✝ = ♡

KRISZTUSBAN MARADNI - A KORRAL HALADNI

MENNYORSZÁG

(46) Elfoglaltságunk - Lesz-e zene, tánc, művészet, szórakozás, sport?

2019. november 06. - KMAKH

blog_2019_11_06_mo46_kk_elfoglaltsagunk_lesz-e_muveszet_szorakozas_sport.pngZene, tánc, történet mesélés, művészet, szórakozás, színház és könyvek, olyan dolgok, amelyek egyaránt nagy szerepet töltenek be az emberi kultúrában. Részei lesznek az életünknek az Új Földön? Valószínű, hogy igen.

FOGUNK-E ÉNEKELNI ÉS ZENÉLNI?

Ültünk-e már a lenyűgözöttségtől csendben, miután egy gyönyörű zenedarabot meghallgattunk? A mi hatalmas Istenünk mindenütt ott lesz, mindennek Ő lesz a központjában. Az Ő csodáit fogjuk látni minden teremtményben, az egész teremtettségben, sőt még az emberek kiemelkedő alkotásaiban is.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek amíg vagyok!” (Zsoltár 104:33). Itt a földön kreatív, művészi hajlamú, e téren képzett személyek zenélnek és dicsőítik Istent. János apostol beszél trombitákról és hárfákról a Mennyországban (Jelenések 8:7-13; 15:2). Ha vannak hangszerek még a nagy feltámadás előtt, a köztes mennyországban, mennyivel inkább várhatjuk azt, hogy az Új Földön is legyenek?

A Biblia számos emberről beszél, akik hangszerekkel és énekkel dicsőítették Istent. A templomban, amely Isten jelenlétét szimbolizálja 288 személy zenélt különböző hangszereken és dicsőítette Istent (1 Krónikák 25:1-8). A zsoltáros arra biztatja az embereket, hogy dicsérjék Istent trombitákkal, hárfákkal, lanttal, húros hangszerekkel, fuvolával és citerával (Zsoltárok 150). Ezékiás ezt mondta „Az Úr szabadított meg engem, azért énekeljünk életünk minden napjában az Úrnak házában.” (Ézsaiás 38:20). Jézus énekelt a tanítványokkal együtt (Márk 14:26), és Pál apostol is arra tanította a keresztyéneket, hogy énekeljenek az Úrnak (Efézus 5:19). Jakab apostol azt mondja „Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen!” (Jakab 5:13). A 144000, akik megváltattak a földről új éneket énekelnek Isten trónja előtt (Jelenések 14:2-3). A Paradicsomban az emberek „Mózes énekét” éneklik, olyan éneket, amelyet még az átok alatt levő földön írtak – valószínűleg a 2.Mózes 15-ből a Páska vacsora utáni szabadulást ünnepelték (Jelenések 15:2-3). Ez arra utal, hogy régi és új énekeket egyaránt énekelni fogunk, olyan énekeket, amelyeket a Földön és olyanokat, amelyeket a Mennyben írtak. Ezek az énekek kifejezik Isten nagyságát, igazságát, igazságosságát, szentségét és egyediségét (Jelenések 5:9-10).

A biblikus énekek tehát megmaradnak, de talán más zene is megmarad. Gondoljunk csak Händel „Messiás” című művére vagy Luther „Erős Vár a mi Istenünk” című énekére, és még nem is említettük a különböző kultúrájú népek sok ezer dicsőítő énekét. Képzeljük csak el, hogy egy távoli törzs dicséretet énekel gyönyörű nyelven, amelyet addig nem értettünk vagy soha nem is hallottunk.

Bár egyes szövegeknek teológiai kiigazításra lesz szükségük, mások megfelelőek lesznek úgy, ahogy most ismerjük őket, hogy Isten jelenlétében énekeljük azokat. Épp úgy, ahogyan az új énekek régi és új dolgokat engednek kifejezni Isten személyéről, a régi énekek földi szemszögből engedik Istent szemlélni, azonban ez a Mennyország valóságában sokkal mélyebb igazsággá érlelődik számunkra.

Túlélik-e a szekuláris, világias zenék a földi létet? Nem, ha nem dicsőítik Krisztust. Mi van azokkal az énekekkel, amelyekben szabadítás után kiáltanak vagy lelki látás után? Mi emlékezhetünk ilyen énekekre, sőt énekelhetünk is ilyen énekeket, hiszen arra emlékezünk, hogy Istenhez kiáltottunk és Ő megszabadított bennünket. Lehet, hogy régi énekeket, amelyek nem olyan mély üzenetet hordoznak, de nem rontotta meg őket a bűn, énekelni fogjuk majd csak kedvtelésből is. Melyik kedvenc éneked élné túl a tűz ítéletét? Ha van olyan, amely nem élné túl, miért hallgatod most?

A zene transzcendens- olyan, mint egy híd ebből a világból egy másikba. Ezért van az, hogy az emberek annyira odaszánják magukat ennek, és olyan élvezetes számukra a zene hallgatása. Szeretjük a gazdag, sokszínű ritmusok harmóniáját. Isten felszabadítja, gazdagítja a kreativitásunkat nem pedig leszűkíti azt.

FOGUNK-E TÁNCOLNI?

A korszakok folyamán az emberek táncoltak Isten dicsőségére ezen a földön (Prédikátor 3:4; Jeremiás 31:12-14). Miután átkeltek a Vörös tengeren, Mirjám és az asszonyok táncoltak és dicséretet énekeltek Istennek (2.Mózes 15:20-21). Dávid király táncolt, amikor ünnepelt az Úr előtt (2Sámuel 6:16). A zsoltáros ezt mondja „Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat és örömbe öltöztettél.” (Zsoltár 30:12). Amikor a tékozló fiú hazatért, a ház tele volt zenével, tánccal, örömmel (Lukács 15:25). Mennyivel inkább várhatjuk hát, hogy táncoljunk majd az Új Földön?

Isten a zenét és táncot a plántálás és gyümölcs betakarítás egyszerű földi örömeivel említi együtt „Fölépítelek még és fölépülsz, Izrael szüze. Fölékesíted még magad és kézi dobokkal lejtesz táncot a vigadozók közt. Szőlőket ültetsz még Samária hegyein, és akik elültetik, azok fogják szüretelni is.” (Jeremiás 31:4-5).

Isten az és nem a Sátán, aki olyanná teremtett, hogy táncoljunk. Ha azt hiszed, hogy a Sátán találta ki a táncot, és, hogy a tánc önmagában bűnös, akkor túl sokat tulajdonítasz a Sátánnak és túl keveset Istennek. Isten belénk helyezett egy ösztönös fizikai választ a zenére. A zene a dicsőítés egyik eszköze, ilyen a tánc is. Igaz azonban, hogy vannak táncok, amelyek szégyent hoznak Isten nevére, éppen úgy, ahogy egyesek életében az evés, ivás, vagy különböző vallásos aktivitások egyáltalán nem tisztelik Isten személyét. Sajnos a táncot sok esetben összekapcsoljuk a kirívó és immorális magatartással, pedig természetesen, hogy olyanféle tánc nem fog az Új Földön létezni

FOGUNK- E TÖRTÉNETEKET MONDANI?

Isten rendszeresen emlékezteti az Ő népét az Ő hűségére: „Én vagyok az Úr, a te Istened, Aki kihoztalak téged Egyiptom földéről a szolgaság házából” (2Mózes 20: 2). Ha megfelelő szemszögből nézzük a történelmet igazából Istenről és önmagunkról tanít bennünket. Ez a jegyzőkönyve annak, hogy elbuktunk és nem vagyunk képesek igazságosan kormányozni a földet, és ez a jegyzőkönyve a szuverén, mindenható Isten megváltó munkájának, amely folytán megváltott minket és bolygónkat.

Az angyalok képesek lesznek felidézni az eredeti, még romlatlan, állapotát a teremtettségnek (Jób 38:1-7). Nekünk azonban még ennél is csodálatosabb történetünk lesz, amit elmondhatunk majd, mégpedig az új univerzum teremtetése (Jelenések 21:1-4).

Amikor összegyűlünk étkezéskor vagy egyéb alkalmakkor is, elmondhatjuk régi harcok történetét. Isten kegyelmes tetteit az életünkben (Gyakoroljuk ezt már most?). A kegyelemnek ezeket a tetteit sokszor nem értjük meg akkor, amikor velünk történnek, voltak, amelyeket nehezményeztünk is életünk folyamán. Akkor majd egy teljesen új nézőpontból, az örökkévalóság szemszögéből fogjuk látni ezeket.

Épp úgy, ahogy most is rabul ejt egy-egy történet s annak a hőse, ugyanúgy lenyűgöznek majd a Mennyben amikor látjuk Isten hogyan harcolt értünk. Szeretnénk hallani Jim Elliot, Ed McCully, Pete Fleming, Roger Younderian és Nate Saint hogyan beszélnek majd az utolsó napjukról a régi Földön. Meghallgathatjuk John Newton, William Wilberforce vagy magdalai Mária történetét. Vajon nem szeretnénk hallani, miként beszél az angyal, aki erősítette Krisztust Gecsemáné éjjelén (Lukács 22:43)? Képzeljük csak el, ahogyan ott ülünk majd az Új Földön a tábortűz mellett tágra nyílt szemekkel és hallgatjuk, hogyan mondd el valaki egy újabb kalandot. Igen, azt értjük ez alatt, hogy igaz történeteket mondunk igazi tábortűz mellett. Miért is ne? Mindenek felett a barátság, a jó társaság, a nevetés, a történetek és meghitt tábortüzek mind Isten jó ajándékai a számunkra.

Figyeljük csak meg, milyen csodálatosan végződik János evangéliuma: „De van sok egyéb is, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.” (János ev. 21:25). Az Evangéliumok csodálatos történeteket tartalmaznak, de ezek csupán kicsiny részei mindannak, amit Jézus tett, és ezek csak egy rövid időt ölelnek fel, amíg Ő a régi Földön élt. Mennyi mondanivalónk lesz majd, amikor örökké az Ő népével él majd az Új Földön? Várakozással tekinthetünk a végtelen kalandok, beszámolók, mély gondolatok és örömteli tapasztalatok elé Jézussal. Amikor Ő mond el egy történetet, mi izgatottan hallgatjuk majd. Az Új Földön a feltámadott testünk szemei és fülei úgy fogják látni és hallani Isten dicsőségét, ahogy még soha, és a feltámadás utáni szívünk Őt és az Ő csodáit látja majd mindenhol. A lenyűgöző megfigyelések, megragadó nézőpontok, csodálatos kalandok és lélegzetelállító történetek földjén fogunk élni.

A legjobb regények, drámák és filmek mind a megmenekülés témájáról szólnak. Gondoljunk csak a Nyomorultakra vagy a Narnia krónikáira vagy a Gyűrűk ura című trilógiára. A művek ereje éppen a teljes szabadulásban van, amely a cselekmény folyamán teljességre jut. Azonban a legnagyobb történet, amely valaha elhangzott vagy el fog hangzani, és újra meg újra elmondják majd több ezer különböző szemszögből, különböző részletet hangsúlyozva- örökre Jézus kezeibe és lábaiba lesz vésve, s mindenek felett ott lesz a szívünkben és szavainkban örökké.

LESZ-E MŰVÉSZET, DRÁMA ÉS SZÓRAKOZÁS A MENNYBEN?

Isten az alkotója és rendezője a megváltás művének. Ő alkotta az univerzumot, aztán megírta, megrendezte és főszerepet vállalt a legnagyobb történetben. Mi, akik a saját kis drámáinkat éltük meg és közben részesei voltunk Isten nagy művének, mi, akiknek az életét gazdagította a drámaiság, értékelni fogjuk ezt az új univerzumban. A dráma minősége is ott sokkal fejlettebb lesz. Képzeljük el, hogy a megújult gondolkodásmódunk s az új testünk hogyan lesz hatással a dicsőítésünkre, kreativitásunkra, beszélgetéseinkre, aktivitásainkra.

Fogjuk-e használni a művészetet, a drámát, festészetet, szobrászatot, a zenét és még sok minden mást Isten dicsőítésére? Örömet és szórakozást jelentenek majd ezek a feltámadott emberek számára? C.S. Lewis ezt mondta: „Amikor festettél a földön azért volt, mert bepillantást nyertél egy mennyei tájba.” Végül pedig, az Új Föld tájképe a Menny tájképe is egyben. Azonban ez nem fogja megsemmisíteni a művészetet, amely Istentől kapott ajándéka az Ő képmását hordozóinak. A művészet soha nem látott magasságokba emelkedik az új univerzumban.

Fogunk filmeket nézni a Mennyben? Sok film a bűnt népszerűsíti és ünnepli manapság, ezért nem lesz ott hely a számukra. Azonban jó filmek, csak úgy, mint a jó könyvek nagy hatással bíró történeteket mondanak el. Az Új Földön azonban Isten megmentő munkája kap mindenben hangsúlyt.

Arthur Roberts professzor ezt írja a mennybeli drámáról és művészetről: „néhány ember talán nehéznek találja, hogy olyan könyvet vagy drámát képzeljen el, amely mentes az összeesküvéstől, erőszaktól, megtévesztéstől, paráznaságtól… Ez érthető is, hiszen nehéz túl látni eddigi tapasztalataink horizontján. Ezek a feltámadás utáni életre nézve nem megfelelő elképzeléseinket tükrözik… Az esztétikai élményünk izét a bűn adja talán? Úgy gondolom, hogy ez nem így van. A Mennyben csak úgy, mint a Földön a jó dráma a jónak a gonosz felett aratott győzelmét jeleníti meg. Merem állítani, hogy a nagysága és nyitottsága az új teremtettségnek olyan kalandokat tartogat, amelyek méltók a megörökítésre, éppen úgy, ahogyan hatalmas alapként szolgál a vizuális művészetek, a festészet, szobrászat és építészet számára.”

Ahelyett, hogy elfelejtenénk a régi, földi életünket, inkább bemutatjuk azt, irodalmi vagy drámai művekben, mégpedig olyan szemszögből, amely kifejezi Isten nagyságát és kegyelmét irántunk. Valóban fognak az emberek könyveket írni az Új Földön? Miért ne tennék? Az írás és olvasás nem a bűn következményei, éppen annak a következményei, hogy Isten az Ő képmására teremtett bennünket. Ha csak azt nem hisszük, hogy ez a Föld jobb, mint az Új Föld lesz, akkor be kell látnunk, hogy a legjobb könyvek, festmények, alkotások, drámák létrejötte még hátra van. Az írók jobban belelátnak dolgokba és egészen más nézőpontból fognak majd látni dolgokat. Szeretnénk olyan könyveket olvasni, amelyek Isten személyéről szólnak és az Ő csodálatos univerzumáról. Várjuk, hogy olyan életrajzokat olvassunk és történeteket, amelyek Isten megváltó munkájáról szólnak, és arra indítják a szíveinket, hogy imádjuk Istent.

Feltámadott emberek leszünk, lesznek gondolataink, kezünk, szemünk. Ahogyan azt már láthattuk, lesznek könyvek és épületek a Mennyben. Ha elég könyvet teszel egy épületbe, akkor egy könyvtárat kapsz. Képzeljünk csak el nagy könyv sorokat, sok százezer, milliónyi könyvet. Képzeljünk el tölgyfa asztalokat és létrákat, amelyek a nagy könyvektől nehezedő polcokhoz érnek. (Ha kedvedre való ez, akkor sok időt fogsz majd ilyen könyvtárakban tölteni vagy azzal szolgálod a Királyt, hogy a megfelelő könyvet adod a keresők kezébe). Talán egyike leszel azoknak, akik új könyveket írnak? Ki tudja?

FOGUNK-E NEVETNI A MENNYBEN?

„Ha a nevetés nem megengedett a Mennyben, én nem szeretnék oda kerülni” - nem Mark Twain mondta ezt, hanem Luther Márton.

Honnan származik a humor? Nem az emberektől, angyaloktól vagy a Sátántól. Isten teremtett mindent ami jó, a jó humort is magába foglalja ez. Ha Istennek nem lenne humorérzéke, akkor nekünk -mint az Ő képmásának hordozói- sem lenne humorérzékünk. Az, hogy Istennek van humorérzéke a teremtésben is meglátszik. Gondolj csak a földimalacra vagy a páviánra vagy nézd meg jól a zsiráfot. Mosolyognod kell, ugye?

Amikor a megfelelő dolog sarkall nevetésre, Isten mindig örül ennek. Úgy gondoljuk, Krisztus is együtt fog nevetni velünk, és az Ő szellemessége, és örvendező természete a legnagyobb forrása lesz a felszabadult nevetésnek.

Semmi sem fogható szeretett barátaink nevetéséhez. A Biblia gyakran mutatja be a vacsorázók képét Isten eljövendő országában. Milyen hangot hallasz, amikor a barátok összegyűlnek enni és beszélgetni? A nevetés hangját. Isten úgy teremtett minket, hogy nevessünk és szeressünk nevetni. Ez gyógyhatású. Az új univerzum hangos lesz a nevetéstől.

Talán csak találgatunk itt a nevetésről? Egyáltalán nem, sőt olyan igerészekre mutatunk, amelyeket igencsak érdemes megtanulni. Például, Jézus azt mondja „Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.” (Lukács ev. 6:21). Nevetni fogtok.

Mikor leszünk megelégíttetve, mikor fogunk nevetni? A Mennyben. Biztosak lehetünk ebben? Igen, Jézus pontosan elmondja, mikor fog beteljesedni ez az ígéret: „Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, ímé nagy a ti jutalmatok a Mennyben…” (Lukács ev. 6:23).

Ugyanúgy, ahogyan Jézus úgy beszél a teljes megelégedésről, mint jutalomról a Mennyben, a nevetést is jutalomként ígéri. Az eljövendő boldogságra és nevetésre gondolva, Jézus azt mondja, ujjongjunk. El tudunk képzelni valakit teljes csendben ujjongani, nevetés nélkül? Gondoljunk csak bármely örvendező csoportra, mit hallunk közülük? A nevetést. Megöleljük egymást, megveregetjük egymás hátát, énekelünk vagy történetet mondunk, de mindenütt ott lesz a nevetés. Ez Isten ajándéka az emberek számára, olyan ajándék, amely új szintre emelkedik a testben való feltámadás után.

A mostani gyász helyett Isten nevetéssel, örömmel jutalmaz meg. Az olyan igerészek, mint a Lukács 6 erőt adtak a korai keresztyéneknek, hogy kitartsanak a kegyetlen üldöztetések idején, úgy látták a Mennyet, mint kárpótlást az elvesztett e világi jogokért. A korai görög keresztyén hagyomány szerint a Húsvét reggele az öröm és nevetés napja volt, vidám hétfőnek hívták. Csak Krisztus követői tudtak örvendezni, nevetni az üldöztetések közepette, mert ők tudták, hogy a jelen nyomorúsága nem minden, Isten sokkal többet tartogat a számunkra. Tudták, hogy egy napon minden jó és boldog lesz.

Isten kegyelméből, még a haláltól beárnyékolt földön is nevethetünk. Jézus nem azt mondja, hogy ha sírtok, akkor egyhamar jóra fordulnak a dolgok, és aztán nevetni fogtok. A dolgok nem mindig fordulnak jóra a Földön. Betegség, veszteség, gyász, szomorúság és halál előbb-utóbb ránk talál itt. Épp úgy ahogyan a jutalmunk a Mennyben vár reánk, a nevetés (amely jutalmunk egyike) szintén a Mennyben fog várni ránk, kárpótolva a jelen szomorúságunkat. Isten nem csak letörli a könnyeinket, hanem megtölti a szívünket örömmel s a szánkat nevetéssel.

A Mennyországban a boldogság nem olyan, mint a hegyi tó állandó lágy nyugalma,

amelyet alig zavar fel egy kis szél fodrozása. A Menny sokkal inkább hasonlít

a Mississippi folyó áradáskor sodró és magával ragadó hullámaihoz.

- SAM STORMS –

Az, hogy egyáltalán csodálkozunk azon, hogy lehet nevetés a Mennyben csak arra mutat rá, milyen szűkös is a látókörünk erről. C:S: Lewis ezt mondta „Ebben a világban minden a feje tetejére állt. Ha ez a világ folytatódna, csupán koldus sors lenne, azonban a jobb világ a végek végét követi. Az öröm komoly velejárója a Mennynek.”

Még azok is, akik szegények és betegek vagy szomorúak, megtapasztalhatják a nevetés gyógyító hatását. Megemlékezések alkalmával az emberek gyakran nevetnek, akkor is ha a halál emléke be is árnyékolja ezt. És ha mi most is tudunk igazán nevetni – olyan világban, amely tele van szegénységgel, betegséggel és katasztrófákkal – akkor minden bizonnyal jobban is nevetünk majd a Mennyben.

Az egyetlen nevetés, amelynek nem lesz helye a Mennyben az, amelyet a késő esti vígjátékok használnak- a kárörvendő nevetés, amely könnyelműen veszi az emberek szenvedését, vagy a becstelenséget, immoralitást dicsőíti. Jézus kijózanítóan beszél erről a Lukács ev. 6:25-ben, amikor nem csak a mennyhez, de a pokolhoz is szól, amikor ezt mondja: „Jajj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jajj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok!” Mikor fognak azok, akik most nevetnek gyászolni és sírni? A halál utáni életben. Mindazok, akik nem rendelték alá Istennek az életüket, akik kihasználták és elnyomták a szükséget szenvedőket, akik kinevették és nevetség tárgyával tették a szerencsétlenül járt embert, akik kigúnyolták Isten mércéjét a tisztaságban, egész örökkévalóságon át gyászolni és sírni fognak. Soha többé nem nevetnek.

A Sátán egyik legnagyobb hazugsága, hogy Isten és a jóság örömtelen és humortól mentes, míg a Sátán és a gonoszság élvezetet és megelégedést hoz. Igazából, a Sátán az, akinek nincs humora. A bűn nem okoz örömet neki, sőt mindörökre megfosztotta őt az örömtől. Ezzel ellentétben gondolj Jézusra és az Ő tanítványaira. Ha nem tudod elképzelni, ahogyan nevet és örvendez velük, akkor szükséges átértékelned a Jézus emberré lételéről vallott nézeteidet. Biblikus teológiai nézeteink kell legyenek az örömről és humorról, amely felkészít bennünket egy örökkévalóságon át való örömre.

C.S. Lewis akkor ír a mennybeli nevetésről, amikor a történetének szereplői újra találkoznak az Új Narniában: „Önfeledt ölelkezés, kézszorongatás kezdődött, és persze a régi tréfák felemlegetése. Hihetetlen mennyire jó tud lenni egy régi vicc, ha ötszáz-hatszáz évnyi pihenő után egyszer csak újra előhúzod.”

Ki a leginteligensebb, legkreatívabb, legszellemesebb és legvidámabb ember az univerzumban? Jézus Krisztus. Kinek a nevetése lesz a leghangosabb az Új Földön? Jézus Krisztusé.

Amikor nehézségekkel és elbátortalanító dolgokkal találkozunk ebben a világban, ne tévesszük szem elől az örömünk forrását. Emlékezz csak: „Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.” (Lukács ev. 6:21).

FOGUNK-E JÁTSZANI A MENNYBEN?

Gyerekkorunkban játszottunk egymással és kutyákkal, macskákkal, békákkal is. Élveztük, ha elbújhattunk, fára mászhattunk, és hógolyókat vagy baseball labdákat dobálhattunk egymásnak. Örökösen csak játszottunk, nem kellett a megélhetésünkért dolgoznunk. Csak azért játszottunk, mert szórakoztató volt. Elégedett volt-e Isten ezzel? Igen, mert Ő teremtette és értékeli a gyermeki lelkületet (Márk ev. 10:14-15). Ha élvezetes a gyerekeknek a sárban játszani, és ha gyermeki lelkülettel élünk az Új Földön, furcsa arra gondolni, hogy játszhatunk is? Ha valami benned azt mondja, hogy nem lesz sár az Új Földön, akkor az a krisztoplatonizmus. Amikor a Jelenések 22 egy nagy folyóról ír, amelynek mindkét oldalán az élet fája nő, mit gondolunk, mi lesz a folyó és a partvonal találkozásánál? Sár lesz.

Egy édesanya egyszer fia kérdését közvetítette: „Lesznek játékok a Mennyben?” Valószínű, hogy erre igen a válasz. Mindenekelőtt, még mindig emberek leszünk, akkor miért hiányozna belőlünk az emberi képesség, és hajlam, hogy bizonyos dolgokat élvezzünk, örüljünk a létezésüknek? És még mindig meglesz az a képességünk, hogy készítsük tárgyakat, akkor miért ne készíthetnénk játékokat is? Talán bűnösek a játékok? Egyáltalán nem. Létezhettek ezek a bukás előtti földön is, mint az emberi kreativitás termékei?  Természetesen.

LESZ-E SPORT A MENNYBEN?

Épp úgy, ahogyan kulturális velejárók, mint a dráma, művészet, zene, jelenlétét várhatjuk az Új Földön, a sportolás jelenlétét is várhatjuk. A kontinuitás elve alapján számíthatunk arra, hogy az Új Földet olyan már ismert, földi ám bűntől romlatlan dolgok is jellemzik. A Szentírás a keresztyén életet egy atlétikai versenyhez hasonlítja (1Korinthus 9: 24-27; 2Thimótheus 2:5). Mivel a sport önmagában nem bűnös, minden okunk megvan arra, hogy azt higgyük, hogy azok az aktivitások, játékok, képességek, amelyeket itt ismerünk jelen legyenek az Új Földön, sok más újdonsággal együtt, amelyeket soha még csak el sem tudtunk gondolni. (Lehet, hogy a Mennyben az lesz a kedvenc sportod, amelyről itt még soha nem hallottál vagy még fel sem találták). A sport és az, hogy örömünket leljük ebben, nem a bűneset következményei. Nem kételkedünk abban, hogy teljesen bűntelen emberek is feltalálták volna az atlétikát, valószínű sokkal több variációban, mint ahogyan ma ismerjük. A sport illik a gondolkodásunkhoz és testünkhöz, ezek pedig Isten által megtervezett emberi vonásaink kifejezői.

Miféle új sportokba és aktivitásokba kapcsolódhatunk be az Új Földön? A lehetőségek határtalanok. Talán olyan sport tevékenységekben is részt veszünk majd, amelyek egykor túlságosan veszélyesek voltak. Épp úgy, ahogyan felvillanyozó beszélgetéseink lehetnek különleges személyekkel vagy teológusokkal is a Mennyben, talán a kedvenc sportunkat is a számunkra legkiemelkedőbb hívő sportolóval játszhatjuk majd.

Eric Liddell megértette, hogy Isten dicsőítése az életünk minden részére ki kell, hogy terjedjen. Mikor elmondta, hogy Isten nem csak misszió munkára hívta el őt Kínába, hanem arra is, hogy versenyezzen az olimpián, Liddell ezt mondta a húgának, „Isten gyorsnak teremtett engem, és amikor szaladok, érzem, hogy gyönyörködik bennem, … Feladni a szaladást azt jelentené, hogy megvetem Őt.”

Egy alkalmi teniszező vallotta egyszer: "egyszer tenisz tornán játszottam egy öt órás egyéni meccsen, amelyen mindhárom szett holtversenyben végződött. Kimerülten mentem haza, elveszítettem két lábujj körmömet és hetekig sántikáltam. Talán bántam akár egyetlen egy percét is annak az öt órás meccsnek? Egyáltalán nem. Öröm, amikor a testünk, fizikai képességünk határait próbára tesszük. Sőt, az a kimerítő öt óra, egy kötelékké vált az ellenfelemmel, aki a barátom lett."

Ahogyan az új testünkben felhasználjuk az energiát, lehet, hogy megpihenve és felfrissülés után vágyva enni és inni fogunk, hogy új energiát nyerjen a testünk, nevetünk azon, hogy mi történt játék közben a pályán, örülünk egymás társaságának, és dicsőítjük Istent mindezért a tiszta örömért.

Egyes emberek azt mondták, hogy „lehetetlen, hogy a Mennyben bárki is atletizáljon, mert a versengés mindenkiből a legrosszabbat hozza ki.” Igaz, hogy egyes emberek bűne befertőzi az atlétikai versenyeket, de a mennyben nem lesz bennünk rossz, ami ilyen esetben előjöhetne. Aztán azzal is érvelnek, hogy „a játékban valakinek veszítenie kell. A Mennyben pedig senki nem veszíthet.” Ki mondott ilyet? Nagyon sok tenisz meccset és tíz kilométeres futóversenyt lehet élvezni úgy, hogy közben veszítünk. Veszíteni egy játékban nem gonoszság. Nem tartozik az átokhoz. Azt mondani, hogy mindenkinek győznie kell a Mennyben alábecsüli a feltámadott emberiség természetét.

LÉTEZHET-E IZGALOM KOCKÁZAT NÉLKÜL?

Egyszer egy nagyon őszinte fiatalember azt mondta, hogy ő biztos abban, hogy a Menny unalmas hely lesz. Miért? „Azért, mert nem értékelheted a jót, ha nem tudod mi a rossz, a fényt sötétség nélkül, vagy a biztonságot veszélyek nélkül. Ha a Menny biztonságos, akkor nincs benne semmi kockázat, így kétségkívül unalmas is.” -válaszolta.

Az első hibája az volt, hogy azt feltételezte, hogy nem létezhet jó rossz nélkül. Isten maga mondta a Földről, hogy „Íme igen jó” (1Mózes 1:31), mielőtt még a bűn vagy bármilyen rossz dolog bekerült volna. Ádám és Éva élvezhették az édeni jóságot, mielőtt még megtapasztalták a bűn gonoszságát. A másik hibája a fiatalember gondolkodásmódjának az, hogy azt feltételezi, hogy meg kell tapasztalni a gonoszt, hogy értékelhessük a jót és át kell élnünk a veszélyt, hogy értékelhessük a biztonságot.

A testben való feltámadásunkat követően emlékezni fogunk ennek az életnek a veszélyeire, sötét időszakaira. Összehasonlítva a múltunkat az Új Föld fényével és biztonságával, kétségkívül hatalmas hálával tölt el.

Ugyanaz a fiatalember tovább folytatva ezt mondta „Szeretek hegyet mászni és szeretem az extrém sportokat. Szeretek keményen dolgozni és leizzadni a munkától. Azonban, nem lesznek a Mennyben kihívások. Ha nincs ott a kockázata annak, hogy lezuhanok és meghalok, nem is élvezetes az egész.”

Hol mond olyat a Szentírás, hogy nem lesznek kihívások vagy nem lesz kemény munka a mennyben? Talán Édenben sem voltak kihívások? A Biblia azt mondja, hogy nem lesz ott semmi gonosz sem szenvedés – Nem pedig azt, hogy nem szembesülünk majd kihívásokkal.

Ádám és Éva keményen dolgozott? Nem izzadtak talán vagy nem volt izomlázuk? Mindenki, aki szeret sportolni tudja, hogy van egy jó féle fáradtság és egy jó féle izomláz. Ez megelégedéssel tölt el, mert tudod, hogy megmozgattad magad.

Miért ne izzadhatna a feltámadás utáni testünk? Isten nem a bűneset után alkotta meg az izzadságmirigyeket, vagy igen? Miért ne eshetnénk le akár hegymászás közben? Talán nem lesz gravitáció? Ádám és Éva nem tudtak meghalni, de nem horzsolhatták le a térdüket sem? Talán eleshettek, könnyebb sérülést szenvedhettek, azonban rendkívül gyorsan meggyógyultak? Azt mondja az ige, hogy az Új Földön nem lesz halál, sírás vagy fájdalom (Jelenések 21:4). Azonban azt is mondja az ige, hogy „… a fa levelei pedig a népek gyógyítására szolgálnak” (Jelenések 22:2). Senki sem fog szenvedni vagy meghalni az Új Földön, azonban ez a rész arra enged következtetni, hogy lesznek könnyebb sérülések, amelyeket gyógyítani kell.

De még ha egyáltalán nem is tudnánk megsebezni magunkat, a sérüléstől és haláltól való félelem nem nélkülözhetetlen az izgalomhoz, ugye? Ha tudnád, hogy az elmúlt harminc évben nem volt baleset egy hullámvasúton, nem borzonganál bele mégis, amikor végig siklasz rajta? Épp így nem ugorhatnánk ejtőernyővel egy gépből, élvezve a zuhanást úgy, hogy tudjuk nulla százalék az esélye annak, hogy meghaljunk? (Némelyikünk talán úgy gondolja ez nem kevesebb, hanem sokkal több szórakozást jelent).

Valószínű, hogy a feltámadás utáni testünkben is lesz adrenalin és képesek leszünk érezni. Az Új Földön olyan kalandokban is lehet részünk, amelyek mellett a mostani hegymászásunk, szörfözésünk, hullámvasutunk vagy sárkányrepülésünk szelíd sportnak tűnik. Miért mondjuk ezt? Ez több, mint álmodozás, a tervezésünk indokolja ezt. Mi élvezzük az izgalmas élményeket, a kihívásokat, és ez nem a bűn miatt van, hanem azért, mert Isten így tervezett meg bennünket. Nem arra lettünk teremtve, hogy sötét szobákban üldögélve nézzük a színészek játékát, akik úgy tesznek, mintha élnének, vagy az atlétákat, akik azt teszik, amire mi képtelenek vagyunk. Arra lettünk teremtve, hogy energikus, vibráló életet éljünk. Vannak, akik fizikailag és vannak, akik érzelmileg nem képesek megbirkózni túl sok izgalommal, kihívásokkal. Azonban ezek csak időleges jellemzőink, mert egy új világ vár reánk és mi is teljesen megújulunk.

Mert Isten nem véletlenül alkotott minket ilyenre, mert Ő sohasem ejt hibát, biztosak lehetünk abban, hogy sokkal több izgalomra számíthatunk a Mennyben, mint most.

Ejtőernyő nélkül kiugrani egy repülőből? Talán igen, talán nem. Búvárkodni oxigéntartály nélkül? Reméljük. Képesek leszünk több száz méter mélyre merülni felszerelés nélkül? Tudjuk, hogy a feltámadás utáni testünk sokkal meghaladja a jelenlegit. Nem lenne nagyszerű kipróbálni új testünk képességeit, és új technológiákat találni fel, amelyek segítségünkre lesznek abban, hogy felfedezzük és élvezzük azt a csodálatos környezetet, amelyet a mi Istenünk alkotott?

Azok, akik személyesen Ismerik Istent, és hisznek a testben való feltámadásban nagyokat álmodhatnak.

kmakh_profile_hun_flag_small.pngEgy napon azok az álmok életre kelnek.

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Fordította: Kelemen Krisztina

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztusbanmaradni-korralhaladni.blog.hu/api/trackback/id/tr4115262520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása