Kis kezdetek és nagy befejezések állnak előttünk. Egy férfit megszólít Jézus hangja, majd egy másikat is; a házat ahol laknak megszenteli Isten jelenléte és időnként az egész várost keresztül-kasul felbolydítja a Nagy Tanító hírneve.

Gyakran kívánjuk, hogy Isten valami nagyot cselekedjen a világban, majd olyan eszközöket keresünk, melyek szerintünk különös módon alkalmasak lesznek, és kigondoljuk az erre megfelelő helyeket is, ahol a munka elkezdődhet: ugyancsak jó lenne, ha Isten minket is használna, és hívőként reméljük, hogy még a gyenge alkalmatosságunk is nagy eredményeket hozhat az Ő ereje által, és a lakhelyünk olyan központi hellyé válhat, ahonnan áldások folyamai származhatnak a szomszédság felé.

Péter háza egyáltalán nem tartozott a jelentős épületek közé Kapernaum városában. Valószínű nem volt a legszegényebb ház sem a környéken, mivel Péternek volt egy saját csónakja, vagy talán testvérével, Andrással osztozott rajta, esetleg Andrással, Jakabbal és Jánossal együtt tartottak fenn két-három halászhajót, mivel társak voltak, s munkásokat is alkalmazhattak (Márk 1:20). Mégis Péter nem volt sem gazdag sem híres, nem töltött be vezető szerepet a zsinagógában, nem volt eminens írástudó, és a háza egyáltalán nem tűnt ki a többi közül a kis halásznegyedben a tengerpart közelében.

Ennek ellenére Jézus ehhez a házhoz ment. Ő már tudott róla, és előre kiválasztotta azt, és jelenléte meg csodálatos hatalma által híressé tette a helyet. Ott az ajtó előtt álltak kiterítve a halászhálók – annak a valakinek az egyedüli címerpajzsai aki arra rendeltetett, hogy a trónon ülve apostoltársaival együtt ítélje Izrael tizenkét törzsét. Azon alacsony tető alatt Emmánuel hajlandó volt felfedni önmagát: Isten-velünk megmutatja a saját személyét. Isten Simonnal. Nem sokat tudott Péter arról milyen isteni áldás lépte át a küszöbét, amikor a zsidók beléptek hozzá, azt sem tudta, hogy a könyörület milyen bő folyója fakad az ajtajától, mely lefolyik végig Kapernaum utcáin.

Nos, kedves olvasó, úgy tűnik, hogy lakóhelyünkre nem igazán gondol senki más, bár nagyon kellemes egy hely, egyetlen költő vagy történész nem írt róla az évkönyvekben, sem művészek nem faragták meg azt. Lehet, nem a legszegényebb helyen laksz, mégis elég homályos hely, és senki sem kérdezi amint elhalad mellette: „ki lakik itt?” vagy „milyen jelentős ház ez?” Még sincs ok arra, hogy Jézus ne látogasson meg téged, és miért ne tehetné a lakásodat egy Obed-Edom-má, ahol a bárka is ottmaradt, vagy mint a Zákeus háza, melybe betért az üdvösség.

A mi Urunk a lakhelyedet a kegyelem központjává teheti az egész környék részére, egy kis minden irányba napfényt-szóró hellyé, egy spirituális egészség-terjesztővé a tömegek felé. Rajtad kívül nem is lehet más akadálya annak, hogy lakhelyed nagyobb áldást közvetítsen mint egy katedrális minden klérusával, papságával együtt. 

Jézust nem érdeklik a nagyszerű építmények és a faragott kövek, nem fogja zavarni, hogy szerény lakásod küszöbét átlépje, és áldások kincseivel halmozzon el, ami gazdagítja a lakásodat és áldások legjavával szolgál a szomszédaid felé. Miért is ne történhetne ez meg? Van elég hited ezért imádkozni? Mennyire szeretnénk hogy így lenne! Messzemenően több jót tehet egy csendes ima, amit elmondasz te magad, mint bármi amit mi írhatnánk.

Ha minden keresztyén magáévá tenné ezt a könyörgést: „Uram, lakozz ott, ahol én lakozom, és ezáltal tedd házamat áldássá a szomszédságom részére”, akkor nagyszerű eredmények születnének.

Három dologról szeretnénk írni. Az első: hogyan került Péter házához a kegyelem, a második: mit tett ott a kegyelem, és harmadsorban: hogyan ömlött tovább a kegyelem a Péter házától.

HOGYAN JUTOTT EL A KEGYELEM A PÉTER HÁZÁHOZ?

Az első magyarázat az egyik rokon megtérése. András hallotta Keresztelő Jánost prédikálni, és ez megérintette őt. A számára áldást hozó igevers ez volt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit”. András követte Jézust és tanítvánnyá lett, tény mely mások tanítványozására sarkallta őt. Ő úgy kezdte, ahogyan mindannyiunknak kezdenünk kell, a vele közel állókkal: „Ő előbb a testvérét, Simont vezette oda”.

Kedves olvasó, ha üdvösséged van, fordulj magadba, és kérdezd meg: „melyik házhoz vihetem a jó hírt?” Talán nincs saját családod, és nem biztos, hogy Andrásnak is volt családja: valószínű, hogy Péterrel együtt a ház ugyanazon részén lakott: talán mindkettőjüknek volt egy házuk a Bethesdán, mely az ő szülővárosuk volt, de együtt laktak, amikor üzleti ügyben Kapernaumba mentek. Andrásnak valószínű nem volt felesége és gyereke – ezt nem tudhatjuk. És ha igen? Biztosan mondhatta ezt is magában: „keresnem kell a testvérem és a családja javát”.

Hisszük, ha valóban élő és megfontolt keresztyének vagyunk, akkor a megtérésünk a jót szavatolja minden rokonunk, ismerősünk javára. Ne mondjuk azt kényelmesen: „a saját gyerekeim és a családom után kell néznem - ha van családom, ha pedig nincs, akkor mentes vagyok a felelősség alól”- de akkor is kötelességünk van a vérrokonság felé. Reméljük, hogy létezik néhány András, aki már átadta magát Jézusnak, és kész eszköz lenni abban, hogy Jézusnak megnyerje a testvéreit és a háznépet. Ha nincs egy András, reméljük, hogy lesz egy Márta és egy Mária, aki elég buzgón betölti a férfi hiányát, és Lázár testvérét az Úrhoz vezeti. A nagybácsik és a nagynénik is érdeklődhetnek az unokaöcs és unokahúg hite iránt, az unokatestvérek törődjenek a többi unokatestvérrel és minden vérrokon kötelezze el magát a kegyelem eszközének lenni.

Amikor Mózes kivezette Egyiptom népét, nem hagyott ott egy lelket sem maga után, hasonlóképpen mi sem hagyhatunk senkit a bűn szolgaságában. Ábrahám, idős korában kardot és pörölyt ragadott unokaöccséért, Lótért, ezért az idős hívők keressék a távoli rokonok javát. Ha ez így működne, az evangélium ereje messze érezhető lenne. Péter háznépe soha nem ismerte volna meg az evangéliumot, ha az egyik rokon meg nem tér.

A kegyelem ezen első jele egy másik, nagyobb jelentőségű eseményre mutatott, éspedig arra, hogy a családfő megtért. András megkereste a testvérét, és szólt neki, hogy megtalálta a Messiást: aztán Jézushoz vezette, és a mi Urunk azonnal elfogadta az újoncot, és új nevet adott neki. Péter hitt, Krisztus követője lett, és így a ház ura is a jó oldalra került.

Családfők, milyen nagy felelősség van rajtunk! Ezt nem vethetjük le magunkról, de tegyük, amit tennünk kell! Isten apró királyságokat adott nekünk, melyekben a tekintélyünk és behatásunk örökre jót vagy rosszat eredményez. Minden gyerek és minden szolgáló meglátja a jót vagy a rosszat a tetteinkben, ami hatással lesz rájuk.

Igazából, nem akarjuk befolyásolni őket, és igyekszünk mellőzni a felelősségünket, de nem lehet, a szülői behatás egy olyan trón, melyről senki sem mondhat le.

A családtagjaink az árnyékunkba jönnek pihenni, és mi vagy mérget szórunk rájuk mint egy mérgező fa, vagy kegyességünk jó illatát szívják magukba az árnyékunk alatt. A kis csónakok a mi nagy hajónkhoz rögzülnek, és a nyomunkban haladnak.

Ó, apák és anyák, gyerekeitek romlása és az üdvössége Isten után nagymértékben tőletek függ. A kegyelmes Lélek használjon titeket a megtérésükben, vagy a Sátán eszközei lesztek a romlásukban. Melyik helyzet jellemző rád? Felszólítalak, hogy gondold át. Meghatározó egy család életében, amikor Isten kegyelme átveszi a családfő, a férj és az apa szívében a fő helyet: annak a háznak a történetét attól kezdve más tollal írják.

Azok közülünk, akik már az Úréi vagyunk, hálásan ismerjük el Isten kegyelmét irántunk, és hadd térjünk vissza ahhoz a gyakorlathoz, hogy háznépünket megáldjuk.

Ha a felhők tele vannak vízzel, akkor a víz kiárad a földre – imádkozzunk, hogy a kegyelem felhői legyünk a családunk részére. Akár egy Izsákot vagy egy Izmáelt mondhatunk magunkénak miként Ábrahám,  vagy akár tizenkét gyerekünk van mint Jákóbnak, imádkozzunk mindegyikért, hogy Istenért éljenek, és mi a szeretteinkkel kapcsolódjunk össze az élet kévéjében.

Péter életében a kegyelem beáradásának a harmadik lépése az, hogy miután megtért Péter és a testvére, mások is megtértek akik a két testvér társai voltak. Nagy segítség volt egy embernek istenfélő munkatársakra találni. Ha Péterhez hasonlóan halászni kell menni, nagyszerű ha ott van egy Jakab és egy János mint üzlettárs. Milyen könnyű kegyes lenni, amikor a keresztyén férfiak napról napra találkoznak a hívő társaikkal, és építő beszélgetést folytatnak egymással.

A zsarátnokok szorosan egymás mellé helyezve egyre szabadabban égnek, a szén pedig  kupacba rakva izzik és lángol, hasonlóképpen a szívek, melyek isteni dolgokkal más szíveket érintenek, egy belső égést és egy szent buzgalmat hoznak létre, melyet ritkán tapasztalnak meg a magányos keresztyének.

Sok hívő kemény harcot vív a szellemi létért a hitetlenek felé való szolgálatban – őket nem csupán kinevetik, és üldözik, hanem mindenféle feltételezésekkel és káromlásokkal próbálják meg őket, ami jelentősen gátolja az ő szellemi növekedésüket. Amikor ebben a megpróbáltatásban találják magukat, nagy szükségük van a kegyelem erejére a megmaradásért.

Szeretett testvérem, ha a mindennapokban nincs senki, aki segítsen, hanem inkább sok az ellenkező ember, annál inkább közelebb kell lenned Istenhez, mivel a kegyelem dupla erejére van szükséged. Ellenben, ha Isten kegyelmes gondoskodása folytán segítőkész keresztyén társak közé kerülsz, ne igyekezz eltávolodni tőlük, még ha a bevételed csökken is. Én inkább munkálkodom együtt Jakabbal és Jánossal potom pénzért mintsem esküdözőkkel és iszákosokkal, jó pénzért.

Te, aki valódi keresztyénekkel lakozol együtt nagy kegyben részesülsz, és kiváló keresztyénné kell lenned. Olyanok vagytok mint virágok a melegházban és ezért tökéletesen kell virágoznotok. Levendulakertben éltek, ezért édesen kell illatoznotok. Előnyös helyzeted értékelése és kihasználása bizonyítékaként igyekezz behozni a házadba a kegyelmet, mely mindenestül az Úré legyen.

Egy negyedik és igencsak nyilvánvaló lépés az volt, amikor Péter és a barátai egyre inkább az Úrhoz közeledtek. A ház ura már üdvösséget lelt, hasonlóképpen a testvére és annak társai is, de Isten kegyelme folytán ők nem csupán megváltott emberek voltak, hanem egy elhívatást kaptak egy magasabb rendű foglalkozásra és egy nemesebb szolgálatra – halászokból emberhalászokká lettek, és csónakjuk evezése helyett a gyülekezet bárkájának a kormányzói lettek. Péter már tanítvány volt, de a háttérben élt, előre kellett jönnie: inkább halász volt mintsem tanítvány. Most Jézust kell követnie egy nyíltabb megvallással, egy mélyebb szolgálat várt rá, egy szűkebb közösség, egy komolyabb tanítványság, egy teljesebb azonosulás a szenvedéssel.

Mindezek érdekében a Szentlélektől egy belső felkészítést kell kapnia: ő voltaképpen Urának és Mesterének az elhívása nyomán egy magasabb talapzatra emelkedett, melyen a Lélek tarthatja meg, és a Lélektől kell tanulnia azt, amit a test és a vér nem nyilatkoztathat ki.

Milyen különbségek állhatnak fenn a keresztyének között. Gyakran csodálattal nézzük, bár nem kockáztatjuk meg azt mondani, hogy nagyobb különbség lenne két keresztyén között mint egy keresztyén és egy világi ember között.

Ismerünk megtért embereket – legalábbis reméljük, hogy így van – de ó, milyen kevés náluk a Lélek gyümölcse, milyen pislákoló az ő fényük, milyen gyatra az odaszánásuk, milyen kevésbé hasonlítanak ahhoz, akit Úrnak és Mesternek hívnak. Hála Istennek, láttunk teljesen más körülmények között élőket, akik teljesen más életmódot mutatnak be. Ez nem egy nagymenő élet, nem igazán kedveljük ezt a kifejezést, mivel az Isten szerinti élet minden hívőben ugyanaz, mégis az élet egy magasabb dimenziója, kifejlettebb, erőteljesebb, nagyobb behatással bír – egy olyan életmód, melyben tisztább a látás, fürgébb a kéz, élesebb a hallás, dallamosabb a beszéd – egy egészséges életmód, miközben sokan betegségek alatt is gürcölve élik az életet, készen arra, hogy már-már kileheljék a lelküket.

Tehát Péter és a barátai a halászhajó és a halászkellékek mellől hallották meg Jézus hívását, hogy vele legyenek a megaláztatásban, és halljanak tőle a mennyei királyság titkairól, amit a maguk során ők is tanítottak másoknak. Hallották a Mestert: „kövess engem!” hívását, és ők mindent otthagytak Jézus szavára. A közösség útjára léptek, sietve engedelmeskedve Uruk parancsának, és nagy lépést tettek a keresztyén karrierjükben – és ez az az idő, kedveseim, amikor egy férfi áldást hoz a házába

Ó, mekkorát sóhajthatunk, amikor a hívőkben rejlő, alvó kapacitásra gondolunk! Szomorú, elképzelni milyen más módon nevelkedhettek volna fel a gyerekeik, és Isten áldásával milyen oszlopok lehettek volna Isten Házában, és talán az evangélium hirdetői is lennének, az őszinte, odaszánt apa és anya hatására. De e helyett a beporosodás, a lágymelegség és a világiasság, valamint a szülők bizonytalansága akadályozza a gyerekeket Krisztushoz menni. Továbbá a szülők a hívő élet sok más előnyétől megfosztva akadályozzák a gyerekeiket a kegyelemben való növekedésben, és életre szóló bántalmakat okoznak nekik.

Testvérek, nem is tudjátok, milyen lehetőségek birtokába kerültök, amikor Isten Lelke megnyugszik rajtatok, de ez akkor biztos, amikor ti magatok elhívást kaptok az istenes élet magasabb formájára. Akkor az áldások közvetítője leszel a rokonaid számára. Férjed, feleséged, gyereked, barátod és az egész családod hozzájárul majd a lelki dolgokban való növekedésedhez.

Továbbá, ebben az időben amikor az Úr megáldotta Péter háza népét, Isten folytatja Péter felvilágosítását András, Jakab és János felől, mivel Péter vitte őket a zsinagógába, és hallották őt prédikálni. Péter beszéde egy nagyszerű prédikáció volt – tele erővel, és nagyon különbözött a megszokott prédikátorok beszédétől, mivel teljes volt hatalommal és erővel. Amikor hazaértek a zsinagógából, egy ilyen prédikáció után áradt az áldás a házra. A legjobbjainknak is szükségük van tanításra. Ostobaság lenne a keresztyének részéről, ha olyan elfoglaltak lennének Krisztus munkájával, hogy ne maradjon idejük meghallani Krisztus szavát. Táplálkoznunk kell, máskülönben nem táplálhatunk másokat. Nem kell elhagyni azt a zsinagógát, ahol Krisztus is jelen van. És ó, néha, amikor a Mester jelen van, milyen erő van a világban: ez nem a prédikátor ékesszólásáról, hibátlan beszédkészségéről, gondolatmenetéről szól – ez egy titok, egy csendes behatás, mely beárad a lélekbe és az isteni szeretet fensége alá vonja azt.

Érzed az isteni világ életenergiáját, és ez már nem ember szava hozzád, hanem Isten hangjának az élénksége lelked kamráiban. Ez teszi teljes valódat képessé arra, hogy Isten jelenlétében élj. Ilyen időkben a prédikáció olyan, mint a manna, vagy mint a kenyér és a bor, mellyel Melkisédek Ábrahámhoz ment. Felüdülsz és megerősödsz ezáltal, és új erővel mész tovább.

Kedves testvérem, kedves testvérnőm, ez az az idő, amikor haza kell menni, és magaddal kell vinned az Urat. Péter és a barátai annyira örültek a nagy Tanító társaságának a zsinagógában, hogy kérték, maradjon velük, és így mentek egyenesen haza Vele együtt a zsinagógából. Képes vagy erre ma? Ha az Úr jönne, és rátok mosolyogna, és felvidítaná a szíveteket, ne veszítsétek Őt szem elől, amint lementek a folyosón. Ne engedjétek el Őt, amikor lementek az utcán, és mentek hazafele. Ne bántsátok Őt lényegtelen dolgokon való fecsegéssel, hanem vigyétek haza Jézust. Mondjátok neki, délidő van, és kérjétek Őt, hogy maradjon veletek a nap hevében. Vagy naplementekor mondjátok el neki, hogy a nap már eltelt, és kérjétek meg, hogy maradjon továbbra is veletek. Mindig találhattok valamilyen jó okot arra, hogy magatok mellett tartsátok az Urat. Tegyetek úgy, mint ama idős ember párja: „megtaláltam őt, aki szerette a lelkemet, megtartottam őt, és nem akarom őt elengedni, amíg nem viszem el anyám házába és annak a szobácskájába, aki a méhében hordott engem.”

Beteg valaki otthon? Vidd Jézust hozzá. Bánat van otthon? Kérd az Urat, hogy menjen haza veled, és segítsen a bánatodban. Bűn van otthon? Ebben biztosak lehetünk. Vidd haza Jézust, hogy kitakarítsa a bűnt. De ne felejtsd el, hogy csak úgy viheted haza Jézust, ha előzőleg személyes kapcsolatot alakítottál ki vele. Dolgozz ezen, ne elégedj meg kevesebbel. Harcold ki, hogy a szolgája légy – remélem, hogy már neki szolgálsz – az ő szolgájaként a fényben miként ő is a fényben él, és légy közösségben vele – és aztán ha már eljutottál eddig, vidd el őt a barátaidnak, családodnak, hogy az egész házad áldásban részesüljön.

Egy régi mondás szerint, a jótékonyságot otthon kell elkezdeni, és hadd mondjuk azt, hogy a kegyesség a személyeddel kezdődik. Mielőtt üdvösségért imádkozol a családod részére, előbb te ragadd meg azt. Ez nem önzőség: valóban a legtisztább jó szándék ébreszti fel a vágyat valakiben arra, hogy mások javára szolgáljon. Te pedig nem áldhatsz meg másokat hacsak előbb te magad nem részesültél áldásban. Vajon önző dolog az, ha valaki igyekszik előbb ő megtölteni a kancsót, ahhoz hogy továbbadja azt másoknak szomjuk oltására? Önzőek vagyunk, ha kútfőért imádkozunk, hogy az örök életre buzogjon fel bennünk, és a második gondolatunk az, hogy élő vizek folyója áradjon ki belőlünk, melyből mások is újratölthetnek maguknak? Nem vagy önző, ha kéred az Úr erejét, és kéred, hogy ezt az erőt lásd mások javára munkálkodni.

Nem áldhatjuk meg a gyermekeinket, nem áldhatjuk meg a házunk népét, míg Isten kenete nincs mindenekelőtt rajtunk, és így választott edények lehetünk Jézus neve hordozásához.

MIT CSELEKEDETT A KEGYELEM PÉTER HÁZÁBAN?

Az első változás az imádkozásra ösztönözte a családot. Összejött a négy barát, és amint bent vannak a házban már beszélni is kezdenek a Mesterrel. A szöveg szerint: azonnal szóltak neki az érdekében - Péter anyósáról van szó, aki betegen feküdt. Azonnal szóltak neki az érdekében. Lukács szerint kérlelték Jézust. Nem fér kétség ahhoz, hogy Lukácsnak igaza volt, de Márknak is úgyszintén. Majd szólnak az ő érdekében.

Úgy tűnik – gyakran csak annyit kell tennünk a fájdalmainkkal, hogy beszéljünk róluk az Úrral és hagyjuk az Ő ítéletét érvényesülni, miként Ő jónak látja. Van bármilyen nehézség, betegség a házban? Mondd el Jézusnak. Néha ez minden, amit tehetsz. Könyöröghetsz hozzá, hogy gyógyítsa meg azt a számodra kedves személyt, de mégis azt kell mondanod: „ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg”. Ekkor azt érzed, hogy annyit tehetsz, hogy elmondod Jézusnak az esetet, és ráhagyod azt. Ő annyira gyengéd és szeretetteljes, hogy természetes módon a legjobbat és a leghelyesebbet cselekszi, ezért legyünk megelégedve azzal, hogy „beszélünk neki a betegről”. A szellemi dolgokra való tekintettel sürgessük a dolgokat és akár alkalmatlankodunk is, de ami az ideiglenes dolgokat illeti, meg kell húznunk a vonalat, és nyugodjunk meg abban, hogy elmondtuk Jézusnak a problémát, és rábíztuk a megoldást. Sok szülő a beteg gyereke érdekében perel Istennel nem igazán kegyes módon, ami inkább az anya ragaszkodására utal mintsem a keresztyén engedelmességre és visszafogottságra, de ne ez legyen a bevált módszer. Amennyiben imában az Úrra bíztuk a sorsunkat, és alázattal feltártuk a fájdalmunkat, bölcsen járunk el, ha csendben maradunk, és várjuk éberen, amíg az Úr válaszol. Isten nem lehet igazságtalan vagy durva, ezért mondhatjuk „cselekedjen akarata szerint”.

Valószínűleg ez a jó asszony, Péter anyósa, hitt Krisztusban, de megkockáztathatjuk az állítást mivel az ő esete a szellemi siker jellegzetes példája, az is elfogadható, hogy szellemi beteg volt, bár odaszánt hívő ember.

Most képzeld el, hogy magaddal viszed Jézus Krisztust az otthonodba, s ha van egy nem hívő családtagod, azonnal kezdesz beszélni róla Jézusnak. „Ők szóltak neki az érdekében”. Ez egy nagyon egyszerű ima, nem igaz? Igen, bizonyos értelemben, és ezért bátorítunk, hogy gyakorold az imádságot. Ne mond, hogy nem tudsz imádkozni a gyerekedért, beszélhetsz róla Jézussal. Ne mondd, hogy nem járhatsz közben a fiú- vagy lánytestvéredért, odamehetsz Jézushoz és gyermeki módon elmondhatod neki az esetet, és ez imádság. Szükségeid leírása gyakran a legjobb mód a segítség igénylésére. 

Mondj el Jézusnak mindent, az ő rálátása a problémára a te javadra lesz. Ez az elemi imaforma nagyon hatékony. A rendőrség nem engedélyezi a kéregetést az utcán, de nem tudunk olyan törvényről, mely megelőzné a nyomorúságos üldögélést a lyukas nadrágban és a csupasz lábak látványát a hajléktalanok cipőjében.

A férfi nem kéregetett, de nagyon hasonlított a kéregetőkre, és a szavakat felülmúlva a célra összpontosított. Beszélni Jézusnak a még nem hívő rokonokról, barátokról, voltaképpen az egyik legőszintébb dolog amit tehetsz. A kimondott kérés és érvek hiánya kitör a belsődből, mely annyira el van rejtve benned a szorongással, hogy nem találod a szavakat, „Uram, szabadíts fel engem”, de ott állsz, és sóhajtasz a teher alatt, és ezek a kimondhatatlan sóhajok sürgető kérésekként hatnak Jézus alázatos szívénél, és hangosan kiáltják a fülébe: „Uram, segíts rajtam!”.

Beszélni Jézusnak a problémákról, tulajdonképpen egy egyszerű imádság, de ez egy nagyon hívő módszer. Ez olyan mintha azt mondanád: „csak el kell mondani a helyzetet, és a drága Urunk máris foglalkozik vele. Ha máris beszélünk Jézussal, akkor nem kell csuklott térdekkel keserű könnyeket ontani a lázasan fekvő beteg miatt. Mivel amint meghallja az Úr a kérést, annyira szerető szíve van, hogy kinyújtja hatalmas kezét.”

Menj Jézushoz, kedves olvasó, ebben a szellemben, a még nem hívő családtagod érdekében és „szólj az ő érdekében”. Ez az eset tanító jellegű, mivel hajlamosak vagyunk azt, gondolni, hogy a leggyakoribb családi bajokról nem kell beszéljünk az Úrral – de ez tévedés. Túl gyakori? Egy gonoszság gyakorisága miként veheti le ezt a témát az imalistáról?

Kapernaumban a tengerpart ahol Péter lakott, az átutazók szerint egy különösen nedves, posványos, maláriának kedvező hely volt, a ház körüli emberek tömegestül betegedtek meg, de Péter és András számára nem volt kérdés az, hogy beszéljenek-e az Úrral a betegségről, csak mivel az annyira elterjedt volt. Ne engedd a Sátánnak, hogy felülkerekedjen azzal az érvvel miszerint el kell hallgatni a mindennapos bajokat és bűnöket a szerető Urunk előtt. Szeretteim, ha Isten számon tartja még a hajad szálait is, ha egy veréb se esik le a földre az Ő tudta nélkül, akkor a legkisebb problémádat is figyelemre méltatja. „Mindnyájunk bűnét magára vette”. Tévedés azt gondolni, hogy nem vihetnéd a Megváltódhoz a mindennapi nehézségeidet. Mondd el neki mindet. Ha a gyereked csak egy egyszerű bűnös, ha nincs benne szokatlan romlottság, ha a fiad soha nem szomorított el önfejűségével, ha a lányod mindig nyájas és szelíd volt, ne gondold, hogy nincs ok imádkozni. Ha a bűn láza mindennapos, a végén mégis halálhoz vezet, hacsak nem találnak rá egy balzsamot, ezért azonnal beszélj róla Jézusnak. Ne várd meg, hogy a fiad tékozlóvá legyen, azonnal imádkozz! Ne várd meg, hogy a gyereked a halál kapujához süllyedjen, imádkozz most!

De néha a nehézség a helyzet másik irányából közelít. Péter anyósát magas láz kezdte gyötörni. Ez a „magas láz” kifejezés arra utal voltaképpen, hogy égett a láztól, és erős hideglelés miatt elterült.

Az ördög gyakran azt sugallja, hogy „semmi értelme ezt az esetet Jézushoz vinned. A fiad olyan szégyenteljesen viselkedett, a lányod akaratos: ilyen eset soha nem nyer kegyelmet imádság által”. Ne húzzon vissza ez a gonosz sugallat. A mi Urunk, Jézus Krisztus képes megdorgálni a magas lázat is, és felemeli a megtörteket és a bűn miatt erőtleneket. „A kegyelem csodái, Isten munkája”. Menj el, és beszélj Jézusnak az esetről, akár közönséges, akár nem, különös vagy nem, úgy mint a tanítványok is tették.

Most jegyezz fel egy vagy több okot amiért a tanítványok Jézushoz szaladtak a beteg személy érdekében. Elképzeljük, hogy beszéltek róla Jézusnak, először is azért, mert ez egy ragályos láz volt, és nem jó valakit olyan házba hívni előzetes bejelentés nélkül, ahol ilyen beteg van. Ha valamilyen nagy bűn van a házadnál, talán azt mondod a szívedben, hogy „hogyan jöhet hozzám Jézus, amikor a részeges férjem így viselkedik?”. Talán még szomorúbb, amikor az asszony iszik titokban, és a férj aki látja ezt, így szól mélyen megrendülve ”hogyan számíthatnék az Úr áldására?” Vagy valamilyen nagy bűn kerítette hatalmába a gyerekedet és jogosan mondod: „hogyan várjam, hogy az Úr rámosolyodjon erre a házra? Egy tífuszos ember talán inkább jöhet a házamhoz”. Nem baj. Mondd el mindezt Jézusnak, és Ő jön, akár van láz, akár nincs a házban, akár van bűn, akár nincs.

Beszéltek Jézusnak a beteg asszonyról, tény ami valamennyire felmentést ad a szűkös fogadtatásra, amivel akkor szolgálni tudtak. Mit tesz Péter és András az étel elkészítésénél? A ház fontos embere beteg volt, és nem volt képes felszolgálni. Mi, gyarló férfiak, elég balkezesek vagyunk az asztalterítés és a felszolgálás terén, szükségünk van egy Mártára vagy Máriára, vagy Péter anyósára. S akkor mondják elnyúlt arccal „jó Mester, szívesen megvendégelnénk téged, de aki elkészítené az ételt, beteg.” Milyen gyakran mellőzik Jézust a családban, mivel van egy beteg lélek a házban. „Ó, Uram, szeretnénk családi áhítatot tartani, de nem lehet: a családfő nem engedi”. „Uram, dicsőítenénk téged a családi körben, de az egyik lakó annyira felbőszül ezen, hogy muszáj befejeznünk”. „Jó Uram, nem vendégelhetünk meg téged, mivel olyan keveset tehetünk az asztalra, vagy a ház nem elég megfelelő, hogy befogadjon mindenkit.” Nem baj. Mondd el Jézusnak, és Jézus eljön és veled vacsorál, és az akadályból támasz lesz.

Továbbá a barátok arca szomorú volt. A zsinagógában Péter majdnem megfeledkezett az anyósáról, annyira elmerült a prédikációban, de amikor hazaért, az első kérdés amit feltett: „hogy érzi magát?” A szolgák válaszoltak: „Ó, urunk, a láza tombol”. Péter elszomorodott, Jézushoz fordult és sírva mondta: „Jó Mester, nem tehetek arról, hogy szomorú vagyok, bár itt vagy, mivel az anyósomat, akit nagyon szeretek, nagy láz gyötri.” Ez a szomorúság ösztönözte Pétert arra, hogy szóljon Jézusnak az anyósa érdekében.

Az alapvető ok az volt, hogy a nagy Mester annyira együtt érző, hogy képes mindenki szomorúságát elűzni.

Az emberek semmit nem tehettek. Péter olyan nagyon hasonlított hozzánk, olyan sok mindent megpróbált, hogy nem tehetett mást, mint Jézushoz fordulni. Bátorítalak titeket, szeressétek az Urat, így megengeditek, hogy együttérzésével kiűzze a szívedet szorító fájdalmat, és hadd beszéljetek Jézusnak a még nem hívő rokonaitokról. Jézus elszenvedte a bűnösök támadását, szerette az ember lelkét, és meghalt értük. Ezért szelíd bölcsességgel képes felvállalni a szorongásodat, amit a lázadó és a bűnben megkeményedett lelkekért érzel. Tehát, mondd el Jézusnak.

Az is elképzelhető, hogy azért beszéltek Jézusnak a betegről, mivel számítottak a gyógyító erejére. Beszélj Jézusnak a beteg gyerekedről, vagy a hitetlen barátodról, és hidd, hogy Jézus szeretettel tekint rájuk. Ő képes megmenteni. Ez az Ő területe. Örömét leli a megváltásban. Megtiszteltetés Jézusnak ez a feladat. Várakozással tekints rá ebben a vonatkozásban, és beszélj neki a barátodról még ma.

Hadd tegyük fel a kérdést: bizonyosan mindnyájatoknak van meg nem tért családtagotok, akiről azt reméltétek, hogy megtér. Beszéltél valaha Jézusnak róla? Ó, reméljük, azt válaszolod, hogy: igen, már sokszor megtettem. De talán nem eléggé. Kezdd el most, menj a belső szobába és beszélj Jézusnak minden nap mindenről, ami János, Mária vagy Tamás, vagy Erzsi-vel kapcsolatos. Küzdj Istennel, ha kell, egész éjszaka és mondd ezt: „nem engedlek el, hacsak meg nem áldasz”. Nem kell hosszan vinned azt a terhet, amit megosztottál Jézussal. Ezt tették a tanítványok, amikor Jézus jött. Azonnal szóltak Jézusnak a beteg érdekében, mivel az annon  szó voltaképpen a görögben az azonnal szó megfelelője. Krisztus egyenesen oda ment a beteghez, és azonnal meggyógyította.

Így a kegyelem első megnyilvánulása a házban imára indította a tanítványokat, és másodszor ez arra sarkallta Jézust, hogy meggyógyítsa a betegeiket. Jézus bement a szobába, szólt egy szót, megérintette a beteget, felemelte az asszonyt, aki helyreállt, és csodálatos, hogy egyedül is azonnal fel tudott állni, és szolgált nekik. Ez soha nem történik a láz gyógyítási folyamatában, mivel amikor a láz elmúlik, a beteg még nagyon gyenge, és napok, hetek múlva jön csak vissza az ereje. De Jézus gyógyítása tökéletes, a beteg azonnal felkel és szolgálni kezd.

Ezért látjuk, hogy amikor a kegyelem bement abba a házba, és működésbe lépett a gyógyító kezelés, ez teljesen megváltoztatta a családot. Figyeljük meg a különbséget. Ott van az a szegény asszony, a páciens, reszketve és égve a láztól – alig tudja megemelni a kezét vagy a lábát. Most nézz rá, szorgalmasan felszolgál mosolyogva, senki sem boldogabb és egészségesebb mint ő. Tehát, amikor Isten kegyelme eljön, a legszorítóbb helyzetben levő ember lesz a legboldogabb, a bűnös, akit a szabad kegyelem ment meg, Isten szolgája lesz, s a páciens lesz a vendégfogadó.

Figyeljük meg a változást a többi emberben. Mind nehéz szívvel voltak, de most örülnek... Péter arcán már nincs szorongás, András nem bánkódik, a csontváz eltűnt a szobából, a betegséget kiűzték, és mindannyian vidám énekbe kezdenek. A ház kórházból templommá lesz, betegápoló helyből vigasság helye lesz. Maga az Úr is bemegy a betegszobába s a fekélyt orvosként meggyógyítja, majd Királyként jön elő onnan, aki legyőzte az ellenséget, és mindenki csodával és tisztelettel néz rá, mint a hatalmas Úrra, aki a láthatatlan lelkek fölött is győzedelmes.

Imádkozzunk, hogy a családunk is változzon meg ilyen módon: betegágyunk Bétellé legyen, a fájdalom völgye az öröm ajtajává legyen, az engedetlenség fiai legyenek Istent szolgáló emberek.

Ha te magad is részesülsz a kegyelem teljességéből, a következő lépés a családod számára a végtelen bőségből részesülni, amíg senki sem lesz beteg, hanem mindenki boldog lesz az Úrban, és mind őt szolgálják.

A KEGYELEM MIKÉNT ÁRADT KI A HÁZBÓL?

Nem tarthatták a tényeket az ajtón belül, Péter anyósának a gyógyulását. Nem tudjuk, ki híresztelte ezt. Napjainkban gondolom valamelyik szolga lett volna az udvari kiskert mögül, ahol annyira szeretnek beszélgetni. Vagy talán valamelyik barát mondta el a hírt, aki előzőleg megtudta. Vagy az orvos indulhatott el megnézni a beteg asszonyt, és meglepetésként a beteget fennjárva találta a ház körül. Majd elment más pácienséhez mondván: „a pályafutásomnak lassan vége szakad, a páciensem, akit a tegnap láz gyötört egy bizonyos Jézus, egy názáreti próféta, által meggyógyult”. Valahogyan kiszivárgott a hír. Isten kegyelmét nem tarthatod titokban, az nyilvánvalóvá lesz. Nem kell reklámoznod a vallásod: éld meg azt, és a többiek beszélni fognak róla. Jó Krisztus érdekében felszólalni valahányszor lehetőség adódik, de az életed a legjobb prédikáció.

A történet körbejárta a kis várost, és egy szegény ember a mankóira támaszkodva mondta csak úgy önmagában: „odabicegek Péter házához!” Egy másvalaki aki mind a négy végtagján csúszva szokta végigmászni az utcákat azt suttogta: „elmegyek Péter házához, hogy magam is lássam”. Mások ugyanazon erőtől ösztönözve elindultak ahhoz a házhoz. Sok beteget ápoló ember mondta: „sürgősen elvisszük barátainkat Péter házához”, így Péter háza egyre népszerűbb lett, és az ajtó előtt hamarosan olyan látvány tárul elé, amit Péter nem látott addig. Egy nagy kórház jött létre, a környék betegei ott lármáztak várva, hogy meglássák a nagy prófétát. „Majdnem az egész város odasereglett az ajtóhoz.” És most mit mondasz Péter házáról? Szerény lakhelynek néz ki, ahol egy halászember lakik, de ami egy királyi gyógyintézetté válik, a könyörület palotájává. Ide érkeznek mindenféle panasszal, leprával, hiányossággal, bénulással, és ott van a Mester, aki ide-oda fordul, amíg mindenkit meggyógyít. Kapernaum utcái azon az estén öröménektől zengtek. Új táncot jártak az utcákon, mivel a béna ugrálni kezdett, úgyszintén a zene is új volt, mivel a néma nyelve énekelni kezdett: „dicsőség az Istennek”. Péter házából áradt ki mindez a kegyelem. Ó, testvéreim, Isten látta Pétert, látta az anyósát, a gyerekét, a rokonait, az egész házát majd a házból kiáradt egy folyó, mely az egész szomszédságra kihatott. „Ez nem valószínű az én házamban” - mondhatja valaki. Miért nem, kedves testvérem? Ha mindenben szükséget szenvedsz, Istenben nem szűkölködsz csak ha magadban vagy.  „De én egy olyan helyen lakom” - mondhatja valaki, „ahol a szolgálatban nincs élet.” Ez eggyel több ok arra, hogy   áldássá légy a városban. „Ó, de én olyan helyen lakom, ahol sok aktív keresztyén nagy hűhót csap a jó cselekedetek körül”.

Ez is eggyel több ok arra, hogy te is jót cselekedj.

„Ó, de a miénk egy előkelő szomszédság”. Mindenekelőtt szükségük van az evangéliumra. Milyen kevesen tértek meg a nagy és hatalmas emberek közül! „A mi szomszédságunk szerény emberekből áll”. Ez egy olyan hely, ahol az evangélium nagy valószínűséggel jó befogadásra talál, mivel a szegényeknek az evangélium hirdettetik, és ők befogadják azt. Nem lehet semmilyen kifogásod: Isten áldások központjává teheti a házadat, mindazoknak akik ott laknak, amennyiben kész vagy fogadni az áldást. Ennek az áldásnak az útja az, hogy előbb te magad kell megtérj, engedj a minőségi élet hívásának, a Mestered jelenlétében előbb a te szíved melegedjen fel, akkor áldást nyer a családod. S ezután jön a tágas élettér. Ó, bárcsak így lenne. 

Testvér, vágyakozz arra, hogy teljesen önmagad légy. Méltatlan életet akarsz? Azt szeretnéd, hogy egy halott keresztyénség megvetett teteméhez tartozz? Utáljuk meg lelkünk lágymelegségét, akarjunk leszámolni ezzel! Bizonyságtevésünk ideje rövid, hamarosan eljön a nyugalom ideje, használjuk ki az időt, amíg lehet. Az árnyak megnyúlnak, a nap nyugovóra tér. Fel! Testvérek, fel! Ha gyöngyöket akarsz Jézus elé vinni, ha koronát akarsz tenni Jézus fejére, imádkozzunk, hogy addig munkálkodjunk amíg tehetjük.

Fordította és szerkesztette: Deák Melinda