✝ = ♡

KRISZTUSBAN MARADNI - A KORRAL HALADNI

PÉTER ANYÓSÁNAK MEGGYÓGYÍTÁSA

2019. június 14. - KMAKH

blog_2019_06_14_cs11-38_kk_peter-anyosanak-meggyogyitasa.pngKrisztus második gyógyító csodája, amelyet megvizsgálunk Péter anyósának meggyógyítása. Ez az első annak a legalább nyolc csodának, amelyről tudunk és Péterhez kötődik valamiképp. Az ő nevét több csodával kapcsolatos történetben említi a Szentírás, mint a tizenkét tanítványét együttvéve. Miközben megvizsgáljuk Péter anyósának meggyógyítását, szemügyre vesszük a csoda helyszínét, a szenvedést, amely a csoda előtt fennállt, a gyógyulásért való könyörgést, a csoda sajátosságait, és a csoda után végzett szolgálatot.

A CSODA HELYSZÍNE

„A zsinagógából eltávozva elment Simon házába.” (Lukács 4:38). Péter anyósa gyógyulásának helyszíne Péter háza volt. Megfigyelhetjük a ház elhelyezkedését, az embereket a házban, a kegyességet a házon belül.

1. A ház elhelyezkedése

Ennek a gyógyítási csodának a szövegkörnyezetéből kiderül, hogy Péter háza Kapernaumban volt. Akkor, amikor Pétert Jézus elhívta, hogy tanítványa legyen, ő és testvére, András, Betsaidában éltek (János ev. 1:44), ami kb. öt mérföldnyire (kb. 8,05 km) volt Kapernaumtól. Miután tanítvány lett, Péter a feleségével, anyósával és testvérével együtt (Márk 1:29) Kapernaumba költözött.

Az a tény, hogy Péter, a felesége, anyósa és András mind ebben a házban éltek, arról beszél, hogy nem voltak jómódúak. Péter és András sok mindent feladott azért, hogy Krisztust követhesse. Bár nem éltek bőségben gondoskodóak voltak Jézus Krisztussal szemben, mert Péter házában lakott az Úr Jézus, amikor Kapernaumban voltak (Márk 2:1-6).

Ahogyan a korábbi fejezetben már láthattuk, Kapernaum városa sok lelki kiváltságban részesült, azonban még mindig nem voltak befogadók Krisztus iránt, ami alátámasztja az átkot, amely feléjük a Máté ev. 11:23-24-ben elhangzott. A lelki kiváltságok egyike az volt, hogy olyan szentjei éltek Istennek abban a városban, mint Péter és a családja.

2. A házban élő emberek

Ennek a csodának a leírása szerint Jakab és János (Márk 1:29) épp úgy, mint Krisztus és Péter családja ebben a házban tartózkodtak. A zsinagógai összejövetel után ők mind összegyűltek, hogy együtt egyenek, közösségben legyenek és pihenhessenek. Ez csodálatos emberek csoportja volt. Az őket körülvevő világ szerint egyáltalán nem voltak különösek ezek az emberek. A Mennyország azonban különbséget tesz ebben – Krisztus és a négy tanítvány (Péter, András, János és Jakab) és Péter családja a mennyország szemszögéből különlegesek voltak. Azonban, mindazok, akik akkoriban híresek, gazdagok és hatalmasok voltak semmi különlegeset nem jelentettek Mennyország szemszögéből nézve. Ez minden korszakban igaz. Azok, akik Isten szemében nagyok ritkán vannak értékelve ebben a világban.

3. A házban levő kegyesség

Krisztus meghívása a zsinagógai istentisztelet után, nem csak a ház javát szolgálta (ahogyan arról Péter anyósának meggyógyítása beszél), hanem a házban gyakorolt kegyességről is beszél. Az ebben az otthonban élők nem hagyták el Krisztusba vetett hitüket, amikor a zsinagógába vagy más helyekre mentek, hanem hittel töltötték meg az otthonukat. Szükségünk van arra, hogy Jézus Krisztust magunkkal vigyük otthonainkba és ne hagyjuk Őt a gyülekezetben. Sokan ott hagyják a megvallott hitüket, a vallás öltözetét a gyülekezetben. Azonban, a Krisztusba vetett hited nem sokat ér, ha nem viszed haza, ha nem éled meg otthon.

Az, hogy otthon tett csodát arról beszél, hogy Jézus nem olyan volt, mint a modern kori gyógyítók. „Hány beteg és sérült ember otthonába látogatnak el a modern ’hit gyógyítók’, akik mások nyomorúságát saját anyagi nyereségükre használják fel? … Ők az élményt keresik, amikor egy nagy terem vagy egy sátor zsúfolásig megtelik, és a tömegpszichológia minden fegyverzetével felvértezve mutatják be az ő úgynevezett csodáikat.” (Lockyer)

A CSODA ELŐTTI SZENVEDÉS

Itt olyan részleteket figyelünk meg, amelyek megelőzték Krisztus csodatételét. Megfigyeljük, ki volt a szenvedő, azt, hogy miben, miként szenvedett, azt, hogy mikor szenvedett, megfigyeljük a szenvedést magát.

1. A szenvedés alanya

„Simon anyósa lázasan feküdt” (Márk 1:30). Tehát, Péter anyósa volt a szenvedő. Az emlékeztetés és a cáfolat, amelyről a szenvedő személye beszél.

A szenvedő személy arra emlékeztet bennünket, hogy Krisztus követőit nem kerüli el a szenvedés. Péter otthonában örömmel fogadták Krisztust azonban ugyanebben az otthonban tapasztaltak nagy szenvedést is. A Szentírás azt mondja, hogy sok szenvedés éri az igazat (Zsoltárok 34:19), nem csak a gonoszokat éri szenvedés. Az igazak nem az istentelen életvitelük miatt szenvednek, mint a gonoszok, de sok próbán és szenvedésen mennek át. „Isten kegyelme nem biztosít a megpróbáltatások ellen” (Spurgeon). Az, hogy megpróbáltatások érnek bennünket Istennek való szolgálatunk során nem azt jelenti, hogy hiábavaló a hitünk, vagy hogy Isten rosszul bánik velünk. Sokkal inkább azt jelenti, hogy Istennek nagy és szent célja van a megpróbáltatásokkal az életünkben, és ezek áldássá válnak majd. Ahogyan Charles Spurgeon is mondta: „A mi bölcs Atyánk szeretete túlságosan nagy irántunk ahhoz, hogy visszatartson minket a megpróbáltatás szentséges javaitól… A legnagyobb betegségek sokszor azok a sötét lovak, amelyek hátán Isten áldásai az életünkbe érkeznek.” Spurgeon tapasztalatból beszélt, hiszen felesége házasságuk java részében betegségtől szenvedett, és ő maga is sokszor betegeskedett, végül pedig alig 57 évesen meghalt. Sőt, maga Jézus Krisztus is szenvedett, de neki is javára vált a szenvedés, ahogyan nekünk is javunkra válik „Jóllehet a Fiú szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki” (Zsidók 5:8). Ha Krisztus sem volt felmentve a szenvedés alól, kik vagyunk mi Hozzá képest, hogy azt reméljük elkerülnek a szenvedések és bajok?

A személyes ellentmondás. Itt ebben a csodában, épp úgy, mint a víz borrá változtatásakor (János ev 2:1-11), megint ellentmondásba ütközünk a Római Katolikus Egyház egyes tanait illetően, mégpedig azzal kapcsolatosan, hogy kötelezik a cölibátust papjaik és elöljáróik számára. A Római Katolikus Egyház Pétert vallja az első pápának, ugyanakkor kitartanak amellett, hogy papjaik és pápáik nem házasodhatnak meg. Azonban, itt azt látjuk, hogy Péternek volt felesége! Arról is tudósít az Ige, hogy Péter felesége együtt is utazott vele a szolgálata ideje alatt (1.Korinthus 9:5). „Ha, ahogyan a Római Katolikus Egyház állítja, Péter volt az első pápa, akkor az ő házassága, amelyet Jézus megáldott, jónak tekintett, hiszen az otthonukban volt világosan ellentmond a cölibátus papokra és pápákra kényszerített gyakorlatával.” (Lockyer). Nem kell messze menni a Szentírás tanulmányozásában ahhoz, hogy meglássuk ez a Római Katolikus dogma teljességében meg van cáfolva, mivel ezek a dogmák nem a Szentíráson alapulnak, hanem azok kijelentésein, akik figyelmen kívül hagyják a Szentírást.

2. A szenvedés mikéntje

Péter anyósa magas láztól szenvedett (Máté ev. 8:14). Ahhoz, hogy megfigyeljük Péter anyósának betegségét először meg fogjuk nézni, milyen ez a betegség, hogyan nyilvánul meg és milyen következményei lehetnek.

A betegség jellemzői. A betegség úgy van leírva, mint egy láz. A betegségről azt mondja az ige „láztól beteg” a Máté 8:14-ben és a Márk 1:30-ban egyaránt egy olyan görög szót használnak, amely egy másik görög szóból, a pur szóból, lett képezve, amely tüzet jelent. Ezért A. T. Robertson úgy fordítja ezt, hogy „lázban égett”. A szentírás nem mondja el, hogy mi okozta a lázat, csak annyit mond, hogy lázas volt. Ahogyan azt manapság már tudjuk, sok minden okozhat lázas állapotot. Az első gyógyítási csodában, amelyet az előző fejezetben említettünk a csodálatos beavatkozás oka szintén egy lázas állapot volt (János 4:52).

A betegség besorolása. Lukács, aki orvos volt gyakran használt fizikai képeket, hogy leírja a tüneteket, megint csak orvosi kifejezést használ arra, hogy leírja ezt a lázas állapotot és azt mondja, hogy „magas láza volt” (Lukács 4:38). Az a szó, amelyet a láz nagyságának leírására használ arra volt abban az időben használatos, hogy egyféle orvosi fokozatban rangsorolja a betegség súlyosságát. A lázakat vagy alacsonynak vagy magasnak kategorizálták. Manapság is így van ez. Az, hogy „nagy” láztól szenvedett azt jelentette, Péter anyósan nagyon szenvedett. Ez nem egy aprócska betegség volt.

A betegség által elfoglalt terület. Magas láz fogta el Péter anyósát (Lukács 4:38) arról beszél, hogy a láz nagyon is uralma alá kerítette ezt az asszonyt. Az a szó, amelyet úgy fordítanak, hogy „el fogta” azt is jelenti, hogy szorította, vagy úgy is fordítható, hogy erősen megragadta. Ez a szó segít látni a láz fáradhatatlan szorongatását Péter anyósa a fölött.

Ez azt példázza, hogyan szorítja a bűn az embert. Egyszerűen nem akar elhagyni. Az ital, kábítószerek, dohányzás és más szenvedélyek okozta függőségek jól példázzák a bűn erős szorítását, amelyet az emberiség felett gyakorol. Azonban éppen, ahogyan itt a láz esetében, Krisztus a megoldás a gonosz szorításából való megszabadulásra, mindegy, hogy mennyire szorosan ragadott meg egy személyt, Krisztus a megoldás.

A betegség következményei. A láztól Péter anyósa ágynak esett. „Láztól betegen feküdt” (Márk 1:30). Mivel leterítette a betegség, nem szolgálhatott. Nem tudta a háztartásban a feladatait ellátni sem a Megváltó felé szolgálni (amelyet képes volt megtenni a gyógyulása után). Így van ez a bűnnel is. Képtelenné tesz arra, hogy Istennek szolgáljunk. Elveszi az erőnket (Róma 5:6). A bűn túl gyengévé tesz bennünket ahhoz, hogy jót cselekedjünk. Azok, akik kigúnyolják a keresztyéneket és gyengéknek titulálják őket éppen fordítva vannak ezzel. A bűn és nem a megváltás, az, ami gyengévé teszi a jellemet.

3. A szenvedés ideje

És azonnal, amint kijöttek a zsinagógából, elmentek Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. Simon anyósa lázasan feküdt és azonnal szóltak felőle Jézusnak” (Márk 1:29-30). Mind Márk mind pedig Lukács elmondják, hogy Jézus és néhány tanítvány a zsinagógai istentiszteletről jöttek, amikor szembesültek Péter anyósának állapotával. A zsinagógai alkalom különleges volt. Krisztus tanított az alkalmon, az Ő kivételes módján, az emberek pedig „csodálkoztak, mert Ő úgy tanított, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók.” (Márk 1:22). Végül az alkalom azzal ért véget, hogy Jézus kiűzött egy démont egy jelenlévőből. Ez megint csak csodálkozásra késztette az embereket. „Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és azok engedelmeskednek neki.” (Márk 1:27). Szóval nem akármilyen szolgálat volt aznap a zsinagógában. De a győzedelmes és elgondolkodtató szolgálat után, Péter, András, Jakab és János, Krisztussal együtt amint hazaértek egy újabb problémával kellett szembesülniük. A zsinagógai szolgálat után érzett csodálat és eufória hamar beárnyékolódott a súlyos szenvedés miatt.

Milyen gyakran érkeznek ilyen időzítéssel a problémák. Ilyenkor szeret a Sátán támadni. Ki akarja kapkodni az Ige szavát a szívedből, rögtön azután, hogy meghallottad. Azt akarja, hogy elveszítsd mindazt a jót, amit a szolgálat alkalmával nyertél azzal, hogy problémákkal zaklat méghozzá azonnal. A Sátán azon van, hogy elvegye az örömöt és áldást, amit nyerhetnél. A Sátán tudja mikor támadjon. Amikor az ő királysága sérül, vereséget szenved, mint aznap a zsinagógában, gyorsan visszaütött. Sok lelkipásztor ismeri ezt a tapasztalatot. Miután tanítottál egy istentiszteleten és megtapasztaltad Isten Lelkének munkáját és segítségét, látva a hallgatóságon, hogy áldást nyert, a pásztor gyakran gyorsan ez után támadást szenved el a Sátántól, amelyek megpróbálják elvenni az áldást és bátorítást, amelyet kaptak. Csak példaképpen ilyen, amikor keserű kritika vagy szúrós megjegyzés érkezik a pásztor felé, amint kezet fog a gyülekezet tagjaival, mikor azok hazafelé mennek. Vagy úgy is érkezhet a próba, hogy valaki otthagyni készül a gyülekezetet és felhívja a pásztort amint az alkalomról hazaér. A gyülekezetbe járóknak is gyakran van ilyen tapasztalatuk. Miután felfrissült a szívük és erőt nyertek a szolgálatból, gyakran olyan problémákkal találkoznak, amelyek elterelik a figyelmüket erről, akár amikor hazaérnek, akár amikor útban vannak hazafelé. Úgy néz ki tehát, hogy valaki nehezen kap egy kis időt, hogy örüljön a kapott áldásoknak, mivel különféle támadások érnek, hogy beárnyékolják az áldások ragyogását. Azonban, Krisztus Úr ezek fölött a problémák fölött is. Ő nem csak a gyülekezeti alkalmakon munkálkodik, hanem utána is, ahogyan ebben a szövegben is láthatjuk.

4. A szenvedés megfigyelése

Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa lázasan fekszik” (Máté 8:14). Krisztus „látta” a szenvedést. Ez a kifejezés, hogy látta, emlékeztet minket arra, amit Isten mondott akkor, amikor az Egyiptomban élő zsidókról beszélt: „Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. … Bizony eljutott Hozzám Izrael fiainak segélykiáltása, látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak.” (2.Mózes 3:7,9). Az emberek örökösen Istent okolják, hogy nem törődik velük, nem szereti őket és nem kedves hozzájuk. Őt hibáztatják a háborúk, katasztrófák és betegségek miatt, elfelejtve, hogy az emberek bűne és nem Isten az, aki ezeket kiváltja a világban. A bűnös ember egyszerűen nem tiszteli Isten irgalmát és kegyelmét. Azonban Isten igenis törődő, szerető és kedves, mivel Isten irgalmas, Ő lát, hall és tud mindent minden szükségünkről.

A CSODÁÉRT VALÓ KÖNYÖRGÉS

Péter anyósának betegsége valószínűleg vészesen gyorsan erősödött, mivel nem volt az előtt megemlítve, hogy András, Péter, Jakab, János és Jézus hazaértek volna a zsinagógából, tehát ebből arra következtethetünk, hogy amikor elmentek Péter anyósa nem volt még beteg. Viszont, a betegségek nagyon is gyorsan, akár pár óra alatt is kibontakozhatnak. És ezzel a betegséggel is valószínűleg ez volt a helyzet. Egyébként, a tanítványok jellemét ismerve már biztosan jóval azelőtt is említették volna Jézusnak a dolgot, hogy megérkeztek Péter házához.

Meg figyelünk két fontos dolgot a csodáért való könyörgésről, ez pedig a gyorsaság, amivel segítséget kértek, és a személy, aki könyörgött.

1. A segítség kérés gyorsasága

„…azonnal szóltak felőle Jézusnak” (Márk 1:30b). Az azonnal, szó azt jelenti, hogy abban a pillanatban, nem túl gyakran használják manapság. Itt ez egy olyan görög szó fordítása, amely összesen 80 alkalommal jelenik meg az Új Szövetségben- ebből Márk evangéliumában összesen negyvenszer. Itt ebben a részben ez a szó arról beszél mennyire gyorsan, milyen sürgetően fordultak Jézushoz Péter anyósa miatt. A közbenjárók dicséretet érdemelnek a gyorsaságukért, hiszen a betegség gyorsan terjedt, és Krisztus ott volt éppen akkor. Ahogyan azt már az előző fejezetünkben láthattuk keresnünk kell az Urat „amíg megtalálható” addig kell segítségül hívnunk Őt, „amíg közel van” (Ézsaiás 55:6). Az, hogy lassan hívjuk segítségül az Urat, rossz szívről beszél, mert a gonosz szívek lassan keresik az Urat bármiről is legyen szó. Lassúak az imádkozásra, a dicséretre, imádatra, az Ige tanulmányozására, az Igének való engedelmességre. Ha nem igyekszünk Istent keresni, az arról árulkodik, hogy nem igazán érdekel bennünket.

2. A könyörgő személy

„…És kérték Jézust, hogy segítsen rajta.” (Lukács ev. 4:38). Igazi bölcsesség van ebben a könyörgésben. Aki közben járt maga Jézus volt. A közbenjárás része volt az, hogy hozzá fordultak segítségért. Márk azt mondja „szóltak felőle Jézusnak.” (Márk 1:30). A betegség terhét egészen egyszerűen Krisztushoz vitték. Elmondták Neki mi történt és segítséget kértek.

Már az előző fejezetekben is beszéltünk arról a bölcs gyakorlatról, hogy mondjuk el Jézusnak a nehézségeinket. Néha arra is szükségünk lehet, hogy másoknak beszéljünk a problémáinkról, de Az, Akinek mindig el kell mondanunk a problémáinkat az Úr. Sosem hibázunk azzal, ha elmondjuk az Úrnak a nehézségeink, azonban néha még nagyobb problémákat okozunk magunknak, amikor nem a megfelelő emberrel osztjuk meg terheinket. Igaz, hogy Krisztus mindig tud a gondjainkról, még azelőtt, hogy elmondanánk, mert Ő „látta” a betegséget is (Máté 8:17). De az, hogy elmondjuk Neki, a mi Belé vetett hitünknek a kifejezése, a megnyilvánulása. Sőt, Ő azt is megparancsolta, hogy keressük Őt! „Kérj…keress…kopogtass…” (Máté 7:7), és „Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.” (Lukács 18:1).

A CSODA JELLEMZŐI

Miután beszéltek Neki a betegségről, Jézus véghez vitte a gyógyítás csodáját. Mennyire jó volt ennek az otthonnak, hogy meghívottjaik között ott volt Jézus Krisztus. Ahol Krisztust befogadják, Krisztus viszonozza ezt, és sokkal többet ad nekünk, mint amennyit mi valaha adhatnánk Neki. „Krisztus az a meghívott, aki nagyon sokat ad a befogadásért, akik felkínálják neki lakhelyül a szívüket és otthonaikat, soha nem lesznek vesztesek az Ő szemében.” (Henry).

Az a három evangélium, amely leírja Péter anyósának meggyógyítását, bár mind ugyanazt a történetet mondja el, mégis mindegyik egy-egy különböző részletet árul el. Ez sokkal teljesebb képet ad a történtekről, mintha csak egy helyen lenne feljegyezve.

Ahhoz, hogy megvizsgálhassuk ennek a csodának a különös jellemzőit meg fogjuk keresni a történtek helyzetét, a dorgálást, az érintést, azt ahogyan felemelte a beteget, és a betegség távozását.

1. Az gyógyítás helyzete

Jézus ekkor fölé hajolva” (Lukács 4:39). Vincent szerint ez az, amit egy orvos tenne. Tehát, mivel a tudósítónk maga is orvos, nem találjuk különösnek, hogy megemlítette ezt a történetben, hiszen számára ez fontos és rutinos cselekedet volt. Lukács orvos volt, Pál úgy hívta őt „a szeretett orvos” (Kolossé 4:14).

Az, hogy fölé hajolt, fölötte volt, többet sugall, mint a fizikai helyzet. Krisztus fölöttünk áll, és engednünk kell Őt fölöttünk, az Őt megillető helyen lenni, ha segítséget várunk Tőle. Krisztust mindig többre kell tartanunk önmagunknál. Krisztus épp úgy a mi Urunk, mint a Megváltónk. (Filippi 2:9-11).

2. A dorgálás

„…ráparancsolt a lázra” (Lukács 4:39). A szó, amelyet ráparancsol-nak fordítanak itt ugyanaz a szó, amelyet a Lukács 4:35-ben és a Márk 1:25-ben találunk, ahol Jézus megdorgálta és ráparancsolt a démonra, hogy hagyja el az embert, aki a zsinagógában volt. Ugyanezt a szót találjuk a Lukács 8:24-ben, ahol arról olvasunk, hogy Jézus megdorgálta a tengert és a szelet, hogy véget vessen a viharnak a Galileai Tengeren. Ez a szó azt jelenti, hogy megszüntet vagy megdorgál. (Strong). Mindig jelen volt a gonosz, amikor Jézus megdorgált valamit.

Ennek az a tanulsága, hogy a gonoszt meg kell szüntetni, meg kell dorgálni, ha szeretnénk látni a gyógyulást. A problémáinkra a megoldás néha magával hozza a dorgálást is. Kevesen szeretik ezt így. Például, sokan panaszkodnak, ha a pásztor a bűn ellen tanít. Viszont, a gonosz a probléma okozója, és a gonosszal szakítani kell és megdorgálni, ha gyógyírt keresünk a problémáinkra. Minden bizonnyal meg kell tanulnunk ezt. Szeretnénk békességet, de nem akarjuk megbüntetni a gonoszt. Szeretnénk, ha megszűnne a bűnözés, de a bíráink nem büntetik kellően a bűnözőket. A mai hozzáállás a gonoszhoz, a bűnhöz, nem megdorgálás vagy megszüntetés, hanem a tolerancia és közösségvállalás. Nem csoda, hogy földünk tele van gonoszsággal.

3. Az érintés

Megérintette a kezét” (Máté ev. 8:15). Itt látható Jézus gyöngéd együttérzése. Krisztus csodáinak egy részében láthatunk még ilyet, amikor Ő megérinti a beteget vagy annak dolgait. Krisztus „megérintette” a leprást, amikor meggyógyította (Máté ev. 8:3). Megérintette két vak szemét is, és engedte, hogy lássanak (Máté ev. 9:29), egy másik esetben, amikor szintén vakot gyógyított meg, ezt írja a Szentírás „Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat és követték Őt.” (Máté ev. 20:34). Egy másik gyógyítás alkalmával egy olyan személyt gyógyított meg, aki siket volt és beszédhibás is, azt olvassuk Jézus megérintette a nyelvét (Márk ev. 7:33-34), amikor a naini özvegy fiát támasztotta fel, Krisztus megérintette a koporsót (Lukács ev. 7: 14), és megérintette Málkus fülét és meggyógyította, miután Péter levágta azt (János ev. 18: 10, Lukács ev. 22:50-51). Mindezekben az esetekben láthatjuk, hogyan nyilvánul meg Isten nagy kegyelme a szükségben levő emberiség felé. Mi nem érdemeljük meg a gyógyító érintést, de Isten nagy kegyelméből adja azt.

4. A felemelés

És Ő odamenvén fölemelé azt, annak kezét fogván” (Márk 1:31). Krisztus kezének érintése, akkor éri el tetőpontját, amikor megfogja Péter anyósának kezét és felemeli őt. Krisztus mindig felemeli az emberiséget. A bűn az, ami lenyomja az embert. Amikor engeded, hogy Jézus kézen fogjon, Ő nem fog hagyni süllyedni. Sok ember problémája abból adódik, hogy nem a megfelelő személy fogja a kezüket. Például, sok lány hagyta, hogy nem a megfelelő személy fogja a kezét, és ezzel lerombolták az életüket. Légy óvatos, hogy kinek engeded, hogy megfogja a kezed.

5. Az elhagyás

az asszonyt elhagyta a láz” (Máté ev. 8:15, Márk 1:31). Itt ugyanazzal a nyelvezettel találkozunk, amelyet az első fejezetünkben is megfigyelhettünk, a királyi tisztviselő fiának meggyógyításakor. Őt is „elhagyta a láz” (János ev. 4:52). Ez az azonnali gyógyulás nyelvezete. Ahogyan ezt látni fogjuk ez az azonnali gyógyulás azonnali távozásra kényszerítette a lázat. Általában, amikor valaki ilyen nagy lázon megy át, akkor legyengül és időre van szüksége még ahhoz, hogy visszanyerhesse erejét és teljesen felépüljön. Azonban itt is éppen úgy történik, mint a királyi tisztviselő fiának meggyógyításakor. A gyógyulás azonnali volt. Nem volt szükség további felépülésre, a gyógyulás azonnali és teljes volt.

Ez a féle gyógyítás szemlélteti Krisztus nagy erejét, és előtérbe helyezi a gyógyulás csodálatos voltát. A kritikusan szemlélők nem tartanák ezt csodának, ha a láz elmúlása után hosszas időre lenne szükség a teljes felépüléshez. Isten azonban az Ő csodálatos hatalmával be tudja fogni az ilyen kritikusok száját.

A CSODÁT KÖVETŐ SZOLGÁLAT

A csodát a Krisztusnak való szolgálat követte. Miután Péter anyósa meggyógyult, azt mondja a Szentírás, hogy elkezdett szolgálni feléjük (Máté ev. 8:15). Néhány kézirat azt írja a „nekik” helyett, Hogy „Neki” vagyis Jézusnak, de bárhogyan is értelmezzük Krisztust szolgálta, Jézus is közöttük volt. Éppen így nem csak direkt módon szolgálhatunk Krisztusnak, hanem azzal is, ha tanítványai felé szolgálunk. Péter anyósa mindkettőt tette.

Az Istentől kapott áldásokat arra használhatjuk, hogy Neki szolgáljunk vele. Amikor Isten megáld minket valamivel, jó először is azt átgondolnunk, hogyan tudnánk azzal legjobban szolgálni Neki. Mégis, a legtöbb ember, amikor nagy áldásokban részesül azt méregeti, hogyan hozhatna ki belőle minél többet saját testi vágyainak, igényeinek teljesítésére, ahelyett, hogy Azt szolgálnák, Aki az áldásadó volt. Hogy megvizsgáljuk ezt a szolgálatot szeretnék megvizsgálni ennek bizonyítékait és minőségét is.

1. A szolgálat bizonyítékai

Ő pedig azonnal felkelt és szolgált nekik.” (Lukács ev. 4:39). Kitűnő bizonyítéka a csodálatos gyógyulásnak, hogy Péter anyósa azonnal felkelt és szolgált mindazok felé, akik a házában voltak. Bármilyen szolgálatot is végzett, akár ételt készített akár más teendőket látott el a ház körül, mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy Péter anyósának gyógyulása igazi csoda volt. Ő rendkívül rosszul volt, ágyban feküdt, és hirtelen minden megváltozott: tele energiával felkelt és szolgál azok felé, akik a házban voltak.

„Az, hogy az asszony felkelt és szolgált a mi Urunknak, minden bizonnyal arról tanúskodott, hogy visszatért a jó egészsége, azonban a kifele megnyilvánuló jellemvonások változása, amely arra készteti az embert, hogy odaszánja magát Krisztus szolgálatára, megingathatatlan bizonyítéka az igaz megváltásnak.” (Spurgeon). Vannak bizonyságtételek a gyülekezeteinkben, amelyek nem felelnek meg ennek az igazságnak. Ezek az emberek jól beszélnek, azonban az életvitelük nem bizonyítja azt, hogy meg lettek váltva. Péter anyósának nem kellett mindenkinek elmondania, hogy ő meggyógyult, mert abból, ahogyan viselkedett, a magatartásából mindenki számára nyilvánvaló volt a gyógyulás. Így van ez azzal is, aki valóban megváltást nyert. Ha az emberek az életviteledből nem tudják, hogy meg vagy váltva és el kell mondanod nekik, meg kell őket győznöd erről, akkor nem jó bizonyságtétel az életed. Bárki megváltott voltának a legjobb bizonyítéka az életvitele. A megváltott ennek megfelelően igazságban fog élni. Az ő életvitelük a szentségről beszél. Jézus ezt mondta: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Máté ev. 7:20). Ugyanezt mondta Keresztelő János is a képmutató írástudóknak és farizeusoknak, kiket viperák fajzatainak nevezett (Máté ev. 3:7), akik hozzá jöttek, hogy bemerítkezzenek, és a megtéréshez illő gyümölcsöket kellett volna teremniük (Máté ev. 3:8). Az, hogy nehezen találunk szolgálatkész embereket a gyülekezetben arra enged következtetni, hogy esetleg a gyülekezet olyan személyekkel van tele, akik nincsenek újjászületve, nem tartoznak igazából a megváltottak közé. Ha valaki képtelen szolgálni, akkor képtelen a megtéréshez illő gyümölcsöket teremni – ami arról beszél, hogy az illető nincs megváltva.

2. A szolgálat kiválósága

„Ő pedig azonnal felkelt és szolgált nekik” (Lukács ev. 4:39). Ebből a szövegből megjegyezhetjük öt jellemzőjét Péter anyósa szolgálatának, amelyek a legfontosabbak. 

Ő azonnal szolgált. Péter anyósa gyógyulása után azonnal végezte a szolgálatát. Nem várt másra és nem késlekedett a szolgálattal. Nem akarta magát néhány gyenge kifogással kimenteni a szolgálat alól, ahogyan azt egyes gyülekezeti tagok előszeretettel gyakorolják. Arra emlékezve milyen nagy dolgot tett értünk Krisztus mindig ösztönöznie kell bennünket a szolgálatra. Ha nincs beennünk készség és gyorsaság a szolgálatra az háládatlan életről, nem odaszánt életről beszél. „Az a legjobb szolgálat Istennek, amit gyorsan, halogatás nélkül teszünk” (Spurgeon).

Ő folyamatosan szolgált. A szolgálat szó, itt a szövegben imperfect igeidőben van, ami a folyamatos cselekvést hangsúlyozza. Ellentétben van a felkelt igével, amely ugyanabban a mondatban van, azonban aorist igeidőben, amely egyszeri cselekvésre utal. Péter anyósa csak egyszer kelt fel az ágyból és aztán folyamatosan szolgált. Itt látszik meg az odaszánás és a lelki állóképesség. Péter anyósa nem tett úgy, mint sok gyülekezeti tag, akik egy darabig szolgálnak aztán csak kilépnek. Nem, ő folyamatosan szolgált, ő hűséges volt. Milyen nehéz manapság hűséges és odaszánt embereket találni a szolgálatra. Sok emberre nem számíthatsz, hogy ragaszkodni fognak a jóban és a nehézségekben is. Olyan a szolgálatuk, mint a „hús a sütővasban”, amely csak kis ideig tart, pontosan addig, amíg a kezdeti lelkesedés alábbhagy, utána a szolgálat is leáll. Sokkal több olyan hűséges szolgálóra és szolgálatra van szükség, mint Péter anyósa és az ő szolgálata volt.

Ő megfelelőképpen szolgált. Péter anyósa szolgálatának kiválóságát bizonyító másik jellemvonás az, hogy megfelelően szolgált. Ez azt jelenti, hogy ott szolgált, ahol számára megfelelő, hozzá illő volt a szolgálati lehetőség. A házban szolgált azoknak a személyeknek a szükségei felé, akik ott voltak. Ahogyan már említettük valószínű, hogy az tel elkészítésében segédkezett. Ez a szolgálat neki való volt. Ez a természetes közeg volt számára, ahol szolgálhatott. Ő nem akart tanítani vagy bármi olyat tenni, ami az ő személyes elhívásán kívül esett volna. „Olyan feladatot látott el, amely korának, nemének megfelelő volt. Nem próbált azzá válni, amilyennek Isten őt nem alkotta, de mindent megtett, amit tehetett. Ezek otthonos, hétköznapi feladatok voltak, amelyek elénk kerülnek nap mint nap, nem voltak túlzó vagy furcsa feladatok.” (Spurgeon). Ha nehéz az embereket rábírni a szolgálatra, de gyakran, amikor végre beleegyeznek, még nehezebb meggyőzni őket, hogy a megfelelő helyen szolgáljanak. Sokan szeretnének énekelni, akiknek a hangja minden csak nem szép, mások tanítani szeretnének, úgy, hogy se elhívásuk se képességük nincs a feladathoz. Mások fontos hivatalokat, pozíciókat szeretnének betölteni a gyülekezetben, mint például a pénztáros tisztsége, amikor nincs tehetségük ennek elvégzésére. Úgy tűnik kevesen akarnak ott szolgálni ahová lehívattak és illenek is.

Alázatosan szolgált. Péter anyósa „szolgált” azok felé, akik a házban voltak. Ez nem egy magas pozíció betöltését jelentette, hanem egy alacsonyét. Az ő munkáját alázat jellemezte. „Bár különleges kegyelemben részesült, mégsem tulajdonít magának nagy jelentőséget, hanem kész arra, hogy felszolgáljon az asztalnál, ha lehetőség van rá, mint bármely szolga.” (Spurgeon).

Az egyik oka annak, hogy nehéz az embereket rábírni, hogy ott szolgáljanak, ahol számukra megfelelő a szolgálat, az az alázat hiánya. Sok esetben magasabb pozícióra vágynak, mint ahová találnának. Az álom beosztást szeretnék, magas tisztséget, nagy megbecsülést. Azonban Péter anyósa sokkal jobb példát mutat a szolgálatban. Ő nagyon szerette volna betölteni elhívását akkor is, ha az valami egyszerű dolgot jelentett.

Az otthonában szolgált. Péter anyósa az otthonában szolgált. Úgy szolgált Krisztusnak és másoknak, hogy közben otthoni feladatait végezte. A világ lealacsonyítja az otthoni teendők fontosságát. Tulajdonképpen lekicsinyli azt a nőt, aki „csak” feleség. Isten nem alacsonyítja le az otthoni tennivalókat. Vannak manapság olyan nők, akik azon gondolkodnak, hogy ők férjhez mentek, pedig dolgozhatnának egy cégnél számítógépen ahelyett, hogy a gyermekeiket nevelnék. Azonban, „valószínű sokkal több kegyelem van egy szerető édesanya szolgálatában Krisztusnak, aki Isten félelmében neveli a gyermekeit, mint amennyi lenne, ha valamilyen jól ismert mozgalomnak a vezetője lenne.” (Spurgeon)

Az, hogy Péter anyósa otthon szolgált arra utal, hogy hol kell először megmutatkozzon a hitünk, ha Krisztus megváltó munkájával meggyógyította a lelkünket. Otthon kell ennek első sorban megmutatkoznia. „Az a legjobb vallás, amely legtöbbet otthon gyakorolt…Az a kegyelem, amely végig mosolyog a család szívén, még nagyobb kegyelemmé lesz. Ha a saját családod nem látja benned, hogy Istenhez tartozol, hidd el, hogy senki más nem fogja látni, és ha a szüleid vagy gyermekeid nagyon kételkednek a hited valódisága felől, attól tartok nagy kételyeid lehetnek önmagaddal kapcsolatosan. (Spurgeon). Ha a hited nem mutatkozik meg az otthonodban, akkor megtörténhet nincs is hited. Ha az otthonodban nem tud építő lenni a hited, a gyülekezetedben sem lesz az. A jótékonyság, szolgálatkészség a családban kezdődik és a vallásosságnak is itt kell kezdődnie. A jó otthonok jó gyülekezeteket építenek, a rossz otthonok pedig csak rosszat tesznek a gyülekezetnek is. Ugyanez igaz a kormányhatalomra és a nemzetre is. Amikor olyan emberek kerülnek iskolákban van a kormányban vezető tisztségbe és jutnak hatalomhoz, akik nem tisztelik az otthont, akkor ez lerombolja az oktatás intézményét és a kormányzást is.kmakh_profile_hun_flag_small.png

Szerkesztette: Kelemen Krisztina

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztusbanmaradni-korralhaladni.blog.hu/api/trackback/id/tr3814890798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása