Nehéz időket élünk, de mivel az Úr ilyen időkről figyelmeztet minket, a keresztyén ember nem lepődik meg a válságos időkön. Ilyen szorult helyzetben, válságos időkben minden ember valamilyen menedéket keres. A természetes, testi ember természetes, testies eszközökben keresi a menedéket. A gazdag odafut a vagyonához, a képmutató a hazugságaiban keres menedéket, az erős pedig az erejében bízik. De az Istenben hívő ember Istent választja menedékének, oltalmának. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt. 46:2) Nehéz időkben, boldog az az ember, aki Istent választja menedékül. Mint ahogy a kiscsirkék is az anyjuk, a kotló szárnyai alá menekülnek veszély idején, úgy menekül a hívő is Istenhez nehéz idők esetén.

Isten válságos, nehéz időkben is hív minket magához. Meg akar szólítani, hogy oltalmat találjunk, ahogy a következő igében is olvassuk: „menj be népem, menj be szobáidba és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag.” (Ézs. 26:20). Nagyon sokan ezt az igét most szó szerint értelmezik, hisz elzártan, karanténban vannak sokan házaikban, szobáikban. De ez az ige sokkal messzebb fut, és sokkal mélyebb jelentéssel is bír. Nézzünk meg egy pár igazságot ebből az igéből.

Kiket szólít magához Isten? Kiket hív, hogy oltalmat nyújtson nekik: „menj be népem!” Csakis és kizárólag az ő gyermekeit hívja magához. Őket hívja be egy belső szobába, hogy ott oltalmat kapjanak. Hogyan válunk Isten gyermekeivé? Csakis a Jézus Krisztusba vetett hit által, az Őhozzá való őszinte fordulásunk, megtérés által.

Hova hív minket? „Menj be szobáidba…”. Az igemagyarázók - habár vannak eltérő vélemények - mind megegyeznek abban, hogy itt nem fizikai házról, szobákról van szó, hiszen akiknek Ézsaiás ír, azoknak, akkor, nem voltak házaik, szobáik. Akiknek meg voltak, azokat ezek a házak nem tudták megmenteni az ellenség kezéből. Mit értünk tehát itt szobák alatt? A legtöbben Isten tulajdonságait, ígéreteit és népe felé való gondviselő kegyelmét értik. Ezek szobáknak vannak nevezve, mert Isten népének javára vannak előkészítve, hogy oda meneküljön veszély idején.

Szűrjünk ki egy pár lényeges igazságot ebből az igéből, ami figyelmeztetésül, de bátorításul is szolgálhat ezekben a napokban.

Van olyan idő, időszak, amikor Isten kiönti haragjának poharát a földre

Az Ige beszél bús haragról, ez Isten haragjára utal. Volt már erre példa a múltban, és lehet most is ilyen időt élünk. Bárki is hozná el hozzánk a nyomorúságot, mi tudjuk, hogy Isten küldi. Semmi nem történhet az ő akaratán kívül. Minden, ami a földre érkezik, először átmegy Isten trónja előtt, és egyeztet Isten tökéletes és bölcs akaratával. Azt is tudjuk, hogy Isten megszabja minden nyomorúság mértékét és idejét. Nem a teremtmény vagy a természet kezében van ez a dolog, hanem Isten kezében. Vége lesz ennek a járványnak is. Bátorodjék a szívünk!

Ezek a szorult és válságos idők, habár kényelmetlenek, mégis szükségesek és hasznosak. Létezik, hogy ez a járvány is lehet hasznos? Kinek?

A világ számára. Ilyenkor ugyanis Isten az ő igazságosságát és szentségét ragyogtatja fel újra a sok hitetlenség és gonoszság ellen, ami a világban van. Megmozgatja a bűnben veszteglő világot. Országok, királyságok, nemzetek, népek, családok, egyének, mint az álló víz vagy tócsa, hajlamosak megposhadni, megromlani, ha hosszabb ideig állnak. Ezért az Úr megtisztítja a világot egy-egy ilyen szorult, válságos helyzet által, amikor veszedelmet küld az emberekre. Ézsaiás ír erről: „ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.” (Ézs. 26:9). Ez az egyik oka annak, amiért Isten az ő haragjának poharát kiöntheti a földre, azokra, akik biztonságban érzik magukat. És amikor Isten a mennyből így prédikál, és egy pusztító járványként küldi ítéletét a földre, ez sokkal hatékonyabb lehet, mint az ő szolgáinak 100 vagy 200 prédikációja. Mert lehet, hogy azok, akik az igehirdetések sorozatára aludtak, és nem tudtuk őket sehogy sem felébreszteni, most hogy Isten meglátogat egy járvánnyal, megijednek, felébrednek, odafigyelnek és elkezdik Istent keresni.

Isten népe számára. Addig, amíg mások ilyenkor félelemtől elhalnak, a hívők a hitüket elő kell szedjék, és gyakorolniuk kell azt. Mert ezek által Isten az ő saját népét is tisztítja. Oda kényszeríti az övéit, hogy szorosabban közelítsenek Istenhez és egymáshoz is. Jobban kezdik értékelni Isten házát, a hívőkkel való közösséget. Meg van tehát Istennek a terve ezzel a járvánnyal is, higgyük ezt el! Javunkra tudja ezt fordítani, ha szeretjük Őt.

Istennek ez a bús haragja, amiről olvasunk, érintheti a benne hívőket is

Csak azért, mert hívők vagyunk, ez nem garancia arra, hogy ez a vírus nem fertőzhet meg minket is. Senki ne gondolja, hogy a hívők érintetlenek lesznek, amikor Isten kiárasztja bús haragját a földre. „Így szól az Úr: Íme, én reád megyek, és kivonszom kardomat hüvelyéből, és kivágok belőled igazat és gonoszt.” (Ez. 21:3) Sodoma népe, amikor Isten haragját vonták magukra, méltán rászolgáltak erre a büntetésre. De Istennek a büntetése nagymértékben érintette az igaz Lótot is, és az ő házanépét, lakását, mindenét.

Ha most őszinték vagyunk, sok esetben mi hívők, az Úr népe, mi is rászolgáltunk, hozzájárultunk ehhez a haraghoz, büntetéshez a bűneinkkel. A gonoszságok mennyiségét nem csak a hitetlen világ, hanem a hívők is növelik és szaporítják, sajnos. És az Úr látja ezt, szívében megszomorodik és haragra gerjed.

Néha, amikor Isten így kiönti bús haragját a földre, ezzel nemcsak a testi, fizikai kényelmünket forgatja fel, hanem a lelki kiváltságoktól is megfoszt minket. Megszűnik a nyilvános istentisztelet, közösséget nem lehet gyakorolni. Ebben mi, mint keresztyén emberek, meg kell lássuk Isten kezét. És amikor Isten ezeket a kiváltságokat elveszi, akkor kezdjük értékelni igazán azt, és rájönni arra, hogy „milyen jó és gyönyörűséges, amikor együtt vannak az atyafiak”. Milyen értékesek a kapcsolataink! Mintha Isten most ezt kérdezné tőlünk: Nehéz lett nektek a közösség gyakorlása, nehéz imaházba menni hétköznap, a testvérekkel közösségben lenni? Akkor bezárom az imaház ajtaját! Nehéz nektek szeretni egymást? Akkor ne is találkozzatok egymással! Sírunk a közösség után, ahogyan a Zsoltárok 137-ben áll: „ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat.”. És a hívőnek jobban fáj a lelki kiváltságok elvesztése, mint a testi kiváltságok elvesztése. Sírunk az Úr, az Ő hajléka, a lelki kiváltságok után. Bánkódnunk kell nekünk is bűneink miatt, hogy nem értékeltük igazán lelki kiváltságainkat, hogy kapcsolataink egymással megromlottak. Térjünk meg ebből most igazán!

Minden szorult vészhelyzetben Istennek gondja van az Ő népére

Isten ezt a teremtett világot úgy hozta létre, hogy minden lény jobban szeresse és féltse azt, ami az övé. Minden szülő elsősorban a saját gyermekeit védi. Isten is az övéit, az ő gyermekeit helyezi oltalmába. Hamarabb és jobban megindul Isten szíve azon, hogy népének védelmet, biztonságot nyújtson, mint ahogy azt a legszeretőbb édesanya teheti gyermeke számára.

Az Ige gazdagon bizonyítja ezt. Amikor Isten kiöntötte haragját a földre, és elküldte az özönvizet, ott volt egy igaz ember Noé, akit Isten megőrzött a bajtól és védelmébe helyezett. Amikor Sodomát ítélte, az igaz Lótot megvédte. A 2 Péter 2:9 szerint: „Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket.” Lót egyáltalán nem is sejtette, hogyan, milyen módon fog megmenekülni. De az Úr tudta. Noé sem tudta, amíg Isten nem mondta neki, hogy készítsen bárkát. Ezért bízzunk benne, mert Ő meg tudja most is őrizni az övéit! Istennek gondja van ránk, minden egyes gyermekére, minden családra, gyülekezetre, lelkipásztorra. Azok a szobák tehát Isten tulajdonságait, ígéreteit és gondviselését jelentik, amiket hittel meg kell ragadnunk, hogy ilyen időkben, mint amilyen ez, menedéket találjunk. Bízzunk Istenben és az Ő gondviselésében!

A lelkipásztoroknak különösen meg kell erősödniük most ebben. Mert az emberek ilyen viszontagságos időkben őket jobban lencsevégre veszik, jobban figyelik, mint máskor és ezért nekik kell bátorságot, hitet önteniük Isten népének szívébe. Lássák meg az emberek rajtunk, keresztyén embereken, hogy ebben a bizonytalan időben, rendelkezünk egy biztos alappal, mi bízunk Istenben és az Ő gondviselésében! Tegyük magunkévá tehát ezeket a lelki kiváltságokat, és zárjuk be ezek mögött az ajtót, ne engedjük, hogy az ellenség ellopja ezeket tőlünk! Vigyázzunk a lelkünkre!

Viharos napok jönnek, de Isten biztosított a számunkra menedéket. És ilyen időkben - különösen az Istenben bízóknak - foglalatosok kell lenniük az imádkozásokban és könyörgésekben. Nem annak van az ideje, hogy egymás ellen forduljunk, hanem hogy összefogjunk, összetartsunk és bátorítsuk egymást.

„Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha. A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem. Légy sziklaváram, ahova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.” (Zsolt. 71:1-3)

Sok kitartást, türelmet, még több testvéri szeretetet és ennek gyakorlását kívánjuk a kedves olvasók életére ezekben a nehéz időkben!

- a KMKH blog munkatársai