✝ = ♡

KRISZTUSBAN MARADNI - A KORRAL HALADNI

EGY KIRÁLYI EMBER FIÁNAK MEGGYÓGYÍTÁSA

(4) A hit ereje

2019. május 20. - KMAKH

blog_2019_05_20_cs10-37_kk_egy-kiralyi-ember-fianak-meggyogyitasa-eros-hit.pngJános elmondja, hogy Jézus sok csodát tett, és ezek nincsenek mind belefoglalva a János evangéliumába. A János Ev. 20:30-31 arról beszél, hogy ő a Szent Lélektől vezettetve választotta ki a leírt csodákat, amelynek az volt a célja, hogy elhiggyük, hogy Jézus a Krisztus, és hogy hit által életünk lehessen az Ő Nevében. Az a szó, amelyet itt János a csodákra használ, a simeon szó, amely azt jelenti, hogy jelentést hordozó jel.

Ezek nem pusztán csodák- ezek olyan csodák, amelyeknek van felénk üzenetük, jelentést hordozó jelek. A csodák, amelyeket Jézus tett, túl a csodálatos cselekedeten mindig egy igazságot is közölnek. Jézus valóban megtette ezeket a csodákat és fel lettek jegyezve a történelem számára. Valóban megtörténtek. De túl minden csodálatos történésen van egy nagyobb lelki üzenet. Azért lettek kiválasztva és lejegyezve, hogy egy hatalmas igazságot mondjanak el nekünk. 

Ez a csoda a hit erejéről tanít minket. Milyen hitre van szükségünk ahhoz, hogy megváltozzon az életünk? Olvassuk el a János 4:46-tól kezdődően az alábbi igeszakaszt:

„(46) Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. (47) Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. (48) Erre Jézus ezt mondta neki: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek”. (49) A királyi tisztviselő újra kérte Őt: „Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem”. (50) Jézus erre így válaszolt: „Menj el, a te fiad él.” Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki és elindult. (51) Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. (52) Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki, hogy tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. (53) Megállapította tehát az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben ezt mondta neki Jézus „A te fiad él”. És hitt ő, valamint egész háza népe. (54) Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.”

Milyen csodálatos leckéje ez a hitnek. Annak a hitnek, amely képes látni a láthatatlant, olyan hitnek, amely képes hinni a hihetetlent, és megkapja a lehetetlent. Csodálatos üzenet ez a hitről. A kétkedés az akadályokat, a hit pedig az utat látja. A kétkedés a legsötétebb éjszakát látja, a hit pedig a közelgő nappalt. A kétkedés fél egyetlen lépést is megtenni, a hit pedig magasba szárnyal. A kétkedés azt kérdi, ugyan, ki hiszi ezt el? – A hit azt válaszolja, én. És bárcsak mind ki tudnánk mondani, hogy „Igen, én! Én elhiszem, én hiszek!”. Mert ha hiszel, akkor nyersz életet. Figyeljük meg, Jézus ezt mondja „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (János Ev. 10:10). János ezt mondja: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében.” (János Ev. 20:31). Az élet a hitet követve jár, ahogyan a nappalt követi az éjszaka. Tehát, Jézus azért jött, hogy életetek legyen, élet pedig nincs hit nélkül! Így, csodálatos üzenet van itt a számunkra, egy csodálatos lecke a helyes hitről- a biblikus hitről.

Visszatérve, ennek az embernek volt egy problémája. Nagyon nagy bajban volt, súlyos volt a problémája, a fia nagyon beteg volt, a halálán volt és ő eljött Jézushoz. Ezt mondta, kérlek, gyere el, gyógyítsd meg a fiamat, mert a halálán van. Úgy tűnik, mintha Jézus ellenkezne vele, amikor ezt mondja: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek” 48. vers. Úgy tűnik, mintha Jézus megróná, korholná az apát: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek”. Ez az ember viszont nem kívánt teológiai vitába bocsátkozni. Nagyon mély szükségben volt. Egészen olyan, mintha átsiklana Jézus válaszán, mintha valahogy elmentek volna mellette a szavak, és azt mondja az Úrnak, gyere, mert meghal a gyermekem! Jézus azt mondja, menj békével, él a fiad. Az ember hitt neki és ahogyan látjuk a továbbiakban abban a pillanatban meg is gyógyult a gyermeke. Látnunk kell itt, hogy ezt az embert nagy baj érte, de éppen ez a szükséghelyzet volt az, ami Jézushoz vezette. Volt egy nagy szomorúsága, és éppen ez lett az a táptalaj, amelyben kikelhettek és virágba borulhattak a hit magvai. Látod már, Isten megengedi, hogy baj érjen minket. Isten megengedi, hogy keserűségek, nyomorúságok érjenek. Sőt, Isten eltervezte és elrendelte, és Éden kertjében, miután az ember vétkezett, és a bűn átka sújtotta a világot, Isten azt mondta Ádámnak és Évának, „Átkozott a föld miattatok!”, nem büntetésképpen Ádám, hanem miattad Ádám. „Tövist és bogáncsot hajt neked”, és ez jelképez minden betegséget és fájdalmat, minden sérelmet, minden félreértést, minden elkeseredést, amin átmegyünk, amíg ezen a világon élünk. Érettünk vannak ezek.

Megfigyelhetjük, hogy ez az ember köztiszteletben álló, nemes ember volt. Azt gondolhatta, hogy neki mindene megvan, mindaddig, amíg ez a nyomorúság nem érte. Ezt gondolhatta mindaddig, amíg fel nem ütötte a fejét ez a probléma, amely kétségbeejtő volt, mert olyas valami volt, amivel ő egyáltalán nem tudott mihez kezdeni, és akkor mit ért a nemesi mivolta, ha képtelen volt megoldani a helyzetet? Mit ért ebben a helyzetben a gazdagsága? Mit ért a presztízse? Mit ért a hatalma? A fia haldoklott! Ki lenne az közülünk, akinek gyermeke van és nem adná az életét is értük, ha kell? Ez az ember teljesen összetört, de az ő nyomorúsága volt éppen az, ami Jézushoz vezette. A legrosszabb dolog, ami egyáltalán történhet egy nemesi származású emberrel vagy bármelyik férfival vagy nővel, fiúval vagy lánnyal az lenne, ha olyan világban élne, amelyet a bűn átka sújtott és soha nem látna szükséget, mert akkor soha nem éreznénk milyen nagy szükségünk van Jézusra. Így az Úr megengedte ezt a problémát és ez a probléma vezette őt Jézushoz, és végső soron hozzá segítette ahhoz, hogy örök életet nyerjen.

Nézzünk meg három lépcsőfokot abban, ahogyan ez az ember előre haladt Jézus megismerésében, és ahogyan a hit útján fejlődött. Figyeljük meg honnan indult, de azt is jó lesz meglátni, meddig jutott el. Először ő egy csodatevőt keresett. Másodszor egy szavatartó személyt ismert meg. Harmadszor az élet adójában gyönyörködött.

Először ő egy csodatevőt akart látni. Figyeljük meg újra a 48. verset: „Erre Jézus ezt mondta neki: ’Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek’”. Jézus minden embert ismer. Ezt az embert is jól ismerte. Tudta, hogy ez az ember modern, érzékleteire hagyatkozó személy, aki azt mondja magában hiszem, ha látom. Mára igazi szlogen lett ebből, hiszem, ha látom. Ez az ember viszont e szerint élt. Talán intellektuális személyiség volt, és úgy gondolta, hogy talán lehetségesek a csodák. Lássunk egyet és elhiszem. Hiszem, ha látom. Ő valóban a szerint élt, amit látni tudott, amit meg tudott szagolni, meg tudott érinteni, amit érzékelni tudott, amit hallani tudott. Az érzékleteitől vezettetve élte az életét és úgy látta, szükséges egy csodát látnia ahhoz, hogy hinni tudjon. Egy csodákat hajszoló ember volt. Jézus nem bízott az ilyen emberekben. Ennek szemléltetésére menjünk vissza János evangéliumának a 2. részéhez. Figyeljük meg ennek a fejezetnek a záró verseit. A 23. versben ezt olvassuk: „Amikor Jeruzsálemben volt a húsvét ünnepén, sokan hittek az Ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett”. Aha! Jézus tett csodákat, amelyek nagy hatással voltak a tömegre, amelyből nagyon sokan akarták ezért követni Őt. Ők azt mondták, óh igen, ha-ha, mi hiszünk. Úgy hangzott, mintha meg lettek volna mentve, vagy nem? Úgy hangzik, mintha keresztyének lennének, ugye? De álljunk meg kicsit itt a 24. és 25. verseknél: „Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindannyiukat és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjon az emberről, mert Ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.” Jézus tudta, hogy ezek az emberek jelek és csodák után szomjaznak. Jézus tudta, hogy nem függhet ezektől az emberektől. A későbbiekben, amikor Jézus megvendégelte az 5000 embert, arról olvasunk, hogy voltak olyanok, akik éppen ezért a csodáért követték őt. Aztán odafordult ehhez a tömeghez és örökkévaló igazságról beszélt nekik, múlandó és örökkévaló kincsekről, hogy ő belőle merítsenek táplálékot, lelki táplálékot, hogy szeressék őt, bízzanak benne, hogy az Ő szava legyen a mérvadó az életükben, attól függjenek- és az a tömeg elhagyta Őt, ahogyan a patkányok elhagyják a süllyedő hajót. Aztán oda kellett fordulnia a tanítványaihoz és megkérdezte őket, hogy ők is el akarnak menni? Ismerte az embereket. Nem volt arra szüksége, hogy bárki elmondja mi lakozik az emberekben. És ez az ember is ugyanebbe a kategóriába tartozott. Jézus rá nézett és azt mondta, ha nem láttok jeleket és csodákat nem hisztek. Ez az ember egy csodatevőt keresett.

Mi volt ezzel a baj? Mi a rossz abban, ha azt mondjuk, „Istenem, adj jelt nekem”? Isten mutatott nekem egy csodát.

Első sorban ez megalázó Istenre nézve. Azért megalázó Istenre nézve, mert ezzel azt mondja Istennek, hogy a szavad nem elég. Feltételezzük, hogy azt mondom a fiamnak, „No, Dávid, megajándékozlak valamivel. A születésnapodra letétbe helyeztem ötszáz dollárt a számládra.” Feltételezzük, hogy azt mondta „Hát köszönöm apa, ez tényleg remek. Hallod apa?” „Igen, fiam.” „Megmutatnád a letétről az igazolást, hogy valóban biztos legyek benne, hogy úgy van?” „Hát, fiam, épp most mondtam, hogy így van”. „Tudom apa, de nem tudtál adni róla valami kis igazolást, egy kis jelet? Valamit, amit láthatok.” „Hát fiam, a szavam nem elég?” Látjátok, mit teszünk, amikor jeleket és csodákat kérünk? Valamiképpen azt mondjuk, hát igen, így van Uram, de adnál valami jelet is? Adj még valamit…mert én nem tudom csak úgy komolyan venni a szavad. Nézzük meg mit találunk a János Ev. 20. részében. Emlékezzünk csak, hogy Tamás is ugyanezzel a problémával küszködött. Hadd vegyük ezt a részt szemügyre egy pillanatra. Nézzük meg, miről beszél a 25. vers: „A többi tanítvány így szólt hozzá ’Láttuk az Urat’. Ő azonban ezt mondta nekik ’Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.’”. Úgy gondolom olyan volt, mint ez a nemes ember. A 27. versben ezt olvassuk: „Azután így szólt Tamáshoz: ’Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet. Nyújtsd ide a kezedet és tedd az oldalamra és ne légy hitetlen, hanem hívő.’” Tamás erre azt válaszolta, hogy „én Uram és én Istenem”. Hála érte, hogy Tamás eljutott erre a felismerésre, azonban figyeljük csak meg, mit mondott Jézus neki. Azt mondta, Tamás, mivel látsz engem, hiszel, de boldogok, akik nem látnak és hisznek. Istennek van egy ígérete a kedves olvasók számára ezen a reggelen, készek vagyunk erre? „Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Épp itt beszél az Úr rólad, tudod-e ezt? „Boldogok, akik nem látnak és hisznek”- épp RÓLAD van szó itt -sokkal nagyobb áldás ez számunkra, mint akkor Tamásnak volt. Tamás, aki jelet és csodát akart, azt akarta, hogy fizikálisan is megtapasztalhassa, lássa, hallja mindazt, amit el kellett volna hinnie. Sok ilyen ember létezik. Ez lekicsinylő Istenre nézve. Tamás lemaradt egy olyan áldásról, amelyet megkaphatott volna.

Menjünk most vissza a János ev. 4. részéhez. Nézzük meg azt az ellentétet, kontrasztot, amellyel itt találkozunk. Mint azt tudjuk, amikor egy történetet olvasunk, sokszor el kell olvasnunk az igéket, amelyek előtte és utána következnek, hogy megérthessük annak üzenetét. Olvassuk el a János Ev. 4:39-et. Jézus éppen Galilea felé tartott Samáriából. Samáriában pedig ébredés volt, az evangélista maga Jézus volt, Ő tanította az egybegyűlt sokaságot. Nem gyógyító istentiszteletre gyűltek össze, ahol az emberek a betegségeikből meggyógyultak. Ez egy evangelizációs út volt, amelynek egyetlen alapja Isten Szava volt. Jézus volt az evangélista. Egy samáriai asszony volt a hirdető bizottság. Figyeljük csak, mit mondanak a 39. – 41. versek: „Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne, az asszony szava miatt, aki így tanúskodott ’Megmondott nekem mindent, amit tettem.’Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték Őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. Az Ő szavának sokkal többen hittek.

Miért hittek ilyen egyszerűen Jézusban? Csupán azért, amit Ő mondott: „az asszonynak pedig meg is mondták ’Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy Ő a világ üdvözítője.’” Micsoda hitük volt! Nem azért hittek, mert előzőleg csodát láttak. Miért mondták azt, hogy Neki hittek? Nézzük meg a 41. versben: „Az Ő szavának sokkal többen hittek”. Hogyan tisztelték ők az Urat ezzel, micsoda ébredési találkozójuk lehetett!

Ezek a csodát hajhászó emberek nem tisztelték Istent. De ez nem csak azt jelenti, hogy nem tisztelik Istent, ez nagyon veszélyes ránk, emberekre nézve. Oh, hát talán azt mondod magadban, ha Isten küldene egy jelet vagy valamilyen csodát tenne az életemben, akkor hinnék benne. Ez veszélyes. De miért? Az ördög is képes jeleket tenni, csodákat, tudtad ezt? Nézzük meg egy pillanatra a 2.Thesszalónika 2. részét. A Biblia ír arról, hogy el fog jönni a törvénytipró, az antikrisztus, és figyeljük meg, hogy hogyan mutatja be őt a Biblia a 2. Thesszalónika 2:9-ben: „Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával.” Ki lesz ez? Az antikrisztus. A Jelenések könyvében olvasunk azokról a csodákról, amelyeket a hamis próféta képes volt véghez vinni, hogy félrevezesse és becsapja az egész világot. Olvasunk gonosz lelkekről, akik démonok lelkei és képesek csodákat tenni. Oh, nem, drága barátom, ha csupán egy csoda az amid van, amire támaszkodsz, egy látomás, vagy extázis vagy egy jel, ha csak néhány csodára támaszkodhatsz és az mindened, akkor nagyon könnyű téged megtéveszteni. A 2.Péter 1-ben arról ír Péter, hogy ott volt a megdicsőülés hegyén. Azt mondja ott „voltunk”, emberek mi láttuk Jézust! A szemeink előtt változott át. Aztán tovább megy és azt mondja, mi szemtanúi voltunk az Ő dicsőségének. Mi láttuk mindezt. Aztán azt mondja, hallottunk egy hangot a Mennyből- „Ez az én Szeretett Fiam”. Hát senki sem élt át még ehhez hasonlót, úgy értem, hogy Jézust látták a saját szemükkel átváltozva, megdicsőülve, de Isten szólt a Mennyből- „Ez az én Fiam”.kmakh_profile_hun_flag_small.png

Szerkesztette: Kelemen Krisztina

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztusbanmaradni-korralhaladni.blog.hu/api/trackback/id/tr514816062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása