Könyvek sokasága sugallja, hogy a mennyei létünket nem korlátozza tér és idő. Az egyik könyv szerint a menny „egy olyan létezési mód, ahol az idő és a tér lényegét vesztett fogalmak.” Ez igaz?

MILYEN LESZ AZ ÚJ ÉG?

Mit ért a Biblia az új ég fogalmán? Íme néhány részlet:

Az Ó Testamentum több szót használ az univerzum leírására. Amikor az 1Mózes 1:1 beszél arról, hogy Isten megteremtette „az eget és a földet”, ezek a szavak a világmindenség fogalmát ölelik fel. Az ég a föld feletti uradalmat jelenti: a légkör, a nap, a hold, a csillagok és minden ami ezeken kívül létezik.

Ésaiás könyvében mondja Isten (Ésaiás 65:17): „mert én új eget és új földet teremtek…”. Ez megegyezik az 1Mózes 1:1 versével, mely ugyanazon fizikai univerzum teljes megújulását jelöli, melyet Isten a kezdetekkor teremtett.

Jelenések 21:1-2 verse szerint: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt…és a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől…”. Az „új ég” kifejezés egyes száma ahhoz a feltevéshez vezet némelyeknek, mely szerint Isten lakóhelye megszűnik, majd újjá lesz. Ellenben a jelen mennyországa a leírás szerint megingathatatlan a fizikai univerzumhoz képest (Zsidók 12:26-28). Az „új ég” a Jelenések 21:1 versében ugyanazon légkörrel rendelkező, égi mennyre utal mint az „egek” az 1Mózes 1:1 verse alapján. Az „új egek” kifejezés pedig megegyezik az Ésaiás 65:17, 66:22 és 2Péter 3:13 versekben levő kifejezéssel. A Jelenések 21:2-ben látjuk, hogy Isten lakóhelyét nem helyettesíteni fogja valami, hanem át lesz helyezve, amikor az Új Jeruzsálem leszáll az Új Földre.

Az új egek mindenképpen fölötte állnak majd a régieknek, melyek maguk is kimondhatatlan, billiónyi csillaggal és talán trilliónyi égitesttel rendelkeznek. Isten fénye nyomán jelennek meg a csillagok, a halvány fények, melyek Isten lényegére utalnak. Mivel a fényforrás jóval nagyobb mint a fényből részesülő égitestek, ezért Isten, aki maga a Fény, kimondhatatlanul nagyobb mint azok a kis fényhordozók, melyeket csillagként ismerünk.

A Biblia utolsó két fejezete világossá teszi, hogy az újjáteremtett világ minden vonatkozásban nagyobb lesz mint a régi. Miként a mai Jeruzsálem messzemenően nem akkora mint amilyen az Új Jeruzsálem lesz, a teremtett világ egy része sem olyan nagy – beleértve a földet és a fizikai eget – mint amilyen az új teremtéskor lesz.

Némely igevers szerint az univerzum felbomlik és a csillagok eltűnnek, de más igeversek alapján a csillagok mindig is létezni fognak (Zsoltárok 148:3-6). Ellentmondás ez? Nem. Mindannyiunknak végünk lesz egyszer a halál révén, mégis örökké létezni fogunk. A földet elpusztítja Isten ítélete, az mégis örökkévaló. Hasonlóképpen a csillagok is felbomlanak, mégis örökké létezni fognak. Krisztus megváltó munkájának köszönhetően Isten újjáteszi őket.

A Föld az emberiség elsődleges szolgálati területe, de nem az egyedüli. Mivel az egész univerzum elbukott az emberiség bűne miatt, feltételezhetjük, hogy az egész világmindenséget az embernek kellett uralnia. Ha így van, akkor a teljes világegyetem a miénk, hogy beutazzuk, hogy benépesítsük, hogy uraljuk – az Isten dicsőségére.

Valóban hiszem azt, hogy az új egek új galaxisokat, holdakat, fehér törpe csillagokat, neutron csillagokat, fekete lyukakat és kvazárokat foglalnak magukba? Igen. Mivel ők az első univerzum részei, és mivel Isten azt mondta rólunk, hogy „jó” - legalábbis eredeti alakjukban, ez azt jelenti, hogy részei lesznek a majdan ujjá teremtett világmindenségnek. Amikor nézem a Lófej-ködöt és eltűnődöm, milyen lehet az, arra a napra gondolok, amikor ezt megtudom. Hiszem, hogy ez az „önmagára hasonlító test” - miként a Westminster-i Hitvallás mondja – feltámad és az „ön azonos” Föld is újjá lesz, meg az „ön azonos” Lófej-köd is új lesz. Miért? Mivel része a jelen világegyetemnek, és ezért az új ég részeként lesz ismét újjáteremtve.

Vajon az új égitestek csupán díszek lesznek vagy Isten megengedi, hogy elérhetőek legyenek számunkra egy nap? Már most az Átok alatt képesek vagyunk eljutni a Holdra, és megfelelő technikai felszerelésünk van eljutni a Marsra is. Mennyi mindent tehetünk majd Isten dicsőségére amikor megújult értelemmel, határtalan erőforrásokkal, teljes tudományos együttműködéssel rendelkezünk, és halál nem lesz többé? Vajon a bolygórendszerünk legtávolabbi részei elérhetőek lesznek? Hát a többi galaxis melyek számosabbak a mező fűszálainál? Elképzelem, amint kiszélesítjük a megigazult emberiség Krisztus-központú uralmát, immár nem mint hódítók, akik megragadják azt ami a másé, hanem mint hűséges szolgák, akik elfoglalják és igazgatják Isten fizikai teremtményének teljességét.

MI A HAJNALCSILLAG?

Jézus mondja a győztesnek: „annak adom a Hajnalcsillagot” (Jelenések 2:28). A Hajnalcsillag egy égitest - a Vénusz bolygó. Bár Jézusnak ezt a kijelentését sokan jelképes beszédnek tartják, ez arra utal, hogy az új égen Isten bolygókat és csillagokat adományozhat a gyermekeinek (az azoknak megfelelő bolygórendszerrel együtt). Amennyiben az új teremtés valóban a régi megújult változata, akkor valószínűleg lesz egy új Vénusz is.

Jelenleg a Vénusz bolygó egy nagyon távoli lakatlan égitest. Ember nem élné túl a hihetetlen nagy hőségét és maró légkörét. Azonban lehetséges, hogy a romolhatatlan feltámadt testek megbirkózzanak ezzel a légkörrel. Az is lehetséges, hogy amint az Átok érvényét veszti, a Vénusz bolygó egy gyönyörű hely lesz.

Tudjuk, Isten majd újból a gyermekei uralmára bíz egy bolygót – a Földet. Ha a többi bolygó és a teljes univerzum az emberiséggel együtt bukik el és vele együtt lesz újjá, akkor könnyűszerrel elképzelhető, hogy az ember más újjá lett égitesteket népesít be és kormányoz.

Akik szeretik a csillagászatot és a tudományos-fantasztikus dolgok rajongói, azok izgalmasnak találják ezt a feltevést. Hiszem, hogy az Orion nagy ködgyűrűje az új ég részeként lesz újjá, mely szíveket, köztük az enyémet is imádatra indította lenyűgöző szépsége és csodája által. Új Szaturnuszt, új Jupitert, új Ganymedet, új Plejádot, új Tejutat látunk majd? Szerintem ez bibliai alapon nyugvó logikai végkövetkeztetés. Hasonlóképpen az új kozmikus ég a réginek a megújult formája lesz, csakúgy mint az Új Föld, mely voltaképpen a régi folytatása.

Isten belénk helyezte a vágyat a távoli világ csodái után. Ezt tükrözi a tudományos-fantasztikus filmek népszerűsége. A Star Trek csillagtúra bizonyítja, hogy mennyire helyettesítheti ez a vallást, de a nagy izgalom ami övezi, rámutat egy igazságra: egy Istentől kapott vággyal rendelkezünk a nagyobb intelligenciák megismerésére és a látóhatárunk mögötti  világ felfedezésére.

A Star Trek filmekben az egyik szereplő, Guinan, beszél Picard Kapitánynak egy Nexus nevű helyről. Így írja le: „olyan volt mint a bensőséges öröm, mintha az öröm tapintható lett volna, amit magad köré tekerhetsz mint egy pokrócot.”

Nem hiszek Nexusban. De hiszek az Új Égben és az Új Földben. Milyen lesz az Új Ég? Mint a bensőséges öröm, és ha az öröm tapintható, betakarhatod magad vele mint egy pokróccal.

A skót regényíró, George MacDonald, írta haldokló lányának: „nagy dolgokat várva élem azt az életet, mely nekem érik – amikor az egész világegyetem a miénk lesz, és Atyánk házában szófogadó, jóravaló, boldog gyerekek leszünk. Akkor, Kedvesem, neked és nekem és mindannyiunknak nagy szabadságunk lesz, amire Krisztus szabadít fel – amint kitárja a kezeit, és fehér galambokként küld ki minket, hogy irányítsuk a világot.”

Mit alkotott Isten a távoli galaxisok magaslatán amit nem látott emberi szem? Egy nap szemlélni fogjuk ezeket a csodákat, a lényünkbe ivódott mély áhítattal. S ha ez nem lenne elég, olyan csodákat látunk majd, melyek nem voltak az első teremtéskor, és melyek Istent imádva térdre kényszerítenek, amint új teremtményként szemlélni kezdjük őket.

TÉRFÜGGŐ VILÁGBAN FOGUNK ÉLNI?

A feltámadás tana szilárd alapon áll, ez szerint térben fogunk élni. Fizikai jelleggel bíró emberi lények leszünk, fizikai jelleggel bíró világegyetemben. A feltámadott Krisztus mondta: „…tapintsatok meg és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van”. (Lukács 24:39). Ő járt a Földön, mi is járunk a Földön. Ő térben élt, mi is térben fogunk élni.

Véges testi teremtmények vagyunk, és ez azt jelenti, hogy térben és időben élünk. Hol máshol élhetnénk? Az Édenkert is a tér és idő korlátaiban létezett, és az Új Föld is térben és időben fog létezni. Minden gonosztól mentesek leszünk, de a tér nem gonosz. Az jó. Isten alkotása. A Kriszto-platonizmus próbál meggyőzni minket arról, hogy valami nincs rendben a térrel és az idővel.

Az egyik író szerint a Menny kapcsán „bizonyosan igazolható a tér és idő felfüggesztése, és ezek helyett az isteni egyidejűség alkalmazása” Ennek nagyívű visszhangja van, de mit is jelent tulajdonképpen? Azt, hogy egyidőben ezer helyen lehetünk, és ezerféle különböző dolgot tehetünk? Mindezek a Teremtőre jellemzőek, nem pedig a teremtményre. Semmi sem utal arra, hogy egyszerre több helyen is lehetünk. A Menny ígéretébe nem tartozik bele a végtelenségünk – ez megtagadná az emberi jelleget. Annál inkább azt jelenti, hogy messzemenően jobb véges emberi lények leszünk – mint valaha. Még ha nagyon gyorsan el is tudunk jutni egyik helyről a másikra, vagy újjáteremtett molekuláinkat kemény tárgyakon is át tudjuk juttatni, miként a feltámadott Jézus is tette, még akkor is véges lények leszünk. (Mint előbb is mondtam, nem biztos, hogy hatalmunk lesz erre, de lehetséges).

Ha a barátainkkal akarunk időzni, feltevődik a kérdés: „hol és mikor?” Hol van a tér, mikor van az időpont? Az Új Jeruzsálem három nyugati kapuja legkevesebb ezernégyszáz mérföldre lesz a keleti kaputól. Ha a nyugati oldalon várlak téged, nem fogsz meglátni engem, ha te a keleti kapunál állsz. (Még ha a távolság jelképes is, a lényeg ugyanaz.) Amikor kimegyünk a városkapun, akkor már nem lehetünk bent. A feltámadott emberek is csak egy helyen lehetnek egy időpontban. Nincs feljegyezve az, hogy a feltámadott Jézus egyszerre két helyen lett volna.

Nem szűnünk meg felfedezéseket tenni, és minden felfedezésünk végcélja elérkezni oda,

ahonnan elindultunk, és újonnan ismerni meg a helyet.

T.S ELIOT

Valaki azt írta: „a tér és az idő már nem lesz ugyanaz itt a földön és a kapcsolatok más jellegűek lesznek. Mint ilyen, nyilvánvaló, hogy az új emberiség életét az új megdicsőült testben jelképes szavakkal lehet csak leírni.” Mégis mi ezzel kapcsolatban a bibliai álláspont? A Biblia beszél térről és időről az Új Földön a jelen világ tér és idő fogalmához hasonlóan. Ha az újjáteremtett világot jelképekre egyszerűsítjük le, akkor nem ássuk alá az emberiség, a Föld és a feltámadás lényegét?

Jézus beszél a Menny legtávolabbi végéről (Márk 13:27). Még a jelen Mennyország is bizonyos helyet foglal. De bizonyára az Új Ég és az Új Föld is helyet igényel majd. A feltámadás nem zárja ki a teret és az időt, hanem inkább visszaszerzi azokat.

A mennyei régiókban még az angyalokat is, akiket test nélküli lényeknek képzelünk, akadályozza a tér és az idő, a bukott angyalokkal való küzdelem kapcsán (Dániel 10:13). Más szóval, elkéshetnek (idő) egy bizonyos helyről (tér).

Az emberek szerint csodásan hangzik, ha a Mennyről azt mondják, ott nincs tér és idő. (Ha nem lenne tér, akkor nem létezne az „ott” fogalma). Voltaképpen a mennyet idegennek és elérhetetlennek állítják be. Nem akarunk olyan birodalomban élni – igazából nem is lehet az – ami meg van fosztva a tér és idő fogalmától, mint ahogyan a hal nem akar élni víz nélküli helyen. Ha a halak gondolkoznának, ezt mondhatnád nekik: „amikor meghalsz, a hal-mennyországba kerülsz, és – nem csodálatos ez? - ott nem lesz víz! Ott nem lesz uszonyod és nem fogsz úszni. És nem fogsz enni, mert nem lesz szükséged az ételre. Fogadom, alig várod, hogy oda kerülj!” Miután halljuk a mi kriszto-plátói állításainkat a mennyről, a feltámadás értelmétől mentesen, nem csoda, hogy sem mi, sem a gyerekeink nem rajongunk a menny után.

Sir Isaac Newton mondta Istenről: „Ő örök és végtelen, mindenható és mindentudó, tehát Ő az örökkévalóságból az örökkévalóságba tart, jelenléte pedig a végtelenből a végtelenbe.” Isten az, aki „örök hajlékában lakik” (Ésaiás 57:15), A teremtmények betöltik az időt. Jézus, Isten-Emberként betölti mindkettőt. Amint az Új Földön Istennel leszünk, úgy vele osztjuk meg a teret és az időt is.

MEGTAPASZTALJUK AZ IDŐ FOGALMÁT A MENNYBEN?

A Biblia szerint „…az Úr előtt egy nap annyi mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi mint egy nap.” (2Péter 3:8). Ez azt jelenti, hogy nem lesz idő a mennyben? Az Új Föld alapvető értelmezése az, hogy létezik térben és időben, a jövő pedig lassan fog kibontakozni, miként most is. Mégis az emberek sorozatosan azt hangoztatják, hogy „nem lesz idő” a Mennyben. Az egyik teológus szerint: „milyen megkönnyebbülés és milyen öröm tudni, hogy a mennyben nem lesz idő.” Egy másik szerző szerint: „a menny olyan hely lesz, ahol az idő megáll”.

Honnan jönnek ezek a gondolatok? A King James Version tévútra vezethető bibliafordítása szerint „többé nem lesz idő” (Jelenések 10:6). A teológusoknak, miként Abraham Kypernek is, azt a gondolatot sugallta ez az állítás, hogy a Mennyben nem lesz idő. De más fordítás helyesen adja vissza ezt: „nem lesz többé késedelem!” (NIV, RSV), ami nem jelenti az idő megszűnését, hanem, hogy nem lesz már idő megállítani az ítélet végrehajtását.

Mások zavarban vannak, mivel eszükbe jut ez az állítás: „nem lesz többé idő”, és úgy hiszik ez a Bibliából van. Voltaképpen egy ének sora. Az irónia az, hogy ugyanaz az ének mondja: „amikor a hajnal hasad...” Mindkét szó, a hajnal és az amikor -  időhatározók.

John Newton éneke a „Csodálatos kegyelem” az idő fogalmának egy jobb vetületét mutatja be: amikor ott voltunk tízezer éve, világítva miként a nap, nem kevesebb napunk lesz zengeni Isten dicséretét, mint az első alkalommal volt.

Az Ige számos helyen utal az idő fogalmára a Mennyben:

• A Menny lakói emlékeznek időben történt eseményekre, mint amilyen egy bűnös megtérése fölötti öröm a földön (Lukács 15:7)
• A Mennyben a mártírok még kell várjanak egy keveset, amikor felteszik a „meddig” kérdést, mielőtt Krisztus megítéli a föld lakóit és megtorolja a mártírok vérét (Jelenések 6:10-11). A Menny lakói nem kérdezhetnék „meddig” vagy nem hallhatnák azt, hogy „várj még egy keveset”, hacsak az idő nem telne a Mennyben.
• Pál apostol úgy beszél a Mennyről mint ami „az eljövendő korszakok” (Efézus 2:7). Nem csupán egy jövőbeli időről beszél, hanem az eljövendő korszakokról (többes szám).
• Isten népe a Mennyben „éjjel és nappal szolgálják” Őt (Jelenések 7:15)
• Az élet fája az Új Földön „minden egyes hónapban megadja termését” (Jelenések 22:2). Léteznek napok és hónapok a jelenben és az örökkévaló Mennyben.
• Isten mondja: „Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld...azután újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember és leborul előttem – mondja az Úr” (Ésaiás 66:22-23). Az új Holdhoz és a Sabbathoz szükség van holdra, napra és időre.
• Isten mondja: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás...a nappal és az éjszaka” (1Mózes 8:22). Ez nem az Átok eredménye volt, hanem Isten eredeti terve.
• Tudjuk, hogy „csend lett a mennyben mintegy fél óráig” (Jelenések 8:1)
• A Jelenések könyve a Menny jelen lakosait az idő keretében mutatja be. A dicsőítés leírása egymást követő cselekményekre utal, mint amilyen az Isten trónja előtti leborulás és a „leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt, koronájukat is leteszik a trónus elé...” (Jelenések 4:10). Fennáll egy eseménysor, a dolgok egymás után következnek, nem pedig egyszerre történnek.
• A Menny lakói énekelnek (Jelenések 5:9-12). A Mennyben a zene időt igényel. A terjedelem, a tempó és egyéb ilyesmi mind idő-függő elem. Bizonyos hangokat hosszabban tartanak mint más hangot. Az énekeknek van kezdeti, közép és befejező része. Mindez arra utal, hogy az énekek időt vesznek igénybe.

Lehetne a Biblia ennél világosabb ami a mennyei idő fogalmát illeti? (Különösen a fél órás csend a Mennyben.) Azt állítani, hogy az időn kívül létezünk olyan, mintha mindent tudnánk. Ez összekeveri az örökkévalóságot a végtelenséggel. Véges lényekként fogunk örökké élni. Isten képes hozzánk alkalmazkodni azáltal, hogy belép az időbe, de mi nem tudunk Hozzá alkalmazkodni azáltal, hogy időtlenné válunk. Nem áll hatalmunkban ezt tenni, mivel nem vagyunk Isten.

Az írók gyakran elhatárolják a görög kronos és kairos szavakat, ez előbbi jelöli a „humán időt”, vagy az „időmennyiséget”, az utóbbi pedig az „Isten ideje” vagy az „idő minősége”. Valószínűleg a mennyben nem a kronos-ban, hanem a kairos-ban élünk. Bár még nem tudjuk pontosan, mit is jelent ez. Még mindig kronológiai folytonosságban élünk, ahol egy szó, egy lépés vagy egy esemény követi az előbbit és megelőzi az utána következőt? A Biblia erre igennel válaszol.

AZ IDŐ FOGALMA JÓ VAGY ROSSZ?

Az egyik író szerint „a világ vége, az idő vége. Az idő megszűnik létezni. Az idő a világ elbukott állapotának a jele.” Ez csak akkor lehet igaz, ha Ádám és Éva az időn kívül léteztek volna – de ez nem így van. A nap felkelt és lenyugodott az ő tökéletes világukban. A teremtés hatodik napját a nyugalom napja követte. Az idő nem a bukott világ jele volt.

Isten ismeri a múltat, a jövőt és könnyen hozzáfér ezekhez akárcsak a jelenhez. Emberként emlékezhetünk a múltra, és előrevetíthetjük a jövőt, de csupán a jelenben élhetünk. Mi az idő körül forgunk. Miként a hal nem élhet a víz nélkül, úgy mi sem élhetünk az időn és a téren kívül.   

Másvalaki szerint „minden fölött ami a földön van, az idő sötét árnya csüng.” Ellenben az árny nem az idő. Az árny a halál, ami a források és a lehetőségek elvesztése. Az emberek ellenségnek képzelik el az időt, mivel az óra annyira lassan mozog amikor várakoznunk kell, és olyan gyorsan telik, amikor a kedvtelésünkről van szó. De nem az idő a probléma, hanem az Átok. Az idő nem ellenség, hanem a halál az (1Kor.15:26). Az idő megelőzte a bűnt és az Átkot. Amikor az Átok megszűnik, az idő marad. Az Átok nélkül az idő soha nem dolgozik ellenünk. Nem fogyunk ki belőle. Az idő nyereséget hoz, nem veszteséget. Az idő múlása többé nem fenyeget minket. Új kalandokat hoz, a véges elvesztésének érzése nélkül.

Az idővel együtt fogunk élni annak nyomása nélkül. Amikor Istent színről-színre meglátjuk, az idő múlik, de mi elmerülünk benne. Az Isten univerzumának felfedezésével leszünk elfoglalva, terveken dolgozva, közösségben Istennel és egymással, nagyszerű történeteket mesélve és meghallgatva. Örömünket leljük az időben, mivel ez része annak, amiről Isten azt mondja, hogy „nagyon jó”. Egy olyan dimenzió, melyben Istennek örülünk. Amikor a Mennyben elköszönünk, tudjuk, hogy az emberek nem halnak meg a viszontlátás előtt. Az idő nem lesz többé egy homokóra, melyben a homokszemek egy behatárolt múltból a behatárolt jövőbe pörögnek. A jövőnk nem lesz behatárolt. Többé nem kell „számlálnunk a napjainkat” (Zsoltárok 90:12) vagy időt spórolnunk, mivel az idő nem lesz már egy fogyó, végét járó készlet.

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Deák Melinda