítógépekkel az internetes pornográfia is együtt jött. Az atommag hasítását egy pusztító bomba és sok ember halála követte. Az orvostudomány előre lépésével az eutanázia és az abortusz jött. Azonban ezek a negatív velejárók nem feltétlenül kapcsolódnak, nem értelem szerű velejárói a kulturális fejlődésnek. Képzeld csak el, ha ezeket a dolgokat csak jó és igaz célokra használnák, ha nem szennyezné be őket a bűn…Hogyan képzeled el az Új Földet?
LESZNEK-E ETNIKUMOK, LESZ-E NEMZETI IDENTITÁSUNK?
Abraham Kuyper teológus ezt mondta „Nagyon nehéz számunkra, hogy bármilyen megállapítást tegyünk a mennybeli társadalomra vonatkozólag.” Ha a „mennyország” szó alatt Kuyper a köztes mennyországot értette, akkor helyes a megállapítás. A Szentírás ad némi bepillantást, de ezek nem teljesen következetesek. Azonban, ha a „mennyország” szó alatt az örökkévaló Mennyországot értette, akkor tévedett.
Az Ige bemutatja, hogy az örökkévaló Mennyország az Új Földön egy fizikálisan létező hely lesz, olyan fizikális környezet, amelyben fizikálisan, testben létező emberek dolgoznak, esznek, beszélgetnek, és különböző tisztségeket töltenek be. Élni fognak emberek a városon belül és kívül egyaránt, meglátogatják majd egymás otthonát, utaznak együtt, Istent együtt dicsőítik majd. A különböző nemzetek vezetői a népek és különböző kultúrák gazdagságát viszik majd Jézus Krisztusnak, Aki uralkodni fog örökkön örökké. Mindez csupán néhány utalás a társadalmi szerveződésre a Mennyben.
Lesz-e tehát etnikai vagy nemzetiségi identitásunk? Igen, lesz. A feltámadott Krisztus zsidó nemzetiségű? Természetesen. A feltámadás utáni DNS-ünk hibátlan lesz, romolhatatlan, de tartalmazni fogja az Isten által tervezett egyediségünket nemzetiségünk szerint is.
A vének ezt éneklik a Báránynak: „Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet és feltörd annak pecsétjét, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből és a mi Istenünk papjaivá és országa népévé tetted őket, és uralkodni fognak a földön.” (Jelenések 5:9-10). Kik fognak úgy szolgálni az Új Földön, mint királyok és papok? Nem olyan személyek, akik valamikor egy népcsoporthoz, törzshöz, nemzethez tartoztak. A nemzetiségi hovatartozásuk, különbözőségeik az örökkévalóságba is elkísérik őket.
A törzs egy személy tágabb családfájára vonatkozik, a nemzet pedig azokra vonatkozik, akik ugyanazt a nemzeti identitást kultúrát tudják a magukénak. Herman Bavinck holland teológus ezt mondja az Új Földről: „Mind azok a nemzetek- mindegyik a sajátos nemzeti jellemzőivel- az Új Jeruzsálembe viszik mindazt, amit Istentől kaptak, hogy ezzel dicsőséget adjanak és tiszteljék az Urat”.
Mint a jelenlegi, földi Jeruzsálem, az Új Jeruzsálem olyan lesz, mint a nemzeti különbözőségek olvasztó tégelye. Azonban a jelenlegi várossal ellentétben, az Új Jeruzsálemben levő nemzetek csoportjai eggyé lesznek Jézus Krisztus dicséretében. Örülni fognak egymás másságának, nem fognak tartózkodni vagy félni azoktól.
Sajnos, ebben a világban a bűn átkának következményeként gyakran van félreértés a nemzetek között. Megosztja őket a bűn, nem tűrik el egymás megjelenésbeli, nyelvi vagy kulturális különbözőségét. Amikor a zsidók és pogányok közötti megosztottságról beszél Pál apostol, így ír: „Mert Ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az Ő testben lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában.” (Efézus 2:14-16).
Krisztus meghalt a mi rasszizmusunkért, ezért a bűnért is. Az Ő kereszten végzett megváltó munkája halálba taszította a rasszizmust. Az emberiség és világ megváltása magába foglalja az emberek közötti kapcsolatok megváltását is, hiszen különböző nemzetek, emberek eggyé lesznek Krisztusban. Azok a rasszista csoportok, akik keresztyénnek vallják magukat éppen a keresztyénség ellentétei. Nem lesznek faji előítéletek vagy megkülönböztetések a Mennyben. Nem lesz többé a nemzeti, vagy faji felsőbbrendűség illúziója, sem a határok, területek miatt vívott viták és háborúk.
Egyes tudósok úgy vallják, hogy Isten képe több dimenziós „Nincs olyan emberi személy vagy csoport, aki teljességgel birtokolná vagy akiben teljességgel megnyilvánul Isten képe, tehát bizonyos értelemben ezt a képet együttesen hordozzuk és birtokoljuk. Isten képe mintegy szét van osztva az emberek között. Míg különböző személyeket és népeket látunk, különböző szemszögből kapunk bepillantást Isten képének teljességéből.”
Ha ez igaz, és én úgy hiszem, hogy az, akkor a rasszizmus nem csupán az emberek ellen elkövetett igazságtalanság, hanem Isten természetének visszautasítása is. Az új Földön soha nem fogjuk a bűnt ünnepelni, azonban ünnepelni fogjuk a különbözőséget annak biblikus értelmében. Soha nem fogunk másokat kihagyni semmiből. Szeretettel látjuk majd őket, vendégszeretetet gyakorolva mindenki iránt.
A földön levő békesség a mi Urunkban és Királyunkban, Krisztusban fog gyökerezni, Aki egyetlen forrása mindennek: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lukács ev. 2:14). A földön a békességet nem a különbözőségeink eltörlése hozza majd, hanem a Király iránti hűség egyesít minket, olyan hűség, amely felülemelkedik a különbözőségeken- sőt, gazdagítják a különbözőségeink. A nemzetek királyai és vezetői egyetértésben lesznek, mert eggyé lesznek a Király igazságában, és Vele együtt örvendeznek majd a különbözőségeik felett, dicsőséget tiszteletet adva az Ő kreativitásának és sokszínű jellemének.
MILYEN NYELVEKET FOGUNK BESZÉLNI?
Lesz-e egy központi, ország nyelve a Mennynek, amelyet majd beszélünk és amalyet érteni fogunk? A Szentírás azt mondja a különböző nyelvekről: „És hatalmas hangon kiáltották…” (Jelenések 10:7). Ez az egyesszámban írott szó hangon, egy közös nyelvre utal.
Ez lehet egy olyan nyelv amelyet a nemzetek a saját nyelvükön kívül beszélni és érteni tudnak majd. Vagy lehet a saját anyanyelvünk egy olyan nyelv lesz majd amelyet nem kell külön megtanulnunk egyszerűen érteni fogunk. Nincs arra utalás, hogy Ádám és Éva meg kellett volna tanulja Éden nyelvét, azonban nincs kétség afelől, hogy szókincsük megfelelő volt és bővült a használattal. Hasonló tapasztalatra tehetünk szert a Mennyben.
A Jelenések 5:10 -ben arról olvasunk, hogy Isten egyetlen Királysággá alkot minket. Egyetlen királyság, egyetlen világ, egyetlen kormány. Ez magával vonja egyetlen központi nyelv használatát.
Isten megteheti, hogy minden nyelvet megértsünk még ha nem is ismerjük őket. Az Ige többet is elárul erről. Bábel történetének leírásában láthatjuk mennyire fontos a közösen beszélt nyelv egy ideális társadalomban. „Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt… Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!... Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghez vigyék mindazt, amit elterveznek.” (1.Mózes 11:1,4,6).
Aztán Isten összekeverte a nyelvet, így a nagy várost nem tudták befejezni. Meg kell jegyeznünk itt, hogy igazából minden ember egyetlen nyelvet beszélt, ami képessé tette őket, hogy valami nagy dolgot megtehessenek. Azonban, mivel ők önmaguk dicsőítésével voltak elfoglalva, nem pedig Isten imádatával, így egy hamis egység részévé váltak, amelynek gonoszsága csupán fokozódott volna idővel a teljes önpusztításig. Mivel az emberek nem az Isten által tervezett célban voltak egyek, hogy az Ő dicsőségére kormányozzák a földet, Isten megfosztotta őket a romboló egységük forrásától, a közös nyelvtől.
Amikor az átkot Isten végleg elfordítja, Bábelt is elfordítja. Ahelyett, hogy az emberek a saját dicsőségüket keresve várost építenének, Isten fog számukra építeni egy várost, egyesítve őket az Ő dicsőségére. Az 1.Mózes 11-ben az emberek megpróbálták összekötni a mennyet a földdel az általuk tervezett város tornyával. A Jelenések 21-ben arról olvasunk, hogy Isten az Új Földre hozza a Mennyet, eggyé teszi az Új Földet a Mennyel.
Amikor az emberek újra egységben élnek és Isten dicsőségére gondozzák és kormányozzák az új földet, valószínű Isten visszaállítja majd az egyetlen beszélt nyelvet az emberek között. Miért? Azért, hogy könnyűvé tegye a kapcsolatteremtést, nem frusztrálóvá, és lehetővé tegye a kultúrák és személyek együttműködését.
Ez a mindenki által beszélt nyelv lehetővé teszi a számukra, hogy „semmi se gátolja őket abban, amit tenni akarnak”. Amikor az ember szíve gonosz és romlott, az nagyon rossz, amikor az ember szíve igaz, az jó. Az Új Földön minden amit eltervezünk, hogy megvalósítunk Isten dicsőségére lesz majd és a mi javunkra. Istennek akkor már nem kell megvédenie minket saját magunktól. Mi soha többé nem pusztítunk vagy használunk ki másokat csak azért, hogy elérjük a céljainkat vagy előbbre jussunk. A közös nyelv Isten különleges ajándéka lenne a számunkra, amellyel megerősödnénk, mint társadalom.
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a közös nyelv mellett megtarthatjuk a jelenleg beszélt nyelvünket is. Bár Bábelnél a nyelvek összezavarása átok volt, a Mennyben egybegyűltek esetében az, hogy minden népből, törzsből és nyelvből vannak ott arra utal, hogy Isten örökre eggyé teszi, egységet teremt az emberek között, mégpedig úgy, hogy nem a különbözőségeket törli el, hanem a bűnt.
Vannak, akik Bábel történetének alapján abban értenek egyet, hogy a nemzeti és nyelvi különbözőségek az Isten által megteremtett rend aberrációi, tehát rendellenesek. Éppen ezért szerintük teljesen értelmetlen olyan következtetésekbe bocsátkozni, amely szerint egynél több nemzet létezne majd az Új Földön. Azonban, ez a féle gondolkodásmód kihagyja a számításaiból azt, hogy Isten az emberi lázadás ellenére is véghezviszi tervét. Isten az (nem az emberi lázadás vagy a bűn átka), aki engedélyezte, hogy különböző nemzetek legyenek. „Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait.” (Ap.csel. 17:26). Még ha meg is haladja az emberi logikát és felfogó képességet (bár, véleményem szerint ennek nem kellene), a Szentírás részletezi, hogy lesznek különböző nemzetek és a különböző nemzeteknek lesznek királyai az Új Földön (Jelenések 21:24-26). Az, hogy különböző nyelven fognak -e majd beszélni, nézőpont kérdése, viszont a különböző nemzetekről félreérthetetlenül említést tesz az Ige.
Más nyelvek megértésével csak kiszélesedik az Istenről alkotott képünk. Lehetséges, hogy a mennyben például a dicsőítés szóra lesz egy olyan szavunk, amely minden nyelvben megjelenő sajátos jelentéseit, többletjelentéseit tartalmazza.
A nyelvi különbözőség Isten dicsőítésének széles skáláját hozza magával „…halljuk amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól” (Ap. csel. 2:11). Talán a mennyben hallunk majd más nemzetből való embereket, hogy egy bizonyos szót használnak Isten egy csodálatos tulajdonságára nézve, és talán azt fogjuk majd mondani ’Igen, ez az, pont így értettem, ez a megfelelő szó’.
A Mennyben a Kambodzsaiak összeteszik majd a kezeik és fejet hajtva fognak-e köszönni? Vagy a kenyaiak táncolni fognak a nemzetüket oly nagyon jellemző dobkísérettel? Talán az argentínaiak szeretni fogják a futballt? A kubaiak talán spanyolul fognak beszélni, a britek pedig angolul? Miért ne tennék?
Nem leszünk mindent tudóak, szóval valószínű nem fogunk minden létező nyelven beszélni, azonban az is bizonyos, hogy sokkal gyorsabban meg tudjuk majd tanulni azokat. Azok, akik nem vagyunk születésünktől fogva jó nyelvtanulási készségekkel felruházva, ámulni fogunk a képességeinken. A nyelvészek és fordítók, talán ugyanonnan folytathatják, ahol abbahagyták, sőt tovább fejlődhetnek még soha nem látott léptékben. Egy egész örökkévalóságon át tanulhatnak olyan sok nyelvet, amennyit csak szeretnének.
Milyen célt fognak a különböző nyelvek szolgálni az Új Földön? Tudva azt, hogy a nyelv része annak, hogy megértsünk embereket és kultúrákat, ahogyan új barátságokat kötünk a Mennyben, lehet megtanulva az ő saját nyelvüket, jobban megismerjük őket majd. Talán pár nap vagy hét alatt teljesen el tudunk majd sajátítani egy új nyelvet. Talán csak egy rövid beszélgetés folyamán, reggelizés közben, könnyedén megtanuljuk majd barátaink anyanyelvét, amelynek segítségével jobban megértjük őket és értékeljük Isten nagyságát.
MINDEN NÉP ÉS NYELV KÉPVISELVE LESZ A MENNYORSZÁGBAN?
Minden népből, nyelvből és nemzetből származó emberek sajátos módon fogják gazdagítani a Mennyben az Új Jeruzsálemet (Jelenések 5:9, 21:24-26). Dániel próféta így ír a Messiásról: „Hatalom, dicsőség s királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet Őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el és királyi uralma nem semmisül meg.” (Dániel 7:14). Éppen úgy, ahogy a gyülekezeten belüli különbözőségeink, különböző ajándékaink egymás javát szolgálják (1 Korinthus 12:7-11), a különbözőségünk is egymás javát szolgálja majd az új univerzumban. Cornelius Venema ezt írta: „A nemzetek különbözőségei közül semmi- sem a kulturális örökségük, a nyelvük, a művészetük, tudományuk, irodalmuk és technológiájuk- amennyiben ezek jók sőt kivállóak-nem fognak elveszni az új teremtésben.”
Gondolj csak bele, milyen lesz majd látni, ahogyan a kenyai maszály, a szudáni dinka, a hmong, a tibeti, az auka, az eszkimó, a macedón, a moldvai, a marokkói, a perui, és nemzetek százai, sok ezer ember együtt összegyűlnek majd, hogy Krisztust imádják. És mindazok a nemzeti és kulturális különbségek, amelyeken többé nem uralkodik a bűn, megmaradnak Isten dicsőségére!
Isten még a rosszból is tud jót kihozni. A Bábel fölött mondott ítélete hozzájárult ahhoz, hogy különböző nemzetek és nyelvek jöjjenek létre, amelyek majd dicsőséget adnak Neki, Krisztus megváltó munkája nyomán. „Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait.” (Ap.csel. 17:26). A nemzetek nem valami baleset folytán lettek megalkotva.
Bár, Izrael Isten szeme fénye, a Szentírás tele van olyan kijelentésekkel, amelyek arról beszélnek, hogy Isten terve az, hogy minden nemzetben megdicsőüljön. Isten azt ígérte Ábrahámnak, hogy „sok nép atyjává teszi” és azt mondta „a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi nemzetsége” (1 Mózes 17:4, 22:18). Tudósok többféleképpen is megkülönböztetik teológiai szempontból Izraelt és a Gyülekezetet, azonban az Új Jeruzsálem magába foglalja Izrael tizenkét törzsét (Jelenések 21:12) ugyanakkor úgy is nevezi, mint Krisztus menyasszonya, amely nem más, mint a Gyülekezet (Jelenések 21:9). Pál apostol ezt írja a galatabelieknek: „De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk” ( Galata 4:26). Istennek egyetlen menyasszonya van, azonban ezt a menyasszonyt sok különböző ember alkotja, akik mind gyógyulást nyernek majd mindabból ami elválasztotta őket, miközben megtartják az őket megkülönböztető jegyeket, melyekben Alkotónk gazdagsága megnyilvánul.
Isten általános kinyilatkoztatása révén Isten tudhatóvá tette az Ő jelenlétét az emberek és népek és kultúrák között: „Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon, bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt a mennyből, esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet.” (Ap.csel 14:16-17). Isten nem valami törzsi istenség. Ő minden kultúra fölött áll mégis mindegyikben felragyog. Minden kultúrának vannak emlékei arról, hogy volt idő, amikor az emberek ismerték Istent. Érdemes megfigyelni az ősi kínai nyelvet: a jel, amely az alkotás szó megfelelője olyan jeleket tartalmaz, amelyek a „szól”, „por”, „élet” és „sétál” szavakat jelentik. Az a jel, amely az „ördög” szó megfelelője a „titok”, „férfi” és „kert” szavak jeleit foglalja magába. A csónak szó jele pedig az „edény”, „nyolc” és „emberek” szavak jeleit foglalja magába, eléggé egyértelműen Noé bárkájára utalva. A kínai hívők erre alapozzák azt a bizonyosságot, hogy az ő ötezer éves nyelvük olyan időkbe enged betekintést, amikor a bibliai igazságok mindenki számára nyilvánvalók voltak.
Az, hogy Isten minden népből, nyelvből és nemzetből akar megváltani embereket arra mutat, hogy különlegesen is fontos számára, hogy a Biblia fordítások terjedjenek, minden missziós tevékenységet-főként pedig a még el nem ért nemzetek felé irányulót- vagy a Jézus film sok nyelvre való lefordítását beleértve.
Amikor látjuk Krisztus megváltását kiterjedni a népi különbségek ellenére, dicsőíteni fogjuk Őt. Amikor elképzeljük mindazt, amit a Biblia a feltámadott emberekről, nemzetekről és kultúrákról mond az Új Földön a feltámadott új univerzumban- sokkal nagyobbnak látjuk Istent.
FELTÁMADNAK-E AZ ŐSI KULTÚRÁK AZ ÚJ FÖLDÖN?
Krisztus visszajövetelekor a föld bűn okozta sebei mind begyógyulnak. Ez nem csak a veszélyes hulladékra vagy légszennyeződésre utal, hanem a kulturális és morális szennyeződésre is. A sebek begyógyulása magával hozza az eredeti állapothoz való visszatérést. Az új testünk eléggé hasonlóan néz majd ki, mint a régi testünk, ez segít a felismerésben, azt sugallja számunkra, hogy az új Föld is hasonló lesz a régi földhöz.
Az új Föld pontosan annyira lesz olyan, mint a mostani föld, amennyire az új önmagunk hasonlítani fog a régire. Talán lesz majd ott egy új Szent Heléna hegy vagy Himalaja vagy Alaszka, lesz-e majd új Bermudák, Kanada vagy Ausztrália?
Az új Föld nem csak megújult természeti formákat foglalhat majd magába, hanem újjászületett kultúrákat is. A nemzetek királyai kincseiket és dicsőségüket az Új Jeruzsálembe viszik (Jelenések 21:24,26). Nem csak egy nemzet lesz, hanem sok. Ez az utalás szolgál annak a gondolatnak alapjául, hogy a legjobb része a zenének, művészetnek, kultúrának meg lesz váltva, megtisztítva és tovább megy az Új Földre is.
Anthony Hoekema teológus szerint „Azokban az időkben a királyok többet jelentettek, mint politikai vezetőket, ők voltak annak a nemzet kultúrájának hordozói és képviselői, amely fölött uralkodtak. János itt a kulturális és művészeti kincseire gondol azoknak a nemzeteknek, amelyek benépesítik az Új Jeruzsálemet. … Az elkövetkezendő életben sok, különböző személyek fogják megőrizni egyedülálló tehetségüket. Ezek a képességek egy teljesen bűn nélküli közegben fognak fejlődni és kibontakozni, hogy új kulturális kincseket hozhassanak létre Isten dicsőségére.”
Minden terméke a művészetnek Isten Bárányáról szól majd, a föld királyai visszaadják hatalmukat és erejüket a Báránynak, Aki a trónon ül. Jézus az egyetlen, aki vérén vásárolta meg ezt a több nemzetből összetevődő közösséget, amelybe minden nyelvből, népből és nemzetből tartoznak emberek.
Az Ő megváltó munkája kozmikus méretet ölt.
-RICHARD MOUW-
Minden bizonnyal ezek a királyok, akik az ő „dicsőségüket” és „kincsüket” viszik az új világba, magukkal viszik nemzeti történetüket, etnikai identitásukat, szokásaik gazdagságát, művészetük formáit és tudásukat. Mindezek meg lesznek tisztítva, azonban ez sok helyet enged különböző kulturális ünnepeknek, közös étkezéseknek és más szokásoknak.
Hoekema azt is mondja: „Az a tény, hogy nem csak királyokat hanem nemzeteket is említ itt magával vonja azt, hogy a különböző etnikai csoportok kultúrák közötti versengés nem fog többé létezni, hanem ezek a kultúrák egymással harmóniában gazdagítják az életet a Szent Városban. Krisztus, aki ennek világossága, mindezeket a kulturális javakat az Ő szolgálatába állítja, az Atya dicsőségére.”
Ez az értelmezés teljesen összevág a Dániel látomásával a Messiásról: „Hatalom, dicsőség s királyi uralom adatott Neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet Őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg.” (Dániel 7:14). Egyenes kontinuitás figyelhető meg a régi föld királyságai és Isten örökkévaló királysága között az Új Földön. A földi királyságok nem pusztulnak el, hanem Isten népének lesznek továbbadva „A Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, Neki szolgál majd és Neki engedelmeskedik minden hatalom.” (Dániel 7:27).
Minden bizonnyal az uralom, amelyet odaadnak Isten népének nem szorítható vissza csak azokra a népekre, amelyek akkor fognak a földön élni, amikor Krisztus visszajön. Bizony azok az országok és uralmak, amelyekről Dániel ír- Babilónia, Méd- Perzsa Birodalom, Római Birodalom- már régen összeomlottak. Azonban Isten, az Ő újjá teremtő munkája által egyetlen pillanat alatt újjá teremthet nem csak létező hanem már letűnt népeket és országokat is. Nem csak találkozni fogunk majd az ősi civilizációkból származó megtért emberekkel, hanem járhatunk is majd ilyen civilizáció között. Vannak-e asszíriaiak, sunémiek, főniciaiak, babilóniaiak és görögök Isten megváltottai között.? Biztosan tudjuk, hogy vannak, mert nincs még létező vagy múltbeli civilizáció kizárva a „minden népből, nyelvből és nemzetből” (Jelenések 7:9). A mennyben Isten elhatározása szerint minden népnek, nyelvnek, törzsnek és nemzetnek lesznek képviselői.
Mivel a Szentírás részletesen elmondja, hogy az újjászületett nemzetek részei lesznek az Új Földnek, minden okunk meg van rá, hogy azt higgyük látni fogunk egy újjászült Egyiptomot, Rómát, Indiát és Kínát épp úgy, mint újjászületett kultúrákat az ókori Afrika minden részéről, vagy Dél Amerikából, vagy Észak Amerikából vagy Ausztráliából, Európából, beleértve azokat a kicsiny közösségeket, melyek kultúrájáról csak nagyon keveset tudunk.
Lehet szó szerint értelmezni azt, hogy „minden nyelvből, népből, törzsből és nemzetből”. Isten választott pogány nemzetekből is embereket a maga számára és férfiakat, nőket, angyalokat küldött hozzájuk, vagy álmokon és látomásokon keresztül szólította meg őket. Milyen népcsoportok fogják Krisztust dicsőíteni az Új Földön? Kelták, gótok, hunok, lombárdok, szászok, vikingek, szerbek, horvátok, szlovének, kánaániták, hettiták, főniciaiak, sumérok, asszíriaiak, perzsák, mongolok, asztékok, maják, inkák, és megszámlálhatatlan más civilizációk ősi és modern képviselői egyaránt. Olyan nemzetek és kultúrák támadnak majd fel Isten dicsőségére, amelyeket ma nem is ismerünk, és amelyek magukba foglalnak mindent, amely Isten dicsőségére szolgál és kizárnak mindent, amiben Ő nem gyönyörködik.
Talán különösen is érdeklődsz a középkori Európa iránt? Akkor talán örömmel építesz majd új kapcsolatokat azokkal, akik akkor éltek. Talán az új földön éppen ennek a kultúrának a szép változatában fogsz élni.
Talán spekulatívan hangzik ez? Úgy tűnik, nem csak engedélyünk van a Bibliából arra, hogy elképzeljünk fajokat, törzseket, népeket és nemzeteket, hanem megbízatásunk is. Úgyhogy csukd be a szemed, és képzeld csak el azokat az ősi civilizációkat.
Ne csak azt képzeld el, amilyenek voltak, hanem azt is amivé lesznek majd!
* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye
Fordította: Kelemen Krisztina
