Jelenlegi életünk abban az univerzumban folytatódik,

amelyben most a létünket megalapozzuk. 

(Dallas Willard)

Valahányszor egy csodálatos helyszínről a világ lélegzetelállító szépségét szemléljük – a fák és a virágok, a folyók, a hegyek fenséges látványát – belénk hasít a csalódás. Mi okból? Mivel tudjuk, valamikor mindezt magunk mögött hagyjuk. Vigasztalásként, de némi önkritikával is mondhatjuk: „ez a világ nem az én otthonom”. A teljes őszinteség kedvéért azonban elismerhetjük, hogy lényünk egy része nagyon szeretné otthonának mondani ezt a világot.

Voltaképpen azt akarjuk, hogy egy minden rossztól mentes, teljes szépségében tündöklő világban éljünk örökké – egy bűntől, haláltól, átoktól és ezek kínos következményeitől mentes világban.

Akik gyakran hangsúlyozzák a mennyei polgárjogunkat – és én egy vagyok ezek közül – abba a hibába esnek, hogy lekicsinylik földi kötődéseiket és azt az elhívást miszerint itt élnünk és uralkodnunk kell. Eszerint úgy gondolunk az örökkévalóságra mint egy a földtől elrugaszkodott spirituális állapotra, ahol a Föld maga egy távoli emlék, ha egyáltalán emlékszünk majd rá.

Ez a téves teológia Istent hibáztatja. Miért? Mivel azt tartja, hogy a földön soha nem valósulhat meg a tartós igazságosság. (Az ezredvég is lázadásban végződik.) Sőt, mi több, Istennek újra kellene gondolnia az emberiséget, legyen az kevésbé humánus (földtől elrugaszkodott), és el kellene pusztítania a teremtett földet. Isten nagyszerű szuverén terve a történelmi korszakokról egy bukott kísérletté zsugorodik össze a fejünkben.

MILYEN LESZ VALÓJÁBAN AZ OTTHONUNK?

Az új ég és új föld bibliai tantétele azon eretnekség kiigazítására szolgál, miszerint Isten terve megbukott. Rene Pache teológus írja: „a jelenlegi mennyország lényege nyilvánvalóan a nyugalom, a földi küzdelmektől való szabadulás, és a szenvedéstől való megnyugvás. A jövő mennyországa többnyire a cselekvésre és a terjeszkedésre, Krisztus szolgálatára és Vele együtt az uralkodásra összpontosul. A működési tér sokkal tágabb, a nagy város a tizenkét kapujával, az emberek akik jönnek és mennek, uralkodásra hívott nemzetek. Más szóval a jelen mennyország súlypontja a földi kellemetlenségek hiánya, miközben a jövő mennyországának lényege a földi jó dolgok többszörös kinagyítása a feltámadott testek és a megújult föld ereje és dicsősége által, végre bűntől és szégyentől mentesen és mindentől, ami az öröm és a megvalósítások útjába áll.”

Az Új Föld fizikai természetének megértése és várása számos tévedést igazít helyre. Felszabadít az Isten teremtette világ szeretetére, mely bűntől mentes, miközben nemet mondunk a bűneink által megrontott világnak. Eszünkbe juttatja, hogy maga Isten adta nekünk a földet, annak szeretetét, és örömmel adja majd nekünk az Új Földet.

Gondold át, mit jelent ez majd Ádámnak és Évának. Amikor a mennyből leszáll az Új Föld, egy részünk hazamegy, de Ádám és Éva hazajönnek. Kizárólag ők éltek akkor már háromféle Földön – az egyik bűntelen, a másik bűnbe esett és a harmadik a megváltott. Egyedül ők tapasztalhatták meg, legalábbis bizonyos mértékben egy eredeti, nagyszerű Föld értékét, ami elveszett, de visszaszerezték.

Amikor első ízben megpillantjuk az Új Földet vajon idegen lesz számunkra? Vagy otthonunkként ismerjük fel?

Emberként az otthon után vágyódunk, akkor is amikor kilépünk új területeket felfedezni. Óhajtjuk a régi dolgoknak a meleg, családias hangulatát, mialatt sóvárgunk az új tapasztalata után. Gondoljatok csak a kedvelt új dolgok élményére: amikor új házba költözünk, az új autó illata, egy új könyv érintése, egy új film, egy új ének, egy új barát ajándéka, egy új házi kedvenc simogatása, új karácsonyi ajándék, egy szép új hotelszoba elfoglalása, belépni egy új iskolába vagy egy új munkahelyet kapni, örülni egy új baba vagy unoka születésének, új ételek ízlelése. Szeretjük az újat – bár minden esetben könnyen összekapcsoljuk az újat valami megszokottal. Nem igazán szeretjük a teljesen új dolgokat. Helyette értékeljük a már ismert és kedvelt dolgok friss, újszerű alternatíváit. Ezért amikor azt halljuk, hogy a mennyben új testet kapunk és egy új Föld lesz a lakhelyünk, ez adja meg az új szónak az igazi értelmét – testünk,  megszokott Földünk és közeli kapcsolataink helyreállított, tökéletesített változata.

Gyakori félreértés az, hogy az örökkévaló menny nem lesz családias. Ez nagyon távol van az igazságtól. Az alábbi táblázat összehasonlítja a mennyel kapcsolatos feltevéseket a menny Bibliában leírt jellemzőivel:

Mindaz amit a mennyről feltételezünk, egy olyan hellyé szűkítette azt le, mely csupán egy alternatívája a földi tűrhetetlen létnek. Úgy gondoljuk, hogy kizárólag az idősek, a sérültek, a szenvedők és az üldözöttek vágynak a menny után. A Biblia azonban olyan izgalmasnak és lenyűgözőnek festi le az Isten jelenlétében levő életet a feltámadt testben és a megújult világegyetemben, hogy még a legfiatalabbak és a legegészségesebb társaink is ébren álmodhatnak a mennyről. 

A Sátán kétségkívül nem akarja, hogy megtudjuk az igazat a mennyről. Ha beleszeretünk ebbe a helybe és várakozással tekintünk az Isten terve szerinti jövőnk felé, egyre jobban megszeretjük Istent, és felbátorodunk arra, hogy elszántabban és céltudatosabban kövessük az Urat.

Amikor saját szemünkkel pillantjuk meg a mennyet, elképzelésem szerint úgy viselkedünk majd mint azok a szereplők, akiket az Edge of Eternity című regényemben ábrázoltam, akik Világosság Városának kapuin mennek át (néhány kifejezést C.S.Lewistól kölcsönöztem):

„Ez az...az ország, ami végett teremtve vagyok!” „Végre, a valós világ!” „Megszülettem. Egész földi életem vajúdások sorozata volt, ami erre készített fel.” „Ez maga az öröm. Az öröm mindennemű elő íze az Árnyékvilágban nem egyéb, mint ama szúrás, ama gyötrelem, ama csillapítatlan vágyakozás ezen hely után!” „Hogyan elégedhet meg valaki ennél kevesebbel?”

Amikor először lépünk az Új Földre, tudni fogjuk, hogy pontosan oda tartozunk. Nem kell halálunkig várnunk, ahhoz hogy a mennyel ismerkedjünk.

Amint a menyasszony folyton a vőlegényre vár, aki a neki készített házba viszi majd kedvesét, így gondoljunk mi is naponként Jézusra és a mennyországra. Az elhagyatottság érzése helyett a menyasszony megtiszteltetésnek veszi, hogy abban a házban lakik majd, amit a vőlegény szeretettel , rágondolva készít el a számára. A menyasszony megtapasztalhatja bizonyos mértékben az egyedüllétet, a nehézséget, de tudja, hogy kedvese nem felejtkezett meg róla, és amit érte tesz, megalapozza majd a jövőbeli boldogságát. Jelen boldogsága a vőlegénybe vetett hiten alapszik, azon a bizonyosságon, hogy majd eljön hazavinni a menyasszonyát, ahol majd örök örömben élnek együtt.

AZ OTTHON MELEGE

Amikor a Biblia kijelenti, hogy a mennyország a mi otthonunk, vajon milyen jelentéseket kapcsolhatunk az otthon szóhoz? 

Az otthon melege az egyik. Számtalan kedves emlékem van a gyerekkoromból. Azoknak is vannak jó emlékeik, akik gyerekkori sérelmeket szenvedtek el. Amikor a régi szomszédos vidéken biciklizem (a házamtól csupán néhány mérföldnyire) hullámként lep meg a kedves, családias hangulat. A dombok, a  házak, a sövények és a mezők, az iskolaudvar ahol fociztam és kosaraztam. Amikor a szülőházamat szemlélem ahol felnőttem, minden szoba, minden négyzetméter emlékeket idéz fel apával, anyával, testvéremmel, barátaimmal, kutyáimmal, macskáimmal, békáimmal és gyíkjaimmal. Amikor gyerekkorom háza mellett megyek el, egy olyan helyre lépek vissza, mely elválaszthatatlan attól aki voltam és vagyok, és elválaszthatatlan a családomtól és a barátaimtól is.

Egy hely együtt a szeretteimmel – ez az otthon valós lényege. A jelen lakásom otthonossága elválaszthatatlan Nancytől - a feleségemtől, és lányaimtól – Angelától és Karinatól, akik férjnél vannak a saját házukban laknak, de gyakran meglátogatnak. Lányaink férjei immár a mi fiaink, és szeretjük őket itt látni. Amint e sorokat írom, első unokáink érkezését várjuk, és már készítjük a helyet számukra. A tágabb családunkkal és barátainkkal nálunk töltött idő emlékei is hozzájárulnak e hely otthonosságához.

Itt minden a fontos személyekkel töltött időről beszél: közös játékok, beszélgetések, lakomák, közös olvasás, sírás, közös imádkozás, életünk útjának közös feltérképezése. Otthonunk ott van, ahol szeretteinkkel együtt vagyunk.

A menny ehhez hasonló. Együtt leszünk a számunkra kedves emberekkel, és senkit sem szeretünk jobban mint Jézust, aki saját vérével vásárolta meg a valós Új Földet. Nincs már sok amíg odaérünk. Mivel már előzőleg itt éltünk a Földön, gondolom nyilvánvaló, hogy a mennybe hazaérkezünk. Mivel egyszer már éltünk a Földön, az Új Föld nagyon családias lesz számunkra.

A test feltámadása … hirdeti, hogy Isten jót cselekszik, és tökéletessé teszi az emberrel kapcsolatos tervét, amit az Édenkertben elkezdett. - Timothy George

Az otthon az a hely ahová tökéletesen beilleszkedünk. Az a hely, ahová Isten szánt bennünket, amikor megteremtett. A legtöbb ház melyben itt a földön lakunk, nem teljesen számunkra épült. Ellenben az Új Föld nekünk készül. Amikor Nancy várandós volt a lányainkkal, együtt készítettük a gyerekeinknek a helyet. Kifestettük a szobát, kiválasztottuk a megfelelő tapétát, behelyeztük a bölcsőt és a plédeket. Az iker lányainknak készített hely minőségét, összkomfortját képességeink, anyagi javaink és elképzelésünk határolta be.

Milyen helyet készít majd Atyánk a mennyben? Mivel nála nincsenek korlátok, és Ő jobban szeret minket mint mi a gyerekeinket, szerintem a legjobb helyre számíthatunk, amit valaki egy ember részére elkészíthet az univerzum történetében. Nem lehet Istent – aki maga buzdít erre - túlszárnyalni az irántunk való vendégszeretetben.

A jó asztalos megtervezi, amit alkotni készül. Tervrajzot készít. Aztán elkészíti a művet gondosan és hozzáértően, a pontos előírásoknak megfelelően. Dicséretére válik az alkotása, és örömmel mutatja meg másoknak. Amikor valamit a kedvesének vagy a gyerekeinek készít, különös figyelemmel és élvezettel végzi el.

Jézus a názáreti asztalos. Tudja, hogyan kell alkotni. Tapasztalata van egész világok (billiónyi az univerzumban) létrehozásában. Abban is jártas, hogyan kell megjavítani azt, ami elromlott – legyen szó emberről vagy világmindenségről. Teremtményeit nem tekinti lecserélhetőknek. A lerobbant teremtmény javítás, helyreállás után kiált, és Isten terve a helyreállítás. Magas szinten formálja újra a régi földet. Milyen nagyszerű lesz a feltámadott bolygó, amit Új Földnek nevez majd – amit Isten a mi otthonunknak … és az Ő otthonának mond.

ÚJ ÉNEK, ÚJ AUTÓ, ÚJ FÖLD

Amint az Új Földet Földnek nevezzük, Isten együttérzően biztosít afelől, hogy az földi jelleggel bír, és így otthonos lesz. Máskülönben, miért nevezné azt Földnek?

Amikor az ige „új énekről beszél”, el tudjuk azt képzelni szavak nélkül, némán, vagy ritmus nélkül? Természetesen, nem. Miért? Mivel így nem lenne ének. Ha én egy új autót ígérek neked, azt fogod mondani: „ha új, ezért valószínű nincs motorja, adatközlője, ajtaja, kerekei, rádiója stb.?” Ha egy új autó nem rendelkezik ezekkel a dolgokkal, akkor az nem autó. Ha vásárolunk egy új autót, tudjuk, hogy  az a régi autónk egy jobb változata. Hasonlóképpen az Új Föld a jelenlegi Földnek egy messzemenően jobb változata lesz.

Az új szó egy melléknév, ami egy főnevet jellemez. A főnév a fontos. Egy új autó elsősorban egy autó. Egy új test többnyire egy test. Az Új Föld is egy Föld.

Az Új Föld nem lesz valótlan, hanem igenis valós Föld lesz. A Föld, amiről a Biblia beszél az, amit mi ismerünk – sárral, vízzel, sziklákkal, fákkal, virágokkal, állatokkal, emberekkel és a természeti csodák sokféleségével teljes. A Föld ezek nélkül, nem Föld.

A „föld” szó görög megfelelője a ge szócska, amiből a geológia szó származik. Ezt használjuk a földrész, talaj, világ fogalmának a jelölésére. Walter Bauer így határozza meg a ge előtagot: „a föld felszíne, ami az emberiség lakhelye”. A ge szócska fizikai jelenlétre utal. Ez nem egy képletes, jelképes vagy elvont szó. Érzékelhető, valóságos. Ez egy földi uradalom, ahol emberi lények vannak fizikai testben, állatok, növényzet és természeti kincsek. Számos igerész, mely használja  a ge  előtagot utal az emberekre, akik a földön élnek. Az emberiség elválaszthatatlan a földtől. Az Új Földet megváltott emberek népesítik be. Emberek nélkül a föld nem teljes. Föld nélkül az emberek nem teljesek.

Tudjuk, hogy „az elsők elmúlnak” - mármint az első föld (Jelenések 21:1). A szó: elsők egy szerves kapcsolatot jelöl a két föld között. Az első Föld előképe – prototípusa az Új Földnek. Folytonosság van a régi és az új között. Új fákra, új virágokra, új sziklákra, új folyókra, új hegyekre és új állatokra számíthatunk.

Amint a jelenlegi testünk előképe a feltámadt testünknek, ez a föld is amaz Új Föld vetülete.

A FÖLDI IRÁNYULTSÁGUNK NYOMÁN ÉRTÉKVESZTETTÉ VÁLIK-E A MENNY?

A görög mitológiában az Olimposz hegye egy földi mennyország, ahol az istenek botrányosan viselkednek, és a mennyet olcsó, emberkéz-faragta hellyé alacsonyítják le. Az iszlám vallás szerint a mennyben a férfiaknak számos ágyasa lehet – a szabad szerelem pedig egy örök jutalom. Jogosan viszolygunk ettől. Ez részben megmagyarázza némelyek ellenállását az Új Földdel szemben, akik szerint a földi látásmód némileg lekicsinyli Istent és a menny fogalmát.

Az Ige Istent szentnek és mindenek fölöttinek írja le. Mivel a menny Isten lakóhelye, helytelen földi vonatkozásban beszélni róla. Még Krisztus emberré létele előtt, Isten Ádámmal és Évával járt a kertben. Krisztus testet öltése és feltámadása tovább mélyítette ezt a közösséget – a felsőrendű istenség egyik tagja állandó jelenlevő személlyé lett.

Jézus testi léte, feltámadt teste örökkévaló. (Szabadon dönthet arról, hogy isteni mindenütt jelenvalóságát gyakorolja általunk elképzelhetetlen módon, vagy az Atya és a Szentszellem mellett az istenségben éli meg, de semmi sem utal arra, hogy Jézus, a feltámadt Megváltó, megszűnne az örök Isten-ember lenni.) Velünk való szoros kapcsolata nem egy szellemi istenségnek a fizikai emberre tett aránytalan igája – nem csak mi vagyunk egyben szellemiek is, hanem Jézusnak is igencsak megvan a  fizikai jellege a testet öltése és a feltámadása által.

A testet öltés előtt, a menny túlvilági és elérhetetlen volt. Miután Jézus testben megjelent, a menny elérhetővé vált. A jövendő Új Föld Isten lakhelye lesz, olyan tiszta és szent mint amilyen a menny. Ezért helyénvaló a mennyről földi vonatkozásban beszélni, mivel maga az Ige szólít fel erre. Paul Marshall szavaival élve: „nem arra van szükségünk, hogy kimenekítsenek a világból, hogy megszűnjön az emberi mivoltunk, hogy ne viseljük gondját a földnek, hogy ne ápoljuk a kultúrát. Arra van szükségünk, hogy Isten akarata szerint erőt kapjunk mindezen feladatokhoz. Szükségünk van a megváltásra a teremtett világgal egyetemben.”

HONVÁGY OTTHON

Fel tudsz idézni magadban olyan emléket amikor távol voltál az otthonodtól és nagyon erős hiányérzeted volt? Magába keríthetett ez az érzés amikor beköltöztél a bennlakásba, vagy tengerentúlra utaztál, esetleg katonai szolgálatban voltál vagy munkaügyben utaztál el. Emlékszel mennyire sóvárogtál az otthon melege után? Hasonlóan kell érezzünk a mennyel kapcsolatban is. Otthontalan emberek vagyunk, akik vágyunk az otthonunk után. C. S. Lewis mondta: „ha olyan vágyat vélek felfedezni magamban, amit a világon semmi sem elégít ki, a legmegfelelőbb magyarázat erre az, hogy a személyem egy másik világra van teremtve.”

Augustinus mondta: „vándorutamat kimondhatatlan sóvárgással járom és Jeruzsálemre gondolok, szívemet feléje emelve – Jeruzsálem az én hazám, Jeruzsálem, az én anyám.”

Talán a menny utáni sóvárgásunkat ismerik leginkább félre. Úgy gondoljuk, amit akarunk az a szex, a drog, az alkohol, egy új munkahely, egy előléptetés, egy doktori cím, egy házastárs, egy nagy átmérőjű televízió, egy új autó, egy erdei ház, egy hawaii lakás. Akit pedig voltaképpen akarunk az a személy, akiért létrejöttünk, Jézus, és az a hely, aminek megfelelünk, a menny. Semmi kevesebb nem elégíthet ki. C.S. Lewis szerint: „a világ alaptermészete révén Isten visszatartja tőlünk a megalapozott boldogságot és biztonságot, amit mindannyian óhajtunk: de szétszórta az örömet, az élvezetet és a vidámságot. Soha nem vagyunk biztonságban, de sokat szórakozhatunk. Nem nehéz kitalálni miért. Az áhított biztonság arra ösztönöz, hogy ebben a világban leljük meg szívünk nyugtát, és akadályozza az Istenhez visszavezető utunkat.”

A keresztény ortodoxiáról szóló vitájában G. K. Chesterton írta: „a modern filozófus ismételten mondta, hogy a megfelelő helyen vagyok, és még mindig le voltam törve a belenyugvás ellenére...Amikor azt hallottam, hogy a rossz helyen vagyok...lelkem örömtől dalolt, mint tavasszal a madár. Most tudom...miért lehet honvágyam otthon.”

Kedvelem Chesterton honvágyról alkotott képét. Mondhatjuk, hogy „a menny lesz örökkévaló hazánk” vagy „a föld lesz örökkévaló otthonunk”, de nem mondhatjuk, hogy „a menny és nem a föld lesz az örökkévaló hazánk”, mivel a menny ahol élni fogunk az Új Földre összpontosul.

Egy futólagos találkozás alkalmával egy keresztyén elmondta mennyire zavarja, hogy nem igazán vágyódik a menny után. Helyette egy olyan föld után sóvárog, amilyent Isten eltervezett. Nem vágyik  a mennyre mely valahol a messzeségben van, hanem a lábbal tapintható föld után vágyik, ahol Isten megdicsőült. Ez a keresztyén ember bűnösnek és szellemileg szegénynek érezte magát emiatt. Akkor még nem volt szemem előtt az Új Föld ígéretéről szóló igerész. Ha újból beszélhetnék azzal az emberrel (remélem olvassa a könyvemet), elmondanám neki, amit akkor kellett volna elmondanom – hogy ez a vágyódása biblikus és helyes volt. Voltaképpen az a hely, ami után mindig is vágyódott, a Föld, ahol Isten teljesen megdicsőült, ami az a hely ahol majd örökké élni fog.

Azt mondani, hogy „ez a föld nem az otthonod” egy olyan embernek, aki tudatában van a világ csodálatos voltának, olyan mintha egy vödör vizet öntenénk a gyújtósra. A szikra lángját szítanunk kell, hogy terjedjen, nem pedig eloltani. Máskülönben becsméreljük azt az Isten adta ösztönt, ami az ugyancsak Isten alkotta világ szeretetére irányul. S a „szellemiséget” a művészet, a kultúra, a  tudomány, a sport, a nevelés és minden más emberi dolog tagadására vesszük rá. Amikor ezt tesszük, képmutatóak leszünk – mivel megvetjük a világot mialatt a templomban ülünk, de amint az autónkban találjuk magunkat, bekapcsoljuk a kedvenc zenénket, és vesszük az irányt haza bográcsozni a barátokkal, labdajátékokat nézünk, golfozunk, biciklizünk, kertészkedünk, vagy begubózunk egy jó csésze kávéval és egy könyvel. Mindezen dolgokat nem azért tesszük, mert bűnösök, hanem mert emberi lények vagyunk. Akkor is emberek vagyunk, amikor meghalunk, és a mennybe megyünk. Ez nem egy kiábrándító valóság - hanem Isten terve. Isten olyannak teremtett minket, amilyenek vagyunk – kivéve a bűnös hajlamainkat, aminek semmi köze a barátainkhoz, az evéshez, a sporthoz, a kertészkedéshez vagy az olvasáshoz.

Belefáradunk önmagunkba, másokba, a bűnbe, a szenvedésbe, a gonoszságba és a halálba. Mégis szeretjük a földet, nem igaz? Szeretem a sivatag fölé nyúló éjszakai eget. Szeretem a kényelmes üldögélést Nancy mellett a díványon a tűzhely előtt, pokrócba burkolózva a mellénk simuló kutyával. Ezen élmények még nem jelentik a mennyet – annak az elő-ízét sejtetik. Azt szeretjük ebben az életben, ami ráhangol arra az életre, amire Isten teremtett. Kedvelt dolgaink többek mint amit ez az élet ajánlani tud nekünk - ezek az eljövendő csodálatos élet előképei. 

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Deák Melinda