VALÓBAN KRISZTUSSAL FOGUNK URALKODNI?

A messiási királyságban a mártírok újból birtokba veszik azt a világot,

amit üldözőik megtagadtak tőlük.

Abban a teremtésben, melyben ők elszenvedték a szolgaságot,

most valósággal uralkodni fognak.

Irenaeus

Isten azért teremtette Ádámot és Évát, hogy királyként és királynőként uralkodjanak a világ felett. Az volt a feladatuk, hogy irányítsák a világot Isten dicsőségére. Elbuktak.

Jézus Krisztus a második Ádám, a gyülekezet pedig az ő menyasszonya, a második Éva. Krisztus a király, a gyülekezet pedig a királynő. Krisztus uralkodni fog minden nemzet felett: "És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig…Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki." (Zsolt.72:8,11). Mint az emberi faj új uralkodója, Krisztus szeretett embereivel együtt- akik az Ő menyasszonya és uralkodó társai- végre teljesítik azt, ami Ádámra és Évára lett bízva. Azt a szerepet, amit Isten először Ádámnak és Évának tervezett a régi földön, az Ő szentjei fogják betölteni az Új Földön: "országolnak örökkön örökké” (Jel.22:5).

Richard Mouw írja: "Az Írás újra és újra világossá teszi ezt az igazságot: az a politikai hatalom, amely ennyire romlott és eltorzult volt a bűnös vezetők kezében és szívében, vissza adatik a jogos forráshoz.”

Az a királyság, amelyet Isten a földre hoz, elpusztítja az utolsó földi királyságot is. Dániel így prófétált erről: "Az a kő pedig, amely leüté az állóképet nagy heggyé lőn, és betölté az egész földet… És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké." (Dániel 2:35,44).

Emberi királyságok emelkednek fel és dőlnek össze mindaddig, amíg Krisztus felállítja azt a királyságot, amely örökre felváltja ezeket, és amiben az emberiség igazságosan uralkodik: "És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik.” (Dániel 7:17).

Mivel Krisztus a királyok királya, ezért a királysága is a történelem legnagyobb királysága lesz. Igen, az emberi történelemben, mivel történelmünk nem ér véget akkor, amikor Krisztus visszatér, sem akkor, amikor az Új Földre leszünk áthelyezve. Örökké folytatódni fog Isten dicsőségére.

"Örülj nagyon…Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén…és békességet hirdet a pogányoknak; és uralkodik tengertől tengerig, és a folyamtól a föld határáig.” (Zak 9:9-10). A Máté 21:5 világossá teszi, hogy Zakariás próféciája a Messiásról szól. A prófécia első fele szó szerint beteljesedett, amikor Jézus egy szamáron vonult be Jeruzsálembe, ezért számíthatunk rá, hogy a prófécia második fele is szó szerint be fog teljesedni, amikor Jézus békességet hoz minden nemzetnek, és uralkodni fog felettük. Jézus úgy fog visszatérni a földre, mint "királyok királya és uraknak ura” (Jel. 19:11-16). Az az ígéretünk, hogy "az Úr lesz az egész földnek királya.” (Zak 14:9).

Nem voltak bolondok azok az első századbeli Bibliában hívő zsidók, akik úgy hitték, hogy a Messiás lesz az egész világ királya. Tévedtek a Messiás identitásával kapcsolatban, amikor elutasították Krisztust, mert elkerülte a figyelmüket az, hogy Krisztusnak szenvedő szolgaként kell megváltania a világot; de abban igazuk volt, hogy a Messiás fogja uralni a földet örökké! Ő fog uralkodni!

Krisztus visszajövetele előtt, az ő királysága elvegyül majd a földi kultúrákkal (Mt. 13:24-30). Követői viszont fejlődni fognak jellemükben, és bizonyítani fogják készenlétüket az uralkodásra. Hányattatásaik és lehetőségeik által, művészi és kulturális teljesítményeikben is tisztán tartják magukat, hogy Krisztussal együtt uralkodhassanak az örökkévaló királyságban. Az ő társadalmat átformáló kreatív adottságaik kiemelkedő módon fognak megjelenni az új univerzumban, ahol "fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában.” (Mt.13:43).

MIÉRT DÖBBENT MEG ANNYIRA AZ, HOGY URALKODNI FOGUNK A FÖLDÖN?

Figyeljük meg az emberek reakcióit. Gyakran megdöbbenek, ha azt hallják, hogy örökké uralkodni fogunk földek, városok és nemzetek felett. Sokan szkeptikusak is- ez egy idegen fogalom a számukra, ami hóbortosnak tűnhet. Semmi nem bizonyítja jobban, hogy mennyire eltávolodtunk a bibliai tanítástól, mint az, hogy milyen hiányos a tudásunk a sorsunkról, a földön való uralkodásunkról. Miért vagyunk annyira meglepődve ezen, amikor ez végigvonul az egész Ó Testamentumon, és az Új Testamentum is folyamatosan megerősíti?

A korona az uralkodás elsődleges szimbóluma, így minden alkalommal, amikor a koronát jutalomként említi az ige, akkor az utal a Krisztussal való uralkodásunkra. Jézus példázataiban a városok feletti uralkodásunkról beszél (Luk.19:17). Pál úgy beszél a keresztények uralkodásáról, mintha az alap teológiai kijelentés lenne: "Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg?... Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni?" (1 Kor.6:2-3). A kérdésben megjelenő igei forma arra enged következtetni, hogy nem csak egyszer fogunk ítélni, hanem folyamatosan uralkodni fogunk.

Ha Pál úgy beszél erről a jövőbeli valóságról, mintha azzal minden gyermek tisztában lenne, akkor miért annyira idegen ez a mai keresztényeknek? Egy másik helyen pedig ezt mondja: "Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is” (2 Tim.2:12). Isten úgy határozott, hogy szolgái "örökkön örökké uralkodni fognak” az Új Földön (Jel.22:5), ez pedig a közvetlen beteljesítése annak a megbízásnak, amit Ádámnak és Évának adott: "Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” (1 Móz.1:28). Ezt a megbízást Dávid is megerősíti: "Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél.” (Zsolt. 8:7)

Már a Biblia első lapjai is beszélnek az emberi uralkodásról a föld felett, majd ez a gondolat az egész Ó Testamentumon átvonul, Jézus pedig ugyanúgy megemlíti az Evangéliumokban, Pál a leveleiben, János pedig a Biblia utolsó fejezeteiben; ez túl jelentőségteljes ahhoz, hogy ne vegyük észre, ne értsük meg. Emlékezve arra, hogy a korona mit fejez ki egy uralkodásban, fontoljuk meg az Írás egy részéből a következő példákat, a Jelenések 2-5-ből:

Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját. (2:10)

És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon. (2:26)

Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. (3:11)

Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében. (3:21)

Leesik a huszonnégy Vén az előtt, aki a királyi székben ül…és az ő koronáit a királyi szék elé teszik. (4:10)

Megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, és tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön. (5:9-10)

Mit mond Isten, ki fog uralkodni? Emberek minden népből és nyelvből, és nemzetek. Hol fognak uralkodni? A Földön, nem valami megfoghatatlan mennyei birodalomban. A földön hol? Valószínűleg a saját népünk, nyelvünk és nemzetünk emberei között. A kulturális megkülönböztetések az Új Földön is jelen lesznek (Jel. 21:24,26; 22:2).

Wayne Grudem szerint "amikor a Zsidókhoz írt levél írója azt mondja, hogy még nem látjuk, ahogy minden alávettetett (Zsid. 2:8), akkor ezt arra érti, hogy minden alánk vettetik a Jézust Krisztussal való királyságunk alatt... Ez teljesíti be Isten eredeti tervét, hogy a világon mindent, amit teremtett, az emberi lények alá vet. Ilyen értelemben tehát  mi "örökségül bírjuk a földet” (Mt.5:5), és örökké uralkodunk felette, ahogy azt Isten eredetileg eltervezte.”

A MI ÖRÖKSÉGÜNK: BIRTOKOLNI ÉS URALNI A FÖLDET

Amikor egy földi apa meghal, akkor a leszármazottjaira hagyja a vagyonát. A gyermekei az örökösök? Minek az örökösei? Az apjuk vagyonának. Ha földet birtokolt, a gyerekek földbirtokosok lesznek. Ha király volt, akkor a gyerekek öröklik meg az egész királyságot. Amikor egy földi apa meghal, az elsőszülöttje veszi át a helyét. Néha az új király testvérei örököstársak, így vezetőtársak is. Még akkor is, ha az apa még él, a gyerekek uralkodhatnak helyette, hiszen ők az örökösök. Osztoznak apjuk dicsőségében. Csatákat vívnak, hogy megvédjék a királyságot, ami már az ő királyságuk is. A csatában osztoznak apjuk szenvedéseiben.

Ugyanez érvényes az Istennel való kapcsolatunkban: "Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.” (Róma 8:16-17).

Természetesen Isten, az univerzum királya soha nem hal meg. De korlátlan uralmat ruházott az elsőszülött fiára, Jézusra. Jézus pedig örömmel osztja meg uralmát a megváltottakkal- testvéreivel-, akik örököstársai az Atya trónjának. Krisztussal együtt fognak uralkodni a királyság felett.

A jog, hogy hatalmat gyakoroljunk a tulajdonjogból fakad. A király birtokolja a királyságot, ami földekből áll. Uralmának mértéke attól függ, hogy mit birtokol. Mivel Isten birtokolja az egész univerzumot, a királyság, ami örökösei, gyermekei ölébe esik, az egész univerzumot magába foglalja. (Mivel minden átok alá került Ádám bűne miatt, ez is bizonyítja a föld és az emberiség kötelékét).

Krisztus, az elsőszülött az elsődleges uralkodó, de minket úgy hívnak, mint akik "örököstársak Krisztusban.” Isten ránk bízta, hogy a felségterület fő részén uralkodjunk- a földön, amit kifejezetten számunkra teremtett.

Isten nem önkényesen bízott meg a föld uralmával. Ez a mi földünk, a mi királyságunk, az Atya ruházta ránk. Ez a királyság elveszett egy bitorló álkirály, a Sátán által, de visszanyerte számunkra Krisztus, aki vérét ontotta a szabadságunkért- és ezzel együtt az örökségünkért, a földért.

Ez a megváltás drámája. Ha nem értjük meg identitásunkat, mint Isten gyermekei, örökösei és a föld uralkodói, akkor elmulasztjuk megérteni Isten megváltó munkáját is. Viszont, ha megértjük szerepünket Isten tervében, akkor rájövünk, hogy nem fog elvinni minket a földről, hogy örökké éljünk egy testetlen birodalomban. Ehelyett, az az örökség, amit Isten ránk ruház, ugyanaz a föld, ami felett csatákat vívtak már a Sátán első támadása, az Édenkert óta. Örökségünk nem csupán fizikai, de örökkévaló is: "Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségük mindörökké meglesz.” (Zsolt. 37:18).

Jelenleg az átok alatt levő földön Krisztust szolgáljuk és "részesülünk szenvedéseiből”. Miért? Mert a föld ostrom alatt áll. Egy hamis király, a Sátán, az ő hamis hercegei és bukott angyalai igényt tartanak rá. Emberi királyok, lázadók tartanak rá igényt, akik Isten ellen fordultak és áthágják szabványait azzal, hogy tőle függetlenné teszik magukat. Azok, akik Krisztus örököstársai egy szellemi háborúban küzdenek, hogy visszanyerjék az emberiség szívét Isten dicsőségére: "Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef.6:12). Miután Krisztus megnyeri az utolsó csatát, vele együtt uralkodunk királysága felett, mint örököstársai.

AKARUNK URALKODNI?

Az Új Föld kormánya nem lesz demokratikus. Nem a többség uralkodik majd, és nem a közvélemény-kutatások fogják vezetni. Ehelyett, a menny minden polgárának lesz egy meghatározott szerepe, ami hozzá illik, és közreműködik az egész testtel. Senki nem esik át a repedéseken Isten királyságában. Senki nem érzi magát értéktelennek vagy jelentéktelennek.

Az emberek sokszor így gondolnak erre: "De hát én nem akarok uralkodni. Nekem nem ez az elképzelésem a mennyről.”

Nos, ez Isten elképzelése a mennyről.

Mi Isten családjába tartozunk. Az univerzum uralása a család dolga. Ha nem akarunk ebben részt venni, az olyan, mintha nem akarnánk az Atyához tartozni. Talán elég lelkinek hangzik, ha azt mondjuk, hogy nem akarunk uralkodni, de mivel Isten az, aki azt akarja, hogy uralkodjunk, ezért a lelki válasz az kell legyen, hogy érdekel az ő terve és céljai.

Kik fölött fogunk uralkodni? Más emberek felett. Angyalok felett. Ha Isten úgy akarja, akkor új teremtményeket hoz létre, hogy felettük uralkodjunk. Ki fog felettünk uralkodni? Más emberek.

Lesz egy szociális rangsor a kormányban, de nincs utalás kapcsolati hierarhiára. Más szavakkal, Pál apostol valamennyiünknél nagyobb vezetői pozícióban lesz, de ez nem jelenti azt, hogy megközelíthetetlen lesz. Nem lesz büszkeség, irigység, dicsekvés, vagy bármi bűnhöz kötött. A különbözőségeink Isten kreativitását jelenítik meg. Ahogy különbözünk fajilag, nemzetiségbelileg, nemileg, személyes adottságainkban és szenvedélyeinkben, ugyanúgy különböző szolgálati pozíciókban leszünk.

Mindegyikünkre valamilyen felelősség lesz bízva, amivel Istent szolgáljuk. Az Írás azt tanítja, hogy szolgálatunk itt a földön ki lesz értékelve, hogy aszerint meghatározzák miként fogjuk Őt az Új Földön szolgálni. A hűséges szolgára sokat bíznak, míg attól, aki most másnak adja át felelősségét, elveszik a hatalmat: "Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” (Luk-14:11). Ha hűségesen szolgálunk a jelenlegi földön, Isten állandó munkát bíz ránk az Új Földön: "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az." (Luk.16:10). A Tulajdonos szemmel tart minket- ha hűségesnek bizonyulunk, akkor többet bíz ránk.

A jövőbeli menny sokkal inkább az aktivitás és fejlődés köré épül, Krisztus szolgálatára és a vele való uralkodásra... A jelenlegi mennyben inkább az kerül előtérbe, hogy nincsenek jelen a föld negatív dolgai, míg a jövőbeli mennyben a hangsúly a föld pozitív dolgain lesz, melyek megsokszorozódnak a feltámadt testek ereje és dicsősége által egy feltámadt földön, ahol szabadok leszünk a bűntől, a szégyentől, ahol nem akadályozza meg többé semmi az örömöt. - Rene Pache

A kormányzással mi már az önreklámozó arroganciát asszociáljuk, a korrupciót, az egyenlőtlenséget és a hatékonytalanságot. Ezek viszont elferdítések, nem a vezetéssel együtt járó tulajdonságok. Az uralkodás felelősséget jelent- talán ezért nem vágynak rá néhányan. Vannak, akik alig várják a nyugdíjas kort, amikor már nem kell felelősséget vállalniuk. Miért kellene akkor egy örökkévalóságra elvállalniuk a kormányzás feladatát? Amire most vágynak, és az, amire majd feltámadt lényként fognak vágyni- erős testben és elmében egy olyan társadalomban, amit nem érintett a bűn- talán teljesen más lesz.

Képzeld el úgy a felelősséget, a szolgálatot és a vezetést, mint ami csupa öröm. Az a felelősség, amivel Isten felruház  jutalomként, csak jó lehet a számunkra, és ezt élvezni fogjuk. Az Új Földön uralkodni azt jelenti majd, hogy felhatalmazzuk, felszereljük és vezetjük azokat, akik a fennhatóságunk alatt vannak, bölcsességet és bátorítást kínálva nekik. Olyan sokszor láttuk már a vezetést elferdülni, hogy elvesztettük a biblikus szempontot az uralkodásról, arról, hogy valójában mit jelent hatalmat gyakorolni. Isten, az univerzum uralkodója az élő példa arra, hogy az uralkodás lehet jó, és jónak is kell lennie.

Vannak, akik nagyon félnek a nyilvános beszédtől, ezért az uralkodást úgy képzelik el, hogy szörnyen fogják érezni magukat, mert ki kell állniuk, hogy mások előtt beszéljenek. Viszont a félelem, a szorongás, a rettegés és a nyugtalanság, amit a jelenlegi földön néhány cselekvéssel asszociálunk, mind eltűnik majd az Új Földön. Amikor Isten azt akarja, hogy megtegyünk valamit, akkor ehhez minden szükségest megkapunk. Isten szolgálata nem csak neki hoz dicsőséget, hanem örömet ad nekünk.

Ez ugyanígy érvényes sok más kérdésre is a mennyel kapcsolatban. Muszáj lesz énekelnünk akkor is, ha nem szeretünk énekelni? Az ilyen kérdés azt feltételezi, hogy amit most nem szeretünk, azt akkor sem fogjuk szeretni, de erre semmi bizonyíték nincs. Nem mondanak amúgy is ellent ennek a tapasztalataink? Hiszen vannak olyan ételek, amiket szeretünk, de gyerekként utáltuk őket. Vannak olyan könyvek, amiket most szeretünk, de mikor fiatalabbak voltunk, untattak. Ha eldönthettük volna gyerekként, hogy mit akarunk felnőttként megtenni, nem fosztottuk volna meg magunkat számtalan örömtől? Nem szabad azt feltételeznünk, hogy amit most nem szeretünk csinálni, azt a mennyben sem fogjuk szeretni.

Természetesen nem csak az emberek felett kell felelősséget gyakorolni. Ádám és Éva állatok felett uralkodott, mielőtt más emberek is léteztek volna. Néhányunknak talán abban a kiváltságban lesz része, hogy az állatokkal törődjön. Másoknak lehet az erdőkkel kell majd törődniük. Az uralkodás nagy valószínűséggel Isten minden teremtényének irányítására vonatkozik, nem csak az emberre.               

Az is megtörténhet, hogy Isten lehetőséget ad arra, hogy kiválasszuk, hol akarjuk Őt szolgálni. Az Új Földön azt tesszük majd, amit szeretnénk, de azt fogjuk akarni, amit Isten akar, ez pedig a legnagyobb örömmel tölt majd el.

Néhányan, akik a legalkalmasabbak lesznek a vezetésre a mennyben, azok, akik most nem akarnak uralkodni. Akiknek pedig itt zsigerből megy a vezetés, de nem voltak hűségesek, a mennyben nem lesznek vezetők. Emlékezz csak, nem a gőgösek és magabiztosak fogják örökölni és uralni a földet, hanem a szelídek (Mt.5:5). Nem leszünk többé szkeptikusak és kiábrándultak a kormánnyal kapcsolatban. Miért? Mert krisztusi jellemű vezetők kormányoznak majd, és mindannyian maga Krisztus nagyszerű és kegyes uralma alatt leszünk.

KINEK AZ ÖTLETE A MI URALKODÁSUNK?

Sokaknak kényelmetlen az a gondolat, hogy az emberiség fogja uralni a földet, kormányozni a városokat és uralkodni örökkön örökké. Ez merésznek és önteltnek hangzik. Egyetértenénk- ha a mi ötletünk lenne, hogy uralkodjunk az univerzum felett, az valóban merész lenne. De ez nem a mi, hanem az Isten ötlete volt. Ez pedig nem egy kisebbségi vagy perifériás doktrína, ez az Írás szívében van.

Valaki egyszer feltette a kérdést: "Szó szerint kell-e értelmezni a sáfárokról írt példázatokat? Néhány hívő valóban uralkodni fog a mennyben városok felett?”

Mivel több tucatnyi rész is megerősíti, hogy uralkodni fogunk a földön, ezért elhihetjük ezt. A sáfárokról szóló példázatoknak szó szerinti értelmezése arra utalnak, hogy városok felett uralkodunk majd- tökéletesen összeillenek számtalan más résszel. Az, hogy ez nem talál a mennyről alkotott saját elképzelésünknek, csupán azt mutatja, hogy meg kell újítsuk a gondolkodásunkat.

Meg kell tanulnunk komolyan venni az Írást, amikor a föld feletti uralkodásunkról beszél. Amikor azt mondjuk, hogy nem kell az Írást szó szerint értelmezni, akkor ezzel sokszor azt érjük el, hogy elutasítjuk egyszerű üzeneteit. Általában a feltételezéseink diktálják az értelmezéseinket is. Ha például az örökkévaló mennyet testetlennek és földöntúlinak képzeljük el, akkor a kormány, a kultúra, a szociális struktúrák és a ránk ruházott feladatok fogalmai naivnak, sőt akár bizarrnak tűnhetnek. Azonban, ha megértjük a halottakból való feltámadás és az Új Föld realitásának doktrínáját, akkor ezek a fogalmat máris értelmet nyernek.

Néhányan úgy gondolják, hogy az Új Földön nem lesz szükség a kormányra, vagy a megkülönböztető szintű hatalomgyakorlás (pl. Néhányan tíz várost felett uralkodnak, mások öt felett, mások egy felett, megint mások semmi felett) eredendően korrupt vagy igazságtalan. A kormány szükséglete viszont nem a bűn eredménye. Isten már akkor kormányozta az univerzumot, mielőtt a Sátán elbukott. Ugyanígy, Isten az emberiséget saját képmására alkotta, és mielőtt Ádám és Éva bűnbe esett, Ő azt parancsolta nekik, hogy uralják a földet. Isten hívott el és tett alkalmassá erre- hogy uraljuk a földet, hogy helyesen uralkodjunk, és örömet leljünk ebben. Mivel bűnösök vagyunk, a hatalom igyekszik korrupttá tenni. Az Új Földön azonban nem lesz bűn. Éppen ezért minden uralkodás jóindulatú lesz, bántalmazás, korrupció és hatalmi visszaélések nélkül.

Néhány keresztény téved, amikor megalázza vagy semmibe veszi a politikát, mert így nem gyakorolja az Istentől kapott sáfárságot. Mások viszont túlságosan bíznak a politikában, mert nem értik meg, hogy Istenhez kell ragaszkodniuk, hiszen csak ő egyedül tud létrehozni egy tökéletes kormányt a földön. Mikor tapasztaltuk meg azt a "békesség a földön” ígéretet, amit Krisztus születésekor kaptunk? Még nem éltük át, de át fogjuk (Zak. 9:9-10; Ez. 37:26-28; Ézs. 42:1-4; Mt. 12:18-21). Eközben pedig Isten arra hív, hogy kulturálisan is fejlődjünk és megújuljunk. A keresztényeknek be kell kapcsolódniuk a politika fejlődésébe, és sok jót tehetnek, de azt nem szabad elfelejtenünk, hogy csak egy kormány jár majd sikerrel globális megújulásban, ez pedig nem más, mint Krisztus kormánya.

Jézus mondta: "Én azért adok néktek, miképpen az én Atyám adott nékem, országot, hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét” (Luk. 22:29-30). Ez egy meghökkentő kijelentés, amin csak ámulni tudunk. Jézus ad nekünk egy királyságot? Egy királyságot? Nekünk?

Isten célja és terve addig nem teljesedhet be, amíg Krisztus nekünk nem adja a királyságot, amit megnyert. Ez a halottakból való feltámadásunk után történik meg, amikor együtt eszünk és iszunk a feltámadt Krisztussal egy feltámadt földön. (Néhány tudós ezt csak az ezeréves birodalomra szűkíti, de a hasonló szakaszok egy örökké tartó uralkodásra utalnak.) Azt, hogy ez egy valóságos uralkodás egy fizikai, földi királyság felett, nem pedig egy szellemi uralkodás egy testetlen államon, mi sem bizonyítja jobban, mint az a hivatkozás, hogy Krisztussal egy asztalnál fogunk enni és inni.

IZGATOTTAN VÁRVA, HOGY ISTEN MIT KÉSZÍT SZÁMUNKRA

A Mester majd azt mondja: "Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe” (Mt.25:23).

Dallas Willard ezeket írja, mikor ezt a szakaszt értelmezi: "Ez az öröm természetesen a teremtés, minden dimenziójával együtt. A teremtés rendjében egy hely el volt különítve számunkra még a kozmikus létezés kezdete előtt. Isten terve számunkra, hogy Jézus tanítványaiként egészen addig fejlődjünk, míg elfoglalhatjuk helyünket az univerzumban”.

A gondolat, hogy bemenjünk a Mester örömébe, egy beszédes kép a mennyről. Ez nem csak arról szól, hogy örömet okoz majd a Mesterrel lenni, pedig természetesen nagy öröm lesz. Inkább azt jelenti, hogy a Mesterünk maga örömteli. Örömet lel magában, gyermekeiben és a teremtésben. Az Ő öröme ragályos. Amikor szabaddá válunk a bűntől, ami elzár minket Isten örömétől és a saját örömünktől, bemegyünk Jézus örömébe. Az öröm lesz a levegő, amit belélegzünk. Isten kimeríthetetlen- így az Ő öröme is kimeríthetetlen.

Isten felruház minket a vezetéssel. Figyeli, hogy mennyire bizonyítjuk hűségünket. A tanítványképzés által teszi ezt, ami felkészít minket a mennyre. Krisztus nem csupán helyet készít számunkra, hanem minket is felkészít a helyre.

Mindannyiunknak vannak álmai, de gyakran nem látjuk ezeket megvalósulni. Ezért elbátortalanodunk, és elveszítjük a reményt. Krisztus tanítványaiként viszont meg kell tanulnunk néhány alapvető dolgot. A tanítványoknak keményen kell dolgozniuk és tanulniuk, hogy felkészüljenek a következő tesztre vagy kihívásra. Kívánhatnak három hét vakációt vagy több fizetést, hogy külső érdekeiket kövessék. A Mester viszont úgy láthatja, hogy mindez nem vezet sikerhez. Felülírhatja tanítványai vágyát azért, hogy türelemre és kitartásra tanítsa őket, amire a jövőben szükségük lesz. Miközben a fiatal tanítványok elveszítik álmaikat, a Mester úgy formálja őket, hogy nagyobb álmokat szőjenek, amelyeket egy nap az Új Földön megélhetnek megnövekedett bölcsességgel, képességekkel, elismerésben és örömben.

Vajon milyen álmokat készít számodra Isten, azokon a kihívásokon keresztül, amelyekkel most szembenézel, hogy megélhesd azokat az Új Földön?

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Szabó Edit