JÉZUS KRISZTUS FŐPAPI IMÁJA

Imádság saját magáért, Ján 17:1-5

Imádság a követőiért, Ján 17:6-19

Imádság a Gyülekezetért, Ján 17:20-26

János Evangéliumának 17. része az Úr Jézus főpapi imáját tartalmazza. Ez az Úr Jézus leghosszabb imádsága, amit a Szentírás megörökít. De, ami sokkal fontosabb, az Úr Jézus szolgálatának egyik végső gyöngyszeme ez az ima. Az Úr Jézus összes imájának ez a koronája. Egy olyan igeszakasz, ami előtt érdemes lehúzzuk mi is a sarut a lábainkról, mert szent az, amit meg akarunk közelíteni. János evangéliumának ez a 17. része az egyik legkülönlegesebb és legcsodálatosabb része az egész Bibliának. Egyedülálló üzenetet tartalmaz, nincs még egy ilyen az egész Szentírásban. Egy olyannak az imádságát tartalmazza, aki úgy beszélt, mint ahogy soha ember nem beszélt, és úgy imádkozott, mint ahogy még soha ember nem imádkozott. A legbölcsebb hívő ember is vallomást kell tegyen itt, hogy olyan mélységes dolgokat tartalmaz, amit fel sem tudunk fogni emberi észjárással. Philipp Melancthon az egyik nagy német reformátor mondta az 1500-as évek táján: nem hangzott el soha sem a mennyben, sem a földön még egy olyan dicsőséges, szent, gazdag és komoly imádság, mint ez. Egy olyan imádság, igeszakasz, amit félelemmel és reszketéssel közelít meg minden igehirdető, nehogy azzal, amit mondani akarunk, csak romboljuk az értékét. John Knox a híres skót reformátor minden nap a feleségét kérte, hogy olvassa fel neki ezt a részt, és a halálos ágyán is ezzel az imádsággal távozott az örök hazába.

Ez az imádság a hívő emberek vigasztalásának és örömének egyik legnagyobb forrása, mert tartalmazza az Úr Jézus csodálatos közbenjáró munkáját minden hívő emberért.

Igazából ezt az imádságot kellene nevezzük az ÚR IMÁDSÁGÁNAK, és nem a Mi Atyánk-at, ahogy sokan mondják. A Mi Atyánk igazából a tanítványok imádsága, mert nem lehet az Úr imádsága az, hogy: bocsátsd meg a mi vétkeinket. Az Úr Jézus ezt az imát azután mondta el ott a fölső szobában, miután nagyon fontos tanítást ad a tanítványoknak. Ezért jó dolog minden tanítás után imádkozni! Ez egy fontos része az istentiszteletnek!

Az Úr imádságának három része van: először saját magáért imádkozik (1-5v.), majd a tanítványokért (6-19v.) és végül a gyülekezetért (20-26v.). Nézzük át együtt mindazt, amit az Ige megörökít az Úr Jézus imádságával kapcsolatosan! Kívánjuk, hogy áldás legyen minden kedves olvasónak!

AZ ÚR JÉZUS TESTTARTÁSA. 1.v.

„és felemelve szemeit az égre, és monda.” Az Úr Jézus ezt az egész imádságot így mondta el, hogy a szemeit az ég felé emelte. Igaz, hogy az Isten imádat külső megnyilvánulása még nem minden, de mégis elég sokat elárul arról a személyről, aki imádatát kifejezi. A megfelelő magatartás elengedhetetlen, amikor Istentiszteletről van szó. Ha az igaz Istentisztelet, imádat nem befolyásolja a mi külső megnyilvánulásunkat és testtartásunkat egy szent és jelentőségteljes módon, akkor a mi istentiszteletünk hiányos! Amikor imádkozunk, becsukjuk a szemünket és néha le is borulunk. Néha állva imádkozunk és felemeljük mi is tekintetünket, ahogy az Úr Jézus is tette itt. De nem lehet meghatározni csak egyetlen fajta testtartást az imádság számára, hogy csak az a helyes.

De az Úr Jézus esetében, az, hogy tekintetét az égre emelte, elárulja először azt, hogy az Úr Jézus elméjében, gondolatában a mennyország, az odafentvalók központi és jelentős helyet foglaltak el. Az ő gondolatai nem földiek, hanem mennyeiek voltak. Sajnos sok embernek az elméje túlságosan el van foglalva a földiekkel és nem tudnak azon felülemelkedni. Van olyan is, hogy az ember felemeli fejét mikor imádkozik, de a szíve mégis a földiek felé van hajolva. És Isten látja ezt, őt nem lehet becsapni.

És az, hogy felnézett Istenre, az kifejezte azt is, hogy ott volt a tisztelet a szívében Isten iránt. Nem lenézünk Istenre, hanem felnézünk rá! Amikor imádkozunk, a megfelelő tiszteletünket is meg kell mutassuk Isten iránt. Ha nem tiszteljük Istent a szívünkben és a külső magatartásunkban, amikor imádkozunk, akkor imánk hiábavaló. Nem várhatjuk azt, hogy Isten meghallja imánkat, ha nem tiszteljük Őt.

AZ ÚR JÉZUS MEGSZÓLÍTÁSA. 1.v.

„Atyám!” Ebben az egész imában, az Úr Jézus 5x szólítja meg Istent úgy, hogy Atyám! Ez nem csak a viszonyra utal, ami a Fiú és az Atya között van, hanem az Úr Jézus érzelmeit Isten iránt is kifejezi. Mert az Úr Jézus Isten szeretett Fia: Ő az én szerelmes Fiam, mondja az Atya a Fiúról! Egy olyan érzelmi kapcsolat kettőjük között, amihez mi emberek nem igazán tudunk hozzászólni. Számunkra ez felfoghatatlan! Megalázta magát Isten előtt. Ha Ő ezt tette, mennyivel inkább kell ezt nekünk tenni!

AZ IMÁDSÁG IDEJE. 1.v.

„Eljött az óra.” Itt az Úr Jézus konkrétan a Golgotára utal. Pontosan arra, hogy eljött az ideje annak, hogy az ő földrejövetelének legfontosabb mozzanata megtörténjen. Azzal, hogy eljött az óra – ő itt nagyon sokat mond! Az emberiség történelmének legfontosabb órája volt az! Mert az volt az az Óra, amikor a Dicsőség Királya bűnné lett az ő népéért és elviselte testében, lelkében a Szent Isten haragját és büntetését a bűnök miatt. Az volt az az óra, amikor sok ószövetségi prófécia beteljesedett, azok, amik mind erre az órára mutattak. Az volt az az óra, amikor Isten megengedte a kígyónak, a Sátánnak, hogy az asszony magvának sarkára taposson. Az volt az az óra, amikor a nap is elbújt szégyenében és megszűnt világítani. Amikor a föld is az ő pályájáról kibillent. De az volt az az óra, ami a legnagyobb örömöt hozta a menny számára. Az volt az az óra, ami akkor és egy örökkévalóságon át a legnagyobb dicsőséget hozta a Mindenható Istennek!

Az örökkévalóság szempontjából az órák órája volt az! Semmi sem volt olyan fontos az egész világtörténelem folyamán, mint az a bizonyos óra! Semmilyen háború, csata, politikai esemény vagy természeti katasztrófa nem tudja fölülmúlni annak az órának a jelentőségét. Ez volt az az óra, amiért Jézus Krisztus testet öltött és földre jött! Semmi másért nem kellett volna emberi testet öltsön az Úr Jézus, csak ezért az óráért! A történelem során sok óráról számoltak már be a hírek, de szinte mind figyelmen kívül hagyja ezt az órát! De ez volt a legfontosabb óra!

„Eljött!” Ez a szó rámutat itt erősen Isten erejére. Mert a Sátán veszettül és kétségbeesetten azon volt, hogy Jézus Krisztust távol tartsa ettől az órától. Az egész ószövetség ideje alatt ő arra igyekezett, hogy megakadályozza a Messiásnak azt a tervét, hogy ez a bizonyos óra eljöjjön! A Sátán megpróbálta Jézus Krisztust megölni már a születésekor és még több ízben is az ő földi szolgálata során. De egyetlen ember vagy teremtmény sem tehette rá a kezét az Úr Jézusra, amíg el nem jött ez az óra - Ján 7:30 „Akarják vala azért őt megfogni; de senki sem veté reá a kezét, mert nem jött még el az ő órája.” De az a szó, hogy eljött – egy erős bátorítás nekünk arra nézve, hogy Isten betartja az Ő ígéreteit. Isten minden ígéretére végül ki fogjuk tudni mondani: eljött! Ha Isten ígérte, akkor minden bizonnyal bekövetkezik, mint az a bizonyos óra!

AZ ÚR JÉZUS KÉRÉSE. 1.v.

„Dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged.” Ennek a kérésnek két része van. Az első része a Fiúval kapcsolatos, a második az Atyával. Az, hogy itt az Úr Jézus azt kéri, hogy az Atya dicsőitse meg őt, ez egy támaszért való fohászkodás. Azt kéri itt Istentől, hogy valósítsa meg a testet öltés végső célját, tetőfokát a keresztrefeszítésben, a megváltásban. És ebben a kérésben benne van nem csak a kereszthalála, hanem a feltámadása is. Győzedelmesnek lenni ezekben azt jelenti, hogy a Fiú megdicsőül ezek által. Ez itt a kérés első fele.

De ha a Fiú dicsőséget kap, akkor az Atya is! Ezért, mi, ha tisztelni akarjuk az Atyát, akkor tisztelnünk kell a Fiút! Egy fontos igazság – ha azt akarjuk, hogy Isten megdicsőüljön, akkor nekünk tisztelnünk és dicsőítenünk kell a Fiút minden időben! És soha semmi és senki nem hozott az Atyára nagyobb dicsőséget és tiszteletet, mint a Fiú abban a bizonyos órában! Abban, hogy meghalt és feltámadt. Mert az az óra mutatja be legjobban és legerőteljesebben Isten szentségét, bölcsességét, igazságát, kegyelmét és szeretetét.

Ezért dicsőítsük a Fiút és az Atyát!

AZ ÚR JÉZUS HATALMA. 2.v.

„Amiként te hatalmat adtál neki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, amit neki adtál.” A Sátán elejétől kezdve egy hatalomra vágyó teremtmény volt, de nem rendelkezik minden hatalommal, csak korlátolt hatalommal. De az Úr Jézus teljes hatalommal rendelkezik, amit az Atya ruházott rá. A világ nagyrésze úgy viselkedik ma is, mint a Sátán. A legtöbb ember hatalomra vágyik és ezt a hatalmat jogtalanul akarja magának eltulajdonítani. Lehet ezt látni a politikában, de a mindennapi élet különböző területein is sajnos. A feminizmus például olyan hatalmat szeretne a nőknek szerezni, amit Isten soha nem szánt nekik. Isten rendelte el úgy, hogy a férfié legyen az autoritás és a hatalom a családban. A bűn létezése óta az emberek hatalomra vágynak és ezt minden áron meg akarják maguknak szerezni. De az Úr Jézus ezt a hatalmat jogosan kapta és az az Övé és senki sem tudja tőle azt elvenni. És ez a hatalom az Övé is marad, ahogy Pál írja a Fil 2:9-11 „Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

És mi célból kapta az Úr Jézus ezt a hatalmat? „hogy örök életet adjon mindennek, amit neki adtál.” Az Úr Jézus a megváltás nagy munkájáért kapta ezt a nagy hatalmat. Még csak nem is azért, hogy ezzel csodákat tegyen, gyógyítson stb. Ezt fontos meglátni! Ezért kapta és Ő ezzel nem élt vissza, hanem ezt a hatalmat erre a célra használta. És ha nekünk is adatott valamilyen hatalom Istentől, akkor a fő cél, amiért kaptuk, az ez – hogy az embereket az üdvössségre vezessük! Te mire használod hatalmadat? Saját magad számára, személyes nyereséged érdekében, vagy mások hasznára?

AZ ÚR JÉZUS KIJELENTÉSE. 3.v.

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." Ebben az Igében az Úr Jézus egy nagyon fontos kijelentést tesz az örökélettel kapcsolatosan. Hogy megismerjenek téged! Itt az Úr Jézus nem csak egy értelmi ismeretről beszél, mert azzal rendelkezik az ördög is. Ez az ismeret az ember szívében lakozik, nem csak a fejében. Olyan ismeret, ami az ember egész életét befolyásolja. Ez nem csak egy elméleti, hanem egy gyakorlati ismeret. János írja le a legjobban, az 1 Ján 2:3-ban „És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.”

És erre az ismeretre csakis Jézus Krisztus által tehetünk szert. Aminek az eredménye, jutalma örök élet! Ezért, Istennek az ismerete Jézus Krisztus által a legfontosabb ismeret amire az ember szert tehet. És íme, elérkeztünk a Gyülekezet legfontosabb missziójához, szolgálatához. Miért létezik a Gyülekezet? A Gyülekezet missziója nem az, hogy mennyünk ki szerte a világba, hogy tanítsuk az embereket arra, hogyan kell mezőgazdaságot vezetni, vagy céget, vagy kórházt – habár ezek jó dolgok. A Gyülekezet fő rendeltetése és szolgálata, hogy az embereket Isten ismeretére elvezessük Jézus Krisztus által. A Gyülekezet missziója lelki téren fut, nem világi, fizikai téren. Jó, ha ezt a fontossági sorrendet mi is betartjuk. Mert nem sokat érünk a többi ismerettel, ha Isten ismeretét elhanyagoljuk!

AZ ÚR JÉZUS TELJESÍTMÉNYE. 4-5.v.

„Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam te nálad a világ létele előtt.” Ez az Ige az Úr Jézus teljesítményét mutatja be szolgálata során.

Figyeljük meg, mivel kezdi: én dicsőítettelek téged. A mi szolgálatunkat igazából az jellemzi, hogy ki kapja érte a dicsőséget. Minden szolgálatban a cél ez – hogy dicsőítsük Istent! Hol? Az Úr Jézus úgy mondja: e földön. A legnehezebb hely, ahol Istennek dicsőséget szerezhetünk az a föld. Mert itt van a legnagyobb ellenállás ezzel szemben. És itt a földön dicsőítette meg a Fiú az Atyát, a legnehezebb helyen. Ő a legnehezebb, legveszélyesebb helyen is dicsőítette Istent és szolgált neki. Ezért, kedves testvérem se te se én nem érvelhetünk azzal, hogy a körülményeink nehezek, ezért nem dicsőíthetjük Istent, nem szolgálhatunk neki. Nem csak a könnyű helyeken – a gyülekezetben – hanem kint a világban, a munkahelyen, hitetlen, vad környezetben is dicsőíteni kell Istent.

„Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál.” Milyen nemes, szép, példamutató az, amikor elvégezzük azt, ami ránk van bízva. A munkát megkezdeni nagyon könnyű – de elvégezni, bevégezni, egészen más! Nem az a lényeg tehát kedves testvérem, hogy hány munkába fogsz bele, hanem az, hogy hány munkát végzel be. A hűségünket igazából ez mutatja meg: elvégezni a munkát! Hogyan tudjuk mi is elvégezni a ránk végzett munkát? Legyünk olyanok, mint az Úr Jézus, aki a kereszten is mondott egy olyat: elvégeztetett! Meghozta a munkáért a legnagyobb áldozatot, életét adta. Lehet, hogy mi nem kell életünket adjuk, hogy elvégezzünk egy munkát, szolgálatot, de hogy nagy áldozatba kerül, az biztos! Áldozat nélkül egyikünk sem fogja tudni elvégezni a ránk bízott feladatot!

Az Úr segítsen minket erre! Hogy munkálkodjunk és szolgáljunk Isten dicsőségére, ne a saját dicsőségünket keressük! Ne azért, hogy az emberek dicséretét nyerjük el, hanem azért, hogy Isten dicséretét nyerjük el! Mert amikor az emberek dicséretét, elismerését keressük, az mindig romlásba, megalkuvásba kerget, de ha Istenét, az soha nem vezet rosszhoz! Sőt, örök élet az eredménye!

KMKH © | Második rész  |  Harmadik rész