Nem véletlen, hogy Pál apostol részletesen leírt védőbeszédet fogalmazott meg a fizikai feltámadásról a Korinthusbeliekhez írott levelében, akiket a görög dualista filozófiai irányzat erősen befolyásolt. Azt tanították nekik, hogy a lelki és fizikai dolgok összeférhetetlenek. Azonban, Krisztus, abban, ahogyan testet öltött és feltámadt, ezt mind lelki-mind fizikai síkon bizonyította. Megváltása nem csak a lelkeknek szólt, hanem a fizikai világnak is.

Platon volt az „első nyugati filozófus, aki megfogalmazta, hogy a valóság alapjaiban vagy valami ideális, vagy pedig elvont, absztrakt.” E szerint, az, hogy a lelki világot fizikai szemszögből, fizikai értelemben közelítsék meg vagy, hogy megpróbálják Isten jelenlétét a fizikai világban felfedni rossz megközelítésnek számított. „Platon számára… a test akadályt jelentett, amely nem csak ellenszegül a léleknek, hanem annak börtönévé válik.” (Phaedo 65-68, 91-94).

Az Ige szerint a testünk nem csak egy burok, amelyben a lelkünk lakik, hanem a létünknek jó és elengedhetetlenül szükséges velejárója, jellemzője. Ugyanígy a föld nem egy másodrangú hely, ahonnan meg kell szabadulnunk. Sőt, Isten keze munkája, a számunkra készítette. Isten a földet választotta, alkotta az emberiség számára eredeti és végleges lakóhellyé.

Hogy megkülönböztessük a Platonizmus keresztyének közötti változatát a szekuláris platonizmustól, vezettem be a „krisztoplaton” fogalmat. Ebben a filozófiában keverednek a keresztyénség és a platonizmus elemei, fogalmai, mely által ez a filozófia megmérgezve a keresztyén gondolkodásmódot tompította az éles különbségeket a keleti vallások és a keresztyénség között. Erre a krisztoplatonizmusra való hivatkozás látszólag a lelki magaslatok elfoglalását jelenti, és azok a próbálkozások, amelyek ellent mondanak ennek a hamis filozófiának sokszor materialistának, hedonistának és világiasnak tűnnek.

A krisztoplatonizmus szétterjedt hatásának köszönhetően, ellent mondanak, nem ismerik el a testben való feltámadást és az Új Földön való életet, vagy azt, hogy enni vagy inni lehet a mennyországban, vagy, hogy egyáltalán járhatunk és beszélhetünk majd vagy utazhatunk majd egyik helyről a másikra kapukat átlépve a mennyországban.

Ez az állítás tagadja a testben való feltámadás alapvető tanát, és teljesen ellent mond számos igének. Mindennek ellenére népszerű nézőpont sok evangéliumi keresztyén számára. Egy istenfélő ember, aki egész életében a Bibliát tanulmányozta mondta azt, hogy még csak a gondolata is annak, hogy enni fogunk vagy inni vagy bármilyen fizikai aktivitást végezni a mennyben, az ő számára egyáltalán nem tűnik lelki gondolatnak.

Platon állításában a „Szomaszema” (a test egy sírbolt), azt bizonygatja, hogy a lélek legfelsőbb célja és sorsa az, hogy örökre szabad legyen a testtől. A Biblia ellent mond ennek az állításnak a Mózes I. könyvétől a Jelenések könyvéig. A Biblia arról beszél, hogy maga Isten a testnek és léleknek egyaránt az alkotója, mindkettőt gátolja és megrontotta a bűn, és mindkettő megváltatott Jézus Krisztusban.

Igen, szükségünk van a földi testünkből való szabadulásra, amely a bűn és bukás áldozata lett (Róma 7:24 ). De a mennyország ígérete nem jelenti a test hiányát, sőt új és bűn nélküli, romlatlan és romolhatatlan testet kap a lelkünk. Pál új testről is beszél nem csak új életről. Ha a test nincs megváltva, akkor az emberiség sem lehet megváltva, mert mi természet szerint úgy lettünk megalkotva, hogy nemcsak lelkünk van, hanem testünk is. Egy lélek test nélkül, épp úgy, mint egy test lélek nélkül nem lehet az emberi lét végcélja. Sokkal inkább egy hiányállapot, csupán egy aberrációja az emberi lét teljes képének.

Philo és Origenész hatása

A platoni ideológiák Philo (Kr. e. 20-Kr. u.50) írásain keresztül kezdtek beszivárogni a keresztyén teológiába. Egy alexandriai zsidó, Philo, csodálta a görög kultúrát és Platon filozófiájának szerelmese volt. Ugyanakkor, büszke volt zsidó származására. Arra vágyott, hogy a legjobbat adja a judaizmusból a görög kultúrának és hogy a zsidóknak a legjobbat adja a görög filozófiából, így allegorizálta a Szentírást. (párhuzamot vont a görög filozófia és a Szentírás között). Mindezt annak ellenére, hogy sok rabbi szó szerint értelmezte az Igét.

A tanult embereket sokkal alkalmasabbnak tartották, hogy megtalálják, értelmezzék a Biblia szövegének „rejtett” üzenetét, mint az egyszerű emberek szó szerinti értelmezését. Más szavakkal élve, Origenész elképzelése szerint az egyszerű emberek képtelenek megérteni az Igét, ha nincs egy tanult személy, aki őket ebben segítse és tanácsolja. Csak ezek a „felvilágosult” tanítók találhattak rá és taníthatták az „igazságokat”, amelyeket a Bibliából megértettek, amelyek általában egészen más jelentések voltak, mint, a látszólag „kevésbé lelki” jelentés, amelyet az Ige hordozott.

A krisztoplatonikus előítéletek fényében, minden alkalommal, amikor a Biblia a mennyországról világosan, egyszerűen és érthetően beszél, az a hozzáállás alakul ki, hogy igazából nem azt érti az elmondottakon, mint, amit mondott. Például az az egyszerű jelentése, hogy a feltámadottak társadalmi szinten élnek a megváltottak városában az Új Földön nem lehet egy valós kép, mert nem felel meg a platoni gondolkodásnak, amely szerint a lélek jó, a test pedig rossz. Következésképpen, a mennyország nem lehet olyan, amilyennek a leírás alapján látjuk. Ott tehát nem lehetnek, testek, nemzetek, királyok, épületek, utcák, kapuk, víz, fák és gyümölcsök, mert ezek mind fizikai dolgok a fizikai világhoz tartoznak, és ami fizikális az nem lehet lelki. A prófétai ígéretek egy tökéletes világban való életről, sokkal inkább csak szimbólumoknak vannak tekintve, amelyek a megígért testnélküli spirituális, lelki síkon levő világról szólnak.

Tragikus módon az igemagyarázatnak ez az allegorikus formája, amely teljes egészében világi megközelítésben gyökerezett, vezető ideológiává vált a teológiában. Még napjainkban is a mennyországról szóló könyvek és kommentárok látszólag automatikusan minden igei utalást allegorizálva értelmeznek. Például, Leon Morris a Jelenések könyvéről írott kommentárjában azt mondja, hogy „Amikor János arany utcákról beszél, és olyan városról, amelynek egyetlen gyöngy a kapuja és hasonlókról, nekünk nem kell úgy értenünk, hogy a mennyei város olyan fizikai valóság lesz, mint a földi városok.” De arra támaszkodva, amit a Biblia a feltámadásról és az emberiségről tanít, miért nem lehetne valóban olyan? Jézus feltámadás utáni teste is anyagi volt, látható, mint a mienk? -Igen. Ha a mi feltámadott testünk, amelyről azt olvassuk hasonló lesz az övéhez, az is anyagi lesz, miért ne lehetne az új föld is anyagi, látható, tapintható, mint most? Miért ne lehetne az új föld városa olyan kézzelfogható és anyagi, ahogyan ábrázolva látjuk? Van valami rossz az anyagi dolgokban? A platonisták szerint a válasz igen-azonban az apostolok és próféták szerint a válasz nem. Ha a feltámadott test anyagi és járni fog, miért ne járhatna utcákon? Figyelembe véve Isten végtelen bölcsességét és eszköztárát, az utcák miért nem lehetnének aranyból? Az allegorikus magyarázat aláássa a Biblia káprázatos leírását a megváltott világról, amely egyszerre anyagi és lelki síkon létezik. Ez a két aspektusa a létnek (az anyagi és lelki lét) harmóniában fog együtt létezni, Isten által egybeszerkesztve, aki örökre összekapcsolta az anyagi világot, létet a lelki világgal, léttel, mind abban, amikor testet öltött Jézusban, mind pedig a feltámadásban.

Az alkalmazkodás

Természetesen az alkalmazkodás hitelve igaz, azonban a Biblia részletesen elmondja, hogy örökké fogunk élni, feltámadott testben, egy új földön. Elmondja, hogy Jézus emberré lett és elmondja azt is, hogy az új Jeruzsálem a mennyből száll alá, és Ő ott lesz velünk.

Az, hogy Isten testet öltött nem csak annyit jelentett, hogy arról beszélt, hogy emberré lett, hanem valóban emberi testet öltött, emberré lett. A testben való feltámadás tana, nem azt jelenti, hogy Isten csak azért mondta, hogy megdicsőült testet kapunk, mert csak ezt vagyunk képesek megérteni. Nekünk valóban megdicsőült testünk lesz. Az Új ég és új föld tana, nem azt jelenti, hogy Isten úgy tesz, mintha mi földi világban élnénk, hanem azt, hogy Ő valóban újjá tesz mindent, és valóban új földön fogunk élni.

Az Új Föld nemcsak egy szófordulat, átvitt értelem épp úgy, ahogyan az sem csak szófordulat, hogy Jézus emberré lett. Ő valóban ember is volt. A feltámadás nem csak annak a szimbóluma, hogy Isten győzött a lelki sötétség felett, hanem az egy valóságos, fizikai feltámadás volt. Az új föld egy valóságos föld lesz, ahol az emberiség és Isten együtt lakozik. Ezért is nyitottnak kell lennünk arra, hogy elfogadjuk azokat a leírásokat, amelyek a földiekhez hasonló dolgokról beszélnek.

Jézus valóban emberré lett. Valóban feltámadt a halottak közül. Mi is valóban fel fogunk támadni. Jézus Krisztus testet öltése, emberré létele, az élete, a halála és feltámadása valóban megtörtént, szó szerint úgy, ahogyan az Ige beszél róla. A bibliai szövegek nem minden alkalommal az alkalmazkodás nyelvezetét használják. Éppen ezért, amikor a Szentírás arról beszél, hogy testben támadunk fel, és, hogy lesz egy új föld, ez nem az alkalmazkodás miatt van, hanem egy kinyilatkoztatás, hogy az örökkévalóságot fizikálisan is létező lényként töltjük majd egy fizikálisan is létező univerzumban.

Hangsúlyozva a bibliai kinyilatkoztatást, a feltámadott emberiség és a feltámadott új föld leírását szó szerint kell értenünk, és csak akkor érthetjük jelképesen, ha egy világos szó szerinti értelmezés lehetetlen vagy nagyon nehézkesen illő. Mindazokat, akik nagyon elvontan csakis lelki síkon értelmezik a Szentírást, amikor a mennyországról ír, tegyék fel önmaguknak ezeket a kérdéseket: Mi van akkor, ha a feltámadáskor valóban testben támadunk fel? Mi lesz akkor ha az új föld valóságos lesz? Mi van akkor ha a mennyország egy kézzel fogható hely lesz, amelyet testtel rendelkező emberek népesítenek be, akik intellektuálisan is léteznek, gondolkodnak, kreatívak,, kultúrát építő kapcsolatteremtő képességekkel rendelkeznek? Mi van akkor ha egy fizikálisan is létező mennyország szerepel Isten tervében? Milyen módon kellene Istennek erről beszélnie, hogy meggyőzzön? Miben lenne az a nyelvezet más, mint amelyet a Szentírásban találunk?

Biblikus nézőpont az élvezetről

A krisztoplatonizmus egyik hamis feltételezése, hogy a lelki embereknek kerülniük kell a fizikális élvezeteket. De, lássuk ki is az élvezetek és örömök feltalálója? Ki teremtett ételt és vizet, evést és ivást, házasságot és szexet, barátságot és játékot, művészetet és zenét, ünneplést és nevetést? Isten teremtette.

A Biblia csakis egy Teremtőről beszél: Istenről, és egyetlen „al teremtőt” ismer, ez pedig az ember. A Sátán nem tud teremteni, sőt végső soron elpusztítani sem tud. Ő csak azt fertőzi meg és forgatja ki, amit Isten megteremtett.

„A bűn nem teremthet dolgokat”, írja Paul Marshall. „Nem rendelkezik eredetiséggel, kreativitással, nem létezik önmagában. A bűn feléli, felemészti mindazt, ami jó. Olyan, mint egy parazita, amely feléli azt a jót, amelyet Isten alkotott.” Isten eltávolítja a parazitát anélkül, hogy megölné a beteget.

„Kezdetben semmi sem gonosz”, mondja a manó Elrond királynak J.R.R. Tolkien a „Gyűrű szövetsége” című művében. Ha ez a gondolat letisztul bennünk, világossá válik, hogy soha nem tekinthetünk úgy a földön élő emberekre, növényekre, állatokra, természeti csodákra, csillagokra vagy bolygókra, mint valami veszett ügyre. Mindez céllal teremtette a mindent tudó Isten, így ezek nem értéktelen, könnyen helyettesíthető dolgok. Mivel Isten teremtményei közé tartoznak, a megváltás célja rájuk is érvényes.

A természeti világ pozitív szemléltetése

Minden hiedelem, mely szerint a feltámadott testünk kevésbé fizikális, mint Ádám vagy Éva teste, vagy amely szerint az új föld kevésbé lesz hasonló ahhoz, amilyen a föld a teremtéskor volt, tulajdonképpen a Sátánnak győzelmet tulajdonít, mégpedig Isten felett, mert azt sugallja ezzel, hogy a Sátán örökre gátat szabott Isten eredeti szándékának és tervének a teremtésre nézve. Anthony Hoekma ezt írja „Ha a feltámadott test nem anyagi vagy fizikális test lenne, akkor az ördög nagy győzelmet aratott volna, akkor Isten arra kényszerülne, hogy megváltoztassa a teremtmények fizikai testét, olyanokká téve őket, mint az egyéb teremtmények, amelyeknek nincs fizikai testük, mint az angyalok. Ez azt jelentené, hogy ez a dolog (fizikai test) belülről, önmagából fakadóan romlott lenne oly mértékben, hogy örökre száműzni kellene.” Ebben az értelemben a görög filozófusoknak kellene igazat adni. De a megváltás a fizikai test feltámadását is jelenti, és egy új föld teremtését, amelyen a feltámadottak megdicsőült testben örökké szolgálhatják Isten. Így tehát az univerzum újjá teremtetik és egyedül Istené a győzelem!

Ha egy új csettintéssel kivethetnék egyetlen téves meggyőződést, amely hátráltat abban, hogy a Szentírás mennyországra vonatkozó leírásait megérthessük, az minden bizonnyal az a heretikus fogalom lenne, mely szerint a fizikai világ sokkal inkább akadálya Isten tervének, mint egy központi része.

Wayne Grudem a mellett érvel, hogy az örökkévaló világ fizikai természetű lesz „Isten nem fogja teljességgel elpusztítani a fizikai világot (amely annak lenne az elismerése, hogy a bűn megrontotta és legyőzte Isten célját), de inkább tökéletessé teszi, teljes harmóniában az egész teremtettséget, hogy betöltsék azokat a célokat, amelyekért eredetileg teremtettek. Ezért várhatjuk, hogy az új ég és új föld tökéletes lesz újra „igen jó” lesz, ahogyan Isten kezdetben megalkotta, és a testünk ismét „igen jó” lesz Isten szerint, és úgy fog működni, hogy betöltse azt a célt, amellyel Isten eredetileg tervezte és teremtette.”

Gondoljuk át azokat a bibliai tényeket, amelyek nagyon pozitív nézőpontba helyezik a fizikai világot számunkra:

• Isten úgy teremtette Ádámot és Évát, hogy fizikai és lelki síkon létezzenek- nem voltak egészen emberré ameddig ez a kettő nem egyesült.
• Isten gyakorta vett fel emberi formát az Ószövetség idejében. Valamelyest emberhez hasonló formában lehetett, amikor arról olvasunk, hogy sétált Édenben.
• Isten emberi formát öltött, amikor Krisztusban emberré lett, nem csak időszakosan, hanem örökre.
• Isten emberi testben támasztotta fel Krisztust, fizikai tulajdonságokkal: Ő járt, beszélt, evett, tapintható volt. Világosan elmagyarázza, hogy Ő nem csak egy szellem volt.
• Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert, és mivel az ember fizikai lény, Isten pedig Lélek- lennie kell valaminek a fizikai testünkben, amely Isten identitása, lénye tükröződik. Bizonyosan nincs olyan testünk, amely Istent tükrözné, aki az emberiséget a teremtés koronájaként alkotta meg.
• Isten Szent Lelke lakozást vesz az emberi testben, és azokat az Ő szent templomának nevezi.
• Isten megdicsőült lelki testtel támasztja fel az embereket, aztán pedig eljön és az új földön velük lakozik.

Mind a hét fenti állítás tagadhatatlan azok számára, akik elhiszik a Bibliában leírtakat. Mégis sok keresztyén azt hiszi, hogy egy test nélküli létben örökké fog élni, egy teljesen anyag mentes világban. Ennek következtében látás nélkül értelmezik a Bibliát, és nem képesek felfogni Isten kijelentésének a gazdagságát arról a világról, ahol örökké élni fogunk.

A krisztoplatonikus nézet az örökkévaló Mennyországról támadás Krisztus megváltói munkájára és feltámadására nézve. Krisztus nem azért halt meg, hogy test nélküli embereknek menedéket adjon a szellemvilágban. Nem azért támadt fel, hogy bemutasson egy jobb szimbólumot a megújult lelki életről. Éppen ellenkezőleg, Ő azért halt meg, hogy teljesen helyreállíthasson bennünket a lelkünket és testünket. Ő azért támadt fel, hogy győzelmet hirdessen és példázza végső sorsunkat, hogy járjunk és uralkodjunk a fizikai világon, mint fizikai lények az Ő dicsőségére. Azért halt meg, hogy eltörölje a bűn átkát és feltámadt, mintegy jótállva, hogy a föld is feltámad a nyomorúságból, és pusztulásból, újjá lesz, hogy igazságban uralkodjanak felette az üdvözültek Isten örökkévaló dicsőségére.

* A sorozat Randy Alcorn - Heaven (Mennyország) című könyve alapján készült igehirdetések gyűjteménye

Szerkesztette: Kelemen Krisztina