"Hanem, amint meg van írva: amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által..." ~ 1 Kor 2:9-10a

A Szentírás írói többféleképpen írják le a mennyország valóságát! Néha úgy beszélnek róla, mint egy kertről, máskor pedig egy városról, vagy királyságról. És mivel ezek a kifejezések, mint kert, város, királyság ismeretesek előttünk, ezért ezek a szavak egy hídként szerepelnek, hogy megértsük azt, milyen is a mennyország. Mégis, sokan hibát követnek el, azt feltételezve, hogy ezek a kifejezések csupán hasonlatok, jelképek, amelyeknek semmi közük nincs a mennyország valóságához. Ezekben a hasonlatokban valóban messze is mehet az ember, de mivel a Biblia nagyon világosan elmondja nekünk azt, hogy az Úr Jézus egy helyet készít a számunkra, hogy Isten országa eljön majd erre a földre, és hogy egy fizikai feltámadás részesei leszünk, nincs okunk arra, hogy elvont fogalmakként, puszta hasonlatokként kezeljünk minden földi szót, amivel a Szentírás szerzői körül akarják írni a mennyországot. Túl gyakran arra voltunk tanítva, hogy a mennyország nem egy fizikai valóság, hanem egy elvont, lelki hely csupán, ahol nem lesznek valóságos kertek, városok, országok, épületek vagy fizikai testek. És ezért nem vesszük komolyan azt sem, amit a Szentírás mond nekünk a mennyországról, mint egy nagyon is ismerős, fizikai, tapintható, kézzelfogható, konkrét helyről.

Minket, Isten olyan lényeknek teremtett, mint akiknek van egy fizikai és lelki létezési formánk. Kettős természettel rendelkezünk. Nem úgy tervezett minket Isten, hogy mi élni tudjunk egy nem fizikai környezetben. Sőt, mi el sem tudunk képzelni egy olyan létezési formát, ami nem fizikai, kézzelfogható. Ádám, addig nem lett élő lélekké, ahogy a Biblia mondja, amíg meg nem volt lelke és teste. Mikor mindkettővel rendelkezett, testtel és lélekkel, akkor lett élő lélekké. Mi lelki és fizikai lények vagyunk egyszerre. Ezért van szükség egy fizikai feltámadásra majd, hogy megigazult, tiszta lélekkel és testtel örököljük Isten országát, megszabadulva minden bűntől, átoktól, haláltól.

AZ EMBER KÉPZELŐEREJE

Mi nem fogunk vágyni egy olyan helyre soha, amit mi nem tudunk elképzelni. Ezért van az, hogy Isten elhelyezett számunkra konkrét igazságokat a mennyországról a Bibliában, hogy felcsigázza érdeklődésünket, képzeletünket, vágyainkat a szívünkben a mennyország iránt. Az ördög meg azon van, hogy a hívő ember képzelőerejét a mennyről besározza, beárnyékolja, elsötétítse, hogy úgy gondoljunk a mennyországra, mint egy elvont, ismeretlen helyre, ami teljesen bibliaellenes. Addig, amíg az ördögnek sikerül elérnie azt, hogy úgy gondolkozzunk a teljesen feltámadt és megújult dicső világ felől, mint valami nem kívánatos, elvont helyről, akkor el is érte a célját és kiöli a szeretetünket, vágyunkat a mennyország felől.

Meg fogunk lepődni, hogy milyen sok információt, adatot közöl velünk a Szentírás a mennyországgal, az eljövendő világgal kapcsolatosan. Elég részletet mond el nekünk Isten ahhoz, hogy el tudjuk képzelni azt a helyet, de mégsem eleget, hogy teljesen megértsük vagy felfogjuk a mennyország minden gazdagságát. Hinnünk kell azt és el kell fogadjuk, hogy Isten azt akarja, hogy igen is használjuk a képzelőerőnket, de úgy, hogy felismerjük annak korlátait és tévedéseit is. Ha Isten nem akarná egyáltalán azt, hogy mi elképzeljük, hogy milyen is lesz a mennyország, akkor nem közölt volna velünk annyi részletet arról a helyről. Szükségünk van egy egészséges, biblikus egyensúlyra. Nem jó, ha azt gondoljuk, hogy mindent megtudhatunk a mennyről, de az még rosszabb, ha úgy gondoljuk, hogy semmit sem tudhatunk meg róla. Olyan képzelőerőre van szükségünk, ami megmarad hűségesen a Biblia kinyilatkoztatása, kijelentése mellett.

Kérnünk kell Istent arra, hogy mozdítson el szemünk elől minden előítéletet, amit az évek során felépítettünk magunkban a mennyről, hogy nyissa meg előttünk a Biblia drága kijelentéseit. Pál apostol azt mondja a Timóteushoz írt második levelében: „Értsd meg, amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.” (2Timóteus 2:7). Dávid imádsága is erről szól: „Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.” (Zsolt 119:18)

A legtöbb könyvben, aminek a menny a témája, azt olvassuk, hogy mi emberek nem tudhatjuk egyáltalán azt, hogy milyen lesz a mennyország, de sokkal szebb lesz, mint ahogy el tudjuk azt képzelni. És ezért, a hívő emberek nagyrésze meg sem próbálja azt még elképzelni sem. Mert amikor azt mondjuk, hogy nem lehet elképzelni, akkor hideg vizet öntünk mindenre, amit Isten kijelentett nekünk a mennyországról, az örök otthonunkról. Ha nem tudjuk elképzelni, akkor nem is fogjuk sem várni azt, sem vágyni oda. Ha a mennyország elképzelhetetlen, akkor miért is próbálkozzon az ember elképzelni azt – mondják sokan!

A MENNYORSZÁGRÓL ALKOTOTT KÉP

Bárcsak adna nekünk az Úr egy helyénvaló bibliai alapot, hogy helyesen alkossuk meg magunkban a mennyországról kialakult képet. Ahhoz, hogy erről az örök hazáról, ami az Új Földön teljesedik majd be, egy igaz, biblikus tudást halmozhassunk fel magunkban, nem szükséges felnézni a felhőkre, hanem elég, ha csak körülnézünk magunk körül és képzeljük el, milyen is lenne ez a föld bűn, halál, szenvedés és romlottság nélkül. És ez csak a kezdet lesz, mert mi nem fogjuk látni ezt az örök hajlékot, az Új Földet, csak a halottak feltámadása után. És sokkal jobb és szebb lesz, mint bármi, amit valaha láttunk.

Tehát, kedves olvasó, nézz ki az ablakon, sétálj egyet, beszélgess a barátaiddal. Használd Isten által kapott képességeidet, fess egy képet, rajzolj vagy építs, írj egy könyvet. De mindent képzelj el eredeti, tiszta és tökéletes állapotában. A virágokat, anélkül, hogy elhervadnának, a füvet, anélkül, hogy valaha elszáradna, a kék eget a szennyeződés nélkül. Az embereket, ahogy mosolyognak, örülnek, nem idegesek, levertek, üresek. Ha nem vagyunk épp egy szép helyen, akkor csukjuk be a szemünket, és képzeljük el azt a legszebb helyet, amit valaha láttunk, és ott gyönyörű pálmafák, dús folyók, hatalmas hegyek, vízesések vesznek körül.

Gondolj azokra a rokonokra, akik hitben haltak meg és most az Úrnál vannak. Képzeld el, ahogy együtt sétálsz velük ebben az új és örök hazában. Erőteljes testtel, nevettek, játszotok, beszéltek. Kinyújtod kezedet, hogy leszedj egy almát, vagy narancsot egy közeli fáról. Beleharapsz és elcsodálkozol, hogy milyen édes, annyira, hogy ilyen ízeket soha nem kóstoltál. És akkor meglátsz valakit, aki feléd közelít, mikor közel ér, látod, hogy az Úr Jézus az, ahogy rád mosolyog. Leborulsz lábai elé, hogy imádd Őt. Ő felemel és megölel.

Végre, megérkeztél oda, ahova vágytál. Bármerre mész, új emberekkel ismerkedsz, új helyeket fedezel fel. Mi az az illat? Egy vacsora – és te is hivatalos vagy. Lesz lehetőség felfedezni új, csodálatos dolgokat, szolgálni az Úrnak, és alig várod, hogy elkezdhesd. És ezekre, amiket említettünk a Szentírás Igéi adnak jogosultságot, hogy kimondjuk. Bárcsak mozgásba lendítené Isten mindannyiunk képzelőerejét, és ne mondanánk soha, hogy nem tudjuk elképzelni egyáltalán a mennyországot, mert van bőven Ige, ami segít nekünk abban, hogy igenis elképzeljük, és vágyjunk oda.

De mielőtt még tovább mennénk, meg kell válaszolnunk először néhány ellenvetést, amit egyesek gyakran felvetnek, olyan érvekként, ami megállítana minket minden próbálkozásban, hogy a mennyországot elképzeljük.

AMIKET SZEM NEM LÁTOTT

Olvassuk el újra ezt az Igét: „Hanem amint meg van írva: amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (1 Korinthus 2:9) A legtöbben azonnal azzal érvelnek, hogy – nincs is miről beszélnünk a mennyország témájával kapcsolatosan, mert ezek szerint nem tudhatjuk, hogy mit készített Isten az őt szeretők számára. Nagyon fontos, hogy elolvassuk a következő igeverset is, hogy megértsük, mit akar itt Pál mondani! Mert tovább olvasva, ez van megírva: „nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által.” (1 Korinthus 2:10) A szövegkörnyezetből világosan látható, hogy Istennek ez a kijelentése a Szentírás, amiben az Ő Lelke által kijelenti nekünk, hogy mit készít Isten a számunkra. Sajnos a legtöbb esetben a kilences verset félreértelmezik, és arra használják, hogy lezárják az emberek érdekeltségi vágyát a mennyország iránt, pedig az Ige épp az ellenkezőjét akarja elérni! Amit mi emberek semmilyen módon nem tudhatnánk meg a mennyországról magunktól, mert nem látjuk azt, Isten azt mondja, hogy Szentlelke által kijelentette nekünk a Bibliában mindazt, amit a mennyről nekünk tudni kell. Nem teljesen, hanem pontosan annyit, amit tudnunk kell. Isten beszél nekünk az Igében nagyon sokat a mennyről, nem azért, hogy vállunkat vonogassuk a téma felett és ne foglalkozzunk vele, hanem épp azért, hogy felkeltse érdeklődésünket, elvárásunkat, vágyunkat a menny iránt!

Ennek az igeszakasznak nem a mennyország a fő témája, hanem Istennek a megváltásban elrejtett titkos bölcsessége, ami valóban egy titok a számunkra. Sajnos evangéliumi keresztyén felekezetek beleestek manapság egy olyan mély mederbe, amikor már nem érdekli őket a mennyország gazdagsága úgy, mint ahogy az érdekelte a korábbi nemzedékeket.

Van még néhány ige, amelyekre sokan hivatkoznak, hogy megállítsák vagy gyengítsék – lehet nem szándékosan - a mennyország iránti érdeklődésünket.

Az első a Mózes ötödik könyvéből való: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi.” (5 Mózes 29:29a) A mennyországra azt mondják, hogy titok. De itt is, ennek az igének a folytatását ritkán idézik: „de a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké.” (5 Mózes 29:29b) Tény az, hogy nagyon sok dolog előttünk titok még a mennyországról, és Istennek nagyon sok meglepetése lesz a számunkra, de mindaz, amit Isten kijelentett az Igében azok a mieink és a mi fiainké. Fontos, hogy ezeket a kinyilatkoztatott igazságokat a mennyországról tanulmányozzuk és megértsük. Épp ezért jelentette ki nekünk ezeket Isten.

Következzen egy másik Ige, amit gyakran idéznek arra nézve, hogy nem tudhatunk meg a mennyországról semmit, vagy csak nagyon keveset! „Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy az az ember, elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie.” (2 Kor 12:2-4) Vannak, akik arra akarnák használni ezt az Igét, hogy ne tanulmányozzuk mi azt, hogy milyen is lesz a mennyország. De ez az Ige azt mondja, figyeljük meg, hogy Isten nem engedte meg Pálnak azokat a dolgokat elmondani, amiket neki mutatott meg. Ezzel ellentétben Isten megparancsolja János apostolnak, hogy írja le mindazt, amit látott a mennyben, amit meg is tett a Jelenések könyvében. Ugyanígy Ézsaiás és Ezékiel is leírták mindazt, amit láttak a mennyországban

Nem kell nekünk azon spekulálnunk, találgatnunk, hogy mit látott Pál, de azt már tanulmányozhatjuk, hogy mit látott János, hiszen Isten megparancsolta neki, hogy írja le. Ha Isten nem akarta volna azt, hogy mi megtudjuk, megértsük mindazt, amiről János ír, akkor miért vette volna a fáradságot, hogy kijelentse ezeket nekünk? Mi, amikor levelet írunk valakinek, nem olyan szándékkal írunk, hogy a címzett azért se értse meg az írottakat. Ezért nekünk tanulmányoznunk, tanítanunk és beszélnünk kell Istennek azokról a kijelentéseiről, kinyilatkoztatásairól, amiket a mennyországról ránk hagyott, az Igében!

Azt is elismerjük, hogy nem minden, amit az Ige ír a mennyországról, könnyen érthető, felfogható. Ilyen például Ezékiel látása a mennyben az élő lelkes állatokról, amelyek Isten trónja előtt vannak, a kerekekről, Isten dicsőségéről, amiket valóban nehéz megérteni. Mégis vannak bőségesen olyan igeversek is, amelyek viszont könnyen érthetőek.

Végül, hadd említsünk meg még egy Igét az Ézsaiás próféta könyvéből, amit arra nézve idéznek, hogy ne kérdezősködjünk a mennyország titkairól: „Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ézsaiás 55:9) Istennek a gondolatai valóban sokkal magasabbak, mint a mi gondolataink, de amikor Isten az Ő saját gondolatait úgy dönti, hogy kijelenti nekünk a Szentírásban, akkor Ő el is várja tőlünk azt, hogy mi tanulmányozzuk azokat, elmélkedjünk felettük, és meg is értsük azokat.

AZ ODALFELVALÓK

Pál apostol a Kolossébeliekhez írott levelében azt mondja: „Az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.” (Kolossé 3:1-2) Ez egy egyenes, érthető, világos parancs, hogy keressük az odafelvalókat, törődjünk az odafelvalókkal, elménket fordítsuk a mennyország felé, ne a földiek felé. Isten az, aki ezt parancsolja nekünk!

Az Úr Jézus után vágyakozni, azt jelenti, a mennyország után vágyakozni, mert ott fogunk lenni vele örökké. „Isten népe jobb után vágyódik, tudniillik mennyei után, azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.” (Zsidók 11:16) Nem tekinthetünk és vágyakozhatunk az Úr Jézus után anélkül, hogy ne vágyakozzunk a mennyországba, és a mennyországba se vágyhatunk anélkül, hogy ne vágyjunk az Úr Jézus után. Az Ige azt mondja, hogy mindkettő felé, az Úr Jézus és a mennyország, tehát az odafelvalók felé fordítsuk tekintetünket.

Érdemes megfigyelni, hogy az a szó itt az Igében, hogy az odafelvalókat KERESSÉTEK, ugyanaz a szó, amit nagyon sok helyen találunk még az igében! „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lukács 19:10) Használva van akkor is, amikor a Jó Pásztor elindul megkeresni az elveszett juhát, amikor az asszony keresi az elveszett érméjét, a drachmát, vagy amikor egy kereskedő az igazgyöngyöt keresi. Ezek mind egy heves, aktív, erőteljes keresést írnak le. Mekkora vággyal keresi az Úr Jézus az elveszett embert? Ugyanilyen vággyal kell keresnünk az odafelvalókat! Ugyanilyen vággyal kellene tanulmányozzuk mindazt, amit Isten kijelentett nekünk az Igében a mennyországról.

De az, hogy Isten itt az Igében ezt megparancsolja, ráadásul a következő igeversben még egyszer megismétli ezt a parancsot, azt igazolja, hogy ez a keresés a mi részünkről nem automatikus, hanem ki kell fejtsünk erőt, energiát, hogy ezt tegyük. Amikor Isten parancsol nekünk valamit, akkor az magában hordoz egyfajta ellenállást, akadályt, nehézséget, amit mi le kell győzzünk, ahhoz, hogy Isten parancsát végrehajtsuk. Isten parancsolja nekünk azt, hogy ne öljünk, ne hazudjunk, ne lopjunk, ne paráználkodjunk, mert ezekre hajlamosak vagyunk. Isten nem parancsolja azt, hogy ne ugorjunk le egy magas épület tetejéről, mert erre nem vagyunk hajlamosak. Ideális esetben ilyen kísértéssel nem küzdünk! De az a parancs, hogy az odafelvalókkal törődjünk, egy támadás alatt van, minden egyes nap, több oldalról is. Az ördög nem akarja, hogy az odafelvalókkal foglalkozzunk, hanem a földiekkel. A mi elménk annyira földhöz van ragadva, hogy teljesen elszoktunk és elidegenültünk attól, hogy a mennyország felől gondolkodjunk, elmélkedjünk! Ezért nekünk ki kell fejtenünk egy munkát ahhoz, hogy az odafelvalókkal törődjünk!

Hadd kérdezzem meg! Mit tettél vagy mit teszel kedves testvérem annak érdekében, hogy te minden egyes nap az odafelvalókkal törődjél, hogy a mennyországról gondolkodjál? Mit tehetnél másképp? Attól félsz, hogy annyira belemerülsz a menny dolgaiba, hogy nem leszel jó semmire itt a földön? Nem kell ettől félni, mert legtöbbünknél pont az ellenkezője igaz: annyira el vagyunk foglalva a földiekkel, hogy nem vagyunk jók semmire, amikor a mennyről kellene beszélgetni, vagy azzal törődni. Ha tanulmányozzuk a keresztyénség történelmét, egy olyan érdekes megállapításra jutunk, hogy azok a hívő emberek, akik a legtöbbet tettek a jelenvaló világért, ugyanazok, akik a legtöbbet foglalkoztak az odafelvalókkal.

És íme, mivel a hívők megszűntek az odafelvalókkal törődni, azokat keresni, ezért lettünk olyan gyengék és hatástalanok e jelenvaló világban is.

Mi mind nehézséggel nézünk szembe, amikor a mennyország után kell vágyakozzunk!

Legfeljebb azért vágyunk oda, hogy eltávozott szeretteinkkel találkozzunk. Az egyik oka ennek a nehézségnek az, hogy nem tanított minket senki arra, hogyan foglalkozzunk a mennyei dolgokkal. A legtöbb tanítás, amit kapunk inkább a földieket tartja a szem előtt. Egy másik ok pedig az, hogy amikor vágynánk a mennyországba, akkor pedig nem ismerjük fel magunkban ezt a vágyat.

Francis Schaeffe azt mondta: „a hívő ember az igazán szabad ember, szabad arra, hogy legyen képzelete, fantáziája. Ez is egy örökség Istentől.” A hívő embernek kellene legyen olyan eleven képzelete, hogy képzeletben el tudjon repülni a csillagok fölé. Engedjük, hogy Isten kijelentett igazságai fűtsék ezt a képzeletünket, hogy jobban vágyjunk a mennyország után. És a mi képzeletünk az Igazság, az Ige vonalán kell szárnyaljon, nem attól függetlenül.

Ha egy olyan hívő ember vagy, aki szenved, nagy fájdalomban, veszteségben vagy, az Úr Jézus azt mondja: „ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” (János 14:1) Az új hajlék már majdnem készen van a számodra. Az elköltözés ideje hamarosan megérkezik. A sötét téli napokat az életedből hamarosan felváltja az örök tavasz. Nemsokára hazatérsz kedves testvérem, de addig, emeld fel tekintetedet a mennyország felé, az odafelvalókkal törődj.

Bárcsak szárnyalna a képzeletünk az Ige fonalán a mennybe

és bárcsak találnánk sok örömet benne!

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Szerkesztette: Trinfa Johanna