Vannak, akiket nagyon felháborít az a gondolat, hogy a jelenlegi mennyország egy fizikai hely is lehet. Mindig arra voltunk tanítva, hogy a mennyország egy lelki, szellemi hely. És ha azt halljuk, hogy fizikai, akkor azonnal behúzzuk a vészféket és azt mondjuk, nem lehet, mert másképp hallottuk eddig. Arra a kérdésre, hogy bebizonyítsuk az Igéből, hogy a mennyország nem lehet fizikai hely, sokan a János evangéliumából idézik a 4:24-et, ahol azt olvassuk: „az Isten lélek!” De azt mondani, hogy Isten lélek egy egészen más dolog, mint azt mondani, hogy a mennyország is lélek, vagy lelki. Végül is a mennyország nem egy és ugyanaz Istennel.

A mennyországot Isten teremtette, ami azt jelenti, hogy Ő nem mindig lakozott ott. Igaz, Ő úgy döntött, hogy a mennyországban fog lakni, de neki nincs szüksége egy lakóhelyre, hogy létezzen. Nekünk viszont véges embereknek szükségünk van egy olyan helyre, ahol létezhetünk. Egy mindenható Istennek, aki Lélek, nem jelent problémát egy lelki vagy fizikai dimenzióban lenni, sőt olyanban sem, ahol mindkettő megvan. A nagy kérdés az, hogy mi emberek, akik természet szerint lelki és fizikai lények is vagyunk, létezhetünk-e egy olyan helyen, amelynek nincsenek fizikai tulajdonságai. Ha a jelenlegi, közbevetett mennyország tulajdonságait tanulmányozzuk, akkor azt nem Isten lényéből kell kikutassuk vagy kikövetkeztessük. Mert a mi Istenünk egy egyedi, különleges lény, nincs még egy hozzá hasonló. Ő végtelen, és létezhet tér és idő nélkül is. De a mennyországot Isten megváltott embereknek készítette, és Istennek nem probléma létezni ott, ahol az emberek is léteznek. A kérdés az, hogy véges emberek létezhetnek-e úgy, ahogy Isten is létezik, idő és tér nélkül. Nem biztos, hogy tudunk. De ha tudunk is, akkor ez ideiglenes lesz egészen a feltámadásig, ami után az Új Földön fogunk létezni.

Miért hangzik annyira idegennek nekünk az, hogy a mennyország egy fizikai hely is lehet? Azért, mert ennek a gyökerénél egy olyan régi tanítás áll, ami azt mondja és azt hiszi, hogy a lelki világ az jó, és az anyagi világ az rossz. Ezt a gondolkodást krisztoplatonizmusnak nevezik, amiről később még írunk, de röviden most ismerkedjünk meg ezzel a tanítással azért, mert mint egy sötét felhő, rátelepedett a legtöbb hívő ember hitére, ami a mennyországot illeti. Honnan ered ez a tanítás?

Platon, a nagy görög filozófus, úgy hitte és azt tanította, hogy az anyagi dolgok, beleértve az ember testét, a földet, mind rosszak, gonoszak, az anyagtalan dolgok pedig, mint amilyen az ember lelke vagy a mennyország pedig jók. Ezt hívják platonizmusnak. Meg kell jegyeznünk itt azt, hogy a korai egyház tanítását nagymértékben befolyásolta ez az elmélet, amit Philo és Origenész terjesztett a gyülekezetekben. Ők azt tanították, hogy az ember jobban élne és járna, ha a teste nélkül létezne, és ezért a mennyország egy teljesen test és anyagi világtól mentes hely. Teljesen visszautasították és tagadták azt a gondolatot, hogy a mennyország egy fizikai hely is lehet, és ezért mindent lelki értelemben értelmeztek a Bibliában és hátat fordítottak annak a világos tanításnak, miszerint mi egy feltámadt testben fogunk örökké élni az Új Földön. Erről soha nem beszéltek, mert nem tudták elfogadni, hogy a mennyország egy fizikai hely is lehet.

Ez a tanítás teljesen megcsonkította és leszegényítette azt a képességünket, hogy igazán megértsük mit tanít a Biblia a mennyországról, főleg az örökkévaló mennyországról, az Új Földről. Valaki egyszer úgy nyilatkozott: "az a gondolat, hogy mi a mennyországban fizikai testben fogunk élni, enni is fogunk, és egy földihez hasonló Új Földön leszünk, - nagyon lelkietlennek tűnik, elveszíti a lelkiségét az egész.” Ez a személy, nem is tudta, de teljesen ennek a tanításnak a hatása alatt volt. Mert, ha mi elhisszük azt, hogy az ember teste, a föld, és az anyagi világ nem lehetnek lelkiek, sőt egyenesen gonoszak, akkor ennek eredménye az, hogy visszautasítunk és lelki értelemben értelmezünk minden kinyilatkoztatást az Igében, ami a testünk feltámadásával vagy az Új Földdel kapcsolatos! Sajnos ez a hiedelem el van terjedve sok gyülekezetben és ez a fő oka annak, hogy olyan szegényesen értjük meg a Biblia tanítását a mennyországgal kapcsolatosan. Sőt, ez az elmélet az oka annak is, hogy bezártuk elménket azelőtt a gondolat előtt, hogy a jelenlegi mennyország egy fizikai hely is lehet. Mégis, ha megnézzük az Ige tanítását, azt fogjuk látni, hogy a mennyországnak is lehetnek fizikai tulajdonságai.

A MENNYORSZÁG, MINT LÉNYEG, A FÖLD, MINT ÁRNYÉK

Az a gondolat, miszerint a Föld a mennyországnak az árnyéka ritkán van érintve, mégis egy olyan tanítás, aminek van bibliai alapja. Például, a mennyben levő templomot betölti Isten dicsőségének füstje „és megtelék a templom füsttel az Isten dicsőségének és erejének miatta.” (Jelenések könyve 15:8) A kérdés, hogy ez egy jelképes templom jelképes füsttel, vagy egy valóságos tűz valóságos füstöt gerjeszt egy valóságos épületben? Azt is olvassuk, hogy a mennyben vannak tekercsek, vének, akiknek van arcuk, mártírok, akik ruhát viselnek, sőt olyan emberek, akik pálmaágakat tartanak a kezükben (Jelenések könyve 7:9). Aztán vannak hangszerek is a jelenlegi mennyországban (Jelenések 8:6), lovak, amik ki és bevágtatnak (2 Királyok 2:11; Jelenések 19:14), és még egy sas is, amelyik magasan repül (Jelenések 8:13). Valószínű, hogy ezek között vannak jelképes dolgok, aminek nincs fizikai valósága. De a kérdés az, hogy vajon mindent, amit olvasunk jelképesen kell értelmezni?

Vannak bibliamagyarázó személyek, akik elvetik annak lehetőségét, hogy bármit is ezek közül a leírások közül szó szerint is lehet értelmezni, nem csak jelképesen. Azzal érvelnek, hogy a Jelenések könyve egy apokaliptikus,  erősen metaforikus könyv. De a Zsidókhoz írt level nem ilyen jellegű, mégis ott is olvasunk hasonló dolgokat. Azt írja ott, hogy a mennyben vannak papok, akik „a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak” (Zsidókhoz írt levél 8:5). De több helyen olvassuk azt ebben a levélben, hogy a föld és a földi dolgok árnyékai a mennynek és a mennyei dolgoknak.

Rosszul gondoljuk nagyon, hogy ami az egyik helyen, a földi világban létezik, az nem létezhet a másikban azaz  a mennyei világban. Ne úgy fogjuk fel, hogy a mennyország teljesen ellentéte a földi világnak, hanem inkább koncentrikus körökként értsük meg, hogy vannak dolgok a mi világunkban, amik létezhetnek a mennyei világban is. Nem mindent, de bizonyos tulajdonságokat megoszt a földi világ a mennyei világgal. Azt olvassuk a Zsidókhoz írt levél 9:24-ben „Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.” A földi tehát egy másolata a mennynek, ami az igazi. Sőt, az Új Jeruzsálem, ami majd leereszkedik a mennyből az Új Földre, jelenleg a közbevetett mennyországban van: „hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez.” (Zsidókhoz írt level 12:22) De ha tudjuk azt, hogy az Új Jeruzsálem fizikailag jelen lesz az Új Földön, és azt is tudjuk, hogy jelenleg a mennyben van, akkor vajon nem lehet következtetni arra, hogy az Új Jeruzsálem jelenleg is fizikai tulajdonságokkal rendelkezik? Ha nem, miért nem? Mi azt feltételezzük, hogy a mennyországnak nem lehet semmilyen fizikai aspektusa, pedig az Ige mást mond nekünk.

Ezek az igeversek a Zsidókhoz írt levélből elárulják nekünk azt, hogy Isten a Földet a mennyország képére és hasonlatosságára teremtette, épp úgy, mint ahogy az embert is az Ő képére és hasonlatosságára teremtette. A mi gondolkodásunk sokszor épp a fordítottja ennek. Miért gondoljuk azt például, hogy Isten a mennyei szent várost egy földi város képére készíti, mintha a mennyországban nem léteznének városok, közösségek? Vajon a földről kell kölcsönvennie a mennynek ötleteket?! Sokkal valószínűbb az, hogy e földi valóságok, például a városok gondolata, inkább a mennyből származik és ered, és nem a földről. Mi sokszor a Földdel kezdjük és innen érvelünk fel a menny felé, mikor fordítva kellene. Hiszen a valóság, az Ige szerint a mennyben van, és itt a föld (habár ez is valóság), mégis csak egy másolat, egy árnyéka mindannak, ami a mennyben van.

A PARADICSOM, MINT FIZIKAI HELY

Az Úr Jézus keresztre feszítésekor, amikor azt mondta a másik kereszten függő gonosztevőnek: “bizony mondom néked: ma velem leszel a paradicsomban” (Lukács evangéliuma 23:42) - Ő ekkor a jelenlegi mennyországra gondolt. De miért nevezte Paradicsomnak? Mit értett ezalatt? A paradicsom szó perzsa eredetű, a pairidaeza szóból származik, ami egy körülkerített kertet, parkot jelent. A Jelenések 2:7-ben olvassuk „a győzedelmesnek enni adok az Élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.” Ez utal ugyanarra a fára, az Élet fájára, amely az Éden kertjében volt. Ez, egy napon ott lesz az Új Jeruzsálemben az Új Földön. De most ez az Élet fája a jelenlegi mennyországban van. Vajon nem ugyanazok a fizikai tulajdonságai vannak most is, mint volt akkor az Éden kertjében és amilyen lesz az Új Jeruzsálemben? Ha nem, akkor lehetne-e még az Élet fájának nevezni?

Úgy olvassuk a Szentírásban, hogy Ádám bukása után, Isten „kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felöl a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.” (1 Mózes 3:24.) Úgy tűnik az Igéből, hogy az édeni paradicsom, ahol az Élet fája is volt és van, megtartotta fizikai tulajdonságait, de az emberek által nem lett többé elérhető. Kérubok védték és védik, amelyek a mennyben vannak, Isten jelenlétében. A lényeg, hogy az Éden kertjét Isten nem pusztította el, hanem véget vetett annak, hogy az emberek tovább ott éljenek. Nem találunk semmilyen utalást az Igében arra, hogy az Éden kertjét Isten elpusztította volna, vagy hogy fizikai tulajdonságait eltörölte volna és átvitte azt a kertet egy lelki dimenzióba. Ugyanaz a kert maradt, ami volt az elején, egy fizikai paradicsom, amit Isten elmozdított egy olyan helyre, ahová most az ember nem tud behatolni, valószínű a jelenlegi mennyországba, mert azt tudjuk biztosan a Jelenések 2:7-ből, hogy az Élet fája jelenleg ott van! És ha az Élet fája ott van most, ami biztos, akkor valószínű, hogy az Éden kertje is ott van.

Isten nem fejezte be munkáját és tervét az Éden kertjével kapcsolatosan. Ő megtartotta, nem azért, hogy múzeum maradjon, hanem hogy újra lakható legyen majd egy napon a Megváltottak számára.

Habár az egész föld átok alá került és az ember bűne megfertőzte azt, mégis Isten az Éden kertjével valamilyen okból kifolyólag másképpen bánt és megőrizte azt a bűntől. Azt is tudjuk, hogy akkor ott a kezdetekkor, Isten leszállt a kertbe, hogy meglátogassa Ádámot és Évát, ami aztán megszűnt, miután Isten őket onnan kizavarta. Hogy mennyire volt az a kert más a Föld többi részétől, egy titok marad a számunkra, mégis egy különleges hely kell legyen Isten színe előtt és egy különleges hely is marad. Mivel a Biblia nyíltan mondja, hogy az Élet fájának még szerepe lesz a jövőben az ember megváltásában, arra következtethetünk, hogy az Éden kertje, ami most a mennyben van, megtartotta eredeti, fizikai tulajdonságait. A jelenlegi mennyországnak lehetnek tehát fizikai tulajdonságai, hiszen csakis így képes fizikai, anyagi dolgokat magába fogadni. Ezek közül nem lehet és nem szabad mindent jelképesen értelmezni.

A MEGVÁLTOTTAK TESTE A JELENLEGI MENNYORSZÁGBAN

Istennel és az angyalokkal ellentétben, akik lelki, szellemi lények, az emberek, természet szerint és teremtetésükből kifolyólag kettős természettel rendelkeznek: lélek és test. Isten nem egy lelki lénynek teremtette Ádámot és utána elhelyezte őt egy testben, hanem először a testét alkotta meg, és utána lehelte bele a lelket. Soha nem létezett egyetlen pillanat sem, amikor az ember test nélkül létezett volna. A tudósok is azt mondják, hogy létezik egy nagyon szoros fiziológiai kapcsolat az ember teste és egy láthatatlan része között, amit léleknek nevezünk. A lelkünkben lakozik ugyanis az ember lényének lényeges része, mint értelem, érzelem, akarat, szándék, és az imádat székhelye is. (Igaz, hogy itt vannak olyanok, akik különválasztanák az ember lelkét a szellemétől, és azt mondják, hogy az embert három részre lehet osztani: test, lélek, szellem). Úgy tűnik, hogy lényegében véve, mi nem csak lelkek vagyunk, akiknek van testük, hanem ugyanannyira vagyunk lelki lények, mint amennyire testi lények is. Nem lehetünk teljesen emberek, mindkét alkotó elem, a lélek és a test nélkül.

Ha elfogadjuk azt, hogy a jelenlegi vagy közbevetett mennyországnak lehetnek fizikai tulajdonságai, akkor lehetséges az is, ami viszont vitatott, hogy az embereknek is van ott egy közbevetett, ideiglenes testük. Mint ahogy a közbevetett állapot egy híd a mostani földi lét és az Új Földön való létezés között, úgy valószínű lehet az is, hogy a megváltottak is kaphatnak egy közbevetett testi létezési format, ami ideiglenes lesz a jelenlegi testünk és a végső feltámadt testünk között.

Pál apostol ír egy nagyon érdekes dolgot: „azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.” (2 Kor 5:2-4) Vannak, akik ebből az Igéből arra következtetnek, hogy a jelenlegi közbevetett állapot egy test nélküli mezítelen állapot és erről beszél Pál. Így is lehet értelmezni. De vannak, akik úgy is értelmezik, hogy a halálunk beálltakor mi mindannyian felöltözzük magunkra a mennyei hajlékunkat, ami lehet egy közbevetett test, amiben várjuk testünk feltámadását.

A Jelenések könyvében a mártírokról azt olvassuk: “látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak. És kiáltának nagy szóval: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” (Jelenések könyve 6:9-10) Mivel az Ige itt ezeket lelkeknek nevezi, ezért arra gondolnak egyesek, hogy ezek mind test nélküli lelkek. De az eredeti görög kifejezés itt nem test nélküli lelkeket jelent, hanem egy olyan szó van itt, ami következetesen az Újszövetségben mindig az egész személyre értendő, aminek van lelke is és teste is. A szó a görög psuche, ami nem hordoz magában egy világos különbséget egy test nélküli és egy testi létezési forma között. Itt az embernek nem a lelkéről, arról a részéről van szó, ami túlélte a fizikai halált, hanem az egész emberről.

János apostolnak lehetett egy teste, amikor elragadtatott a mennybe, mert azt olvassuk róla, hogy bizonyos dolgokat megfogott, megtartott, evett és kóstolt „elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz. Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.” (Jelenések könyve 10:9-10) Ezeket az igéket csak akkor értelmezzük jelképesen, ha feltételezzük, hogy az egész mennyország egy lelki, szellemi, test nélküli hely. Ezeket nagyon nehéz szimbolikusan értelmezni, ezért ne féljünk attól, hogy talán szó szerinti jelentése is lehet. (A jelképes és szó szerinti értelmezést külön fogjuk tárgyalni).

Van egy másik igeszakasz, amit itt meg kell említeni, ami szintén nagyon sokat elárul a jelenlegi mennyország tulajdonságairól. Amikor Pál leírja azt a megtapasztalását, mikor elragadtatott a jelenlegi mennyországba, vagy a harmadik égig, azt mondja: „ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül- é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja), elragadtatott a paradicsomba.” (2Kor 12:2-3) Már maga az is tény, hogy Pál nem biztos abban, hogy test nélkül volt ott jelen. Ezek szerint nem tartotta lehetetlennek azt, hogy testben volt jelen a mennyországban, egy lehetőséget látott erre is. Mivel ilyen bizonytalan volt Pál ezzel kapcsolatosan, ez azt sejteti velünk, hogy Pál úgy érzékelhette, hogy volt valamilyen fizikai teste a mennyben, aminek fizikai tulajdonságai lehettek, de mégis más lehetett, mint a mostani, földi testünk. Mert, ha csak lélekben lett volna jelen, akkor Pál nem is mondott volna olyat, hogy nem tudja biztosan, milyen alakban van jelen a mennyországban.

Halálunkkor mi nem kapjuk még meg a feltámadt testünket. A mi testünk nem egyenként támad fel, ahogy meghalunk, hanem egyszerre, az idők végén. Ha van is egy közbevetett testi létezési formánk a jelenlegi, közbevetett mennyországban, akkor az nem végleges test lesz, hanem ideiglenes. Folytonosság van ugyanis a mi eredeti földi testünk és a végső, feltámadt, megdicsőült testünk között.

Hitvallomásunk egyik fontos tétele az is, hogy a feltámadt Úr Jézus Krisztus jelenleg a mennyországban van, az Atya jobbján. De azt is tudjuk, hogy az Ő feltámadt teste itt a földön fizikai test is volt, és ugyanabban a testben emeltetett a mennybe, ahonnan egy napon vissza fog térni. Nem lehet tehát tagadni azt, hogy legalább egy fizikai test létezik most a jelenlegi mennyországban, aminek vannak fizikai tulajdonságai. Ha az Úr Jézus jelenlegi, feltámadt testének vannak fizikai tulajdonságai, akkor talán másoknak is lehetnek, akik a mennyben vannak, habár nem végleges formában. De ha elfogadjuk azt, hogy az Úr Jézus jelenlegi fizikai feltámadt testére nézve a mennyország magába fogadhat fizikai dolgokat, akkor vajon nem következtethetünk arra is, hogy a többi utalásnak a jelenlegi mennyországról is lehetnek szó szerinti értelmezési módjai és nem csak jelképes magyarázatai?

ÉNÓKH, ILLÉS ÉS MÓZES

A Szentírás tanítása szerint Énókhot és Illést Isten az ő fizikai testükkel együtt elragadta a mennybe. Énókhnak és Illésnek a testei nem maradtak hátra itt a földön, hogy azokat eltemessék az emberek. A Zsidókhoz írt levél 11:5 nagyon világosan írja le ezt: “hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt.” Ugyanígy Illés is, anélkül, hogy meghalt volna, vitetett fel a mennybe, testével együtt. Nem tudjuk azt, hogy hogy lehetséges egy átok alatt levő emberi testet felvinni a tiszta, szent, bűn nélküli mennyországba. De az Ige mindenképp ezt mondja, hogy ezek az emberek testükkel mentek be a jelenlegi mennyországba. Lehetséges, hogy a földi testükben vannak most a mennyben, és várják ők is a végső feltámadásukat? Ha az Úr Jézus, Énókh, és Illés testének a mennyben vannak fizikai tulajdonságai, vajon másnak nem lehet?

Egy következő igeszakasz, amelyről érdemes tudni az, amikor Illés és Mózes megjelentek a megdicsőülés hegyén. Úgy tűnik, hogy Isten néha készíthet közbevetett testet bizonyos embereknek bizonyos alkalmakkor, mint ott is, még a feltámadás előtt. Hogy jelentek akkor ők meg: lélekben? Akkor Péter nem kérte volna, hogy készítsenek nekik is hajlékot. A nagy kérdés tehát előttünk áll. Ezek a közbevetett testek, amiket Isten Mózesnek és Illésnek készített, csak nekik adatott akkor, vagy pedig Isten készít valamilyen testet mindenkinek, akik most a jelenlegi mennyországban vannak?

A GAZDAG EMBER ÉS LÁZÁR

A gazdag ember és Lázár történetében az Úr Jézus fizikai tulajdonságokat említ meg olyan emberekkel kapcsolatosan, akik meghaltak. (Lukács evangéliuma 16:9-31). A legtöbb bibliamagyarázó ezt a történetet nem úgy könyveli el, mint egy példázat, hanem mint egy valós, megtörtént eseményt. Hibát követünk el, ha minden részletét ennek a történetnek szó szerint, fizikailag értelmezünk. De talán még nagyobb hibát követünk el akkor, ha mindent csak jelképesen, szimbólikusan értelmezünk ebben a történetben.

A történet lényeges részei a következőek:

• Amikor Lázár meghalt, angyalok vitték őt fel a mennybe.
• A gazdag is meghalt és egy gyötrelmes helyre került.
• Lázár Ábrahámmal van és másokkal, amíg a gazdag ember egyedül van.
• A közbevetett mennyország és pokol között egy nagy, átjárhatatlan szakadék van.
• Ábrahám és a gazdag ember beszéltek egymással, és megtartották ugyanazt az identitásukat, azonosságukat, amivel a földön rendelkeztek. Létezik tehát egy folytonosság a földi lét és a túlvilág között.
• A gazdag ember és Lázár leírásánál kétség nélkül fizikai leírásokat látunk: a gazdagnak volt egy nyelve és szomja is, amit vízzel akart csillapítani. Lázárnak volt ujja, és szabad hozzáférése volt a vízhez a paradicsomban. Persze ezeknek lehet mind jelképes értelmezése is, viszont ugyanúgy lehet szó szerint is értelmezni, ideiglenes fizikai létezési formában a túlvilágban.
• A gazdag ember megtartotta emlékezetét, tudta, hogy még van öt testvére a földön. Ez tudatosságot jelent a halál után és világos emlékezést.
• Ábrahám azt mondja, hogy senki sem mehet át egyik helyről a másikba, a mennyből a pokolba.

Egy szigorú, szó szerinti értelmezéssel az a probléma itt, hogy túl messze megy, olyan dolgokat sugallva, amik nincsenek máshol tanítva a Bibliában, például azt, hogy az emberek a mennyben és a pokolban beszélhetnek egymással. Egy teljesen jelképes értelmezéssel meg az a probléma, hogy nagyon nehézzé teszi a dolgunkat abban, hogy mit vegyünk itt akkor komolyan és mit nem, ha ez mind csak jelképes. Ha nem lehet reális, valós következtetéseket vonni ebből a történetből, akkor miért ad meg az Úr Jézus annyi részletet?

Talán egy köztes megoldást kell javasoljunk. Éspedig azt, hogy az Úr Jézus azt akarta ezzel a történettel elérni, hogy az emberek a túlvilágban valóságos emberek, gondolatokkal és olyan képességekkel (és talán fizikai formával is), akik megtartják azonosságukat, memóriájukat a földön eltöltött életükkel kapcsolatosan. Komolyan kell venni mindezeket!

A közbevetett mennyországban és pokolban, az emberek várni fogják azt, amit az Úr Jézus megígért a János evangéliumának 5. részében: „ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt  művelték, a kárhozat feltámadására.”(János evangéliuma 5:28)

A Biblia világosan azt tanítja, hogy amíg az a nap el nem jön, azok, akik meghalnak vagy a mennybe, vagy a pokolba jutnak, mint tudatuknál levő emberi lények. A pokolban levők gyötrelemben, szenvedésben, elszigetelve lesznek, míg a mennyben lévők örömben Istennel és a többi szenttel együtt áldott közösségben.

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Szerkesztette: Trinfa Johanna