Az egyháztörténelem fontos a keresztyéneknek. Először is, az egyház történelme annak a hűséges kapcsolatnak a folytatása, amit Isten ápolt az Ő embereivel a Szentírásban, és továbbköveti Krisztusnak az életét és munkáját a világunkban. Másodszor, parancsot kaptunk, hogy „emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr” (5. Mózes 8:2) és megtanítsuk azokat fiainknak (Zsolt. 78:5-6). Harmadjára pedig, az egyház története segít letisztázni és megvilágítani azt, amiben hiszünk, és kontextust biztosít ahhoz, hogy megvizsgáljuk és kiértékeljük a hitünket és cselekedeteinket, a gyülekezetek tanítása szerint az évek során. Negyedjére, az ismeret megőriz a tévedésektől; úgy tűnik nincsenek új eretnekségek, csak régiek új köntösbe bújtatva. Legvégül pedig, hősöket és mentorokat, vezetőket ad, hogy úgy kövessük Krisztust, ahogyan ők is követték, és így lelki érettségre bíztat és Istenhez való könyörgésre, hogy megújítsa és felélessze az Ő gyülekezeteit.

Az első alkalom, amikor a Biblia messziről emlékeztet egy mai randizásra, az talán az Izsák és Rebeka közötti házasságkötés. Sok ember házasodott össze Izsák és Rebeka előtt, de senkiről sem olvassuk hogyan házasodik össze. Kivétel ami az Édenbe történt, de szerintem egyetértünk abba, hogy az a helyzet rendkívüli volt.

Talán emlékszel a történetre: Ábrahám, Izsák édesapja, elküldi a szolgáját vissza a szülővárosába, hogy feleséget találjon a fiának. Rebeka a szolga tevéit is megitatja, ő ad neki néhány nehéz karkötőt, a család beleegyezik, Rebeka találkozik Izsákkal a sátornál – és össze vannak házasodva.

Ha már akartál férjhez menni/megnősülni, de még nem történt ez meg az életeden, akkor olvasd el az 1 Mózes 24. részét (bármennyire furcsának is tűnik ma) legalább egy kevés kíváncsisággal és vágyakozással – annyira tisztának és egyszerűnek tűnik. Én tudom, hogy megtettem ezt miután 14 évig randiztam is meg nem is. Ha nem figyelsz rá eléggé akkor lehet félredobod mint egy ősrégi, divatjamúlt, egy 21.században élő keresztyénnek hasznavehetetlen sztorit.