AZ ÁLLATOK, BELEÉRTVE HÁZI KEDVENCEINKET IS ÚJRA ÉLNEK MAJD?

A Mennyben a trónon ülő, Krisztus mondta ezt: „Íme, ujjá teremtek mindent…” (Jelenések 21:5). Nem csak az emberek lesznek újjá teremtve, más testben, hanem az egész Föld megújul, mindennel együtt. A „mindenbe” beleférnek az állatok is? Természetesen igen, lovak, macskák, kutyák, szarvasok, delfinek még mókusok is- csak úgy, mint a lélek nélküli teremtettség kedvezményezettje Krisztus halálának és feltámadásának.

Krisztus nem azt hangsúlyozza, hogy újat teremt, hanem azt, hogy újjá teszi a régit. Nem arról van szó, hogy valami szokatlant talál fel, hanem arról, hogy a már ismertet teljesen helyreállítja, tökéletesen jóvá teszi. Olyan, mintha csak azt mondaná: „Veszek mindent, amit egykor megteremtetett, beleértve az embereket, a természetet és állatokat, magát a földet és megújulva, frissen és elpusztíthatatlanul adom újra oda."

MENNYIRE SZOROS A KAPCSOLAT AZ EMBEREK ÉS ÁLLATOK FELTÁMADÁSA KÖZÖTT?

Az állatokért is meghalt Krisztus? Természetesen nem, nem úgy, ahogyan az emberekért. Az emberek Isten képmására lettek teremtve, az állatok nem. Mivel az állatok nem vétkeztek, nekik nincs ugyanúgy szükségük a megváltásra, mint nekünk.

Azonban, más értelemben, Krisztus az állatokért is meghalt, indirekt módon, hiszen az emberekért szerzett váltság kihatott mind arra, amire azelőtt az ember bűne és annak átka hatással volt, beleértve az állatokat is. A Róma 8 nagyon részletes e dolog felől: „Hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.” (Róma 8: 21-23).

Ez világosan beszél arról, hogy a mi megváltatásunk, testünk megváltatása nemcsak a mi számunkra hoz szabadulást, hanem az egész teremtettség számára is, amely szenved és sóhajtozik mind e mai napig. Ez úgy tűnik arra utal, hogy az Új Földön az emberiség feltámadása után, azok az állatok is, amelyek egykor a régi Földön szenvedtek csatlakoznak Isten gyermekeihez abban a dicsőséges szabadságban, amely bűntől, haláltól mentes lesz.

Ha Isten egy teljesen új emberi fajt teremtene az Új Földön, ahelyett, hogy feltámasztaná azokat, akik egykor éltek a régi Földön, beteljesedne-e mindaz, megváltás, az a nagy szabadulás és feltámadás, amiről a Róma 8-ban szól az Ige? -Nem. Miért nem? Mert ahhoz, hogy valóban megváltásról legyen szó, az emberek, akik megváltatnak és feltámadnak majd az új világban ugyanazoknak az embereknek kell lenniük, akik egykor a régi világban éltek és szenvedtek a bűn átkától. Más esetben a megváltás utáni reménységük nem teljesülne. Ahogyan az emberekkel működik ez, ugyanúgy érvényes az állatokra is. Ha a Pál apostol által leírt emberek és állatok sóhajtozásának, szenvedésének párhuzamából következtetünk, akkor legalább egy része azoknak az állatoknak, amelyek a bűn átka miatt szenvedtek a régi Földön, ujjá kell lennie az Új Földön.

Nem néhány állatfaj sóhajtozik, az egész teremtettség szenved és sóhajtozik a feltámadás után, hanem emberek és állatok együttesen. Sóhajtoznak a saját maguk megváltatása után. Valószínű ez arra utal, hogy Isten újjáteremt bizonyos állatokat, amelyek a régi Földön éltek.

Sok rész utal arra, hogy Isten ítéletet hirdet ember és állat fölött, az emberiség bűnéért (2Mózes 9:22-25; Jeremiás 7:20; 21:6; Ezékiel 14:12-13:17). Az Ő áldása az igazakon, nem csak az Ő gyermekeire vonatkozik, hanem azok állataira is (5Mózes 7:13-14; 28:1-4).

Találóan szól az Ige Krisztus visszajöveteléről: „És meglátja minden test az Istennek szabadítását” (Lukács ev. 3:6). Az a görög szó, amelyet testnek fordítanak, a sarx szó. Vannak Biblia fordítások, amelyek ezt úgy fordítják le, mint „minden ember” vagy „az emberiség”, azonban ez a szó tágabb értelmezést is megenged. „Minden test” magába foglalja az állatokat is. Rájuk is kihat Krisztus megváltó munkája, úgy is fogalmazhatnánk, hogy Krisztus megváltó munkájának ők is kedvezményezettjei.

A 104. Zsoltár rámutat, hogy Isten mennyire személyesen törődik az állatok életével is és azok teremtetésének céljára. Ez a zsoltár beszél madarakról, tehenekről, vad szamarakról, mormotákról, oroszlánokról, miközben azt mondja „Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel!” (24.v.). Beszél a tengerről „Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok!” (25.v.), így folytatja „Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt” (27.v.). A zsoltáros ezt írja a 29. versben: „Ha elrejted orcádat megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak és ismét porrá lesznek”, de aztán valami egészen csodálatos dolgot mond: „Ha kiárasztod Lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföldeket” (30. v.). Valószínűleg azok a teremtmények lesznek ujjá, amelyek meghaltak és visszatértek a porba. Mit érthet Isten azalatt, hogy elküldi az Ő Lelkét, és újjáteremti őket? Olyan, mintha arról beszélne, hogy ujjá teremt állatokat, miután azok meghaltak. Miért teszi ezt? Hogy megújítsa a földet. Azok, akik meghaltak lesznek ujjá teremtve, amikor a Föld teljesen megújul (Máté ev. 19:28).

EDDIG KIHALT FAJOK IS FOGNAK ÉLNI AZ ÚJ FÖLDÖN?

Talán részei voltak a dinoszauruszok is Isten tökéletesnek teremtett világának? Természetesen. Eléggé kiterjedő lesz az Új Föld újjátétele és helyreállítása ahhoz, hogy kihasson a kihalt állatfajokra is? A kihalt állatfajok hozzátartoznak-e a mindenhez, amelyről Krisztus azt mondja újjá tesz? Minden okunk megvan arra, hogy így gondoljuk, és nincs eléggé meggyőző ellentétes érv erről. Nem csalatkozunk, ha azt hisszük a kihalt állatok és növények újra életre lesznek keltve. Újjá szülve az eredeti teremtettséget, Isten meg fogja mutatni a bűn s halál fölött aratott győzelmének nagyságát és teljességét.

Szembetűnő, hogy az átok következtében egyes fajok kihaltak. Azonban Isten azt ígérte, hogy „És semmi nem lesz többé átok alatt…” (Jelenések 22:3). Mivel úgy tűnik, hogy az átok el lesz törölve és el lesz fordítva örökre, ezért valószínű, hogy Isten helyreállítja újra, életre hívja a kihalt állatokat és növényeket az Új Földön.

Az állatok is Isten dicsőségére lettek teremtve. Mi beszélhetne jobban az Ő elképesztő erejéről, mint egy tyrannoszaurusz? Amikor Isten Jóbbal beszélt az Ő nagyságára mutatott rá, amikor a hatalmas tengeri és szárazföldi teremtményekről, a behemótról és a leviátánról beszélt (Jób 40-41). Miért ne lehetne meg az a lehetősége minden embernek az Új Földön, hogy ezeket a nagy csodákat megláthassa, élvezhesse?

Képzeld csak el a Jurassic parkot minden csodálatos lényével úgy, hogy egy sem lesz agresszív vagy veszélyes. Képzeld el, milyen lenne egy brontoszauruszon lovagolni- vagy egy pterodactyl hátán szállni a magasba? Ha csak Isten nem ejtett hibát a teremtésükkor- márpedig Ő sosem ejt hibát! - akkor miért zárná ki őket amikor azt mondja „Újjá teszek mindent”?

A KEDVENC HÁZIÁLLATAINK IS ÚJRA ÉLNEK MAJD AZ ÚJ FÖLDÖN?

Will Rogers humorista ezt mondta: „Ha nem lesznek kutyák a Mennyben, akkor, ha meghalok én oda szeretnék kerülni, ahol ők vannak.” Ez az állítás természetesen csupán érzelmeken és nem teológiai igazságokon alapul. Mégis valami biblikus dolog csillag fel benne, mégpedig az állatok iránti szeretet, melyet Isten helyezett az emberbe. 

Sajnos az emberek sok már-már beteges végletekbe bocsátkozhatnak az állatokat illetően, elég, ha csak az állat pszichológusokra vetünk egy pillantást vagy ha azokra az örökségekre és ingatlanokra, amelyeket sziámi macskákra hagytak, meg kell kérdeznünk magunktól, miért lehetnek ilyen fontosak a házi kedvenceik az embereknek, miért ilyen jó társaság, magányukban egy háziállat. A bűn miatt van ez? Valószínű azért van, ahogyan Isten megalkotta az állatokat és bennünket embereket is.

Éppen ezért nem elvetendő a kérdés, hogy lesznek-e állatok a Mennyben. Az állatok közel sem olyan értékesek, mint az emberek, de Isten az Ő Teremtőjük és sok ember életét megérintette általuk is. Nagyon egyszerű lenne számára, hogy újjátegyen állatokat a Mennyben, ha Ő így szeretné. Ö minden jó és tökéletes ajándék forrása, nem vonná meg javait az övéitől. Ha jó lenne számunkra, hogy ott legyen a kedvenc állatunk a Mennyben, az éppen elég ok lenne ahhoz, hogy megadja. Gondoljunk csak azokra a szülőkre, akik állatot ajándékoztak gyermekeiknek, mert azok nagyon vágytak rá. Isten sokkal jobb az ajándékozásban, mint amilyenek mi valaha is lehetnénk (Máté ev. 7:9-11). Ha azt mondjuk, hogy az állatok jelenléte nem tenne bennünket boldoggá, megint csak krisztoplatonizmusunk bújna elő- hiszen, ha az Isten által teremtett dolgoknak, élőlényeknek tudunk örvendeni, az Alkotót ünnepeljük, Neki örvendünk.

Tudjuk, hogy lesznek állatok az Új Földön, amely a megváltott és újjá tett régi Föld, amelyen az állatoknak is fontos szerep jutott. Az emberek feltámadnak majd, hogy ebben az új világban éljenek. Ahogyan már láttuk az előzőekben a Róma 8:21-23 az állatokat is együtt említi az egész teremtettséggel, akik szenvednek és sóhajtoznak, várván-várva a megváltatásukat, az emberek feltámadásával. Ez rámutat arra, hogy vannak állatok, akik itteni életük folyamán szenvedtek és meghaltak, ezért újjá lesznek téve az Új Földön. Miért ne lehetnének-e kedvenc állataink is közöttük?

Valami sokkal jobb lesz a részük ezeknek a szegény teremtményeknek a halál után…

mert ezek, ugyanúgy ezeknek is meg kell váltassanak egy napon a romlandóság

fogságától és bőséges kárpótlásban lesz részük minden szenvedésükért.

JOHN WESLEY

Úgy tűnik e három dolog közül fog Isten megvalósítani egyet az Új Földön: (1) teljesen új állatokat teremt, (2) visszahozza az életbe azokat az állatokat, amelyek itt éltek és szenvedtek a bűn átkától, és halhatatlan, tökéletes testet ad majd nekik (ez nem feltétlenül az állatok feltámadását jelentené, hanem azok újra teremtését is jelentheti); (3) teljes új állatokat is alkot és visszahoz, életre hív a régi Föld állatai közül is fajokat.

Szándékosan kerültük el a feltámadás szót, mert nem szeretnénk azokat a teológiai hibákat elkerülni, amelyek szerint nem tesznek különbséget az emberek és állatok között – és ebben az állatvédők nyilván vétkesek is. Mégis, a szó tágabb értelmében véve, mind a megváltatás mind pedig a feltámadás szavak alkalmazhatóak a Földre, mint olyan, a növény és állatvilággal együtt. Egy feltámadás utáni rét minden virágja, növénye állata összességével sem lehet egyenlő értékű a feltámadott emberekkel, csupán arról van szó, hogy éppen úgy ahogyan a bűn és az átok az egész teremtettségre kihatott, az egész teremtettségre ki fog hatni a megváltás és feltámadás is.

C.S. Lewis sok művében ír az állatok jövőjéről. „Úgy vélem lehetséges, hogy egyes állatok halhatatlanok, nem önmaguk miatt, hanem a gazdáik halhatatlanságáért…Mégis nagyon kevés állat az, amelyik saját vad állapotában valamiféle egoval rendelkezne. Azonban, ha mégis, lenne olyan állat, aki ezzel rendelkezik, és Isten az Ő jóságából jónak látná, hogy újra éljenek, halhatatlanságuk akkor is az emberhez kapcsolódna…ez úttal nem a gazdáikhoz, hanem az emberiséghez.” 

Joni Eareckson Tada a Mennyről szóló remek könyvében ezt mondja: „Ha Isten újra életre hívja a kedvenc állatainkat, egyáltalán nem fog meglepni. Teljesen Rá vallana. Az Ő nagylelkű, kegyelmes jellemét láthatnánk ebben is…Hatalmas, túláradó, szokatlan számunkra a kegyelem kegyelemre halmozása. Minden káprázatos felfedezés, magával ragadó öröme mellett a mennyország magában hordozza, hogy mindaz, ami most talán összefüggéstelen, ott tiszta, hóbortos- örömteli meglepően pazarló valóság… A Menny olyan hely lesz, amely minden létező módon és színében tükrözi majd a mi nagy Istenünk jóságát és örömét, Aki gyönyörködik abban, hogy pazarlóan árassza szeretetét gyermekeire."

Egy versében, amely az eljövendő világról szól, a teológus John Piper így ír:

A forrásnál térdeltem

Örök élet vizére szomjazón

Pillantásom átsuhant az aranyló folyón

A túloldalon jó öreg Blackie kutyám állt,

Nyomban átszökkent a folyón-

Szemében micsoda öröm csillogott!

Letérdeltem inni ott

S tudtam végtelen öröm vár-

Bármerre fordultam

Csodát láttam ott.

HELYES-E BÁNKÓDNI SZERETETT ÁLLATAINK HALÁLAKOR?

Sok ember mélységesen szomorú lesz, ha meghalnak kis kedvenceik. Voltak olyanok, akik elmondták, hogy nagyon meglepődtek vagy egyenesen szégyenkeztek emiatt. Nagy számukra ez a veszteség és szeretnék egyszer újra látni az állataikat.

Ha úgy tekintünk az állatokra, mint Istentől kapott lények a társaságunkban, akiket Isten a gondjainkra bízott, akkor nem jelenthet rosszat, ha bánkódunk a haláluk miatt. Ki teremtette, ki adta az állatoknak ezeket a szeretetreméltó tulajdonságokat? - Isten. Ki alkotott minket olyanná, hogy érzékenyek legyünk irányukban? – Isten. Talán a bűn s átok miatt szeretjük az állatokat? -Nem. Azért szeretjük az állatokat, mert Isten úgy teremtett meg bennünket és őket, hogy képesek legyünk szeretni egymást. Csak, mert embereket is képesek vagyunk bálványozni, nem jelenti azt, hogy rossz dolog az embereket szeretni. Ugyanez az állatokra nézve is igaz.

Mindannyian ismerünk olyan történeteket, amelyekben állatok kockáztatták az életüket vagy meg is haltak a gazdájukért, mert a szeretet és hűség iránti ösztön bennük erősebb volt az életben maradás ösztönénél. Igen nemes cselekedet, ha egy ember életét adja másokért, az állatok esetében is igen nemes jellemre vall. Nem kellene meglepjen bennünket, hogy érezzük kedvenceink elvesztésének fájdalmát, vagy hogy újra szeretnénk látni őket. Ha hisszük, hogy Isten az Ő Alkotójuk is és szeret minket és őket is, ha hisszük, hogy Ő helyre akarja állítani a teremtettséget megszabadítva azt abból a kötelékből, amely a mi vétkünk miatt ejtette rabul őket, akkor azt mondhatjuk van bibliai alapunk arra, hogy ne csak reméljük, de várjuk is azt, hogy viszont látjuk majd őket az Új Földön.

Hadd ne javítsuk ki gyermekeink és unokáink imádságát, amikor azt kérik, hogy viszont láthassák majd szeretett állataikat. A válasz az imára Istenen múlik. Ő szereti gyermekei imádságát meghallgatni, és vannak igei érvek, amelyek amellett szólnak, hogy hittel várhatjuk pozitív válaszát azokra az imádságokra. Ne felejtsük el, hogy a gyermekek ösztönösen jobban ráéreznek a mennyre, mint ahogyan mi tudunk (őket még nem érte el a krisztoplatonizmus szele).

MILYEN JÖVŐT TERVEZ ISTEN AZ ÁLLATOKNAK?

1781 november 30-án John Wesley, aki élete nagy részét lóháton töltötte, igen figyelemre méltó dolgot tanított. Azzal kezdte, hogy felolvasta azt a sok igét, amely arról beszél, Isten hogyan gondoskodik az égi madarakról, a legelő állatairól… Wesley megkérdezte, „Ha a Teremtő Atya mindenek iránt gazdag kegyelmében… hogy lehet, hogy mindenféle nyomorúsággal van tele a föld?... A mező minden vadja és az ég minden madara ott volt Ádámmal a Paradicsomban. Nem kérdéses tehát, hogy az állapotuk, a lakhelyük szerinti volt, egészem paradicsomi tökéletes boldogságban.”

Wesley kifejtette az emberiség rendelt szerepét a Földön, hogy az állatoknak hogyan szolgálja a javát az ember Isten iránti hűsége, és hogyan szenvedték meg az ember lázadását: „Az embert Isten kormányzói minőségben helyezte a földre, Isten minden áldása rajta keresztül jutott az alacsonyabb rendű teremtmények felé. Az ember volt a közvetítő csatorna a Teremtő és az alacsonyabb rendű teremtmények között… így, amikor az ember képtelenné tette magát arra nézve, hogy ezeket az áldásokat továbbítsa, akkor ez a kommunikáció megszűnéséhez vezetett.”

Wesley egyetértett azzal, hogy eredetileg az állatok nagyobb értelemmel, akarattal, érzelemmel, szabadsággal és a választás jogával rendelkeztek. „Hogy sokuk mennyire gyönyörű volt, csak elképzelni tudjuk, mindabból következtetve, ami megmaradt…Valószínűleg sok veszteség érte őket, elvesztették energiájuk, erejük s gyorsaságuk…De tagadhatatlan, hogy sokkal nagyobb veszteség érte az értelmüket… Ahogyan az ember megfosztatott a tökéletességétől és Isten iránti szeretetteljes engedelmességétől, ugyanúgy az állatok is megfoszttattak az ő tökéletességüktől és ember iránti hűséges engedelmességüktől.”

Számba véve az ember állatok iránti kegyetlenségeit, Wesley ezt kérdezte: „A teremtettség mindörökre ebben a nyomorúságos körülményben marad? Isten megtiltja azt, hogy ilyen dolgokat mondjunk, még csak azt is, hogy a fejünkben forgassuk ezeket a gondolatokat!... A teljes teremtettség kétségkívül újjá lesz téve, nem csak az erejük és gyorsaságuk, amellyel rendelkeztek a teremtetéskor, hanem egy sokkal magasabb mérce szerint, mint amilyet valaha is megtapasztalhattak. Nem csak azt az értelmet kapják vissza, amellyel a Paradicsomban rendelkeztek, hanem annál sokkal többet… Bármilyenek is voltak ők Isten kertjében, sokkal túláradóbb változásban lesz részük, amelyet mi magunk sem vagyunk még képesek felfogni, megérteni.”

Wesley az állatok dicsőséges helyreállítását tartotta lehetségesnek az Új Földön „Az ő szépségükkel az örömük is visszatér… Az új földön, csak úgy, mint az új égben nem lesz semmi, ami fájdalom forrása lehetne, azonban ott lesz minden, amit csak Isten az Ő jóságos bölcsességével elkészített az övéi örömére. Kárpótlásul mindazért, amit ők (az állatok) el kellet szenvedjenek, örömben fognak élni, örökké tartó örömben.”

Wesley aztán egy egészen rendkívüli feltételezést mondott: „Mi lenne, ha a mindenek felett bölcs és szerető Teremtőnek úgy tetszene, hogy feljebb emelje őket a rangban… ha képessé tenné őket, hogy ismerjék, szeressék és örvendezzenek Alkotójuk jelenlétének.”

EGYES ÁLLATOK BESZÉLHETNEK MAJD?

Azt mondja az Ige, hogy Édenben „A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úr Isten alkotott.” (1Mózes 3:1). A ravaszabb szó, azt sugallja, hogy más állatok szintén ravaszok voltak. Az állatok okosak voltak, valószínűleg sokkal, de sokkal okosabbak, mint ahogy ma ismerjük őket vagy elképzelhetnénk. A legintelligensebb állat is, amelyet ismerünk csupán bukott árnya annak, amilyenek egykor voltak. A kígyó intelligenciájának mutatója a meggyőző érvelése, amellyel előállt. Az emberek ezt leginkább úgy képzelik el, hogy a Sátán megszállta a néma állatot, azonban a szöveg nem így mutatja be a helyzetet. Napjainkban a Sátán tud beszélni embereket használva, megszállva, viszont állatokon keresztül nem, mert az állatok nem tudnak beszélni. Azonban az a tény, hogy egy állaton keresztül beszélt Édenben azt sugallja, hogy az állatoknak meg volt a képességük, hogy beszéljenek. Nincs arra nézve semmiféle utalás, hogy Évát meglepte volna, hogy az állat beszél, így arra következtethetünk, hogy más állatok is tudtak beszélni.

Amikor Isten megnyitotta Bálám szamarának száját, Ő adott szavakat a szamár szájába, vagy akkor lehetővé tette, hogy az állat szavakba öntse azt, amit lát és megért? Talán, ahogyan Wesley is utalt rá, az új Földön Isten csak helyreállítja majd vagy fokozni is fogja az állatok értelmi képességeit? A bálnák és delfinek különleges módon kommunikálnak, nagyon sajátságosan, ahogyan nagyon sok főemlős is. Ezek Istentől kapott képességek. Arra következtethetünk, hogy sokkal magasabb szinten lesznek az Új Földön vagy legalább az Édeni képességek helyre lesznek állítva újra, e szerint pedig fennáll a lehetősége annak, hogy több állat is beszélt.

Isten kreativitásától hemzsegő univerzumban talán meg kellene lepődnünk a beszélő állatok, vagy intelligens nem emberi lények (pl. „lelkes állatok”, angyalok) létezésén, akik nem csak beszélnek, hanem dicsőítik is Istent? Ha az emberek sokkal jobb képességekkel rendelkeznek majd az Új Földön és sokkal okosabbak lesznek, talán meg kellene lepődnünk azon, hogy az állatok is jobb képességűek és okosabbak lesznek? Tartsuk szem előtt, hogy mind a bukásban (a bűn) mind pedig a felemeltetésben (feltámadás) ami az emberre vonatkozik, a teremtettségre is vonatkozik.

János a mennyei látomásáról ezt mondja „Ekkor láttam és hallottam, hogy egy sas repül fenn az égen, és hatalmas hangon ezt mondja…” (Jelenések 8:13), lehet csupán jelképes értelme, de amikor a kígyó beszélt Évához, és a szamár beszélt Bálámhoz, a történetek elbeszélő és nem apokaliptikus stílusban íródtak. Semmi sincs a Mózes 1. könyvében vagy a Bálám történetében, ami arra utalna, hogy ezeket a részeket nem szó szerint kellene érteni. Sőt, az élő állatok – végső soron állatok- szavakba öntik Isten iránti dicséretüket. És minden teremtmény az univerzumban énekel és dicsőséget ad a Báránynak (Jelenések 5:13). A teremtményre használt szó a ktisma, amely „állatot” jelent, és ezen kívül még egyetlen helyen jelenik meg a Jelenések könyvben a 8. rész 9. versében. Csak, mert ezek a részek a Jelenések könyvében vannak, nem jelenti azt, hogy nem lehet őket szó szerint értelmezni.

C.S. Lewis egy kreatív bepillantást ad abba, hogy milyen lehet majd az Új Föld. A Varázsló unokaöccse című regényében Aslan Király Ádám fiait és Éva leányait királyokká és királynőkké teszi Narnia trónján. A beszélő állatok koronát készítenek az első királyoknak és királynőknek és elmondják, mennyire örülnek, hogy ezután ezek az emberek uralkodhatnak fölöttük.

Az egyik állat, aki szemtanúja ennek egy ló, akit Szamócának hívnak, aki egy Londoni lovaskocsit húzott a Földön. Sajnos felborult a kocsijával, és néha a gazdája Frank, egy kocsis, aki jó ember volt, rácsapott az ostorral, hogy gyorsabban menjen. Szamóca, akit Aslan Sólyomnak nevezett csodálkozik Narnia új királyán Frank királyon, az Új Narniában: „A régi gazdám legalább annyira megváltozott, mint én magam! Most igazi gazda."

Később azt mondja Aslan Frank királynak és Helen királynőnek „Legyetek igazságosak, kegyesek és bátrak. Az áldásom tietek.”

Minden ember ünnepel.

Minden állat örvendez.

Aslan, mindenek Ura, elégedett.

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Kelemen Krisztina