TELJESÜLNI FOGNAK AZ ÁLMAINK ÉS ELVESZTEGETETT ALKALMAK VISSZATÉRNEK-E AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBAN?

Sok ember azt hiszi ez az élet az egyetlen. Hogy milyen életfilozófiát von ez magával? – „Csak egyszer élsz ezen a földön, szóval szerezz meg mindent, amit tudsz.”

Ha Isten gyermeke vagy, akkor nem csak egyszer élsz a Földön. Nem csak egy földi életed van. Lesz majd egy másik is, összehasonlíthatatlanul jobb és örökké tartó. Akkor az Új Föld lakosa leszel. Akkor majd hőn imádott Isteneddel lehetsz, és szerető szívű emberek között halhatatlanul, egy halhatatlan földön. Azok, akik a pokolba jutnak azok csak egyszer élnek ezen a földön.

Úgy használjuk azt a szót, hogy örök élet, hogy bele sem gondolunk, mit jelent igazából. Az élet a földi lét formája, amelyben mi dolgozunk, pihenünk, játszunk, és kapcsolatban vagyunk egymással, aminek folytán gazdagítjuk a kulturális és társadalmi életet. Igen, mi valamiképpen újra definiáltuk az örök életet, mégpedig úgy, hogy egy Föld nélküli létet jelentsen, azoktól a jellemzőktől mentesen, amelyek szerint itt az életet ismerjük. Az örök élet boldog élet lesz egy örökkévalóságon át, a Földi élet legszebb pillanataihoz hasonló, olyan lesz, amilyennek Isten eredetileg tervezte az életet a Földön. Mivel a Mennyben az élet legjobb, legkitűnőbb formáját fogjuk megtapasztalni, sokkal találóbb lenne a jelenlegi életünkre azt mondani, hogy csupán egy előélet, hiszen a java még hátra van.

BETELJESÜLHETNEK-E A NEM TELJESÜLT ÁLMAINK A MENNYBEN?

Az örökkévalóság szemszöge nélkül, anélkül, hogy elhinnénk, hogy a java csak ezután következik, azt a következtetést vonjuk le, hogy azok az embereke, akik fiatalon halnak meg, fogyatékkal élők, nem egészségesek, nem házasodtak meg, nem férnek valami miatt a keretbe, kihagyják a legjobb dolgokat, amiket ez az élet adhat. Az a teológiai nézet, amely ezt a gondolkodásmódot támogatja végzetesen téves nézet, mivel azt feltételezi, hogy a jelen életünk, aktivitásaink, kapcsolataink feljebbvalók az eljövendőknél.

Miről is van szó?

Vajon mit adhat Isten egy olyan hívő családnak, akik egy összetört életet éltek itt ezen a földön? Miért ne adhatná meg Isten, Aki gyönyörködik a megváltásban, az újjáteremtésben, hogy csodálatos időket tölthessenek együtt a családjukkal, amelytől meg voltak fosztva itt ezen a Földön. Lehet, hogy a vigasztalás Istene nem úgy fogja letörölni könnyeiket, hogy elfelejti az itt szenvedett veszteséget, hanem, hogy kárpótolni fogja őket az itt szenvedett veszteségért. A mi Istenünk nem csak elveszi a szenvedést, hanem kárpótol is sokkal nagyobb örömet tartogat számunkra, mint amit a szenvedés hiánya okozna. „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” (Róma 8:18).

Az Új Föld olyan lehetőségeket tartogat számunkra, melyekre mindig vágytunk, de sohasem kaptuk meg. Isten eredeti terve az volt, hogy az emberek boldog és teljes életet éljenek a Földön. Ha csak a jelenlegi életünk lenne az egyetlen esélyünk erre, akkor Isten terve meghiúsulna. Micsoda igazságtalanság lenne- sok becsületes, hűséges hívő, nélkülözés üldözések közepette sosem élhetett teljes életet, míg sok hűtlen, gonosz ember látszólag sokkal jobb körülmények között vagy jobb egészségben élt.

Isten nem igazságtalan, és nem ez az egyetlen esélyünk az életre a Földön. Az Új Föld tana világosan bizonyítja ezt. Alátámasztja ezt az ige is? Igen, láthattuk az előzőekben idézett szakaszokban is.

Lukács, az orvos, elmondja, hogy sok ember jött Jézushoz, hogy „hallgassák Őt és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész sokaság igyekezett Őt megérinteni, mert erő áradt ki Belőle, és mindenkit meggyógyított.” (Lukács 6:17-19). Gondoljunk csak bele, mi járhatott Jézus eszében, amikor Istennek ezekkel a képmás-hordozóival találkozott, foglalkozott, akiket megfertőzött a betegség, szegénység, lelki elnyomás, megkötözöttség. Ő nagyon jól tudta, hogy a világ tele van ilyen emberekkel és földi élete folyamán nagy részüket nem gyógyítja meg. Azt is tudta, hogy azok az emberek, akiket meggyógyított egy napon ismét gyengék lesznek és meghalnak, és fájó szívű szeretteik sírnak majd a sírjaiknál. Mit mondhatott Jézus ezeknek az embereknek? Lukács így írja le: „Ő pedig tanítványaira nézett és így szólt: ’Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket, mint gonosz nevet az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a Mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.” (Lukács ev. 6:20-23).

Jézus azt mondja az éhezőknek, hogy megelégíttetnek. Azok, akiknek könnyel vannak telve a szemei, nevetni fognak. Az üldözöttek, pedig ujjongani fognak. Miért? Mert nagy jutalom várja őket a Mennyben!

Három dologért adok hálát Istennek életem minden egyes napján:

hálát adok, hogy megengedte, hogy megismerjem az Ő alkotásait;

mélységesen hálát adok azért, hogy a hit fényével ragyogta be az éjszakámat;

mélységesen hálás vagyok azért, hogy várhatok egy másik életet –

egy örömteli életet, amelyet beragyog a fény, virágok és mennyei énekek.

HELEN KELLER

Hol lesz a Mennyország? A párhuzamos igerészben Jézus ezt mondja: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Máté ev. 5:3-5). A Föld a színtere Isten végső vigaszadásának, ott kárpótol majd életünkben elszenvedett igazságtalanságokért és tragédiákért. Ott fogunk élni, amit örökségül kapunk – az Új Földön. Minden áldás, amelyet Jézus ígért azon a helyen lesz a mienk, ahol élni fogunk, az Új Földön.

Ez az oka annak, hogy az Új Földön sok szülő és gyermekeik olyan dolgokat tapasztalhatnak meg együtt, ami ezen a földön nem adatott meg a számukra.

Álmaid romba dőlésének csalódásával élsz? A Mennyben teljesülni fognak! Talán a szegénység, betegség, háború vagy az idő hiánya miatt nem teljesülhettek álmaid? Talán soha nem érsz a végére annak, hogy megépítsd a csónakod, vagy megfesd a képet, amit elképzeltél, vagy, hogy megírd a saját könyved, esetleg elolvass minden könyvet, amelyet szeretnél? Jó hírem van a számodra: az Új Földön új esélyt kapsz majd, hogy ezt megtedd, és sok minden mást is.

Nem szeretnénk úgy élni, mint valami másféle teremtmények egy másik világban. Azt szeretnénk, hogy bűntelenek legyünk, egészségesek, így élhessünk a Földön, de háborúk, konfliktusok, betegségek csalódások és halál nélkül. Abban a világban szeretnénk élni, ahol az álmaink, a szívünk legmélyebb vágya valóra válik.

Pontosan ezt ígéri nekünk Isten Igéje.

A saját képtelenségünk, hogy ezt megélhessük számtalan sebet ejt rajtunk. Elcsüggeszt bennünket, feltételezve, hogy fogyatékossággal élünk, és azt hisszük, hogy most már soha nem fogjuk megtudni, hogy milyen egy tiszta réten szaladni vagy soha nem ismerjük meg az úszás élvezetét.

Az Új Földön tökéletes testben szaladunk majd át a réteken és tavakban úszunk. A legokosabb ember, akit Isten valaha teremtett, talán soha nem tudott megtanulni olvasni, mert nem volt rá lehetősége. Talán a zenei téren legtehetségesebb ember, soha nem fogott hangszert a kezében. A legjobb atléta talán soha nem nevezhetett be versenyre. A sport, amiben a legjobb vagy talán az a sport, amit soha nem volt itt alkalmad kipróbálni, vagy a kedvenc hobbid talán valami olyasmi, amire itt sohasem gondoltál. Az átok alatt élve rengetek lehetőségtől meg vagyunk fosztva. Az átok elfordítása, a testünk s Földünk feltámadása azt vonja maga után, hogy sok lehetőséget visszanyerünk, és sokkal többet kapunk mindazok mellett.

MILYEN ÖRÖMET TALÁLHATUNK AZ ÚJ LEHETŐSÉGEKBEN?

Joni Eareckson Tada ezt írja tolószékből: „Nem fosztottak meg attól, hogy teljes ember legyek- csak egy negyven éves késésen megyek át e téren, s Isten mindezeken át velem van, és megdicsőül. – Most már értem ezt. Miután bekövetkezik a halálom itt, ott a lábaimon állva táncolok majd.”

Peter Toon kifejti azt a csalódást, amelyet gyakran érzünk, és beszél arról a reménységről, amelybe kapaszkodhatunk: A legtragikusabb ellentmondása az emberi létnek abban a tényben van, hogy bármilyen élvezetet is találjunk ennek az életnek a dolgaiban, bármennyire is jó legyen az önmagában, mindig elvétetik tőlünk. A dolgok, amelyek után az emberek vágyakoznak nagyon ritkán felelnek meg az elképzeléseknek, és azon ritka esetekben, amikor ez így van, előbb – utóbb elvétetnek. … A keresztyén ember számára azok a törékeny, részleges múlandó morzsái a tökéletességnek, amelyeket megpillant a körülötte levő világban, és elhervadnak, ahogy kézbe veszi őket, újra megtalálhatóak lesznek, teljesek és tökéletesek lesznek Isten páratlan, mindent felülmúló szépségétől.

Isten elég hatalmas ahhoz, hogy ne csak valóra váltsa az álmaidat, hanem sokkal felülmúlja azokat a Mennyben. Amikor csalódottság és veszteség ér, amíg itt hűséggel szolgálod Istent, emlékezz: a veszteség csak időleges, a nyereséged pedig örökkévaló. Minden nap az Új Földön egy lehetőség lesz, hogy megélhesd azt, amiről a legnagyobb álmaid szőtted.

Természetesen, néhány álmunk egyáltalán nem méltó erre, és azokra nem is fogunk emlékezni. Azonban, azt hiszem minden okunk megvan arra, hogy elhiggyük, hogy az Istent dicsőítő vágyaink és álmaink, amelyek nem teljesültek a régi Földön, az Új Földön teljesülni fognak. Ha egy fiatal lány meghal, talán soha nem fog örülni és olyan dolgokat tenni, amelyeket Isten dicsőségére tehetne a Földön? Az átlagos válasz erre az, hogy „Krisztussal lenni sokkal jobb mindennél.” Ez a válasz nagyon helyes, és igaz, ám nem teljes. Miért? Mert Isten jövőt tervezett a számunkra, és ez nem csak a köztes Mennyországra vonatkozik, hanem ránk a feltámadás után az Új Földön.

Amikor fiatalok vagyunk arról álmodozunk, hogy asztronauták leszünk, atletizálunk majd, vagy nagy zeneszerzők leszünk. Ahogyan „felnövünk,” az álmaink összemennek és a realizmus gondolatai szivárognak bele, és rájövünk: sok álmunkat soha nem leszünk képesek megvalósítani. Az idealizmusunk pusztulása elrabolja a fiatalosságunk és életkedvünket. Idővel cinikusakká válunk, és azon csodálkozunk, hogy is álmodhattunk ilyen tervekről és célokról.

Amikor valóban megértjük azt, hogy Isten azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint a gyermekek, az Ő gyermekei, és egy új univerzummal ajándékoz meg és végtelen sok idővel, akkor hirtelen megértjük ezt. Megértjük, hogy lehetőségünk lesz beteljesíteni az álmainkat. Sőt, gyakorlatilag sokkal nagyobb álmaink lesznek, mint amilyet valaha is elképzeltünk volna. Az álmaink és vágyaink nőni, kiteljesedni fognak, nem kisebbedni. A gyerekek sosem mentesek a képzelőerőtől, reménytelenek, vagy cinikusak. Nagy álmaik vannak. Nem sorolnak fel száz meg száz okot, hogy miért nem valósulhatnának meg a terveik. Éppen az álmaik táplálják a képzelőerejüket, amely örömmel tölti el őket. Az örök élet az Új Földön lehetőséget jelent arra, hogy minden arra érdemes álmom megvalósulhasson.

A keresztyének számára a halál nem a kaland végét jelenti, hanem egy nyitott ajtót abból a világból, ahol álmok és kalandok csak zsugorodnak egy olyan világba, ahol az álmok és kalandok egyre csak növekednek és kiterjednek.

Ahogyan az Új Földön töltendő jövőnk felé haladunk, sok időt és lehetőséget veszítünk el itt – azonban visszakaphatjuk azokat ott. És amennyire Isten dicsőségére használjuk itt az időnk és lehetőségeinket, annál nagyobbak lesznek ott a lehetőségeink (Lukács 16:11-12; 19:17).

HOGYAN FOG BENNÜNKET A KÁRPÓTLÁS ÍGÉRETE ÉRINTENI?

Az örökkévalóság nézőpontjának a hiánya nem csak a csüggedésre tesz nyitottá, hanem a bűn felé is. Azt mondjuk magunknak, ’ha nem tapasztalhatom meg most, hogy milyen egy bensőséges kapcsolat, soha nem is fogom megtapasztalni’, vagy ’ha én most nem tudok valahová elmenni, soha nem lesz rá lehetőségem’. Ez után kétségbeesünk és hajlamosak vagyunk kiskapukat, rövidítőket keresni, hogy elérjünk oda ahová szeretnénk, vagy megkapjuk, amit akarunk. Ezzel kísérthetővé válunk, hogy paráználkodjunk, ne legyünk egyenesek, hazudjunk vagy lopjunk, vagy bánkódva, kapzsin, irigykedve éljük az életünk. Azonban, ha megértjük, hogy Új Ég és Új Föld lesz, amelynek a lakosai leszünk, lesz egy új univerzum tele új lehetőségekkel, akkor el tudunk engedni a jelenben dolgokat, annak reményében, hogy Isten számunkra jobbat készített.

A jelenben lemondva bizonyos élvezetekről, tulajdonunkról vagy hatalmunkról nyerhetjük meg ezeket odaát. Tehát nem csak a jelenben jelent egyféle virtust, ha áldozatot hozunk a szegényekért, hanem ez bölcs döntés is a jövőre nézve. Jézus azt mondta, ha segítünk a szükségben levőknek, akik nem tudják a segítségünket meghálálni, „Te pedig majd viszonzásban részesülsz az igazak feltámadásakor.” (Lukács 14:14). Azok a kincsek, amelyeket a Mennyben gyűjtünk, a mieink lesznek és örökké élvezhetjük azokat. (Máté 6:19-20).

Ha keresztyének vagyunk két lehetőségünk is van arra, hogy a Földön éljünk. Ez a mostani, az első, olyan, mint egy pont, alig kezdődik el már véget is ér. Nagyon rövid. A második lehetőség olyan lesz, mint egy vonal, amely örökké folytatódik. Mindannyian a pontszerű életben élünk, de ha okosan akarunk élni akkor a vonal szerű életnek élünk itt is.

Azt mondja az Ige „De új eget és új földet várunk az Ő ígéreté szerint, amelyben igazság lakik.” (2 Péter 3:13). Mégis, hányan közülünk várják valóban az Új Földet? Tudatosan? Naponként? Amikor elkalandoznak a gondolataid és arról gondolkodsz, ami téged leginkább foglalkoztat, mire gondolsz? Új kocsira talán, egy üzleti lehetőségre, a meggazdagodás útjára, egy vonzó férfira vagy nőre, talán egy derűs vakációra vagy az Új Földre?

Úgy néz ki sokkal több dolgot jobban vársz, mint az Új Földet. Azonban az, hogy ott élhetünk majd Jézussal, a listánk legelső helyére kell ezt emelje.

A feltámadott föld és feltámadott test várása nagy bátorítás lehet mindazok számára, akik itt betegségek közepette vagy valamilyen fogyatékossággal élnek, esetleg már nagyon idősek. Vannak, akik ágyhoz kötöttek és vannak, akik kerekesszékben élik az életüket, míg mások gondterheltek és összezavarodottak, képtelenek azt tenni, amit szeretnének. Azonban mindazok számára, akik a Jézuséi, ezek megváltoznak egy napon. Az Úr, Aki után vágyakozunk, a világ, amely után vágyakozunk a test, amely után vágyakozunk mindörökre a mienk lesz majd.

A JAVA MÉG HÁTRA VAN?

A betegség, szenilitás, fizikai képtelenség, vagy balesetek elkerülhetetlenül jöhetnek és halálhoz vezetnek. A halál elválaszt a szeretteinktől, szívszaggató véghez vezet. Az életünk vége, mielőtt meghalunk, gyakorlatilag nem is a vége. Egyenesen egy új életbe lépünk át. És egy napon, a feltámadás után újra a Földön élünk majd, mégpedig olyan örömteli és gazdag életet, hogy ez a jelenlegi életünk csak koldus árnyéka annak. Sok millió évvel később is fiatalok leszünk.

Társadalmunkban sok ember keres fel plasztikai sebészeket, tetet implantátumokat, és sok más módszerhez folyamodnak, hogy újra formába hozzák és javítsák a romlandó testet. Mindenáron ragaszkodunk a fiatalsághoz, végső soron teljesen hiába. Az Ige azonban örök fiatalságot, egészséget, szépséget és boldogságot ígér nekünk Isten jelenlétében, a lelki családunk körében. Még nem a mienk ez, de a mienk lesz a halottak feltámadásakor.

VÖLGYEKBEN VAGY CSÚCSOKON VAGYUNK AZ ÁBRÁN?

A következő diagramm a Krisztusban hívők jövőbeni biblikus életét szemlélteti. Az ábrának azon része, amely ezt a földi életet szemlélteti tartalmazza az egyetlen süllyedést, amely a fizikai és mentális hanyatlást hivatott szemléltetni, amelytől olyan sokan szenvednek életidejük előrehaladtával. Azonban a halál után egy hatalmas visszafelé mozdulás figyelhető meg, amikor a hívő azonnal Krisztussal lesz, a köztes mennyországban. Mégis, annak ellenére, hogy ez hatalmas előrehaladás még mindig nem ez a csúcs a hívő számára. Fel fogunk támadni és egy feltámadott Földön fogunk élni. Az ismeretünk és élettapasztalatunk és képességeink, erősségeink oda is elkísérnek és gyarapodni fognak. Más szavakkal sosem érjük el életünk csúcsát.

Annak teljes tudatában írjuk ezeket a sorokat, hogy nem sokáig leszünk már ezen a földön. Az itt töltendő időnk nagyon rövid. Azonban, amikor azt mondjuk, hogy „itt” akkor az azt jelenti, hogy az átok alatt, és „ott” a szabadság vár, az átoktól mentve, akkor miért akarnak az emberek mégis inkább itt lenni, mint ott?

Minél messzebb kerülünk itt a földi erőnk és teljesítő képességünk csúcsától, annál közelebb kerülünk a köztes Mennyországhoz és majd egykor az Új Földhöz is. A keresztyén számára a halál csupán egy ajtó Krisztushoz, Aki legyőzte a halált, és meg fogja semmisíteni. Ezért, ha közeleg a keresztyén életében a halál, azt kell mondjuk, hogy jó irányba halad. 

Ha megértjük, hogy teljesítményünk és képességeink csúcspontját nem ebben az életben érjük el, akkor gyökeresen megváltozik a romló egészségi állapotunkhoz való hozzáállásunk, amely egyébként elkeserítene, bántana vagy talán haraggal vagy irigységgel töltene el. Az idős emberek tudnak irigykedni a fiatalokra mindazért, amit azok még megtehetnek. A fogyatékossággal élők is tudnak irigykedni másokra, mindazért, amit megtehetnek. De amikor ezek az emberek megértik, hogy az Új Földön szerzett tapasztalatok, a kapott képességek sokkal meghaladják azt, amit itt bárki megteheti, akkor ez várakozással tölti el őket, igaz vigasztalással, és képessé teszi őket, hogy valóban örülni tudjanak a fiatalok és egészséges embereket látva, mindenféle irigység és bántalom nélkül.

A Krisztus nélkül élő emberek csupán ezen a földön tudnak a legjobb formájukra, erejükre visszatekinteni anélkül a reménység nélkül, hogy valaha is visszakapják. Az emlékeik maradnak nekik egyedül, és még azok az emlékek is megkopnak. Viszont idősen vagy ágyhoz kötve a keresztyének nem vissza fele tekintenek, az emberi életük csúcsára, hanem előre tekintenek, reménységgel és várakozással.

Amikor mi, keresztyének tolókocsiba kerülünk, vagy betegágyba jutunk és úgy érezzük feladja a testünk, emlékeztessük magunkat „Még nem értem a csúcsra, még csak közel sem jutottam hozzá. A legerősebb és legegészségesebb állapotunk itt csupán sápadt előképe annak, amilyenek az Új Földön leszünk.”

Ez nem csak egy szép álom. Ez Isten ígérete a számunkra. Épp úgy igaz, mint a János 3:16 vagy bármi más, amit a Biblia mond nekünk.

Amikor a vak énekíró Fanny Crosby írta azt a sort „Megláthatjuk dicsőségét”, nagy jelentőséggel bírtak és bírnak ezek a sorok, mert ebben az életben ő nem láthatott semmit. Azt mondta mindenkinek, hogy ne sajnálják őt azért, mert nem láthat, mert az első arc, amelyet majd látni fog Krisztusé lesz. A látása örök gyógyulást nyert 1915-ben, amikor meghalt és elhagyta ezt a világot.

Dallas Willard ezt mondja Az isteni összeesküvés (The Divine Conspiracy) című művében:

Sok hűséges keresztyénnel találkoztam, akik hitük ellenére mélységesen csalódottak, ami az életük alakulását illeti. Néha ez csak attól függ, hogyan fogják fel az öregedést, ami arra készteti őket, hogy úgy gondolják nincs már számukra jövő. Azonban sokszor a körülményeknek vagy rossz döntésnek következtében, vagy mások cselekedetei miatt, az, amit szerettek volna valóra váltani az életükben végső soron nem valósult meg. Fájdalmasan próbálják összerakni, hogy mit tettek rosszul, vagy azon rágódnak, hogy egyáltalán velük volt-e Isten.

Ezeknek az embereknek a vívódásai igazából abból fakadnak, hogy nem realizálják, nem hiszik el, hogy az életük még igazából előttük van. Hogy csak ennek a jelenlegi életüknek érkeztek a végéhez, ebben a testben töltött életnek a vége ez, és nem olyan fontos, hogy véget ér. Az a fontos, hogy milyen emberré lettek közben. A körülmények vagy más emberek nem uralkodnak egy ember jelleme felett, vagy a fölött az élet felett, amely végtelen és készen vár bennünket Isten Királyságában.

El fog jönni az idő, amikor nem leszek képes teniszezni, biciklizni, vezetni, könyvet írni vagy olvasni azokat. Talán szörnyen szenvedek majd valamilyen betegségtől mielőtt meghalok. Talán a feleségem vagy a lányaim ülnek majd az ágyam szélén és nyugtatgatnak majd, hogy nincs baj, megint csak a képzeletem játszott velem. Én ezt nem várom, de a várakozásom túllát ezen. Először is arra tekintek, hogy az én Jézusommal leszek, másodsorban arra, hogy szeretteimmel lehetek, harmadsorban, Krisztus visszajövetelére és a testben való feltámadásra, negyedsorban pedig arra, amikor megvetem lábamat örökkévaló otthonomban, az Új Földön. Úgy érzem sírni, örülni, kiáltani és nevetni szeretnék egyszerre, ha csak rá gondolok.

A fogyó éveim, heteim vagy napjaim, lesznek azok a napok, amikor utoljára lát a családom. Újra együtt leszünk majd és egy napon olyan testi és értelmi képességünk lesz, amely messze meghaladja az e földieket. Egy nap olyan ragyogással, észjárással, örömmel és erővel társalgunk majd, amilyet el sem tudtunk képzelni.

Ennek az életnek a nagy pillanatainak a bimbói nem hullanak le és halnak meg, hanem sokkal szebb, nagyobb pillanatokká virágzanak, amelyek mindegyike értékes lesz számunkra. Minden, amit Isten iránti ragaszkodásból Tőle függve teszünk megmarad az örökkévalóságban. Nem szabad pazarolni az életet. Apró és sokszor észrevétlen tettek, amelyekkel Krisztust szolgáljuk az eljövendő életbe való befektetéseink, ahol a mai hűségünk örökre gazdagon megtérül.

„Hála az Úrnak, hogy a java még ezután következik”. Ez az imádságunk. Egy napon Isten eltörli a bűnt és a keserűséget, épp úgy, ahogyan az építők elhordják a romokat, hogy új épületet kezdhessenek.

AZ ÚJ LEHETŐSÉGEK UTÁNI VÁGYAKOZÁS, HOGYAN VÁLTOZTAT MEG MINKET?

Miután Colombus felfedezte az új világot a spanyolok olyan érméket verettek, amelyekre az volt írva ’Plus Ultra’, ami annyit jelent ’Több odaát’. Ez olyan üzenet volt, amely kitágította a látóhatárt azok számára, akik azt hitték csak annyi a világ, amit ők ismernek belőle.

Mi folytonosan örülni fogunk az Új Föld csodáinak, azonban ne feledjük, hogy az új ég ígéretét is kaptuk, magába foglalva csillagokat, bolygókat és kozmikus csodákat, amelyek láttán megborzongunk. Plus Ultra – mindig lesz valami új, amit felfedezhetünk a mi Istenünkről. Az Ő új univerzumában, mindig lesz tovább.

Isten maga is élvezni fogja az általa teremtett új univerzumot, és mi az Ő örömébe lépünk majd be. Mivel Isten lényéből merítünk, amely soha nem fogy ki, soha nem fogyunk ki az örömből és szenvedélyből. Isten teremtményei pedig sohasem fogynak ki a szépségből, hiszen a Teremtő visszatükröződik bennük.

Az életünk örökké tart. A lakhelyünk egy új univerzumban lesz, sokkal több káprázatos csillagászati csodával, és ott képesek leszünk átlátni a felhőkön vagy egészen föléjük emelkedni.

Még nem vagyunk túl a legjobb dolgokon. A föld a bolygók, csillagok és galaxisok még nincsenek túl a javán. Olyanok, mint a haldokló phoenix, amely újra feltámad valami sokkal különlegesebbé- halhatatlanná.

Alig várjuk, hogy megláthassuk a káprázatos meteorzáporokat, csillag rendszereket, galaxisokat az új univerzumban. Alig várjuk, hogy hosszan nézhessük ezeket azokkal az egykor vak barátainkkal, akik egész e földi életük során azt hallották, hogy mi mindenről maradtak le, néhányuk talán azt hitte soha többé nem fog látni, fájlalták az élet eseményeit, képeit, amelyeket nem voltak képesek észlelni vakságuk miatt. Ezek az elrejtett szépségek fel lesznek fedve a számukra és a mi számunkra is.

Plus Ultra – több van odaát. Ha ismerjük Jézust te és én, mi akik sohasem értük el a létünk csúcsát, ott leszünk, és látni fogjuk a természeti csodák végtelen sorát, amelyek mind- -mind Isten dicsőségét tükrözik majd… semmi sem lesz majd ami elhomályosítja a láthatárt.

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Kelemen Krisztina